A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék három dologra röviden reagálni, amit Fónagy képviselő úr elmondott.

Az egyik az, hogy mi történik akkor, ha a Ház most nem fogadja el ezt a törvényt. Létezik ma érvényes szabályozás. Pontosan az a kerületek szándéka, és szeretném ezt ilyen minőségemben megerősíteni, hogy lehetőség szerint áttekinthető és a kerület és a főváros egyensúlya szempontjából egy jobb szabályozás szülessen.

A második elvi kérdés, hogy lehet-e igazságos egy forrásmegosztás. Nagyon sokat próbálkoztunk. A kilencvenes évek végén, amikor eljutott oda a parlament, hogy forrásmegosztási törvényt fogadott el, akkor pont az volt a baj, hogy minden egyes újabb és újabb szempont beépült ebbe a törvénybe, és gyakorlatilag átláthatatlanná vált, bizonyos szempontból kezelhetetlenné vált mindenki számára. Tehát ha a között a dilemma között kell ma dönteni, hogy igazságos vagy átlátható, akkor ma bátran mondhatom fővárosi politikusként, hogy szerencsésebb, ha egy átlátható, kiszámítható rendszer felé mozdulunk el.

Azt szeretném mondani a módosító indítványával kapcsolatban, hiszen ez már a részletes vita, hogy lehetőség szerint minél kevesebb szubjektív elemet érdemes ebbe beépíteni, minél több olyan elemet kell beletenni ebbe a forrásmegosztási törvénybe, amely statisztikai adat, KSH által igazolt, mérhető adatok, és sokkal kevesebb olyat, amelyek valamilyen, talán megmagyarázhatatlan virtuális számhoz köthetők, hiszen abból keletkeznek a félreértések és a viták.

Köszönöm azt a pozitív szándékot, amit megfogalmazott a törvényjavaslat kapcsán. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívántam volna ebben a vitában részt venni vagy szólni, de egy dolgot szeretnék pontosítani. Amikor azt mondjuk, hogy az érintettek részvételével kell a reformokat előkészíteni és adott esetben elfogadni, akkor azt gondolom, hogy nem a parlamentben ülő polgármesterek és alpolgármesterek alkujára gondol itt bárki, hanem sokkal inkább arra gondol, ami zajlik is ebben az országban, hogy a hét önkormányzati szövetség folyamatosan tárgyal a kormány illetékeseivel azzal kapcsolatban, hogy mit is értünk reform alatt. A reform nem szűkül le csak és kizárólag a főváros forrásmegosztására, hanem szól hatáskörökről, regionalizmusról például, polgármesteri jogállásról, jegyzői jogállásról, összeférhetetlenségi szabályokról.

Legközelebb december 4-én fog tárgyalni a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma ezzel kapcsolatban, és valóban az az elképzelés, a szándék, hogy amennyiben a különböző méretű és típusú szövetségek képesek arra, hogy egymás között megállapodjanak, akkor feladat és szándék az, hogy próbáljuk meg a politika szereplőit is érdekeltté tenni abban, hogy a 16 esztendővel ezelőtt elfogadott törvényt a Ház módosítsa, és csak második menetben és második gondolatként szerepel az, hogy nézzük meg, hogy ezen módosítások között mi az, amelyik nem kétharmados, hanem adott esetben feles törvényt érint.

Ami a forrásmegosztást illeti: azért mondjuk ki azt, hogy ez a forrásmegosztás lényegesen jobban működik, mint az eddigi, ezt Pál Tibor szerintem világosan elmondta. Valóban, néhány jogtechnikai módosítást végre kell ezen hajtani, az Állami Számvevőszék segítségét kell ebben kérni, de mégis azt gondolom, hogy a mostani, a 2006-2007-es esztendő ebből a szempontból lényegesen jobb, hatékonyabb, működőképesebb, és sokkal kiegyensúlyozottabb a kerületek közti elosztást illetően, és sokkal arányosabb és jobb a fővárost és a kerületeket illetően.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

MOLNÁR GYULA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Szerencsés, hogy a gazdasági és informatikai bizottság előadója így középtájt szólhat hozzá, hiszen az eddig elhangzottak alapján jól látható, hogy hasonló vitát folytatott le mindegyik parlamenti bizottság. Egy kicsit megpróbálta azt a helyzetet végiggondolni és elemezni, amiben a magyar gazdaság van. És bár tudom, hogy a hangsúlyokat máshová tesszük, máshová fogják tenni majd az előadók az általános vitában, mégis abban egyetértés volt közöttünk, hogy a költségvetési egyensúly romlása nélkül és a gazdasági versenyképesség javításával kell megpróbálni mind adórendszert változtatni, mind pedig költségvetést elfogadni. Az, hogy ennek mi a mértéke, ki hová teszi a hangsúlyokat, nyilvánvalóan a politikai hovatartozástól függően eltérő volt.

(9.40)

S van egy másik nagyon fontos dilemma - amit, ha jól érzékelem a vitákat, amiket képviselőtársaim elmondtak, szintén lefolytatott minden parlamenti bizottság -, hogy egy gazdasági stabilizáció, a gazdaság rendbetétele és a társadalmi modernizáció milyen arányokban végezhető el, milyen módon, hova lehet tenni a hangsúlyokat. Van, aki csak gazdasági modernizációban gondolkozik, és eközben nem foglalkozik társadalmi kérdésekkel. Ha jól érzékeltem, a bizottságok többsége azonban az ilyen módon való megközelítést elvetette.

Ellenzéki képviselőtársaink közül a kisebbségi véleményt elmondó Márton Attila említette hozzászólásában, az a nagy kérdés, hogy milyen környezetben történik egy adórendszer módosítása, egy költségvetés elfogadása. Ez nagyon helyes és jó megközelítés. Valóban azt kell megnézni, hogy a világgazdaság, a magyar gazdaság helyzete és állapota milyen mértékű és milyen mérvű adócsökkentést tesz lehetővé. Ma azt gondoljuk - s a többségi vélemény képviseletében mondom ezt -, hogy a magyar gazdaság, a magyar társadalom teherbíró képessége alapján ez a mértékű adócsökkentés fogadható el.

Sajátosan izgalmas és érdekes része ennek a vitának az is, hogy a három fő iránnyal mindenki egyetért, hiszen ha bárki, bármikor hozzászól, mindig elmondja, hogy persze, az adókat csökkenteni kell, hogy egyszerűsíteni kell az adóbevallásokat, és mindenki egyetért abban, hogy a feketegazdaság kifehérítése nagyon fontos cél. Az pontosan és jól látszik, hogy ennek a mértékében és belső arányaiban van közöttünk vita. Ahogy eddig a többségi véleményekben elhangzott, a magunk részéről úgy látjuk, hogy ez a közel 170 milliárdos adócsökkentés az, ami vállalható és elfogadható.

Egy picit szeretnék reagálni a foglalkoztatási bizottság véleményére, különösen a kisebbségi véleményre, mert ez a téma a gazdasági bizottságban is felvetődött. Úgy gondoljuk, hogy nem egyetlen és lehetséges eszköz a járulékok csökkentése a foglalkoztatás növeléséhez, miközben persze mi magunk is úgy gondoljuk, hogy a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája a foglalkoztatási kérdések, vagyis azzal, hogy ezen a területen bizonyos lépéseket tenni kell, egyetértünk. A másik oldalról pedig reméljük, hogy rövidesen szintén a parlament elé kerülő szociális törvény átalakítása is lehetővé teszi, hogy bizonyos kör a rendszeres szociális segélyből átkerülhet a foglalkoztatás, a közfoglalkoztatás területére.

Nos, ezek azok a viták, dilemmák, amelyek a gazdasági és informatikai bizottság ülésén felvetődtek. S mivel többségi véleményt mondtam el, szeretném jelezni, hogy a bizottság 15:12 arányban támogatta az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Megpróbálnám a vitát visszaterelni valamilyen más vágányba. Nem szeretnék ezen a szinten reagálni a most elhangzottakra.

Nos, az az igazi kérdés szerintem, hogy mit lehet számon kérni egy olyan költségvetésen, amit bevallottan, mindenki által elmondottan a kényszer hozott, a kényszer szült. Szeretném azt a gondolatmenetet folytatni, amit Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselőtársunk, barátunk mondott el, hogy nem magyarspecifikus dologról van szó. Ez egy olyan helyzet, ahol a világ minden kormánya meghoz olyan szükséges lépéseket, amiket a kényszer szül. Mindannyian tudjuk, hogy fájdalmas és nehéz döntésekről van szó, de mégis tudjuk és érezzük, hogy meg kell tenni, de az az igazi kérdés, hogy az arányait hogyan tudjuk meghatározni, hogyan, miképpen tudunk a lehető leggyorsabban ezen túljutni, utána pedig egy normális vágányra állítani az országot.

Általában - mondom, általában - minden egyes kormány tükre, teljesítménytükre az, hogy milyen költségvetést nyújt be. Azt gondolom, hogy ha ma ebből a szempontból nagyon leegyszerűsítve kívánnánk minősíteni, inkább azt kérném önöktől, magunktól, hogy sokkal inkább azt nézzék meg, hogy ebben a nehéz helyzetben mi az, amit még mindig véd ez a kormány, mik azok az ügyek - akár a betétesek védelme, akár bizonyos szempontból a munkahelyek, a forint, a nyugdíjrendszer, ahogy most államtitkár úr is elmondta.

Tehát miközben majd fogják látni, hogy a hozzászólásomban egyfajta minőségem miatt - egy önkormányzati szövetség elnöki posztja miatt - nagyon sok olyan kritikus mondatot is meg fogok fogalmazni, ami bizonyos szempontból, sokkal inkább úgy gondolom, hogy feladat mindannyiunk számára, feladat a magyar politikai elit számára, a magyar parlament, a magyar önkormányzati rendszer számára is.

(13.50)

Nos, szeretnék majd reagálni ebben a rövid hozzászólásban az elmúlt két napban az önkormányzatok ügyét többek által érintett gondolatokra is. De szeretnék egy alapmegállapítást tenni, amit szintén az elmúlt 18 év minden kormányának adresszálni lehet. Mindenki elmondja a költségvetési vitában a finanszírozási reform szükségességét, mindenki mindig elmondja, hogy szükségeltetik az önkormányzatok területén megvizsgálni azt, hogy a feladat- és hatáskörök, valamint a finanszírozás hogyan változik. De azt lehet mondani, hogy a világgazdasági válságtól függetlenül 2009 sem lesz az az év, amikor az önkormányzatok gazdálkodásának reformja bármilyen szempontból megtörténhet.

Mi a legnagyobb dilemma, amit, végignézve az elmúlt két, két és fél nap hozzászólásait, igazából még senki nem vetett fel ennek a szférának a képviseletében? Itt arról van szó, hogy általában amikor költségvetést készít egy települési önkormányzat, vagy amikor költségvetésről vitatkozunk, akkor a normatívák valóságos költségekhez való viszonyáról zajlik a vita. Itt egy új szempont meg fog jelenni, amivel szerintem számolni kell mindenkinek. Ez pedig a bevételi oldalon, saját bevételeink körében az iparűzési adó tervezhetősége. Bizonyos verziókban 5-7 százalékos iparűzési adó többletbevétellel számol a költségvetés. Ma azt gondolom, hogy ha a világgazdasági folyamatok nem változnak, ennek a realitása viszonylag csekély, arra lehet számítani, hogy sokkal inkább szinten marad. Még egyszer mondom, inkább feladatszempontból mondom el ezeket a teendőket.

A másik oldalról nyilvánvalóan az önkormányzatok saját bevételei, de különösen azok körében, akik még ezt megtehetik, nagyvárosok esetében az ingatlanértékesítés mint fontos bevételi elem megjelenik. Nem tudjuk ma azt pontosan kalkulálni és számítani, hogy hogyan, miképpen változik az ingatlanpiac. Szeretnék egy új fogalmat itt a közbeszédbe behozni, ez pedig az, hogy amikor általában számolunk inflációval, és azt számoljuk ki, hogy egy költségvetés milyen inflációs számokat tervez, akkor azt tudnunk kell, hogy az önkormányzatok szempontjából az infláció nem szűken csak azokra a dolgokra szorítható, amiket általában egy költségvetésnél számolunk. A mi számításaink szerint, még egyszer mondom, mint önkormányzati szövetségi vezető mondom ezt, mivel lényegesen több energiát kell használni, lényegesen több bért kell fizetni, lényegesen több kiadásunk és költségünk van, az önkormányzatok területén az infláció nyilvánvalóan meg fogja haladni a tervezett mértéket.

Ezek azok a szempontok, én persze úgy fogom ezt felvetni, és nyilván önök ezt másképp fogják interpretálni, hogy ez egy feladat, amit meg kell oldani, akár a kormánnyal közösen, akár az önkormányzatoknak maguknak.

Szeretnék végighaladni nagyon röviden az önkormányzati miniszter úr gondolatmenetén. Hiszen ő maga kezdte meg ezt a megfogalmazást, én szeretném határozottabban kimondani: az elmúlt 18 esztendőben, szintén azt kell mondjam, függetlenül attól, hogy milyen típusú kormány volt Magyarországon, az önkormányzatok autonómiája a '90-es szándékokhoz képest jelentősen csökkent. Az autonómiacsökkenés egyik kézzelfogható eleme azt, hogy egyre több kötelező feladat került telepítésre az önkormányzatokhoz, és emellé általában vagy nagyon gyakran nem rendelték hozzá a megfelelő forrásokat. Ennek ellenére azt mondom, amit miniszter úr is elmondott az expozéjában, hogy bármilyen pénzügyi típusú döntés születik a Magyar Köztársaság parlamentjében a következő másfél-két hónapban, az igazi alapcél az, hogy az önkormányzatok autonómiája ne változzék.

Egyetértek abban is a miniszterrel, hogy nem mechanikusan az önkormányzatok számának csökkentését kell a reform céljának tekinteni, hanem sokkal inkább a bürokrácia csökkentését. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben a normatívák reálértékben csökkennek, azzal számolhatunk, tudomásul kell venni azt, hogy valamilyen feladatvállalás-csökkenés is tapasztalható lesz az önkormányzatoknál.

Azt szeretném az önkormányzati reform kérdésével kapcsolatban elmondani, hogy az az ember, akinek a kezében kizárólag kalapács van, hajlamos minden problémát szögnek nézni. Aki a gazdasági válsággal együtt veti fel az önkormányzati reform kérdését, azt sugallja az önkormányzatok felé, hogy csak és kizárólag valamilyen mechanikus, akár felül, akár alul valamifajta vágásban gondolkodik, nem egy valóságos reformban.

Nagyon szeretnék mindenkit kérni, legyen az közgazdász, legyen a politikai bármelyik oldalán ez ügyben szóló ember, hogy ezt a reformdolgot ne szűkítse le kizárólag strukturális kérdésekre. Itt nem kizárólag erről van szó. Sokkal inkább arról van szó, hogy készek és képesek vagyunk-e egy új feladat- és hatáskörirányt megszabni. Biztató mondatokat hallottam miniszter úrtól, aki azt mondta, hogy száz feladatban meghatározták a következő időszak kiemelt céljait, ez egy biztató jel. Azt kell mondjam, hogy az ehhez rendelt forrásokat meg kell találni.

Ma már valaki használta a "minimum" kifejezést. Szeretném egy picit megfordítani a gondolkodást. Azt javaslom saját magunk számára, az ezzel foglalkozó érintett polgármesterek és a kormány számára, hogy próbáljuk meg minden egyes településre, minden egyes magyar állampolgárra megfogalmazni azt a szolgáltatási minimumot, amit mindenhol mindenkinek meg kell kapnia. Ha ezt meg tudjuk határozni, széles értelemben gondolom, akár oktatás, akár egészségügy, akár szociális területen, akkor mondjuk ki azt, hogy ezeket kötelezően meg is kell finanszírozni a mindenkori kormánynak, az e fölötti feladatok pedig szabadon választva kialakíthatók.

Azt szeretném elmondani, hogy az önkormányzati reformfolyamat, a felkészülés elindult az elmúlt időszakban. Nem tartom nagyon ízlésesnek, megmondom őszintén, nem tartom szerencsésnek azt, ha valaki, akár a nyilvánosság előtt, akár a parlamentben, ha főpolgármester, akkor a kerületek megszüntetése mellett érvel, ha kerületi polgármester, akkor a főváros megszüntetése mellett érvel, ha egy megyei elnök a régióval szemben beszél, ha egy megyei jogú város fontos polgármestere a főváros megszüntetéséről beszél. Ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy hozzá akarunk ehhez a rendszerhez nyúlni, akkor meg kell érteni azt, hogy valószínűleg mindenkinek a saját maga területén kell tudni azt, hogy mi a fontos, mi a nem fontos. A 3200 települési önkormányzattal az egy főre eső önkormányzatok számában nem vagyunk a legelső helyen az Európai Unióban. Vannak olyan országok, ahol lényegesen több önkormányzat esik egy főre. Tehát azt gondolom, nem feltétlenül ez az irány.

Azt biztosan gondolom, hogy az erős középszintet ki kell alakítani, a választott középszintet, a feladat- és hatásköröket újra kell gondolni. Biztosan gondolom azt is, hogy a finanszírozást és ezen belül a helyi adók mértékét újra kell gondolni. Csak jelzem, például Magyarországon átlagosan az önkormányzatok költségvetésének 9 százaléka a helyi adó, miközben máshol ez akár 14 százalékot is elérhet.

Ami a fővárost és a kerületeket illeti, már 2006-ban benyújtásra került ez az elképzeléssor, csak képviselőtársaim akkor nem szavazták meg a kétharmados törvényt. Persze az is igaz, hogy abban a törvényben benne volt más, önkormányzatokat érintő dolog is. Ha gondolják, azt ki lehet emelni, és külön meg lehet szavazni. Ez arról szólt, hogy átmeneti időszakban ugyan, de a kerületek és a főváros is választott testületként megmarad, csak a hatásköröket szétválasztva lényegesen hatékonyabb rendszer áll elő; tehát az alapellátást a kerületek, a működést, fejlesztést pedig a főváros vállalja.

Azt is mindenkinek kell tudni, hogy a 2009-ben meghozott önkormányzati reformdöntések forintmegfelelése, forintmegtakarítása 2014 előtt nem lehet.

Nos, hölgyeim és uraim, azért fogalmaztam meg ezeket, mert a szándék az, hogy valamilyen formában találjuk meg azt, hogy a szükséges nehéz lépések a lehető legkevésbé érintsenek mindenkit. Ezek olyan feladatok voltak, amiket a saját magunk számára fogalmaztam, fogalmaztunk meg, ezeket a következő időszakban végig kell gondolni és tisztázni kell.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(Móring József Attilát a jegyzői székben
V. Németh Zsolt váltja fel.)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Talán olvasták önök is az újságban: az elmúlt héten szerdán sajnálatos baleset történt Budán: egy gyermekeket szállító kisbusz karambolozott egy személygépjárművel. Mindez egy 30 kilométeres zónán belül volt. Mai tudásunk szerint - nyilván nem akarnánk a rendőrségi vizsgálatot megelőlegezni - a jobbkézszabály be nem tartása okozta a tragédiát, amelynek hat sérültje volt, ebből két gyermek súlyosan sérült, az egyik életveszélyes állapotban van jelenleg is.

Azt gondolom, ez az a baleset, amely speciálisan és sajátosan ráirányítja néhány kérdésre a gondolkodásunkat, fel kell hogy hívja a figyelmünket. Az egyik ilyen, amit nyilván az önkormányzat meg fog tenni, hogy megvizsgálja az ilyen jobbkézszabályos utcák átalakításának lehetőségét, a jobb beláthatóságot, esetleg az előjelzés lehetőségeit.

De mégis kérdezném az államtitkár urat, hogy van-e bármilyen szándék a kormányzat fejében, van-e olyan gondolkodási irány, amely abba az irányba hatna, hogy ezeket a jobbkezes utcákat felül kell vizsgálni, a KRESZ-szabályokat szigorítani, a tájékoztatást növelni kell vagy akár elmenni odáig, ami néhány országban van - például az Egyesült Államokban -, hogy minden egyes egyenrangú útkereszteződés STOP-táblával jelölt, tehát mindkét irányban lassítani, megállni kell.

A másik, ami ennél talán még fontosabb: a gyermekszállítás szabályainak átalakítása. Tudom, hogy a KRESZ-módosítás tartalmaz szabályokat ezzel kapcsolatban. Az igazi kérdés mégis valóban az szerintem, van-e arra lehetőség, hogy a gyermekszállítás speciális szabályait kialakítsuk: akár a gyermeket szállító gépjárművek különleges jelzéssel történő ellátása, speciális szabályok a közlekedésben velük kapcsolatban; különös tekintettel a gyermekbiztonsági eszközök használatára, az előírásra és ennek a számonkérésére is.

Szóval mit tartalmaznak a jelenlegi szabályok, és mit tervez tenni a kormány ebben az ügyben? Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Akkor azt mondhatjuk, hogy a jogszabályi háttér rendben van, akkor viszont azt gondolom, hogy mindannyiunk közös kötelessége és feladata az, hogy ezeknek a jogszabályoknak érvényt is szerezzünk.

Azt gondolom, mind a rendőrség, mind pedig a közlekedési hatóságok dolga az, hogy érvényesítsék ezeket a szabályokat a gyermekszállításban.

Azt gondolom, hogy van feladatunk a szülők tájékoztatásában is. Csak halkan jelzem, hogy ez a szülők által bérelt kisbusz volt, ami felborult múlt hét szerdán. Van tehát feladatunk abban, hogy tájékoztassuk a szülőket azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetőségeket várhatnak el a gyermekszállítás területén, és nyilván van dolgunk nekünk is az önkormányzatok területén, hiszen túl azon, hogy megvizsgáljuk, mit is lehet tenni, hogyan, miképpen lehet befektetni azon a területen, ami a jobbkézszabályok átalakítását jelenti, és a gyermekszállítás területén is. Köszönöm szépen a válaszát.

Engedjék meg, hogy innen is, erről a helyről is jobbulást kívánjak a két kisgyermeknek, akik még jelenleg is kórházban vannak. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt napokban azt láttam, azt tapasztaltam, hogy a szónokok, mindegyik párt vezérszónoka vagy beszélője fegyelmezetten mondta azokat a kommunikációs paneleket, kommunikációs tételeket, amiket az elmúlt hónapokban a költségvetés ismerete nélkül is nagyon gyakran hangoztatott mindenki. Azt látom, hogy a kommunikációs tételeken túl a számokat ki-ki megpróbálja úgy rendezni, hogy a saját maga igazát és a saját maga tételeit pontosan alátámassza.

Szeretnék néhány, általam fontosnak tartott alapelvet - amit magam is az élet másik területén gyakorló vezetőként, költségvetés-összeállítóként megpróbálok figyelembe venni - megosztani önökkel, és néhány számot a saját magam összesítése szerint bemutatni, és akkor azt gondolom, hogy nyilván a lényeges az lesz, hogy a közvélemény, a minket figyelő emberek el fogják dönteni, hogy melyik tűnik hihetőbbnek, melyikben bíznak jobban.

(10.50)

Nos, azt a nagyon fontos dolgot mindenkinek érteni és tudni kell, hogy egy országban, ahogy egy családban is, ahol nem abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a többletet oszthatják szét, ott szükség van arra, hogy bizonyos döntéseket meg kell hozni a családfőnek, a családnak. El kell dönteni azt, hogy rövid távon mik azok a szükséges és kötelező feladatok, amiket el kell végezni, és el kell dönteni azt, hogy lehet, hogy most egy picit előbbre szaladunk, mint amire egyébként képesek vagyunk vagy tervezhetnénk, de akkor azt kockáztatjuk, hogy egy távolabbi jövőben pedig lényegesen drasztikusabb vagy lényegesen fájdalmasabb döntéseket kell hozni.

Azt gondolom, hogy ma a válság miatt, Magyarország gazdasági helyzete miatt - nem akarok politizálni, hogy ezt mi okozta, nyilván önök ezt nálam veretesebben el tudják mondani -, ma minden egyes szférának valamilyen mértékben ki kell venni a részét a válság kezeléséből. Ha úgy gondolja valaki, hogy ez nem így van, vagy úgy gondolja, hogy valamelyik szférát teljesen ki lehet hagyni, nyilván az lehet egy politikai természetű döntés. Az biztosan nem igaz, hogy lehet olyan költségvetést csinálni, amelynek minden egyes szféra, minden egyes társadalmi csoport, minden egyes nagy ellátórendszer valamilyen formában a nyertese.

Azt is pontosan lehet látni, és az elmúlt 19 év Magyarországon bebizonyította, hogy a verseny és a piac, bármennyire fájdalmas, de nem old meg mindent. Azt is lehet látni, hogy nagyon egyszerű igazság lenne az, hogy az ott hagyott adóforintok azonnal automatikusan munkahelyeket teremtenek, mint ahogy egyébként divatosan, ha valaki ellenzékben van, ezt rendszeresen elmondja. Az látszik tehát, hogy az államnak van szabályozó szerepe, az államnak bizonyos szempontból kell a saját maga értékei, elvei szerint elveket kimondania.

A másik nagyon fontos dolog, ami szerintem szintén tény, hogy egy államnak időről időre át kell tekintenie a közszolgáltatásainak színvonalát, és át kell tekintetnie a közszolgáltatásainak a szerkezetét is. Nagyon-nagyon izgalmas és érdekes lenne azt végiggondolni, hogy az állam szerepe, az önkormányzati rendszer szerepe, a különböző közszolgáltatások, közellátások rendszere és helyzete ebben az adott pillanatban hatékony-e, megfelelő-e, de mégis azt hiszem, hogy mind a gazdasági válság, mind pedig ez a picit izgatott politikai szituáció nem alkalmatos erre a dologra. Tehát ez a munka most nem végezhető el, ha ezt a munkát elvégeznénk, hibáznánk.

Ezért én azt mondom, hogy bár mindannyian fel tudunk villantani átfogó reformokat az önkormányzati rendszerben, de mégis azt mondom, hogy nem lenne szerencsés, ha most ilyen típusú átalakításokban gondolkodnánk.

Tehát azt gondolom, hogy ha ma hoznánk ezzel kapcsolatban döntést, az a döntés hibás lenne. Mondhatnám azt egy kicsit hangzatosabban, hogy ezekben a pillanatokban vegyük el a kezünket az önkormányzati rendszertől, és próbáljunk meg egyszerűbb és kisebb átalakításokban gondolkodni. Vannak koncepciók, sokan tudják azt, hogy mit kellene tenni, azt gondolom, de ha ma ezzel a problémával foglalkoznánk, akkor az a veszély van, hogy csak kalapács és szög lenne, és akkor minden problémát bevernénk; mert akinek kalapács van a kezében, az minden problémát szögnek lát. Én igenis értéknek tartom Magyarországon a 3200 települési önkormányzat létét, ez egy nagyon fontos dolog, és azt is pontosan lehet tudni, hogy hol lehetne ma igazán pénzt megtakarítani, de ahhoz ma, azt gondolom, hogy nincsenek meg az eszközök, és nincs meg a politikai akarat sem.

Én tehát ebből a szempontból az ilyen alapvetések után azt mondom, hogy ez a mostani költségvetés a szükség szülte kisebbik rossz, ha az önkormányzati területet nézem, és nyilván nem szeretnék elkalandozni mások szakterületére.

Az a kérdés, hogy van e jobb, van-e más megoldás. Én örömmel venném, ha ezen a kereten belül - értem, hogy önök a keretet sem fogadják el, de mégis azt gondolom, a keretet valamilyen módon realitásnak kell tekinteni, merthogy az egész alapelvből, amit eddig megfogalmaztam, ez következik -, az mégiscsak érdekelne, hogy hogyan lehetne ezt másképp, adott esetben nem az alapműködést veszélyeztető módon elvenni.

Azt mondták, hogy ebben az országban 6,7 idei évi és 0,9 százalékos következő évi GDP-csökkenéssel számolunk. Azt gondolom, hogy minden olyan szféra, amely ez alatt vállal szerepet a válságkezelésből, az többé-kevésbé elmondhatja magáról, hogy nem vesztese ennek a költségvetésnek. Az igazi kérdés, hogy mi ennek a belső tartalma. Én mindig azt fogalmaztam meg, hogy az a siker vagy az lehet a siker ebben a költségvetési vitában a végeredmény szempontjából, ha el tudjuk érni, hogy lehetőség szerint minél kevesebb működési típusú ügyhöz kelljen hozzányúlni, és bár nem öröm, de mégiscsak azt mondom, hogy talán a fejlesztések szempontjából van valamifajta lehetőség, akár európai uniós pénzek kiváltásával, akár pedig valamilyen módon a fejlesztések időbeni széthúzásával.

Nagyon érdekes az, amikor az elmúlt időszakban hallottam 85, 120 milliárd, 200, sőt már 300 milliárdos számokat is ezen a területen. Ugye, az az érdekes ilyenkor, hogy mindig megkérdezik, kinek van igaza, az újságírók is ezt teszik fel. Azt gondolom, hogy mindenki, valamilyen politikai szemüvegen keresztül nézve, talán közel jár az igazsághoz. De azért tegye azt hozzá az, aki mondjuk, most az elmúlt pár napi vitában a 200 milliárddal lobbizott és érvelt, hogy alapvetően kevesebb a járulék a következő esztendőkben, egy másik típusú parlamenti döntés következményeképpen. Ez 42 milliárd forinttal valóban csökkenti az önkormányzatok bevételi oldalát, de csökkenti a kiadási oldalát is.

Vagy azt mondom, hogy az egészségügyi hozzájárulás csökkentése 8,5 milliárd forintot jelent. Vagy a tanulólétszám-csökkenés. Valaki mondta, hogy de hát az oktatásból kivonnak több mint 40 milliárdot. De azért nézzük meg, hogy a tanulólétszám statisztikailag, tényszerűen csökken, 6 milliárddal tervezi ezt a költségvetést csökkenteni, tehát ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor körülbelül ki is jön az a 80 milliárd forintnyi összeg, ami, ha valaki így elmondja, hogy ez az önkormányzati szférából hiányzik a tavalyi évhez képest, az igaz, de a kiadási oldalon sem kell terveznie senkinek ezeket. Tehát ebből a szempontból ez az állítás nem állja meg a helyét.

Azt viszont tényszerűen el kell ismerni, és én magam is az elmúlt időszakban több belső vitában elmondtam, hogy az igazi nagy kockázati tényező ma egyébként a Magyar Köztársaság költségvetésében is, de az önkormányzatok költségvetésében is a gazdasági válság hatásában az iparűzésiadó-bevételek várható hatása. Gyenesei exminiszter úr tegnap elég nagy számokat mondott, abban bízom, hogy ez azért ennyire nem lesz tragikus. De mondjuk, az iparűzésiadó-változás, a szolgáltatásokon lévő áfa növekedése, azt gondolom, valóban kockázati tényező az önkormányzati költségvetésben, és abban is biztos vagyok, hogy különböző módon érinti a különböző méretű településeket, és ezzel kinek-kinek a következő időszakban foglalkoznia kell.

Az elmúlt pár perc vitáiban valóban átéltem azt, hogy mindenki a saját maga szempontjából képes arra, hogy a tényeket összerendezze. Nem is akarnék ezekkel vitatkozni, de azt biztosan gondolom tehát, hogy lehetőség szerint minél kevesebb működési típusú elvonás, ez az egyik elv, ami ebben a költségvetésben megvalósul. Lehetőség szerint azt mondjuk, hogy a fejlesztések területén próbáljunk meg valamennyit kutakodni, ugye a mostani tervezet szerint ez 50 milliárdot jelent.

Próbáljunk meg nagyobb mozgásteret - itt Kovács képviselőtársam nagyon szellemesen és kedvesen próbálta meg Oszkó miniszter úr mondatát félremagyarázni. De valóban arról van szó, hogy a törvényben például a közoktatás, a szociális ellátások, a kultúra területén úgy értelmezzük a nagyobb szabadságfokot, hogy van mozgástere az önkormányzatoknak abban, hogy a kötelező feladataikat milyen módon valósítsák meg. Hogy ebben nem mentünk el a határig? Ebben egyetértek, tehát biztos, hogy ebben még vannak vagy lehetnek valamilyen típusú tartalékok.

Szeretnék egy jó hírt mondani, én vagyok az utolsó aláíró a gyermekétkeztetési normatívát érintő módosító csomagon, tehát mostantól kezdve a vitában kérem, hogy ezt ne mondják, mert én innen majd bemegyek, és beadjuk ezt a módosító indítványt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Honnan veszitek el?) Tehát azt a fajta vitát, amit Szabó képviselőtársam is próbált az elmúlt percekben lezárni, örömmel jelentem, hogy le tudtuk zárni.

Köszönöm szépen. További jó munkát! (Taps az MSZP soraiban. - Tasó László: Még nincs elfogadva a költségvetés!)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Megteszem akkor, amit kért, én folytatom a mondatot, tehát a 3200 települési önkormányzat érték Magyarországon, és meg kell őrizni. Én magam is így gondolkozom erről. És azt is pontosan tudjuk mindannyian, hogy ha valaki az önkormányzati rendszeren meg akar valamit takarítani, és stratégiát akar készíteni, akkor a hatáskörökhöz kéne hozzányúlni, mert szerintem a legnagyobb kuszaság ott van. De ezt mondtam, hogy ezt most ne tegyük meg. És ha igazán sok pénzt akarunk megtakarítani, akkor három helyen tudjuk ezt megtenni: a főváros és a kerületek viszonyában, a megyei jogú városok és az agglomerációjuk, valamint a régió-megye vagy valamilyen módon a nagyobb részek viszonyában. Nem a kistelepüléseken lehet valóban a nagy pénzeket megtakarítani.

Azt próbáltam itt érzékeltetni, hogy ha megnézzük az önkormányzati költségvetés belső szerkezetét - és az én számításaim szerint olyan nettó 85-90 milliárdos a tényleges elvonás -, akkor annak több mint a fele fejlesztési típusú pénzekből kerül elvonásra, és csak egy bizonyos része a működés. Tehát erre mondtam azt, hogy ha már valamennyire kell fájdalmas döntést hozni, akkor a belső arányok talán így szerencsésebbek.

Azt készséggel elfogadom, képviselő úr, hogy ha egyszer azt mondjuk, a körjegyzőségek jó irányok, akkor nem szerencsés, ha utána pedig annak a támogatását csökkentjük. Azzal nem értek egyet, amit Kovács képviselő úr mondott a kistérségekkel kapcsolatban, mert az továbbra is támogatott cél. Itt van néhány olyan település, ahol látszat kistérségi társulások jöttek létre, látszat módon próbáltak meg többletnormatívákhoz jutni, ezeket próbálja meg valamennyire a költségvetés korlátozni.

Tehát én magam úgy gondolom, mindent meg kell tenni azért, hogy a kistelepüléseken a normális működés feltételei ne szűnjenek meg. Én azért mégis azt gondolom, hogy az a fajta vízió, amit önök is felvázolnak, ez azért reményeim szerint nem lesz valóság a következő esztendőben sem.

Köszönöm.