Felszólalás adatai

(11.00)

Valóban, azoknak az embereknek, akik kiestek a munkából, nem egyszerű megtalálni azt az utat, hogy hogyan lehet őket visszavezetni, akár közmunka, akár más munka révén, csak én a megközelítésben szeretném egy picit a súlypontot áthelyezni. Én azt gondolom, hogy miután nagyon sok olyan ember van, akinek a munkába való visszavezetése komoly problémákat jelent a mentális és a fizikai állapota miatt is, ezért az a pozíció, ahonnan mi megpróbáljuk meghatározni az állam és az önkormányzat szerepét, nem az ítélkezés pozíciója, hogy minősítsük azt, hogy milyen a hozzáállása, hanem sokkal inkább annak a pozíciója, hogy hogyan lehet segíteni nekik ahhoz, hogy visszataláljanak a munkához. És hogy van társadalmi nyomás, hogy ne álljon ott, és ne támassza a lapátot? Hát hogyne lenne! Ugyanígy én is hallom a fogadóóráimon ezeket a megjegyzéseket, de én azt gondolom, hogy ehhez iszonyatosan nagy türelemre van szükség, mert nagyon sok ember önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Van, aki nyilván a saját felróható magatartása miatt is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de itt sem az állam, sem az önkormányzat nem az ítélkezés pozíciójában kell hogy legyen (Az elnök ismét csenget.), hanem a segítés pozíciójában. Ez a meggyőződésem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)