Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha a tavasz után ősszel újra adótörvényeket kell tárgyalni, és ahogy Hargitai képviselőtársam helyesen rámutatott, ez kiváló alkalmat ad arra, hogy a kormány azokat a finomhangolásokat elvégezze, amiket a társadalmi visszajelzések alapján el kell végeznie, akkor az első kérdés, amit rögtön fel kell tennünk a törvényjavaslattal kapcsolatban, az, hogy miért hiányzik belőle a kafetériával kapcsolatos rendelkezések visszavonása. Önök munkavállalók tízezreit rövidítették meg azzal, hogy a kafetéria korábbi rendszerét megszüntették, szigorítottak. Évente több tízezer forintot vettek ki ezeknek az embereknek a zsebéből. Egy ország hördült föl ezen. Az ember azt hinné, hogy az eltelt néhány hónap elég volt arra, hogy ezek a hangok önökhöz is eljussanak, és ezt a rendelkezést korrigálva visszavonják ebben az előterjesztésben. Csalódva kellett tudomásul vennünk, hogy erről szó nincs. Önök kitartanak az álláspontjuk mellett, változatlanul büntetik ezeket a munkavállalókat, változatlanul egy sokkal szigorúbb, a korábbihoz képest visszalépést jelentő kafetéria-rendszert tartanak hatályban az országban. Ez az első észrevételem.

A második észrevételem az, hogy tulajdonképpen a kormány ezzel a benyújtott törvényjavaslattal a saját korábbi ígéreteit is megszegi. Nem az ellenzék, nem a Jobbik, nem a DK, nem az LMP, nem az MSZP, nem a Párbeszéd ígéreteit, hanem a saját korábbi vállalásait és ígéreteit is megszegi. Korábban ugyanis a kormány azt vállalta, hogy a munkaadók bérterheit csökkenteni fogja. 2019-re a szociális hozzájárulási adó kulcsának tervezésekor 17,5, illetve 16 százalékkal számoltak. Ezt ígérték a munkaadói szervezeteknek.

Ezzel kapcsolatban két észrevételem van. Az egyik sajnos tény: ezt az ígéretüket önök megszegték, ebben a törvényjavaslatban szó nincs arról, hogy a korábbi megállapodáshoz tartanák magukat. Csak egy halvány ígéret van, hogy 2019 nyarán, majd esetleg, ha a helyzet úgy alakul, amit eleve nem értek, hogy ha a helyzet majd úgy alakul, hiszen amikor önök a saját gazdasági teljesítményükről beszélnek, akkor az ember azt hinné, hogy Magyarország egy Kánaán, Európa motorja. Amikor meg konkrét adóterveket fogalmaznak meg, illetve terveznek és benyújtanak az Országgyűlés számára, akkor pedig azt tapasztaljuk, hogy mintha ez egy beteg gazdaság lenne, folyamatosan óvatoskodnak, és a saját korábbi ígéreteiket is megszegik.

Ez annál inkább is súlyosabb, mert ennek a tervnek az elkészítésekor mi már jeleztük, hogy az egy szép dolog lenne, ha betartanák az ígéretüket, hogy a munkaadók terheit csökkentik, hiszen elsősorban a kisvállalkozási szférában  korábban, egy másik adótörvény vitájában erről szó volt ma a Házban  igenis szükség lenne komoly adó- és járulékmérséklésre, hiszen ezt a szektort nagyon sújtják a bér- és járulékköltségek.

(17.30)

Ennek következtében ez az összfoglalkoztatottság szempontjából nagyon fontos ágazat sok tekintetben csak vergődik. De az biztos, hogy a munkaadók mellett, sőt akár azt megelőzve, a munkavállalók terheit kellene mérsékelni, hiszen pontosan az alacsony keresetű munkavállalók esetében önök az egekbe emelték ezeknek a munkavállalóknak az adóját. Sehol Európában ilyen magas személyi jövedelemadót alacsony keresetű munkavállalóknak nem kell fizetnie, mint Magyarországon. Az emberek nagy részének az úgynevezett egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése nem adócsökkentést, hanem adóemelést jelentett. Minél kisebb jövedelemmel rendelkeztek, annál brutálisabb volt ez az adóemelkedés. Olyannyira, hogy egyébként a nettó minimálbér vásárlóértéke a 2010-es visszaesést követően nagyjából 2016-ban érte el újra a 2010-es mértéket, 5-6 évnyi mélyrepülés után, ami egészen egyszerűen szégyenletes, hogy pont a legalacsonyabb keresetű embereket büntették, rajtuk rúgtak egyet.

De a másik, a minapi friss hír, hogy igazából a bérek vásárlóerejét tekintve már Románia is előzi Magyarországot. A minimálbér esetében most már lassan ez a bruttó nominális minimálbérre is vonatkozni fog, amennyiben Romániában megvalósulnak a kormány előterjesztései, és amennyiben a magyarországi kormány pedig nem változtat a saját előterjesztésein és tervein. De a nettó minimálbér vásárlóerejét tekintve Románia már megelőzte Magyarországot, és ahhoz képest, hogy jó pár évvel ezelőtt honnan indultak ezek a bérek, ez az összehasonlítás a magyar gazdaság, illetve a magyar kormány intézkedései számára egészen egyszerűen szégyenletesek.

Összegezve tehát: ennek a törvényjavaslatnak a vitája során szomorúan kell megállapítanunk, hogy önök változatlanul nem hajlandók az alacsony keresetűek esetében az adók és járulékok mérséklésére, márpedig az Magyarország egyik gyenge pontja, szégyenletesen gyenge pontja, hogy az OECD-országok, illetve az európai uniós országok között az adó- és járulékterhek az alacsony keresetűek esetében Magyarországon a legmagasabbak. Hasonlóan egyébként a sokat emlegetett 27 százalékos áfakulcshoz is, amiben sajnos szintén a dobogó első helyén végeztünk; bár ezen a dobogón, őszintén szólva, jobb lenne rajta sem lenni, hiszen ez nem az érdemekről, hanem a hátrányokról szól.

Tehát miközben csalódásunknak kell hangot adnunk, amellett meg kell állapítanunk, hogy azok az elemek, amelyeket beterjesztettek  az előbbiekkel ellentétben, amelyeket kihagytak az adótörvényből , azok részint ellentmondásosak, és egy nagyon kis területen jelentenek csak javulást.

Nézzük az ellentmondásos intézkedéseket! Kedvezőbbé válik a nyugdíjasok foglalkoztatása a beterjesztett javaslat szerint, hiszen a jövőben a nyugdíjasok foglalkoztatását mindössze a személyi jövedelemadó 15 százalékos kulcsa fogja terhelni. Ez önmagában örvendetes is lenne, de elmondtuk a tavaszi adótörvényvitában, hogy ez párosulva azzal az intézkedéssel, hogy az 55 évesnél idősebb, aktív korosztályok esetében viszont ezeket a mérsékléseket, ezeket a kedvezményeket eltörlik, ennek ellentmondásos hatása lesz. Nem a foglalkoztatás fog ugyanis bővülni nagy valószínűség szerint ennek az adócsökkentésnek és járulékcsökkentésnek a következtében, hanem az fog történni, hogy a munkaerőpiacon a kedvezőbb adózású, a foglalkoztatás szempontjából kedvezőbb adózású nyugdíjasokkal fogják betölteni azokat a munkahelyeket, ahonnan korábban 55 évesnél idősebb, de még a nyugdíjkorhatárt el nem érő munkavállalókat viszont el fognak bocsátani, mert a munkaadónak ez gazdaságilag jobban meg fogja érni.

Ennek tehát amellett, hogy a már nyugdíjasok számára egy kedvezőbb foglalkoztatási lehetőséget jelent, lesz egy munkaerőpiaci kiszorító hatása azoknál a korosztályoknál, akik már veszélyeztetett korban vannak, nyugdíj előtti éveiket töltik. Kiszorító hatása lesz, nagyon könnyen kiszorító hatása lesz, és ez azzal a tragikus következménnyel jár, hogy pont azokban az években fogják a munkájukat elveszíteni ezek az emberek, amikor a legfontosabb lenne a majdani nyugdíjuk szempontjából a járulékbefizetéssel ezt a nyugdíjat megalapozni. Tehát ez egy ellentmondásos rendelkezés, legalább annyira fog hátrányt okozni egy másik korosztálynak, még aktív, de 55 évesnél idősebb korosztálynak, mint amennyire előnyt jelent foglalkoztatás szempontjából a már nyugdíjas korosztálynak.

Hasonlóan ellentmondásos az a rendelkezés, amellyel önök a közszféra brutális leépítése következtében állásukat elveszített sok ezer köztisztviselő foglalkoztatását kívánják elősegíteni. Amennyire kedvező az az intézkedés, ha már erre a brutális megszorításra önök elszánták magukat, a munkájukat a közszférában elvesztettek számára, itt is hasonló hatással kell sajnos számolni, mint az előbb a nyugdíjasok, illetve az 55 évesnél idősebbek esetében.

Nem több munkahely fog ennek következtében létrejönni, nem az fog történni, hogy a munkaadók a járulékkedvezmények hatására a már meglévő dolgozóik mellé, két kézzel kapva az egykori közszolgákon, felveszik őket pluszban a vállalkozásaikhoz, hanem nagy valószínűséggel az fog történni, hogy a mostani munkavállalók egy részének elbocsátásával fognak adózási szempontból kedvezőbb kollégákat felvenni magukhoz, egészen egyszerűen a saját gazdasági érdekeiket követve.

Itt tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár látszólagos segítségről van szó egyrészt egy generáció számára, másrészt egy tragikus helyzetbe kerülő, a közszférában ma még dolgozó számára, ugyanakkor ennek a munkaerőpiaci hatása egyáltalán nem biztos, hogy kedvező lesz. Sőt, valószínűleg semmilyen hatása nem lesz, viszont sok ember emiatt fogja a ma még meglévő állását elveszíteni ugyanezeknél a vállalkozásoknál, ahol majd a jövőben a nyugdíjasokat, illetve a közszférából elbocsátottakat alkalmazni fogják.

S végül azért nem akarom elhallgatni azt sem, hogy van a beterjesztett javaslatnak azért pozitív része is. Ilyennek ítéljük meg azt, hogy jövőre 8 millió forintról 12 millió forintra nő a legkisebb vállalkozások áfamentessége. Ez egy régóta várt lépés a vállalkozói, a kisvállalkozói szektorban. Örömünknek adunk hangot, amikor a törvényjavaslatban látjuk visszaköszönni ezt az óhajt, ez egy pozitív elem, de összességében meg kell állapítanom, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak túl kevés az az eleme, ami támogatható, és túl sok az az eleme, ami visszalépés, ami nem támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)