Felszólalás adatai

Természetesen szükséges, és már régen szükséges lett volna az anyakönyvi nyilvántartás elektronizálása, hiszen a korábbi anyakönyvi szolgáltató rendszer egy anyakönyvikivonat-kitöltő rendszer volt, nem egyéb. Viszont itt fontos azt is látni, hogy miközben nyilvánvalóan uniós pénzekből lesz meg az anyakönyvi rendszer elektronizálása, az uniós pénzeket még annak idején a magyar kormány Draskovics Tibor minisztersége idején pályázta meg. Azért kellett annak idején igen nagy sebességgel - és ennek a minőség látta a kárát - a 2010. évi I. törvényt elfogadni, hogy legyen jogalapja Magyarországnak a pénzek megpályázására. Majd ezek után az elmúlt négy évben ezt a meglehetősen viharvert állapotban elfogadott törvényt több mint tízszer módosította az Országgyűlés, és itt lehet látni azt, hogy a különböző kormányok - az Orbán-kormány, illetve a megelőző, a Bajnai-kormány - tevékenysége nagyjából ebben ki is merült az elektronikus anyakönyvezés kialakításában. Erre azért fontos felhívni a figyelmet, mert egyes hírek szerint igen közel van Magyarország ahhoz, hogy ezeket a pályázati pénzeket elveszítse. Fél év, egy év van hátra, egyes hírek szerint, éppen ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az idő sürget, mert ez a kormány, illetve az elődje jókora mulasztásokat követett el az elektronikus anyakönyvezési rendszer kialakításában.

Viszont, hogy mennyire problémás volt magának a 2010. évi I. törvénynek az elfogadása, az visszaköszön ebben a törvényjavaslatban is, hiszen miközben nagy vonalakban ez egy dicséretes munka és elfogadásra érdemes törvényjavaslat, azért vannak apró-cseprő kodifikációs zűrzavarok az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Ha visszatekintünk, a 2010. évi I. törvényt, tehát az új anyakönyvi törvényt december 17-én módosította az úgynevezett Magyary-programos törvény, tehát a 2012. évi CCVII. törvény, melyet december 21-én hirdettek ki, és idén január 1-jén lépett hatályba. Ha valaki felüti a Nemzeti Jogszabálytárban a 2010. évi I. törvény hivatalos szövegét, akkor azzal találkozik, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban van legalább 20-30 olyan bekezdés, amit a január 1-jén hatályba lépett 2012. évi CCVII. törvény már egyszer beillesztett az anyakönyvi törvénybe.

Azt látjuk, hogy ebben a törvényjavaslatban ráadásul van egy csomó, úgynevezett alibi módosítás, ahol az új szöveg csak egy-két szóval vagy raggal tér el, és különösebben nem változtat a rendelkezés értelmén a 2010. évi I. törvény jelenlegi szövegétől, amit a 2012. évi CCVII-es állapított meg. Vannak kiegészítések, melyekkel az anyakönyvi törvény egyébként már ki lett egészítve. Van például az előttünk fekvő javaslatban, egész konkrétan a 35. § (2a) bekezdéssel egészíti ki az anyakönyvi törvény 44. §-át, ami azonban már benne van a Nemzeti Jogszabálytárból lehívott anyakönyvi törvényi szöveg 68. § (4) bekezdésében. Olyan szakaszok kerülnének hatályon kívül helyezésre a törvényjavaslatban az anyakönyvi törvényből, amelyeket egyszer már decemberben a 2012. évi CCVII. törvény hatályon kívül helyezett.

Tudom, hogy nem túl szívderítő mindenféle jogtechnikai dolgokat hallgatni, csak érdemes azon elgondolkodni, miért van az, hogy elénk kerül egy láthatóan jó és fontos törvényjavaslat, és tele van olyan kodifikációs zűrzavarokkal, amelyek tipikusan a sebtében elvégzett jogalkotás termékei. Arra szeretném kérni államtitkár urat - ha éppen nem telefonál (Dr. Rétvári Bence: Figyelek.) -, talán fontos lenne, ha a tárca kodifikációs szempontból még a részletes vita lezárultát megelőzően áttekintené még egyszer az előttünk fekvő törvényjavaslatot, összevetné nemcsak a 2010. évi I. törvénnyel, hanem a 2012. évi CCVII. törvényben megállapított változtatásokkal is.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében az elektronikus nyilvántartás működéséről szóló részek alapján az elektronikus rendszert el lehetne indítani, éppen ezért üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot. Ugyanakkor kérdésként merül fel az, hogy a gyakorlatban hogyan fogják kivitelezni az anyakönyvi kivonat hitelesítését, lesz-e elektronikus aláírás, és ha igen, akkor az ehhez szükséges informatikai rendszer ki lesz-e építve, mikor, hogyan lesz kiépítve a magyar közigazgatásban.

Két konkrét rendelkezésről szeretnék egy picit bővebben szólni. Az LMP kifejezetten üdvözli azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban szereplő családiállapot-meghatározás szerint a "család" fogalomba beletartozik az élettartási kapcsolat, legalábbis a regisztrált élettársi kapcsolat is. Ez egy jó példa arra, hogy a negyedik alaptörvény-módosítás nyomán immáron alaptörvényi szintre emelt szűkített családfogalom mennyire életszerűtlen.

Szeretnék továbbá utalni arra, hogy miközben a törvényjavaslat 2. § n) pontja nagyon helyesen definiálja a származási hely fogalmát, sajnálatos módon az anyakönyvi kivonat tartalmában már nem helyezi el a származási helyet. Miért fontos ez? Talán azért, mert mindannyian megfigyelhettük az elmúlt években, évtizedekben, hogy jó néhány évtizede szinte senki nem születik falun Magyarországon. Ugyanakkor ahhoz, hogy a helyi közösségek identitása fennmaradjon, szükséges az, hogy például az anyakönyvi jog is kezelje a tulajdonképpeni szülőhelyhez való kötődést. Ezért terjesztünk elő arra módosító javaslatot, hogy az anyakönyvi kivonatnak legyen kötelező tartalma a származási helyre utalás. Látszólag egy apró-cseprő dologról van szó, de én azt gondolom, hosszú távon, annak érdekében, hogy a kisközösségek, a szülőotthonnal, kórházzal nem rendelkező települések identitása - főként addig, amíg az otthon szülés elé különböző mesterséges akadályokat támaszt a hatalom -, ezeknek a kisközösségeknek az identitása fennmaradjon, bizony, szükséges az, hogy ilyen szimbolikus lehetőségekkel biztosítsuk azt, hogy az emberek több generációra visszatekintve is tudják azt, hogy az őseik egyébként milyen településről származnak. Hiszen az a helyzet, hogy amennyiben az anyakönyvi kivonatban helye van a származási helynek, ez nem pusztán egy érzelmi, szimbolikus kérdés, bár kétségtelenül erről is szó van, tehát akkor, amikor a helyi közösségekhez való kötődésről beszélünk, akkor természetesen ennek az érzelmi, szimbolikus vonatkozásáról is beszélünk az adott személy vonatkozásában. De többről van szó.

Az előttem szóló képviselőtársaim más vonatkozásban már felemlítették azt, hogy az anyakönyvi rendszernek milyen szerepe van abban, hogy generációról generációra a családi emlékezet, és amennyiben ezt tágítjuk, a közösségi, a nemzeti emlékezet fennmaradjon. Ha és amennyiben a származási helynek helye van egy elektronikus anyakönyvi kivonaton, akkor megvan a lehetősége annak, hogy akár 50-100 év múlva, több generációval később az utódaink, unokáink, dédunokáink láthatják azt, hogy adott esetben az őseik milyen kistelepülésről, milyen kisebb településről származnak.

(14.50)

Ha ez nem így van, akkor könnyen lehet, hogy egy olyan világ következik el, ahol az utódaink arról fognak értesülni, hogy a felmenőik szinte kizárólag kórházzal, szülőotthonnal rendelkező településekről, nagyvárosokból származnak, és én azt gondolom, hogy ezzel veszteség éri a nemzeti emlékezetet, veszteség éri a helyi kisközösségeket, amelyek fennmaradásához, ahhoz, hogy Magyarországon egy fenntartható társadalom legyen, múlhatatlanul szükség van.

S itt szeretném én is megerősíteni, megtámogatni azt, hogy egy olyan elektronikus anyakönyvi rendszerre lenne szükség Magyarországon, pontosan az előbb említettek miatt, amely alkalmas arra, hogy a személyes adatok, az információs önrendelkezési jog maximális védelme mellett, de biztosítsa a családfakutatást, biztosítsa azt, hogy egy-egy ember, egy-egy állampolgár szabadon fölkutathassa azt, hogy a gyökerei hova vezetnek.

Végezetül szeretnék egy kis kitekintést tenni az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán. Természetesen üdvözöljük azt, hogy az elektronikus közigazgatás fejlesztése már eléri azt a fokot, hogy az anyakönyvezés elektronizálására is sor kerülhet Magyarországon. Viszont az LMP újólag fölveti azt, hogy ha és amennyiben az e-közigazgatás Magyarországon már ilyen fokon áll, akkor talán itt lenne az ideje annak, hogy elgondolkodjunk azon, hogy az e-közigazgatás milyen lehetőségeket teremt az e-demokrácia megvalósítása, tehát a közvetlen demokrácia, a népi részvétel, a közvetlen állampolgári részvétel hatékonyabb érvényesülése érdekében. Arról van szó, hogy ha egy országban sor kerül a közigazgatás elektronizálására, akkor jó néhány olyan objektív fizikai akadály elhárul az állampolgári részvétel elől, ami az elmúlt évtizedekben mesterségesen, objektíven fizikailag akadályozta az embereket abban, hogy közvetlenül részt vehessenek, véleményt formálhassanak az őket érintő döntések meghozatala során. Ezzel tudjuk valóra váltani, hogyha az e-demokrácia irányába mozdul el Magyarország, hogy valóra válik a semmit rólunk, nélkülünk elve.

S ha egyszer egy országban a közigazgatás elektronizálására sor kerül, akkor azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, nagyon könnyen elkerülhetünk olyan csúf és szégyenletes törvényjavaslatokat, mint amit például a múlt héten elfogadott az Országgyűlés az információszabadság korlátozására. Tudniillik ha sor kerül a közigazgatási rendszer elektronizálására, akkor itt a lehetőség minden önkormányzati szerv, minden közigazgatási szerv számára, hogy valamennyi közérdekű adatot, valamennyi olyan szerződést, amit közpénzekre kötnek, valamennyi olyan szerződést, amit a közvagyonra kötnek, valamennyi olyan pályázati dokumentációt, amit például állami földbérleti jogokra nyújtanak be, egy-egy pályázati határidő elteltével, egy-egy szerződés megkötésével egyidejűleg kérés nélkül valamennyi állami önkormányzati szerv kitegye a világhálóra. Nincs ennek ma már technikai akadálya. Ha érvényesül egy országban az elektronikus közigazgatás, akkor nincs fizikai akadálya annak, hogy valamennyi állami, önkormányzati pályázati dokumentáció, valamennyi állami, önkormányzati szerződés, amit közpénzekre, közvagyonra kötnek, kikerüljön a nyilvánosság elé. A magyar embereknek joguk van ellenőrizni azt, hogy mi a közpénzek, a közvagyon sorsa, és az állam, az önkormányzat nem bújhat üzleti titok mögé. Ha az állami, önkormányzati szervek üzleti titok mögé bújnak, akkor folytatódik az a játék, amit húsz éve nézünk ebben az országban, hogy lehet szabadon mutyizni, és üzleti titok mögé bújva ki lehet fosztani az országot.

Az elektronikus közigazgatás lehetőség arra, hogy megteremtsük a teljes átláthatóságot a közpénzek, a közvagyon tekintetében, csak annyi kellene, hogy a kétharmados többség elfogadja az LMP-nek például azt a javaslatát, amit a múlt héten terjesztettünk elő, hogy Magyarországon ne lehessen érvényesen úgy lefolytatni közbeszerzési koncessziós vagy állami földbérleti pályázatokat, hogy a pályázati határidő elteltével, az eredményhirdetéssel egyidejűleg valamennyi pályázati dokumentációt nem tárnak a nyilvánosság elé. Az átláthatóság az egyetlen valódi fegyver a politikai korrupcióval szemben. Ha az elektronikus közigazgatást fölhasználják arra, hogy a közvagyon, a közpénz sorsa átlátható legyen, akkor valódi lépéseket teszünk a politikai korrupció visszaszorítása érdekében - természetesen, ha ez valamennyiünk érdeke.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)