Felszólalás adatai

Honnan is indultunk? A születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak. Így szólt az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi 33. törvénycikk 1. §-a. Ez a törvény 1895. október 1-jétől kezdődően tette kötelezővé a születések, házasságkötések és halálesetek rögzítését, és hozta létre azt az esemény alapú személyiadat-nyilvántartást, amely a történelem viharait is kiállva, de az elektronizálásnak ez idáig ellenállva lényegében mind a mai napig változatlan struktúrában tartja nyilván életünk legfontosabb eseményeit. Elérkezett tehát az idő, hogy az informatika nyújtotta lehetőségek minél teljesebb kihasználásával modern, az ügyfelek érdekeit a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vevő, a szolgáltató közigazgatás követelményeit érvényre juttató és a felesleges adminisztratív terheket lebontó nyilvántartást hozzunk létre, amely egyszerre épít a múlt hagyományaira és a jövő igényeire.

Miért is szükséges ez? Az anyakönyvi nyilvántartás minden személyi alapú nyilvántartás alapja, amelyet közel 120 éve vezetnek változatlanul papír alapon. Egyes adatok vagy nyomtatványok ugyan változtak, az alapelvek és a nyilvántartás felépítése ugyanakkor a mai napig változatlan. Elkülönülten, eseményenként tartja nyilván az emberi élet legfontosabb állomásait, a születést, a házasságkötést és a halálozást. Elismerésre méltó, hogy a több mint száz éve felállított nyilvántartás kiállta az idő próbáját, hosszú távon is bizonyította, hogy az elképzelés helyes volt, a nyilvántartás alkalmas volt a kívánt cél elérésére, és a világnak ekkora változása ellenére sem sikerült eddig olyan rendszert felállítani, amely ennél jobban szolgálta volna az anyakönyv céljait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ismerjük a jövőt, így csak minden erőnkkel bízhatunk abban, hogy a most benyújtott törvényjavaslat hasonlóan időtálló, sikeres és megbízható anyakönyvi nyilvántartást hoz létre, amelyről 120 év múlva ugyanezen padokban ugyanilyen elismeréssel szólnak majd. Ezzel a reménnyel készítettük elő a törvényjavaslatot, és kérem önöket, hogy annak tárgyalása során ezt tartsák szem előtt, és segítsenek abban, hogy az elektronikus anyakönyv is megfeleljen mindazoknak a szakmai értékeknek, amelyeket az elmúlt 120 év tapasztalata szilárdított meg, ugyanakkor feleljen meg azoknak az új elvárásoknak is, amelyeket a XXI. században a megváltozott életritmus, a nagyobb mobilitás és a technikai fejlődés támasztanak számára. A célunk az volt, hogy a szakmai értékek megőrzése mellett olyan nyilvántartást alkossunk, amely a közhitelességét, megbízhatóságát tekintve megfelel az ügyfélnek, a technikai fejlődés eredményeképpen azonban gyorsabb, könnyebb, kényelmesebb ügyintézést tesz lehetővé mind a polgárok, mind a nyilvántartást vezető hatóságok számára.

Milyen értékeket tartunk megőrzendőnek? Életünk során mindannyian találkoztunk az anyakönyvezéssel, mindannyian kerültünk már kapcsolatba vele, kértünk anyakönyvi kivonatot házassághoz, gyermekeink születéséhez, óvodába, iskolába íratásához, jogaink érvényesítéséhez. Bár meggyőződésem, hogy hosszú távon a kivonathoz kapcsolódó adminisztratív teher csökkenthető, a törvényjavaslat tartalmaz is ehhez kapcsolódó rendelkezéseket, maga a kivonat intézménye mégis jól példázza az anyakönyv közhitelességét, az anyakönyvbe a polgárok és az intézmények által vetett bizalmat. Meg kell őriznünk ezt a bizalmat, és biztosítanunk kell, hogy ez ne csorbulhasson sem a polgárok, sem az intézmények szemében akkor sem, ha az okiratot nem papír alapú, hanem elektronikus anyakönyvből állították ki.

(13.10)

Mit tesz a javaslat az újítás érdekében? Az önök előtt fekvő javaslat minden eddiginél nagyobb változást hoz az anyakönyvi szabályozásban. Két olyan lépés megtételére vállalkozik, amely feltétlenül szükséges egy modern, hatékonyan használható nyilvántartás kialakításához. Az egyik ilyen lépés az anyakönyvi nyilvántartás elektronikussá tétele, a másik pedig az ebből fakadó egységesség mind földrajzi, mind az események szerinti széttagoltság megszüntetésével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, gondolatban képzeljék önök elé a jelenlegi anyakönyvi rendszert, amelyben több mint 3 ezer anyakönyvvezető őriz 120 évnyi könyvfolyamot, bennük külön a születések, külön a házasságok és külön a halálozások nyilvántartásával. A kép alapján úgy gondolom, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a továbbfejlődés és a fejlődés csak a széttagoltság megszüntetésével lehetséges, felszámolva mind az egyes nyilvántartási elemek - fizikailag az egyes, külön-külön anyakönyvek - közötti földrajzi távolságot, mind az egyes események külön könyvbe történő bejegyzésének gyakorlatát.

Ma, ha egy budapesti pár házasságot kíván kötni, a házasuló felek pécsi és nyíregyházi születése esetén például az információnak meg kell tennie a Pécs-, illetve a Nyíregyháza-Budapest közötti utat, hogy a budapesti anyakönyvvezető ellenőrizhesse azokat az adatokat, amelyekkel a házasságot majd bejegyzik, hiszen a születés mint anyakönyvi esemény adatai kizárólag a születés helyén őrzött születési anyakönyvben érhetők el. Ha a pár házasságkötését követően a gyermekük például Sopronban születik meg, már négy olyan hely van, amelyet az adott család anyakönyvi eseményeinek igazolása érdekében meg kell keresni, vagy fel kell keresni: Pécs, Nyíregyháza, Budapest és Sopron. Könnyen belátható, hogy jelentős időt és energiát emészt fel az adatok beszerzése még abban az esetben is, ha az anyakönyvi események helye ismert.

Ennél viszont sokkal nehezebb és lényegesen hosszabb idő olyan események adatainak felkutatása, amelyek bekövetkezésének helyéről nincs pontos információ. Ebben az esetben nincs más lehetőség, a rendelkezésre álló információk alapján kell megpróbálni beszerezni az adatokat, és kizárásos alapon haladni tovább minden alkalommal, ha a megkeresett anyakönyvvezetőnél a keresett adat nem található. Ne feledjük azt sem, hogy az adatok keresése ebben az esetben fizikailag minden esetben úgy valósul meg, hogy a megkeresett anyakönyvvezető előveszi a papír alapon vezetett nyilvántartást, és végiglapozza, keresve azt a bejegyzést, amelynek adataira a megkeresés vonatkozik. Ha az előző kép után most elképzelünk egy egységes elektronikus nyilvántartást, amelyből egy adott anyakönyvi esemény adatai könnyen, gombnyomással elérhetőek, bárhol is történt az az országban, úgy vélem, nem kell további érveket felhozni a létrehozandó módszer mellett, a két kép kontrasztja önmagáért beszél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem önöket, hogy az előzőek alapján az ország különböző pontjain őrzött anyakönyvek képe mellett most vessünk egy pillantást az egy adott helyen őrzött anyakönyvekre. Pécs anyakönyvvezetője nem egyszerűen az anyakönyvet, hanem Pécs városának születési, házassági és halotti anyakönyveit őrzi. A földrajzi széttagoltság megszüntetése mellett tehát a nyilvántartás struktúrájának átalakítása is szükséges, az esemény alapú nyilvántartás helyett a hatékonyság és adatgazdaságosság érdekében át kell térni a személy alapú nyilvántartásra, az elkülönült születési, házassági és halotti anyakönyvek helyett az anyakönyvet mint egészet kell a nyilvántartás középpontjába helyezni.

A hatékonyság és adatgazdaságosság a központi nyilvántartás esetén azzal biztosítható, hogy minden egyes adatot csak egyszer szükséges felvinni az anyakönyvbe, a következő esemény bejegyzésekor az egységes rendszer miatt azok már rendelkezésekre fognak állni. A korábbi példánál maradva, a mai rendszerben a pécsi születésű édesapa esetében az ő személyes adatait felviszik egyszer a születési anyakönyvbe, majd a házasságkötésekor a házassági anyakönyvbe, ezután pedig gyermeke születésekor a gyermek születési anyakönyvi bejegyzésébe is, és így minden alkalommal, amikor hozzá kapcsolódóan anyakönyvi bejegyzést jegyeznek be, számos, már ismert adatot újra és újra be kell írni az anyakönyvbe. Ez egyrészt növelheti a hibák számát, hiszen minden alkalommal újra és újra megnyílik a hibalehetőség, másrészt azonban szükségtelen is, idő és energia takarítható meg ugyanis azzal, ha az egységes rendszerben a már rögzített adatokat nem kell minden egyes eseménynél újra és újra bevinni. Ezért a törvényjavaslat a módosítani tervezett, az elektronikus anyakönyvi rendszer kialakítására irányuló törvény eredeti elképzelését is meghaladva szakít az esemény alapú anyakönyvezéssel, és a többi nagy nyilvántartás mintájára személyi alapúvá alakítja azt.

A fenti példa szerint tehát az elektronikus anyakönyvi rendszerbe a születéskor rögzítik a megszületett gyermek személyi adatait, majd ezt követően valamennyi őt érintő anyakönyvi eseménynél ehhez az adatsorhoz kapcsolódnak majd az esemény adatai, lekövetve az időközben esetleg bekövetkezett adatváltozásokat is. Így az egy személyre vonatkozó anyakönyvi adatok keresésekor az elektronikus rendszer az arra jogosult számára egyszerre, együtt tudja majd megjeleníteni valamennyi adatot. Szükségtelenné válik a hosszas kutatás, hogy egy bizonyos esemény vajon bekövetkezett-e, és ha igen, akkor hol következett be, vagy hogy egy adott személynek csak egy házassága volt-e, vagy akár több is, és azokat hol köthette. A személyi adatok alapján a nyilvántartás egyértelműen választ fog adni ezekre a kérdésekre is.

De hogyan segíti az elektronikus anyakönyv a mindennapjainkat? Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat alapján kialakított rendszer gyorsabb és hatékonyabb ügyintézést jelent majd, ami alapvető fontosságú az élet legnagyobb jelentőségű eseményeinél. Nem hagyhatjuk, hogy a gyermek születése vagy egy házasság megkötése feletti örömöt adminisztratív nehézségek és bosszúságok árnyékoljanak be, és mindent meg kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy egy haláleset feldolgozását még bürokratikus akadályok is nehezítsék. Nem szabad engednünk, hogy ezekkel a nagy érzelmekkel járó eseményekhez negatív élményekkel járuljon hozzá a közigazgatás, biztosítanunk kell, hogy a polgárok úgy érezzék, az állam mindent megtesz azért, hogy segítse és támogassa őket ezekben a helyzetekben, hogy együtt örüljön velük, és a maga módján hozzájáruljon a nehézségek leküzdéséhez.

Miben nyilvánul meg ez a segítség az új törvény alapján? A jelenlegi helyzettől eltérően az új, központi nyilvántartás lehetővé teszi, hogy egy polgár bárhol az országban kérje valamennyi anyakönyvi eseményhez kapcsolódó adatának igazolását, ehhez nem szükséges az esemény vagy események, adott esetben eltérő helyen működő anyakönyvvezetők megkeresése. Az egyre nagyobb fokú társadalmi mobilitásra adott válaszul a törvényjavaslat azt is lehetővé teszi, hogy az adatok igazolását a külképviseleteken is el lehessen végezni. A papír alapú rendszerben képtelenség volt a távoli kontinenseken levő külképviseletek számára hozzáférhetővé tenni az itthon őrzött anyakönyvek tartalmát, az új, elektronikus rendszer ugyanakkor erre lehetőséget kínál.

Az új anyakönyvi rendszer a jövőre nézve megteremti annak technikai feltételeit is, hogy egyre kevesebb alkalommal legyen szükség az anyakönyvből kiállított papír alapú okiratokra az egyes adatok igazolásaként, mivel fokozatosan megteremthetővé válik az elektronikus nyilvántartások egymás közötti kapcsolata, amely szabályozott keretek között biztosíthatja az adatváltozások eljuttatását más nyilvántartásokba, ezzel könnyítve a mindennapi életet, gyorsabbá és hatékonyabbá téve az adatváltozások miatt szükséges adminisztratív folyamatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, a fentiek alapján önök is úgy érzik, hogy meg kell ragadnunk azt a lehetőséget, amellyel megvalósulhat mindaz a fejlődés, amelynek hasznosságát igyekeztem bemutatni, bár meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat e tekintetben önmagáért beszél. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy nagy lehetőség a mostani rendszer megvalósítása, ennek a lehetőségnek is megvannak ugyanakkor a korlátai. Általános érvénnyel elmondható, hogy mindig nehéz döntés, ha valami nem valósítható meg azonnal és ideális körülmények között, érdemes-e akár hosszú átmeneti időszakkal számolva mégis belevágni az adott átalakításba. Természetesen a rendszer akkor jelenti a legnagyobb lépést, ha az elmúlt 120 év valamennyi bejegyzése már az induláskor rendelkezésre állna az elektronikus rendszerben, ez azonban nyilvánvalóan lehetetlen. Nem szabad ugyanakkor emiatt úgy gondolni a rendszerre, mint amely tökéletlen vagy hiányos.

Ha a gondolatainkban visszatérünk 1895. október 1-jére, a mostanra olyan jól ismert rendszer ezen a napon éppen ugyanúgy indult, ahogyan az elektronikus anyakönyv fog indulni 2014. július 1-jén, tiszta lappal. Minden anyakönyvvezetőnek minden anyakönyvbe meg kellett tennie az első bejegyzést, el kellett fogadnia a jogalkotónak is, hogy van egy olyan pillanat az időben, amitől kezdve létrejön egy teljes körű nyilvántartás, amelynek teljeskörűsége ugyanakkor visszamenőlegesen soha sem lesz biztosítható. Annyit, amennyit az állami anyakönyvezés létrehozásával az 1984. évi XXXIII. törvénycikk ígért, a mi mostani törvényünk előterjesztett szövege maga is biztosan ígérhet: az indulás pillanatától felmenő rendszerben teljes körű és közhiteles nyilvántartást.

(13.20)

A törvényjavaslat azonban ennél többet is ígér. A törvény előkészítése során nagy feladat volt megtalálni az érzékeny egyensúlyt azok között a korábban bejegyzett adatok között, amelyeket elengedhetetlen az elektronikus rendszerekben rögzíteni, és azok között, amelyeket szintén hasznos lehet a jövőben ugyanígy elektronikusan látni, azonban a bejegyzésük nem közvetlenül szükséges az anyakönyvezéshez, így a rendszer zavartalan elindítása érdekében azok rögzítését a törvényjavaslat egyelőre nem teszi kötelezővé. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk ezeket az adatokat sem, tisztelt képviselőtársaim, törekednünk kell arra, és a jövőben minden lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy minél több korábbi adat kerülhessen az elektronikus anyakönyvben rögzítésre, hogy egyszer a jövőben valóban teljes lehessen a közhiteles magyar elektronikus anyakönyv. Ez a törekvés ugyanakkor nem csökkenti annak értékét, hogy most lehetőségünk van ez elektronikus anyakönyv megalkotására, ami nélkül a fenti cél soha nem lenne elérhető.

Pusztán ennyiről szól a törvényjavaslat? Nem, ez a javaslat még ennél is többről szól. A törvényjavaslat újítása, hogy hatósági nyilvántartásként az elektronikus anyakönyv mellett bevezeti az apai elismerő nyilatkozatok nyilvántartását, amellyel egyszerűbbé válik a gyermek családi jogállásának rendezése és a polgárok számára is közvetlenül érezhető előnyként jelenik meg, hogy a gyermek születésének bejelentésekor nem nekik kell gondoskodniuk az apai elismerő nyilatkozat anyakönyvvezető részére történő eljuttatásáról, hiszen annak adattartalma az anyakönyvvezető részére elektronikusan is rendelkezésre fog állni.

Az informatikai alkalmazás nyújtotta lehetőségek kihasználásával a hatóságok közötti kommunikáció is egyszerűbbé válik. Az adattakarékosság jegyében bevezetett személyi alapú nyilvántartás létrehozásával ugyanis nincs többé szükség arra, hogy az anyakönyvvezetők egymást értesítsék, ha a személy adataiban olyan változás következik be, amely érinti az ugyanazon személyről nyilvántartott másik anyakönyvi esemény adattartalmát is. Tekintettel arra, hogy egy olyan személyi alapnyilvántartásról van szó, amelynek új, egységes struktúrája következtében megfelelő garanciák nélkül könnyen nyomon követhetővé és feltérképezhetővé válnak a családi kapcsolatok, ezek védelme érdekében a törvényjavaslat előkészítése során kiemelt figyelmet kapott az alaptörvényből, valamint az információs önrendelkezési jogról szóló törvényből következő adatvédelmi követelmények érvényesítése is. Ez manifesztálódik az adatkezelési célok, időtartamok, adatkörök pontos meghatározásán túl a törvényjavaslat szigorú és differenciált adattovábbítási szabályaiban is.

Tisztelt Ház! Reményeim szerint az előzőekben kifejtettek alapján mostanra mindannyiunk meggyőződése, hogy élnünk kell ezzel a lehetőséggel, s a hatékonyság, a hozzáférhetőség és az egységesség érdekében biztosítanunk kell az anyakönyvi nyilvántartás elektronikussá tételét. Gondoljunk egy pillanatra azokra a gyermekekre, akik jövő év július 1-jét követően látják meg a napvilágot, és a törvényjavaslatnak köszönhetően születésüktől fogva szerepelnek majd az elektronikus anyakönyvben, és kezdetben a szüleik számára, később a maguk, a gyermekek számára könnyen és gyorsan biztosítható lesz valamennyi anyakönyvi adatuk igazolása. A XXI. században, 2013-ban nem engedhetjük, hogy a legfontosabb személyi nyilvántartás alapját csupán az elemeknek kitett papír és tinta képezze, azt sem engedhetjük, hogy a legszemélyesebb adataink közhitelességét, mint jelenleg a papír alapú anyakönyvhöz fűzött toldatokon, csupán egy darab cellux biztosítsa.

Az anyakönyvi ügyek mindannyiunk ügyei, valamennyi polgár ügyei. Kérem támogatásukat és segítő közreműködésüket, hogy valamennyi polgár számára könnyebbé, gyorsabbá és egyszerűbbé tehessük az ügyintézést életüknek ezen meghatározó pillanataiban. Kérem, segítsenek, hogy Magyarország nagy személyi nyilvántartásai közül utolsóként mindezek alapja, az anyakönyv is átléphessen a XXI. századba, és többszöri határidő-kitolódás után, felzárkózva a már elektronikusan működő nyilvántartásokhoz, könnyű és gyors ügyintézést biztosítson minden polgár és az állam számára.

Kérem mindezekre tekintettel, hogy támogassák a javaslatot, a figyelmüket pedig köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)