Felszólalás adatai

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvényjavaslat lehetne jó jogszabály is, valóban szolgálhatná a polgárok biztonságérzetének növelését, a közbiztonság javítását, a rendteremtés iránti igényt és a bűncselekmények számának csökkentését. Ezek mind olyan célok, amelyekkel az MSZP egyetért és amelyeket támogat. Már itt, a bevezetőben szeretném leszögezni, hogy a tervezet átdolgozása után ezeknek a céloknak az elérését lehetségesnek tartjuk.

Maga a tervezet azonban adós marad azzal, hogy megindokolja, miért van szükség az új szabályozásra. Adós marad azzal is, hogy legalább az indokolás számadatokkal, érvekkel alátámassza azokat a célokat, amelyek megvalósításáért a tervezetet benyújtották. Adós marad azzal is, hogy elemezze a hatályos szabályozás elmúlt tízéves gyakorlatának tapasztalatait.

Tisztelt Ház! Induljunk ki abból, hogy mi a törvénytervezet célja. Elsősorban a közbiztonság védelme. A rendőrségi adatok szerint az elmúlt tíz évben alig volt olyan bűncselekmény, amelyet a civileknél lévő önvédelmi lőfegyverrel követtek volna el. Ismereteim szerint egy ilyen eset történt. Ez nem az a törvény, tisztelt Ház, amellyel a közbiztonság javítható, mert ez nem az a törvény, amely a közbiztonságra veszélyes fegyverek számát csökkenti, mivel a közbiztonságra veszélyes fegyverek nem a tartási engedéllyel rendelkezőknél vannak. A közbiztonság akkor javulna, ha a tervezet a határainkon keresztül illegálisan becsempészett fegyverek számát csökkentené vagy szüntetné meg, illetve megakadályozná az országon belüli illegális, bűnözési célú fegyverkereskedelmet. Hiányolom a tervezetből az idevonatkozó rendelkezéseket.

Kétségtelen tény, nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy az önvédelmi fegyvereknek van visszatartó hatásuk. A bűnöző meggondolja, hogy megtámadjon-e olyan személyt, akinél attól kell tartani, hogy az fegyverrel rendelkezik. Persze, a közbiztonság védelme elsődlegesen rendőri feladat. De ha a rendőrség nem képes megvédeni minden polgárt, és maga is úgy értékeli, hogy az élet vagy a testi épség veszélyeztetettsége fennáll, akkor adja meg a lehetőséget arra, hogy a polgár megvédhesse önmagát vagy a családját. Ennek egyik formája lehet a fegyvertartás engedélyezése, mint ahogy azt az indokolás is említi.

A törvénytervezet másik ismert célja a rendteremtés ezen a területen. Az engedéllyel tartott fegyverek tárolására, használatára vonatkozó szabályok betartását a rendőrség rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrzések tapasztalatai nem utalnak kirívó szabálytalanságokra. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne még szigorúbb szabályokat hozni - lehet. Mint ahogy a tervezet is szigorúbbá tehető azzal, ha tartalmazza a fegyverek tárolására vonatkozó szabályokat. De nem ez itt a lényeg, hanem az, hogy a jogosan igényelt rendteremtést az engedély nélkül tartott fegyverek területén kell megvalósítani.

A törvény másik célja az európai jogharmonizáció. Ezért tartalmazza is a tervezet a polgári célra nem alkalmazható fegyverek tilalmát, bevezeti az európai lőfegyvertartási engedélyt, valamint a fegyverek egységes nyilvántartását és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget. Ennyi az EU-s jogharmonizációs kötelezettség. Ebből azonban nem következik, hogy az engedéllyel kint lévő fegyverek számát csökkenteni kellene.

Az uniós országok gyakorlatában van két irány, amelyet követhetünk. Az egyik felfogás abból indul ki, hogy aki büntetlen előéletű, az alanyi jogon hozzájuthat önvédelmi maroklőfegyverhez. Hogy ez a felfogás jó vagy rossz, azon lehet vitatkozni, az azonban tény, hogy felértékeli a büntetlen előéletet. A másik felfogás, amely civileknek nem engedélyezi a maroklőfegyverek tartását, Angliában gyakorlat. Ez is lehet egy példa.

Ezzel kapcsolatban azonban két dolgot meg kell említeni. Az egyik: ha egy országban drasztikusan csökkentik az önvédelmi fegyverek számát, ott ezt követően nő a bűnözés. Angliában is ez történt, 38 százalékkal nőtt a fegyveresen elkövetett bűncselekmények száma. A másik körülmény: a bevont önvédelmi fegyverekért az angol kormány piaci árat fizetett, és ennek fedezetét a költségvetés biztosította. A tervezetben ilyesmiről szó sincs.

Végezetül a törvény célja csökkenteni az önvédelmi, tehát engedéllyel tartott maroklőfegyverek számát. Ha megmondaná a törvénytervezet, hogy miért, akkor egyet is lehetne érteni ezzel a céllal. Lehet, hogy az előterjesztő úgy értékeli, már az Antall-kormány időszakában sem volt indokolt lehetővé tenni a önvédelmi fegyverek ekkora mennyiségének használatát. Az előterjesztőnek lehet ez a véleménye. Az viszont tény, hogy Európában Anglia után Magyarországon van hatályban jelenleg is a legszigorúbb fegyvertartásra vonatkozó szabályozás.

Tisztelt Ház! Az MSZP egyetért azzal, ha az eddig érvényes alanyi jogosultság az önvédelmi fegyverek megszerzése vonatkozásában megszűnik. El tudjuk fogadni néhány civil szervezet azon ajánlását, hogy a rendőrség kérje ki a fegyvertartási engedélyt kérelmezőkkel együtt élők nyilatkozatát, mielőtt az engedélyt kiadná. Az a véleményünk, hogy fegyvertartási engedélyt kizárólag büntetlen előéletű állampolgárok kaphatnak. Szigorú szabályok kellenek ide, hiszen a fegyvertartás veszélyes üzem, ami fokozott óvatosságot, körültekintést és józanságot igényel. Ezért sem tudunk egyetérteni az indokolásnak azzal a részével, amely arról szól, hogy az ittas vezető fegyvertartásra jogosult lehet.

Fenntartásaink vannak viszont a lőfegyver és lőszer megszerzésével és tartásával kapcsolatos szabályozással. A sportfegyverek megszerzése terén a tervezet indokolatlanul privilegizált helyzetbe hozza a Magyar Sportlövők Szövetségét, amikor arról rendelkezik, hogy kizárólag neki van joga rajtengedélyt, minősítést, szövetségi tagságot, külföldi versenyre lőfegyver kivitelét és hazai versenyre lőfegyver behozatalát igazolni. Tévedés csak egy szövetségről beszélni, vagy ha nem tévedés, akkor meg indokolatlan diszkrimináció, hiszen ezen kívül még további hat szövetség létezik. A Magyar Sportlövők Szövetsége elsősorban a klasszikus olimpiai versenyszámok szervezése és összefogása terén rendelkezik komoly tapasztalatokkal. A többi szövetség mellérendelt viszonyát változtatná meg a tervezet, sőt hátrányosan érintené az adott sportágak fejlődését. Ezért mindenképpen indokolt lenne a Magyar Sportlövők Szövetsége mellett más lövész szakmai szövetségek beiktatása is a tervezetbe.

A vagyonvédelemre használható lőfegyverengedélyek körét szintén drasztikusan csökkenti a tervezet. Nem veszi figyelembe, hogy az őrző-védő szervezetek tevékenysége iránt van piaci kereslet. Eszközök híján ők ki fognak szorulni erről a piacról. Kérdés, ki tudja betölteni az így keletkező űrt, és ki tudja kielégíteni a gazdaság ilyen irányú igényeit. A rendőrség képes lesz az igények egy részének megfelelni, de az egésznek nem.

(14.40)

Indokolt lenne meggondolni a 25. § bővítését, vagyis szélesebb körben lehetővé tenni a lőfegyverek és lőszerek munkavégzés céljából történő tartását. A lőfegyverek kereskedelmével foglalkozó kis- és nagykereskedelmi üzletek működése szükségessé teszi azok hatásos védelmét, hiszen a nagyobb számban, koncentrált helyen tárolt fegyverek ilyen jellegű védettség hiányában kihívást jelentenek egyes bűnözői csoportok számára.

Végezetül ebben a körben kell megemlíteni azt is, hogy a törvény hatálybalépésére adott féléves időtartam nem lesz elegendő a bankok számára ahhoz, hogy az új beléptető rendszereiket kiépítsék; valamivel helyettesíteniük kell a kieső fegyveres őröket.

Tisztelt Ház! Az önvédelmi célú fegyvertartást meghatározó 28. § hiányos. Nem értem, ha a bírónak lehetőséget ad a fegyvertartásra, akkor miért zárja ki ebből a körből az ugyanazon eljárásban részt vevő ügyészt és ügyvédet. Másfelől a munkahelyi vezető javaslatának szerepe lehet a centrális alárendeltségű szervezeteknél. A bíró, vagy ha bekerül a szabályozásba, az ügyvéd esetén ennek nincs jelentősége.

A 28. § (5) bekezdése annak a természetes személynek a fegyvertartását engedélyezi, akinek az élete vagy testi épsége büntető-, szabálysértési, államigazgatási vagy polgári peres eljárásban való részvétele miatt fokozott védelmet igényel. Ez, gondolom, a szakértők és az ügyvédek mellett azokra a tanúkra vonatkozhat, akiket meg kellene védeni, de a rendőrség úgy látja, hogy erre nem lesz képes, ezért önvédelmi fegyvert ad számukra. Nézzük, hogyan is történik mindez a gyakorlatban:

A tanú az eljárás valamely szakaszában úgy érzi, hogy veszélyben van, ezért védelmet kér a hatóságtól. Erre az tájékoztatja, hogy önvédelmi lőfegyver tartására jogosult. A tanú bejelenti, szeretne ilyet. Először elmegy orvosi vizsgálatra. Ott, tételezzük fel, bizonyos idő után azt mondják neki, hogy alkalmas. Ezután beiratkozik elméleti oktatásra, majd gyakorlati oktatáson is részt vesz. Amikor ezt befejezte, vizsgát tesz. Bemegy a rendőrségre, kap fegyvertartási engedélyt. Ezzel elmegy a fegyverkereskedőhöz, megveszi a fegyvert. Aztán a rendőrség ezt beírja a fegyvertartási engedélybe, illetve nyilvántartásba veszi. Persze az új fegyverrel gyakorolnia is kell. Mire mindezt végigcsinálja, lehet, hogy megszületik a jogerős ítélet, és az ő veszélyeztetettsége pedig megszűnik. Ebben az esetben az önvédelmi fegyver megtartása nem indokolt, kivéve, ha a hatóság még további két évig engedélyezi az önvédelmi fegyver tartását. Úgy gondolom, sikerült érzékeltetni a helyzet fonákságát, a szabályozás nehézkességét.

Az élet nem csak a felsorolt esetekben eredményezhet olyan veszélyhelyzetet, amelyet maga a rendőrség is annak értékel. Ezekre az esetekre megoldást jelenthetne az (5) bekezdés kiegészítése úgy, hogy egyéb okból is kérhető lenne az önvédelmi fegyver, amelynek megadásáról a rendőrség döntene.

Tisztelt Ház! Érdemes meggondolni: ha a fegyverek tartására eddig kiadott engedélyek érvényessége lejár, mi lesz a komoly értéket képviselő fegyverek sorsa. Ha az angol példát követnénk, akkor a fegyverek leadásakor a szakértő által megállapított piaci árat kellene kifizetni a tulajdonosoknak. Ezzel szemben a megoldás valószínűleg az lesz, hogy a tárolási és egyéb költségek miatt vagy semmit nem fog kapni a fegyver tulajdonosa, vagy még neki kell fizetnie a rendőrségnek.

Úgy tűnik, a tervezet 46. § (1) bekezdése megfelelő átmeneti időt garantál a fegyverek eladására, amikor azt mondja, hogy a törvény hatálybalépése a kiadott engedélyek érvényességét nem érinti. Ez lehet így is, de megtörténhet az is, hogy már a hatálybalépés másnapján a belügyminiszter elrendeli az önvédelmi fegyverek beszolgáltatását és hatósági tárolását. Erre ugyanis a 49. § (2) bekezdése lehetőséget ad számára.

Tisztelt Ház! Az MSZP véleménye szerint a szabályozási célok jók, maga a tervezet nem, azt át kellene dolgozni. Ha ez nem történik meg, módosító indítványokkal nehezen tehető olyan koherens egésszé, amely valóban a közbiztonság javítását szolgálja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)