Felszólalás adatai

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Három hete kezdődött az előttünk fekvő T/3690. szám alatt benyújtott törvényjavaslat általános vitája. A három ülésnapon elhangzott felszólalások rávilágítottak azokra a sarokpontokra, amelyek az ellenzéki képviselőket, az ellenzéki pártokat e törvényből frekventáltan érdeklik, ezért az esetleges ismétlések miatt elnézést kérek, de úgy érzem, hogy a hangsúlyozás, az egyes intézmények fontossága a mi megközelítésünkből ezt bocsánatos bűnné teszi. Elöljáróban leszögezem, a köztisztviselői munka feltételeinek javításával, a szakmai munka színvonalának emelésére irányuló szándékkal, a kiszámítható életpályát ígérő célkitűzésekkel egyetérthetünk, a magam részéről egyet is értek.

Az államszervezet feladatainak sikeres megoldása feltételezi egy stabil, szakmailag magas fokon álló köztisztviselői, és itt talán egy kicsit pontosítanám a fogalmazást, egy ugyanilyen közszolgálati kar jelenlétét. Az is természetes, hogy a közszolgálatban álló szakemberek az általuk ellátott feladathoz igazodó, kiemelkedő anyagi juttatásban részesüljenek. Annak hangsúlyozása mellett, hogy örülünk annak, hogy a köztisztviselők jelentős tábora reménykedhet anyagi helyzetének javulásában, felvetődik bennem a kérdés, vajon a tágabban vett közszolgálatban tevékenykedők miért nem részesülhetnek európai mércével mérten is kiemelkedően fejlődő gazdaságunk eredményeiben.

Úgy ítélem meg, szerencsésebb lett volna a kormányprogramban szereplő egységes közszolgálati törvényjavaslat bevezetése, illetve beterjesztése. A közszféra egységes szabályozásának előkészítése sem igényelt volna több időt, mint a jelenlegi tervezet. De ha már a kormány ezt nem tartotta fontosnak, akkor mindenképpen kívánatos lett volna, hogy most ne egy törvény módosítását, hanem egy új törvény megalkotását kezdeményezze.

A köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosítása nagy terjedelmű módosítás, hiszen majd' minden hatályos jogszabályhelyhez tartalmaz módosítást. A tervezet 190 paragrafusa a hatályos törvény majdnem minden pontját érinti. Már magában ez a körülmény is indokolta volna a szakmai és érdekképviseleti fórumok által is megvitatott, kiérlelt új szabályozás előterjesztését.

Nem lehetünk elégedettek a beterjesztett törvényjavaslat előkészítésével, sőt mi több, a törvényjavaslat előterjesztése, mint ahogyan szinte minden esetben, most is semmibe veszi a hatályos jogalkotásról szóló törvény 18., 19., 20., 27. §-ait, mert nincs vizsgálat a szabályozás várható hatásairól, az érdekeltek nem működhettek közre a saját életviszonyukat érintő jogszabálytervezet előkészítésében, az érdekképviseletek a beterjesztés késői időpontja miatt, hisz én magam legalább négy tervezetet láttam, érdemileg az előkészítésbe nem folyhattak bele, már ezért sem volt módjuk akkor érdemi véleményt nyilvánítani. Megjegyzem, ezen utóbbi megállapításom bizottsági ülés jegyzőkönyvén alapszik.

Ismételten, hangsúlyozottan észrevételeznem kell, a kormány sorozatosan nem tartja be a törvényeket. Már a jogalkotásról szóló hatályos törvényről is igaz az, amit a nyugdíjak emeléséről szóló törvényről az ország nyilvánossága előtt a miniszterelnök úr mondott, mármint az, hogy semmire sem kötelező a törvény. Tisztelt kormánypárti képviselők, milyen erkölcsi alapon beszélnek önök nekünk törvénytiszteletről?

A törvényjavaslatban megfogalmazott célokról az előbb egyetértőleg nyilatkoztam, de ez nem zárja ki a következő megjegyzéseket: az első szabadon választott parlament '92-ben a XXIII. törvénnyel a mostani javaslathoz hasonlóan, de ugyanakkor merőben más szellemben fogalmazta meg a jogszabály célját. Úgy gondolom, hogy állításomat a két általános indokolás, illetve a két preambulum összevetése szemléletesen igazolja.

(19.50)

Idézem a '92. évi XXIII. törvény általános indoklásának vonatkozó részét: "A demokratikus jogállam működésének feltétele, hogy mind az állami közigazgatási, mind az önkormányzati közigazgatási rendszerben világosan elhatárolhatók legyenek a politikai és közigazgatási funkciók. A javaslat olyan személyi állomány megteremtését célozza, amely megfelelő távolságot tart a politikától és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával a közérdek szolgálatába állítja." Majd ugyanennek a törvénynek a preambuluma: "A társadalom közmegbecsülését élvező demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitika-semleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező pártatlan köztisztviselők intézzék."

1992-ben a jogalkotás alapvető rendező elvének tartotta a politikai és a közigazgatási funkciók elhatárolódását. A mostani tervezet nem véletlenül hallgat erről, minden bizonnyal azért teszi ezt, mert nem ért egyet azzal, hogy a köztisztviselők szakmai munkájukat pártpolitikától függetlenül végezzék. Tehát a mostani törvényjavaslatot előterjesztő kormány igenis azt akarja, hogy a köztisztviselői kar a kormánykoalíciót alkotó pártoktól ne legyen független.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatot előterjesztő nem tartotta fontosnak kinyilvánítani a pártpolitikai semlegességet, nem tartotta érdemesnek a most módosítani kívánt törvény szellemének átvételét. Ez nem formai kérdés. Az átpolitizálási szándék, a további hatalomkoncentráció tetten érhető a mostani javaslat több vonatkozásában. A Magyar Szocialista Párt természetesnek tartja, hogy a köztisztviselői kar lojális a mindenkori kormánnyal, de elfogadhatatlannak tartja a mostani javaslat törekvését, azt, hogy a köztisztviselői kar egy "szolgalelkű", kiszolgáltatott helyzetű csoport legyen, amelynek legfőbb érdeke, hogy kivételes pozícióját megőrzendő a mindenkori politikai hatalom megrendelésein dolgozzon.

Az előttem szóló ellenzéki képviselők már elmondották kifogásaikat az úgynevezett főtisztviselői és a főtiszti kar létrehozásával kapcsolatban, ezért csak igen röviden azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályozás lényege és egyben politikai szándéka a kivételesen megfizetett vezető köztisztviselők politikai függőségének az erősítése. Ugyanakkor a tervezet szerinti szabályozás ellentmondásos helyzeteket eredményezhet a gyakorlatban, erről bővebben Wiener György képviselőtársam már szólt. Tehát előfordulhat, hogy egy alacsonyabb beosztású főtisztviselő egy nem főtisztviselő magasabb beosztású vezető alárendeltségében dolgozik. Milyen lesz tehát a feletteshez való viszonya a főtisztviselőnek?

További felvetések a főtisztviselői státussal kapcsolatban: megosztja a köztisztviselői kart, rontja az életpálya esélyeit, az egyéni ambíciót, hiszen a politikai váltógazdálkodásban pontosan a lojalitáson túli politikai függőség miatt kettészakadhat a karrier, és ez nem biztos, hogy reményt keltő helyzet az ötéves rendelkezésre állás alapilletményével együtt sem.

A tervezet egyik sarkalatos kérdése az illetmény. A köztisztviselői életpálya megkerülhetetlen kérdése ez. Az illetményalapnál nincs garancia arra, hogy reálértéke megőrződik-e, nincs számítási rendszer az átalakításra. Kérdés, hogy lesz-e pénz a beígért ez évi 40 százalékos emeléshez. Kételkedésre okunk van, hiszen a várt, illetve beígért 14. havi illetményről a tervezet nem szól semmit. A tervezet szerinti illetményrendszer nem vonzó életpályát kínál, hanem pontosan ellenkezőleg hat.

Aggályos számomra a törvény hatályára vonatkozó tervezetrész is. Kikerülnének és minden bizonnyal ki is kerülnek majd a köztisztviselői szférából a fizikai alkalmazottak és az ügykezelők. Gondolom, hogy ezután is azért magasabb követelmények alapján kerülhetnek alkalmazásra azok a fizikai dolgozók, ügykezelők, akik központi közigazgatási szervnél, vagy képviselő-testület hivatalánál nyernek majd foglalkoztatást, mint esetleg más munkáltatóknál ugyanez. Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért van szükség a szerzett jogaik csorbítására, hiszen a különböző törvények hatálya alatt álló ilyen dolgozók közül csak a közigazgatásban lesz ilyen megkülönböztetés egy munkaszervezeten belül.

Külön érdemes szólni az ügykezelőkkel kapcsolatos problémáról, amelyet a törvényjavaslat idézett elő. Nélkülük, az ő munkájuk nélkül nehezen lenne elképzelhető az érdemi munka a hivatalokban. Fokozottan így van ez a kisebb, a kevés, egy-két ügyintézőt foglalkoztató települések polgármesteri hivatalaiban. Az ügykezelők olyan segítői a köztisztviselőknek, akikre fokozottan méltánytalan a törvényi megkülönböztetés bevezetése.

Mint jogász kissé meglepődve olvastam a tervezet IV/A. fejezetében található etikai eljárás szabályait. Lényegében nem a köztisztviselőkkel szemben támasztott magasabb normákkal és elvárásokkal, az anyagi és eljárási szabályok keveredésével van problémám, hanem azzal, hogy egyáltalán egy erkölcsi norma hogyan kaphat helyet jogi normák között úgy, hogy egyúttal nem válik közvetlenül a jogi norma tartalmává. Elfogadhatatlan számomra, hogy a jogi következményeket kiváltó magatartást egy belügyminiszteri ajánlás határozzon meg, és ez akkor is igaz, ha ezt az ajánlást az országos érdekegyeztető fórumok véleményének kikérését követően - és ez lényeges: tehát nem az érdekeltek egyetértésével, beleegyezésével -, egy etikai kódex formájában teszik közzé. Ehhez képest már eltörpül az a megalázó rendelkezés, amely széles nyilvánosságot enged az elmarasztalás kihirdetésének.

Végezetül csak vázlatosan a sokak által említett vagyonnyilatkozat kérdéséről. Tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy van köztünk olyan, aki hisz a vagyonnyilatkozat korrupciót megszüntető vagy csökkentő hatásában. Úgy gondolom, ennek a feltevése is költői kérdés. Hány százezer magyar ember lesz vagyonnyilatkozat megtételére kötelezve és egyúttal a korrumpálás gyanújának kitéve?! A becsületes köztisztviselők - és döntő többségük meggyőződésem szerint ilyen, sok van közöttük, szinte mind az - nem veszik ezt jó néven.

A Magyar Szocialista Párt képviselői az általános vita során elmondták, és a soron következő vitákban még el is fogják mondani jobbító szándékú kritikai észrevételeiket a törvényjavaslathoz. Az a tiszteletteljes kérésem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimhoz, hogy az általunk benyújtott és még benyújtásra kerülő módosításokat a köztisztviselők érdekeire figyelemmel, az ő javukra támogassák, mert úgy gondolom, a szükségesnek ítélt változtatás nélkül ezt a törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt nem biztos, hogy támogatni tudja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)