Felszólalás adatai

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt számára fontos az a körülbelül százezer köztisztviselő, akiket a törvény módosítása közvetlenül érint - ezért is szeretnénk, ha a javaslataink beépülhetnének a tervezetbe és jobbá tennék azt, mert van mit javítani rajta.

A korábbi, köztisztviselőkre vonatkozó szabályozások koncepcionálisan eltértek a jelenlegitől: abból indultak ki, hogy stabil, jól fizetett, profi szakemberek kellenek a közigazgatásba, akiknek a karrierje - éppen szakmaiságuk okán - a pártpolitikától való egyenlő távolságtartásuk, semlegességük miatt képes választási ciklusokon is átívelni.

Ez a tervezet több szempontból is más koncepciót képvisel. Az első különbség az, hogy nyíltan a politika "szolgálólányává" teszi a köztisztviselői kart, és a szakmaiságot másodlagos szempontként kezeli; bevezeti a főtisztviselői kar intézményét, vagyis állami pénzen kiépíti a párt közigazgatási klientúráját. Erről már nagyon sok minden elhangzott, én csupán azt a kérdést szeretném feltenni, hogy mi az üzenete ennek a rendelkezésnek. Az, hogy ha az én emberem vagy, megfizetlek, és első helyen nem a szakmaiságodat, hanem a hűségedet fizetem meg. Még inkább a klientúraépítést szolgálja a 68. §, amely lehetővé teszi, hogy a miniszterelnök az államigazgatás általa kiválasztott körének olyan magas fizetést adjon, amilyet csak akar.

Itt egy kicsit megszakítanám a mondanivalómat, és emlékeztetnék arra, amit Hadházy képviselőtársam mondott az imént, arra utalva, hogy gyakorlatilag kell is egyfajta kiegyenlítés a közigazgatás két ágán belül az illetményalapot illetően, és ez egy igazságos dolog. Ez így lenne, tisztelt képviselőtársam, abban az esetben, ha ez a 68. § nem adná meg a miniszterelnök úrnak azt a lehetőséget, hogy az államigazgatás bármelyik csoportját kiemelje, és annak magasabb fizetést adjon. De lehetne mondani más, olyan jellegű intézkedést is a törvényen belül, amely, én úgy hiszem, inkább az államigazgatást preferálja. Gondoljon az érdekegyeztetésre, ott is található egyfajta, az államigazgatást kedvezőbb helyzetbe hozó intézkedéssorozat.

Ezek az intézkedések átpolitizálják a köztisztviselői kart, megteremtik a politikai váltógazdálkodás közigazgatási hátterét, de lehetővé teszik azt is, hogy megyénként húszegynéhány vezető bármikor cserélhető.

A köztisztviselői kar igazából akkor működik jó, ha stabil. Vajon a stabilitást szolgálja-e az a rendelkezés, amely szerint a betöltött álláshelyre is kiírható pályázat, vagy a másik, amely lehetővé teszi a vezetői megbízás indokolás nélküli visszavonását úgy, hogy ez egyben a köztisztviselői jogviszony megszűnését is jelenti, ha másik munkakört nem tudnak felajánlani az addigi vezetőnek. Persze, ha szakmailag nem tudnak mit kezdeni a köztisztviselővel, akkor még mindig el lehet őt távolítani az etikai eljárás során.

(19.30)

Ez az a pontja a törvénynek, amelynek nincs helye egy modern jogrendszerben. Nyilvánvaló képtelenség, hogy egy nem jogszabály alapján hozott döntés akár állásvesztéssel is járhat.

A köztisztviselői életpálya legfontosabb eleme a bér. Messze nem tudunk egyetérteni azzal, hogy nincs garancia a törvényben az illetményalap évenkénti emelésére. Ha ez így marad, az illetményalap bármikor befagyasztható.

A törvény szerint a köztisztviselők a teljes illetményüket 2004. január 1-jén érik el, nem így a politika által kivételezett főtisztviselői kar, rájuk nincs olyan rendelkezés a törvényben, amely a fokozatos bevezetést rendelné el. Mi azt is el tudjuk képzelni, hogy a köztisztviselők teljes illetményüket 2002. december 31-én érjék el.

Nehezen érthető rendelkezése a törvénynek az, amely szerint a fizikai és ügykezelő állomány - mintegy 25 ezer fő - kikerül a köztisztviselői körből, így aztán egy szervezeten belül két törvény hatálya alá fog tartozni az amúgy egységes állomány. Munkaszervezési szempontból ez biztosan nem jó, de píárszempontokat szolgálhat, ha például azzal akarunk dicsekedni, hogy kis létszámú köztisztviselői kar is képes ellátni az igazgatási feladatokat ma Magyarországon, vagy azzal, hogy béremelés nélkül, csupán ezzel az intézkedéssel magasabb lesz a köztisztviselők átlagbére, ugyanis a fizikaiak és az ügykezelők kis fizetésű emberek.

A tervezet mostohán bánik az önkormányzatokkal, különösen a községi önkormányzatokkal. Itt az illetményalap különbözőségeiről szó volt, ezzel nem untatom képviselőtársaimat, azonban felhívnám a figyelmet a következőre.

A községi önkormányzatok esetében: más helyi önkormányzat például 20 százalék illetmény-kiegészítést fizethet a felsőfokú végzettség, és 10 százalékot a középfokú végzettség után - a községek nem. Ők csak 10 százalék kiegészítést adhatnak a felsőfokú végzettség után, bizonyára azért, mert a községekben túlkínálat van a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkből. Nem hinném, hogy így lenne.

A vagyonnyilatkozati körről annyit szeretnék elmondani, hogy ebben a körben az államnak teljesen jogos az igénye a közélet tisztasága iránt, az állampolgárnak pedig teljesen jogos az igénye a személyhez fűződő jogai iránt. Ezt a kettőt kellett volna valamilyen módon egyensúlyba hozni, és nekem az a véleményem, hogy a vagyonnyilatkozat ezt a problémát nem tudta megoldani. Arra kell gondolnunk, hogy a közigazgatáson belül ez durván 60 ezer embert érint - csak a közigazgatáson belül durván 60 ezer embert érint -, plusz még hozzá kell vennünk a házastársat, az élettársat és a velük együtt élő gyerekeket, óriási irattömeg lesz. Ha ehhez, államtitkár úr, még hozzávesszük az évenként kötelező teljesítményértékelést, ez annyira el fogja bürokratizálni és el fogja nehezíteni a működést, ami szerintem az igazgatás hatékonyságának a rovására megy.

Itt van ez az érdekegyeztetésről szóló dolog, amit az előbb megemlítettem. Azt gondolom, ritkaság az, amikor egy jogszabály indokolása mondja azt, hogy némi visszalépés tapasztalható a korábbiakhoz képest, hiszen elismeri azt, hogy funkciójában ez egy szűkítettebb érdekegyeztetés. Nem is ez a probléma. A probléma szerintem az, hogy különbséget tesz az államigazgatási érdekegyeztetés és az önkormányzati érdekegyeztetés fórumai között. Sokkal több jogot ad az államigazgatási érdekegyeztető fórumnak, a KÉT-nek, amelynek például joga van arra, hogy az országos költségvetést véleményezze, joga van arra, hogy a tb-költségvetést véleményezze, ugyanez a jog már nincs meg az önkormányzatok esetén, az önkormányzati KÉT esetén.

Az államigazgatási KÉT például javaslatot tehet, az önkormányzati érdekegyeztető fórum esetén ez a javaslattételi jog nincs meg. Erre én azt mondom, hogy akkor minek van egyáltalán az érdekegyeztetés, hogyha még javaslattételi joga sincs ennek a fórumnak. Mindenképpen át kellene gondolni, mert én azt gondolom, hogy a közigazgatás két ágának egymáshoz illesztése nem bírja el az ilyenfajta különbségtételeket.

Tisztelt Ház! Körülbelül ennyi volt az, amit ezzel kapcsolatosan el szerettem volna mondani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)