Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő négy törvényjavaslat csomagot alkot, ahogy erre már többen utaltak a tisztelt Házban, ezért helyes és jogos is, hogy együtt tárgyaljuk a törvényjavaslatokat. Van köztük összekötő elem, összekötő kapocs, és ezért talán nem haszontalan, ha először azt próbáljuk megvizsgálni, hogy mi a közös, mi az a szemléletmód, amely mind a négy törvényjavaslatban valamilyen módon megjelenik, meghúzódik a háttérben, és bizony e Ház falai között beszélnünk kell erről.

Kezdeném azzal, hogy mindannyian tudjuk, hogy a mozgás, a vándorlás, a lakóhely-változtatás, a menekülés világjelenség.

(12.00)

Ha úgy tetszik, globális folyamatokról van szó, amikor ezeket vizsgáljuk, olyan világjelenségről, amely elválaszthatatlan az elmúlt évtizedek világától, Európájától is, ahol mi is élünk, és egyre inkább elválaszthatatlan lesz a XXI. századtól.

Ha modern törvényeket akarunk alkotni, ha úgy akarunk gondolkodni saját országunkról, mint egy modern országról, akkor figyelembe kell vennünk azokat a folyamatokat, amelyek az elkövetkezendő években, évtizedekben valószínűleg a világban beteljesedni fognak. Ilyen a nyitottság növekedése. Egyre több lesz a vándorlás, és az az Európai Unió, amelynek remélhetőleg mi is a tagjai leszünk, egyre nyitottabb lesz egymás polgárai iránt, és nyitottabbnak kell lenni a kívülről jövő polgárok iránt is. Tehát mint mondtam, világjelenségről van szó; világjelenségről, amely Európában is egyre inkább gyökeret ver.

Minden józan állam - nézve a történelmi tendenciákat is - arra kell hogy koncentráljon, hogy egyre inkább nyitottabb legyen a kívülről jövő úgynevezett idegenek irányába, befogadó állam legyen, tudja azt, hogy nem kell félni az idegenektől, nem kell félni a más állampolgárságúaktól. Mindazok, akik érkeznek egy államba, gazdagíthatnak minket, és bizony milyen jó egy olyan államban élni, amely befogadó. Büszkék lehetünk arra, hogy ma már Magyarország nem egy olyan ország, ahonnan elsősorban menekülnek az emberek - most tegyük persze zárójelbe a romák problémáját, nem azért, mintha zárójeles probléma lenne, csak erről nem itt, ebben a tárgykörben kellene vitatkoznunk, hogy sajnos van egy ilyen tragikus jelenség Magyarországon -, alapvetően Magyarországra nem ez a jellemző, hanem az, hogy befogadó országgá váltunk. Érkeznek hozzánk a menekültek, és bizony erre büszkék lehetünk. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy lehet élni, érdemes itt egzisztenciát alapozni, érdemes idejönni, idemenekülni, érdemes állampolgárságot kérni. Azon túl, hogy erre büszkék lehetünk, mindazok, akik ide érkeznek, gazdagítják is a nemzetünket.

Tehát az első tétel, amit szeretnék megfogalmazni, az, hogy nem kell félni az idegenektől, nem kell félni az ide érkezőktől, gazdagabbak és többek leszünk tőlük. Ennek a szemléletmódnak kell megjelenni a törvényeinkben. Nyitott országot szeretnénk Magyarországon mi, szabad demokraták. Azt szeretnénk, ha Magyarország egyre inkább - e világjelenségeket felismerve - nyitottabbá válna saját politikájában, befogadó országgá válna.

Azon túlmenően, hogy hangsúlyoztam, ez egy világjelenség, szeretnék itt egy másik okról is beszélni, hogy miért kötelességünk ez, ha úgy tetszik. Kötelességünk, mert történelmi okok és ha úgy tetszik, morális szempontok is erre tanítanak minket. Melyek a történelmi okok?

A történelmi okok azok, hogy bizony Magyarországról nagyon sokszor az elmúlt évszázadokban menekülni kellett ezreknek, tízezreknek, százezreknek. Ismerjük jól a XVIII-XIX. század menekültjeit, nemzetünk nagyjai is szerepelnek ezek között, akik emigrációban élték le életüket, és ismerjük jól a XX. század nagy kivándorló- és menekülthullámait is a XX. század elejéről, és legutóbb 1956-ból is. Tudjuk jól, ha úgy tetszik, van egyfajta morális kötelezettségünk, történelmi, erkölcsi kötelezettségünk a világ felé; azon országok, amelyek befogadták annak idején e magyarokat, nyitottak voltak. Megengedték, sőt segítették az oda érkező magyarokat, hogy egy új országban teremtsenek maguknak otthont, és egy új ország polgárai legyenek. Létezik ez a történelmi és erkölcsi felelősségünk a világ felé, minket befogadtak évszázadokon keresztül, nekünk is nyitottaknak kell lennünk azok irányába, akik nehezebb, rosszabb körülmények közül érkeznek, és bennünk reménykednek mint befogadó államban.

Másfelől a történelmünkben vannak szép példái a befogadásnak is, hiszen emlékezzünk arra, hogy lengyel menekültek voltak Magyarországon a második világháború idején vagy akár az elmúlt időszakban, volt, amikor görög és chilei menekültek voltak Magyarországon, majd a rendszerváltás idején, környékén, majd később elsősorban határon túli magyarok, és az ex-Jugoszlávia felbomlása kapcsán kialakult drámai helyzet és háborúk révén délszláv menekültek jelentek meg Magyarországon. Tehát vannak pozitív példák is. E pozitív példákra is büszkének kell lennünk, vagyis a történelmi és a morális okok is arra tanítanak minket, amit az első tézisemben megfogalmaztam, hogy nyitott országnak kell lennünk, a szabályainkat a nyitottság szellemének kell átlengeni és átitatni, nem abba az irányba kell törekednünk, nem arra kell törekednünk a törvények változtatásánál, módosításánál, megalkotásánál, hogyan tudjuk zártabbá tenni a magyar törvények rendszerét, hanem hogy hogyan tudjuk kinyitni ezeket.

Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok nem felelnek meg e próbának vagy e próbatételnek, amit elmondtam az előző pontokban, hogyha ebből a szempontból vizsgáljuk őket. Bizony, képviselőtársaim, itt azzal kell szembesülnünk, hogy egy olyan törekvés van a hátterében mindegyik törvényjavaslatnak, hogy szigorítsunk a szabályokon, Magyarország legyen bezárkózóbb állam, Magyarország adja fel azt a nyitottságot, azt a relatív nyitottságot, amely eddig is jellemezte, vagy amelyekre próbáltam utalni mint történelmi morzsákra, történelmünkből előhalászhatók. Nos, én azt gondolom, hogy nem helyes ez a szemlélet. Ez a szemlélet - a mostani törvényjavaslatok is azt mutatják - elsősorban egyfajta igazgatási vagy rendőri kérdésként próbálja kezelni mindazt a problémát, amiről beszéltem, holott ez egy jóval szélesebb körű problémakör.

Erre egyértelmű, ha úgy tetszik, határozott politikai választ kell adni a kormánynak, hogy mit akar, mint szándékozik megtenni e téren, és ahhoz kell megtalálni a megfelelő törvénymódosítási vagy törvényalkotási eszközöket. Úgy érzem, hogy nincs meg ez a határozott szándék, vagy ha megvan, akkor az a szándék a bezárkózás szándéka, és ezt mi semmiképpen nem tudjuk helyeselni.

A képviselőtársaim beszéltek már előttem arról, éppen az előttem szóló Weszelovszky Zoltán, majd nem sokkal előtte Világosi Gábor, az SZDSZ szónoka is, hogy létezik-e az Európai Unió részéről valamiféle elvárás a mi irányunkban a szabályaink megváltoztatása végett. Nos, szemben az előttem szóló képviselővel, Világosi Gábor álláspontját szeretném megerősíteni: nincs ilyen európai uniós kényszer. Vannak olyan szakértők, akik a menekültkérdéssel foglalkoznak hosszú ideje, a sajtóban is megjelentek ezzel kapcsolatos publikációk, akik elmondták azt, hogy az a joganyag, amelyre hivatkozik a mostani törvénymódosítás, néhány év múlva már tankönyvi anyag lesz az Európai Unión belül, ugyanis az Európai Unió egészen másfajta szabályozás, vagy legalábbis más jellegű szabályozáson dolgozik, és nagy valószínűséggel az elkövetkezendő években ezek a szabályok életbe fognak lépni.

Tehát az Európai Unió úgynevezett elvárása, amire itt a törvényjavaslat előterjesztői hivatkoznak, nem létezik, nem valós, hamis képet fest. Az Európai Uniónak az elkövetkezendő években szintúgy szembesülnie kell azokkal a problémákkal, amelyekről én beszéltem az előbbiekben, nevezetesen: tudjuk jól, hogy az európai uniós tagországok számára is ugyanúgy problémát jelent a menekültkérdés kezelése, ugyanúgy keresik a választ, részben másként is állnak hozzá, mert más egy angol gyakorlat, más egy francia gyakorlat. Egy biztos: ez az EU számára is rendkívül nehezen megoldható probléma, de az is igaz, hogy az Európai Unió is a világjelenségeknek megfelelően - hiszen mint tudjuk, ez egy világjelenség, a migráció, a mozgás, a lakhelyváltoztatás és a menekülés - a nyitottság irányába kell hogy elmozduljon.

Ha mi most egy olyan európai uniós nemlétező, állítólagos elváráshoz igazítjuk a szabályainkat, ami néhány év múlva a múltat fogja jelenteni, rosszul cselekszünk, helytelenül döntünk. Ezért nekünk az a javaslatunk, hogy nem ebből a szemléletből kell kiindulni, mint ahogy előbb mondtam, és világossá kell tennünk mindenki számára, hogy nincs ilyen európai uniós elvárás, nagy valószínűséggel egyfajta kormányakarat van, kormányszándék, egy olyan kormányszándék, amelyet az előzőekben próbáltam elmondani a képviselőtársaimnak, hogy miért kérdőjelezünk meg és miért nem tudunk egyetérteni egy ilyen kormányszándékkal.

Világosi Gábor képviselőtársamra már utaltam, és nem szeretnék a törvényjavaslat olyan részleteibe belemenni, amiről ő beszélt, illetve fogunk beszélni, és más szónokok, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről is foglalkozni fognak ezzel. De tudjuk jól, hogy a törvényjavaslatban erősen vitatott kérdés a menedékesstátus körüli változtatás problémája, gondot jelent a tömegesen érkezők számának a limitálása, amely szintén megjelenik a javaslatnál, az úgynevezett repülőtéri eljárás vitatottsága, amely szintén megjelenik a törvényjavaslatban. Ez is mindenképpen gondot jelent számunkra, illetve a kétfokú államigazgatási eljárás problematikája, ahol, azt gondolom, mindenképpen vannak a jogbiztonságot veszélyeztető elemek, amelyek megjelennek a törvényjavaslatban.

(12.10)

Azt gondolom és az a véleményem, hogy ezekkel a részletes vita kapcsán mindenképpen foglalkoznunk kell, de a leglényegesebbek azok az alapkérdések, amelyekről a beszédem elején kívántam szólni, nevezetesen: milyen szemléletmóddal viszonyulunk a törvényjavaslathoz.

Engedjék meg, hogy az állampolgársággal kapcsolatos törvény révén is egy szemléletmódbeli problémát hadd vessek fel. Nevezetesen: tudjuk jól, hogy nemsokára a parlament elé kerül és vitatkozunk fogunk az úgynevezett státustörvényről, amely már a parlamenti vitát megelőzően is a közéletben elég komoly vitákat vált ki. Úgy látom, hogy a most elénk kerülő állampolgársággal kapcsolatos szabályozás részben kapcsolódik ehhez a problémakörhöz, és itt is látok szemléletbeli gondot. Egy olyan felfogás rajzolódik ki a számomra a háttérben, amely ha úgy van, ahogy gondolom, ezzel semmiképpen nem tudok én személy szerint sem egyetérteni.

Azt látom, hogy itt a státustörvénnyel egyfelől a kormány akar adni valamiféle kedvezményt a határon túli magyarság egy részének, másfelől az állampolgársági szabályok szigorítása révén szigorítani és nehezíteni kívánja az állampolgárság megszerzését. Ezt helytelen tendenciának tartom. Azt gondolom, nem helyes valamiféle olyan politikában gondolkodni, amely ideiglenes kedvezményeket ad a rövid ideig itt tartózkodnak, arra törekszik - ha úgy tetszik -, hogy a határon túli területeken éljenek a kinti magyarok. Én csak olyan szemléletmódot tudok elfogadni, amely az egyén szabad döntésében bízik, és az egyén szabad döntését kívánja szolgálni, vagyis nekünk az állampolgársággal kapcsolatos szabályokban is a könnyítés útját kell járnunk és nem a nehezítés és a szigorítás útját. Helyesnek és természetesnek veszem azt, hogy itt speciális szabályok vonatkozzanak a határon túli magyarokra, nekik még nagyobb kedvezményeket kell adni, de generálisan itt is a nyitottságnak kell jelen lennie, és itt is a könnyítés irányába kell elmozdulnunk, és nem pedig a nehezítés irányába. Különösen - még egyszer mondom - a státustörvény fényében rajzolódik ki egy mindenképpen rossz politikai tendencia arra vonatkozóan, hogy például hogyan gondolkodunk a határon túli magyarságról.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, szeretném leszögezni, hogy főként e szemléletmódbeli problémák miatt és az általam vázlatosan említett konkrét problémák miatt is csak megerősíteni tudom azt, amiről itt Világosi Gábor képviselőtársam beszélt: ez a törvényjavaslat-csomag nem vesz tudomást a világ változásáról, nem figyel arra, hogy milyen irányba mozdul el a világ és az Európai Unió, nem a nyitottság és a szabályok könnyítésének szellemét és gyakorlatát képviseli előttünk. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége számára ilyen formában nem támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)