Felszólalás adatai

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt hónapokban a Nemzeti Bank függetlensége politikai viták kereszttüzébe került. A monetáris tanács tagjai megválasztásának módja, pontosabban annak megváltozása során a baloldali ellenzék, amelynek pártjai most nincsenek jelen, kihúzván magukat a törvényhozói felelősség alól, a jegybanki függetlenség végének rémével riogatott, amit a kormánypártok és maga a kormány is erőteljesen cáfolt. Itt és most, az alaptörvény vitájában nem is ezzel a konkrét kérdéssel kívánok foglalkozni, hanem általában azzal, hogy mire jó a jegybanki függetlenség, kitől független és kitől kellene függetlennek lennie.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom értelmetlennek tartja a jegybanki függetlenség végével való riogatást, mégpedig azért, mert magát a jegybanki függetlenséget tartjuk értelmetlennek, sőt károsnak. Függetlenségen ugyanis azt értik politikusok, elemzők és újságírók egyaránt, hogy a központi bank legyen független a mindenkori végrehajtó hatalomtól, mondván: ha a kormányzati gazdaságpolitika elszalad, akkor a jegybank legyen ott és korrigálja a tévesnek vélt pályát a maga eszközeivel. Vagyis ez a megközelítés a jegybankot a fékek és ellensúlyok rendszerének részeként tekinti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez agyrém. A fékek és ellensúlyok indokoltak olyan területeken, amelyek az alapvető szabadságjogokat érintik, és ott, ahol ezek nélkül totális hatalomgyakorlás veszélye fenyegetne. De mi értelme van ennek a gazdaságpolitika irányításában? Hová jut el az a szekér, amelyet az egyik ló balra húzna, a másik jobbra? A gazdaságpolitika irányításának eszköztára komplex, és minden eleme összefügg minden más elemével. A jegybank ezen belül a monetáris politikát irányítja, amely a pénzkibocsátás mennyiségén és az alapkamat mértékén keresztül erőteljes hatást gyakorol az inflációra, a gazdasági növekedésre és a fizetési mérlegre, a növekedésen keresztül pedig közvetve a foglalkoztatásra is - vagyis az összes meghatározó mutatónkat döntő mértékben befolyásolja. A kormány ezzel szemben a fiskális, vagyis költségvetési politikára, a fejlesztési politikára, a szabályozásra és a közpolitikai eszköztárra támaszkodhat, ugyanúgy befolyást gyakorolva a növekedésre, foglalkoztatásra, inflációra és fizetési mérlegeinkre.

Tisztelt Képviselőtársak! Mi indokolja azt, hogy a gazdaságpolitika irányításának eszköztárából egyszerűen kiemeljük a monetáris politikát, a gazdaságpolitika céljai közül pedig az infláció féken tartását, és ezeket függetlenítjük a kormányzati gazdaságpolitikától? Az égvilágon semmi. Az infláció fontos, de nem fontosabb, mint a növekedési vagy a foglalkoztatási ráta. Egy jó kormányzati gazdaságpolitika ügyesen optimalizál a fő célok és mutatók között, illetve az ezek eléréséhez szükséges eszközök között. Ha ezek közül függetlenség címén kiemelünk egyet, akkor az olyan lesz, mint egy szimfonikus zenekar, amelyből kiemeljük a rézfúvósokat, és azt mondjuk, nekik más karmester dirigál. Képzeljük el, hogyan fog megszólalni.

Tisztelt Képviselőtársak! Okkal merül föl a kérdés, miért olyan népszerű mégis a fősodratú közgazdaságtanban és az ennek megfelelő politikai diskurzusban a jegybanki függetlenség gondolata. Természetesen anyagi érdekeltségből. És itt nem a Magyar Nemzeti Bank mindenkori vezetésének érdekeltségéről van szó, hanem sokkal bonyolultabb összefüggésrendszerről: a nemzetközi pénzszivattyúk működtetéséről. Nem véletlen, hogy a pénzkibocsátás kormányzattól független monopóliumának megteremtése a londoni Rothschild családtól származik, akik elnyerték maguknak a jogot a Bank of England megalapításán és monopolhelyzetbe hozásán keresztül. Később ugyanezt megtették az Amerikai Egyesült Államokban is, annak ellenére, hogy az alapító atyák - köztük Benjamin Franklin - ezt hevesen ellenezték. Nem véletlen, hogy Mayer Amschel Rothschild azt nyilatkozta 1790-ben: "Ha az enyém a pénz kibocsátása és a forgalom ellenőrzése, akkor kit érdekel, ki írja a törvényeket."

(9.40)

Vagyis az alapító atyák éppen a képviseleti demokráciát féltették. A lobbierő mégis győzött. Az Egyesült Államokban a pénzkibocsátás joga kikerült az állam fennhatósága alól, és a magánbankok kartelljeként működő Fed kezébe került a mai napig.

Tisztelt Képviselőtársak! Nálunk nincs szó arról, hogy a központi bankot magánérdekeltségek birtokolnák, hiszen 100 százalékos állami tulajdonban van. De a globális pénzügyi hálózatnak erre nincs is szüksége. Számukra elég, ha a függetlenség örve alatt a jegybank olyan politikát folytat, ami megfelel az érdekeiknek. És ez így is történt az elmúlt 20 évben. A magyar gazdaságpolitika történetének egyik legkatasztrofálisabb hatású döntéseként a jegybanki alapkamat a módszerváltás kezdete óta az egekben van. Amit kezdetben talán nem is a károkozás szándéka, hanem a tudatlanság, a hozzá nem értés okozott. A deregulációs folyamatot, elsősorban a hatósági árak megszüntetése miatt meglóduló inflációt a 90-es évek elején a jegybank drasztikus kamatemeléssel vélte orvosolni, vagyis kőkemény monetáris megszorítással. Ahogy a méltatlanul agyonhallgatott kitűnő közgazdász, Nagy Pongrác fogalmazta, a rendszerváltás tragédiája az volt, hogy olyanok diktálták a feltételeket, mindenekelőtt az IMF, a Nemzetközi Valutaalap, akik nem értettek a tervgazdasághoz, és olyanok hajtották végre, akik nem értettek a piacgazdasághoz.

Hát innen ered az a téves döntés, amelynek kártékony terhét azóta is cipeljük magunkkal. A magyar jegybanki alapkamat a mai napig példátlanul magas, ami nemcsak a költségvetés közvetlen kiadásait terheli meg indokolatlan mértékben, hanem elszívja a forrásokat a magyar kis- és középvállalkozásoktól, tovább fokozva versenyhátrányukat az erőfölényükkel amúgy is visszaélő multinacionális óriásvállalatokkal szemben. Mindehhez járult hozzá az elmúlt években a hatalmas és indokolatlan tartalékképzés. Amikor a magyar gazdaságnak óriási szüksége lenne friss pénzre, hogy felpörögjön annak körforgása, a pénz ehelyett banki trezorokban van, élvezve a magas kamatok miatt erőfeszítés és kockázat nélkül megszerezhető extraprofit előnyeit.

Tisztelt Képviselőtársak! Ha a kormány és a parlamenti többség komolyan veszi a gazdasági szabadságharcot, a jegybanki függetlenséget meg kell szüntetni. A Nemzeti Bankot nem a választott politikai hatalomtól, hanem a globális pénzügyi körök érdekeitől kell függetlenné tenni. Ez akkor valósulhat meg, ha a Magyar Nemzeti Bankot teljes egészében a törvényhozás, a Magyar Országgyűlés fennhatósága alá helyezzük.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjeként megfogalmaztam és benyújtottam az erre irányuló módosító javaslatunkat. Kérem hozzá támogatásukat Magyarország gazdasági önrendelkezésének visszaszerzése érdekében.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)