Felszólalás adatai

Ez az elhatározásom és ez a felkészülésem egészen a tegnapi napig tartott, amikor is itt a parlamentben Tarnai Richárd képviselő úr interpellációt vagy kérdést, tehát parlamenti műfajban kérdést intézett a kormányhoz, és Rétvári államtitkár úr válaszolt. Elgondolkodtam azon az interpelláción, és szoros összefüggésbe került az én fejemben azonnal ezzel a törvénytervezettel, hogy miért is van az, hogy miközben vannak fontos szakmai ügyek, ahol fontos lenne, hogy épüljenek egymásra a ciklusok, és hogy a különböző kurzusok támaszkodjanak a korábbi eredményekre, tényleges meglévő eredményeket is megpróbál a Fidesz-politika állandóan megkérdőjelezni. Egészen elképesztő volt! Ezért én a mostani hozzászólásomban fogok egyrészt beszélni az alapokról, és fogok beszélni ezen az alapon erről a törvénytervezetről.

Mit is mondott tegnap Tarnai képviselő úr? A következőt mondta szó szerint, amikor Rétvári államtitkárhoz kérdést intézett. Azt mondja: "A szocialista kormányok ideje alatt nem láthattunk lépéseket a hatósági eljárások egységes és rendezett formában történő újjászervezésére, az egyszerűbb ügyintézési folyamatok kialakítására, valamint a közszféra versenyképessé tételére." Tehát egyszerűen azt állítja a fideszes képviselő, hogy az előző kormányok alatt az államigazgatás egységesítésére, az ügyfelek szempontjainak figyelembevételére a világon semmi nem történt. Utána államtitkár úr a válaszában lelkesen helyeselt, és bemutatta a Magyary-program nagyszerűségét.

Képviselőtársaim, a Fidesz azt gondolja, hogy a történelem ővele kezdődött, de hát ez nem így van. Előtte is voltak fontos dolgok... (A kormánypártok sorai felé:) Látom, valaki csóválja a fejét, nem tetszik neki. Én is szívesebben beszélnék csak az anyakönyvi törvényről, higgyék el; ha tegnap nem hangzott volna el ez a minden valóságot nélkülöző állítás, akkor nem tudnám azt mondani - nem is akarnám, hozzáteszem -, hogy mindent erre a felfogásra építenek.

Amikor a fideszes politikusok azt állítják, hogy az előző kormányok alatt az államigazgatási hatósági eljárások tekintetében semmi nem történt, akkor egyszerűen nem mondanak igazat. 2004. szeptember 7-én, az akkori kormány belügyminisztereként terjesztettem az Országgyűlés elé az új államigazgatási eljárási törvényt, amely az akkori 1957. évi IV. törvényt kiváltó új kódexként teljesen megreformálta az államigazgatási eljárást. És nem is akármilyen módon, nem képviselői módosító indítványként, hanem olyan előkészítéssel került az Országgyűlés asztalára, hogy az akkori Országgyűlés alkotmányügyi, önkormányzati és informatikai bizottságainak tagjaiból egy albizottság jött létre, gyakorlati szakemberek bevonásával minősítették és próbáltak meg hozzájárulni mindahhoz a munkához, amelyet a kodifikációs bizottság letett a tárca asztalára.

A közigazgatási kar és más szakmai szervezetek munkája ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy ez egy szakmailag is magas színvonalú törvénytervezet legyen, és ez egy paradigmaváltás volt az államigazgatási eljárásban. Ugyanolyan paradigmaváltás volt, mint amilyen az anyakönyvi eljárásban lesz majd ez az új törvény. Ugyanolyan paradigmaváltás volt. Merthogy korábban az '57. évi IV. törvény egy államcentrikus eljárási törvény volt, mindig az állam és az államigazgatás szempontjait helyezte előtérbe, és abból a szempontból közelítette meg az összes eljárási cselekményt. Az az új törvény, amit 2004-ben idehoztam az Országgyűlésbe, és előterjesztett az akkori kormány, megfordította a logikát, és egy ügyfélközpontú államigazgatási eljárást vezetett be.

(13.50)

Amikor is az új határidők meghatározásában, de akár a bizonyítási eljárásban, sok mindenben az államigazgatási eljárásban az ügyfelet helyezte az egész eljárás középpontjába. Merthogy mi, akik az államigazgatásban dolgozunk, tudjuk, hogy az államigazgatás nem azért van, hogy az államigazgatásban dolgozóknak legyen hova bejárni jó meleg, fűtött helyre télen, jó, kellemes, hűvös helyre a nyári hőségben, hanem azért van, hogy az oda betérő ügyfelek ügyeit a lehető leggyorsabban és a lehető legjobb színvonalon elintézzék.

Nagyon sok minden történt abban az időben, amire ez a mostani kormány alapozhat, és alapoz is, ahogyan látom. Csak a retorikában állítja be úgy, hogy akkor minden rossz volt, és nem átallja azt mondani Tarnai képviselő úr - lehazudva a csillagot is az égről -, hogy a szocialista kormányok alatt nem láthattunk lépéseket a hatósági eljárások rendbetételére. Nem igaz. Nemcsak az új államigazgatási eljárási törvény került akkor elfogadásra, hanem egy olyan okmányirodai fejlesztési programot is elfogadtunk és végrehajtottunk, ami komoly informatikai fejlesztést tett lehetővé. Új okmányirodák jöttek létre kisvárosokban, különböző fővárosi kerületekben, akkor került átadásra a teljes általános illetékességű központi okmányiroda, ami nagyon magas színvonalon tudja kiszolgálni az állampolgárokat, és amire most tud ez a kormány építeni, amikor az ügyfélkapukat, bocsánat, a kormányablakokat megnyitja. De én azt gondolom, hogy kell legyenek egy normális társadalomban, egy normális országban olyan ügyek, amiben megegyezünk, amiben megállapodásra lehet jutni, hogy ezt egyformán akarjuk.

Hogyha igaz az, hogy ez a kormány szeretné, hogyha az ügyfelek minél jobb és szakszerűbb kiszolgálásban részesülnének az államigazgatásban, akkor nem illő megkérdőjelezni, legalábbis a szándékát az előző kormányoknak, hogy ők is szerettek volna jobb színvonalú kiszolgálást nyújtani. Hogy hogyan sikerült, ennek a megítélésében lehet különbség, nyilván a saját produktumát picit jobbnak látja mindenki, mint mondjuk, ezt ellenzék-kormány viszonyban a másik oldalról, ez teljesen normális, ez mindenütt így van a világon. De azt megkérdőjelezni, hogy legalábbis jó szándékkal próbált meg érdemi lépéseket is tenni az előző kormányzati ciklus, azt gondolom, ez nem korrekt hozzáállás. És hogyha ilyeneket tesznek önök, akkor ne várják azt, hogy majd a másik oldalról csak elvont, szakmai megközelítéssel fogunk egy-egy ilyen kérdéshez hozzányúlni. Ezért tehát állítom, hogy van és volt mire alapozni ennek a kormánynak a közigazgatás korszerűsítésében, amikor azt a célt tűzte ki, hogy az eljárásban is az ügyfelek szempontjait figyelembe vevő gyorsabb, szakszerűbb, magasabb színvonalú ellátást kíván nyújtani az ügyfelek számára.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ez nemcsak általában az államigazgatásra igaz, hanem igaz az anyakönyvi eljárásra is, amelyről - most már szűkítve a témát - konkrétan ez a törvénytervezet szól, hiszen az anyakönyvi eljárásról szóló törvény 2009-ben már megszületett, és eredetileg 2011. január 1-jén kellett volna hatályba lépnie. Azonban az akkor, 2010-ben, újonnan hivatalba lépett kormány máshogyan döntött, elhalasztotta a hatálybalépést, és többször módosította is kisebb területen. Ezért aztán az a helyzet állt elő, hogy miközben a szakma azért arra készült, hogy 2011. január 1-jén hatályba lép majd az új törvény, erre nem került sor, hanem a kisebb korrekciókhoz kellett alkalmazkodni, és most eljutottunk odáig, hogy az eredetileg 97 szakaszból álló törvényhez egy 81 szakaszos módosító került ide az asztalra. Gyakorlatilag itt egy új törvényről van szó, és hozzá kell tenni a korrektség kedvéért, nem akarok abba a hibába esni, amit az előbb kritizáltam, hogy ez egy színvonalas, jó színvonalú, jogszabály-szerkesztési elveket figyelembe vevő, nagy terjedelmű módosítás, amit, hogyha meg tudjuk őrizni ezeket az értékeket a parlamenti vita során, akkor azt gondolom, egy olyan törvényt fogadhat el az Országgyűlés, ami alkalmazható, végrehajtható, jó színvonalú szakmai törvény.

Ezért a törvény szabályozási tárgyait most nem kívánom részletesen végigvenni, sem az elektronikus anyakönyvi nyilvántartás szakmai elemeit; államtitkár úr is, képviselő asszony is beszélt erről. Én azt gondolom, hogy azzal, amit ők elmondtak, ilyen szempontból csak egyet lehet érteni, és azt gondolom, hogy a végrehajtás során nagy hangsúlyt kell majd fektetni arra, hogy az egyébként, az én megítélésem szerint is elégséges felkészülési idő, amit a hatálybalépésnél a törvény hagy, az megfelelő támogatást kapjon a végrehajtásban is. Magyarul, akiknek az a dolga, hogy ezt az egészet végigcsinálják, hogy áttérjenek az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásra, azok kapjanak meg minden informatikai és egyéb szakmai, a végrehajtást segítő támogató intézkedéseket a minisztérium, a szaktárca részéről, hogy ez tényleg gördülékeny legyen.

Egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy ez egy óriási változás lesz. Szerintem nincs olyan ember itt a teremben, de a nézők között sem, aki ne látott volna már maga is közelről anyakönyvet, mert ahogy a képviselő asszony is elmondta, a születéstől a házasságkötésig és sajnos a halál bejegyzéséig, a legfontosabb ilyen eseményeknél volt ilyen kapcsolódási pont. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én nemcsak hogy nagyon sok ilyet láttam, hanem kicsit az oldalvizén segítőként is részese lehettem ennek a munkának, merthogy édesanyám anyakönyvvezető volt egészen a nyugdíjazásáig, és gyönyörű szép betűivel írta bele az anyakönyvbe az eseményeket. Akkor egy esemény alapú anyakönyvezési szisztémában, ami majd most egy személy alapú szisztémára fog az elektronikus nyilvántartásban áttérni, és lesz egy idő már, amikor az anyakönyvek már csak a kutatók és a levéltárak elemzését fogják szolgálni. Már a kézi anyakönyvek, hiszen elektronikus nyilvántartás lesz, ami ezeket az adatokat tartalmazza.

Nagyon fontos azt megjegyezni, hogy a szükséges informatikai fejlesztések szerves részét kell hogy képezzék ennek az átállásnak, és ezért is volt az én számomra furcsa az, hogy a közbenső ilyen kisebb átalakításoknál, illetve informatikai fejlesztéseknél nagy összegű pénzt költöttek el erre a kormány részéről, miközben most egy teljesen új rendszernek a kifejlesztése zajlik. Ebben biztos, hogy volt - ez többlet pénzügyi forrást igényel - némi felelőtlenség.

Amikor az alkotmányügyi bizottságban a költségvetést és a források ügyét feszegettük, akkor Répássy államtitkár azt mondta, hogy ennek az átállásnak körülbelül egymilliárd forintnyi a költségigénye, amelyhez uniós forrást is igénybe kívánnak venni, és mintegy százmillió forintot igényel hazai forrásból, vélhetően, bár ezt nem részletezte, az a fejlesztés, amit a külképviseleteken kell majd végrehajtani annak érdekében, hogy a rendszer zökkenőmentes átállását ők is meg tudják tenni.

Én azt gondolom, hogy ezek a szakmai megoldások tehát, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, ezek jók, de vannak benne kisebb hibák. Ezt mi módosító indítványokkal szeretnénk korrigálni. Például ilyennek tartom azt, hogy az állampolgárság megszerzésére vagy az állampolgárság igazolására irányuló eljárás kezdeményezésekor a hazai anyakönyvezés iránti kérelmet is elő kell terjeszteni. Ezt előírja itt az 55. §. Ugyanakkor azt meg meg kell jegyezni, hogy az államigazgatási eljárás nem tartozik az anyakönyvi eljárási törvény hatálya alá, ezért szerintünk nem ebben a törvényben van a helye ennek a rendelkezésnek. Egyszerűen nem ide való. Én ezt módosító indítvánnyal majd megpróbálom kezelni, és kérem, hogy legyen erre nyitott a kormány.

Úgy, ahogy bizottsági előadóként képviselőtársam jelezte, ezért nem volt kisebbségi előadó, hiszen az általános vitára alkalmasságát megszavaztuk ennek a törvénytervezetnek, mert alkalmasnak tartjuk általános vitára, de az elfogadását - és ezt ott is jeleztük -, a végszavazást attól tesszük függővé, hogy a módosító indítványainkat mennyire fogadja nyitottan a kormányoldal.

(14.00)

Egyébként pedig szándékunkban áll egy ilyen átállást a szavazatunkkal is támogatni.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretnék visszakanyarodni az első gondolathoz lezárásként. Egészen bizonyos, hogy vannak olyan ügyek, amelyeket fontos lenne, hogy folyamatában, ciklusokon át kezeljünk. Ilyennek tartom - de nyilván elfogult vagyok közigazgatási szakjogászként, és ezen a szakterületen is dolgoztam életemben - a közigazgatást, azon belül is az államigazgatás egyes részterületeit. Azt gondolom, hogy nincs okunk vagy nem szabad hogy legyen okunk megkérdőjelezni a másik jó szándékát, hogy az ügyfelek érdekében kíván a törvényeken módosítani, hogy az új szisztémát szeretné, ha jobb lenne, mint a korábbi volt.

Ha a Magyar Szocialista Párt ebbéli jó szándékát is megkérdőjelezik, akkor nehéz pozitívan hozzáállni bármilyen törvénymódosításhoz, de én bizakodom abban, hogy ez a mai vita ezt a kérdést egy kicsit közelebb tudja vinni a konszenzushoz, és képesek leszünk egymásról feltételezni azt, hogy a másik is jót akar. Hogy ez milyen mértékben sikerül, azt részben a szakmai minősítések, részben az élet eldönti.

Köszönöm a figyelmet.