Felszólalás adatai

Nagyon szép történelmi visszatekintéseket hallottunk az állami anyakönyvezés rég- és közelmúltjából. Hozzátehetnénk azt, hogy önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi, a világ nem vele kezdődött - mondotta Sütő András. És hogy vele is folytatódott, annak elsődleges forrásai az anyakönyvek, és ettől a történészeket ne tiltsuk el, tisztelt Ház.

A T/10902. számú törvényjavaslat az egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló, tekintélyes terjedelmű, 119 paragrafusból álló, jól átgondolt, strukturális változásokat is tartalmazó alapos munka. A korábbi esemény alapú nyilvántartásból személyi alapú nyilvántartássá formálja át a rendszert, így válik egy adott személyhez kapcsolódó azonosító adathoz köthetővé az érintett személlyel kapcsolatos valamennyi anyakönyvi esemény.

Az új rendszer jelentősen megkönnyíti mind a hivatalhoz forduló állampolgárok, mind pedig a hivatalnokok munkáját, így a törvényjavaslat elfogadása összességében mindenképpen támogatható. Ugyanakkor van olyan elem is, amely újragondolandó, illetve felesleges szigorúsággal a fürdővízzel kiönti a gyermeket is. Egy ilyen ügyről, a levéltárba adott másodpéldányok kutathatóságáról kívánok szólni én is.

1980-ig az anyakönyvek másodpéldányait átadták a levéltáraknak, és ők az anyakönyvvezető értesítése alapján azokból a változásokat továbbvezették, az első példányok pedig maradtak az anyakönyvvezetőknél. Ezekből a másodpéldányokból történt és történik ma is a kutatók, történészek, holokausztkutatók, az '56-os hősök és áldozatok kutatói, a családfakutatók munkája, és ezt az egyébként zökkenőmentesen működő gyakorlatot kívánja egy tollvonással megszüntetni a törvénytervezet 60. §-a. Nagy a felzúdulás a javaslattal kapcsolatban a civil szférában.

A kegyeleti jog egy elhunyt egyén esetén a személyes adatok védelmét akként biztosítja, hogy a halál után még harminc évig az örökös engedélyezéséhez köti az adatok megismerhetőségét, míg e védelmi idő lejártát követően az érintett adatait bárki kutathatja. Az előző parlamenti ciklusban elfogadtak egy törvényt, amelynek a 79. §-a arra irányult, hogy a történelmi múltat az érintett elhunytát követő kilencven évig ne lehessen megismerni. Mi elkötelezettek vagyunk a történelmi közelmúlt tényeinek feltárása iránt, ezért a még hatályba nem lépett törvény szövegét - erről beszélt képviselőtársam hosszabban - 2011-ben módosítottuk, visszaállítottuk a harmincéves kegyeleti időt, ezzel visszaállítottuk történelmi közelmúltunk kutatásának a lehetőségét.

(15.00)

Ez a szabályozás lehetővé teszi, hogy a levéltárban őrzött hiteles adatok alapján továbbra is kutathatók és megismerhetők a holokauszt áldozatainak, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek, a megtorlások áldozatainak adatai, és hiteles adatokkal alátámasztva adhatjuk közre tragikus történetüket. A civil szervezetek számára is biztosíthatjuk a családfakutatás lehetőségét.

A javaslat 60. §-a viszont egy alig vállalható visszalépést jelent, hiszen előírná, hogy az anyakönyvek levéltár által őrzött másodpéldányába az érintett halála után már soha senki ne tekinthessen be. Ez nem lehet a törvényhozó akarata. A XXI. században a fejlett demokráciák egy részében az adatvédelem körében immár nem az adatok megismerhetőségét korlátozzák, hanem a megismert adatok felhasználását kötik feltételekhez. Az elengedhetetlen, hogy a magyar jogrendszer is ehhez a trendhez igazodjon. Így hát javaslom, hogy az egyébként jól átgondolt törvényjavaslat 60. §-a maradjon ki, kerüljön törlésre. Ezzel kapcsolatban módosító javaslatot is nyújtottam be.

Jelen pillanatban a törvény úgy rendelkezik, hogy a levéltár által őrzött anyakönyvbe bejegyzett anyag megismerésére a közlevéltárakról szóló törvénynek a közlevéltár anyagában történő kutatásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a védelmi időt az anyakönyvi alapbejegyzéstől kell számítani. Ez azt jelenti, hogy ha a törvény másként nem rendelkezik, a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá, a védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születésétől számított 90 év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított 60 év. Ez a szabályozás jól működött az elmúlt évtizedben, nincs szükség e tekintetben beavatkozásra.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mindezekkel együtt természetesen az előterjesztés olyan gondos munka, ami jelentősen módosíthatja a jövőben az anyakönyvezéssel kapcsolatos tevékenységet, és mindenképpen támogatható. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy ha az e-közigazgatást végre sikeresen kiterjesztjük, akkor gondoskodnunk kell az e-közigazgatás anyagainak a jövő számára való megőrzéséről, biztosításáról és visszakereshetőségéről, ehhez viszont el kell látnunk megfelelő költségvetési kerettel az irattárakat, levéltárakat, hogy meg tudják őrizni a jövő generáció számára is mindezeket a dokumentumokat.

Mindezekkel együtt az előterjesztést elfogadásra javaslom. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)