Felszólalás adatai

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat bővíti az eddigi titkos információgyűjtési eszközöket az adatgyűjtéssel, megfelelő garanciák nélkül, felad garanciális elveket, ami a nemzetbiztonsági törvényben foglaltatik, hogy a titkos információgyűjtést végző és az azt felhasználó elkülönül egymástól, valamint megfelelő parlamenti kontroll nélkül legalizálja a rendőrség titkosszolgálati törekvéseit. Mindezek alapján a benyújtott törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.

Azt javasoljuk, hogy a fennálló jogalkotási kényszert a büntetőeljárásról szóló törvény, illetve a rendőrségi törvény adott részeinek módosításával, pótlásával végezzük el. Jogalkotási kényszert az jelent, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a büntetőeljárásban a titkos információgyűjtés bizonyos leíró eseteit, mert azok pontatlanok és túl szélesek voltak, alkotmányos alapjogokat érintettek, illetve a rendőrségi törvényben is hatályon kívül helyezett az Alkotmánybíróság a titkos információgyűjtéshez kapcsolódó szabályokat.

A mai napon önálló képviselői indítványt nyújtottunk be Lázár János és Répássy Róbert képviselőtársammal, amely a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását célozza meg és javasolja. A javaslat, az eljárási rend, a szöveg teljes mértékben megegyezik a kormány által önálló törvényben benyújtott eljárási renddel.

Az előkészítés során is felvetődött, hogy a büntetőeljárásban és az azon kívül használt eszközöknél nemcsak a terminológiában, hanem tartalmában is különbség van. Titkos adatszerzés a büntetőeljárás során történik, míg a titkos információgyűjtés az azt megelőző időszakban, és a büntetőeljárás során történő információszerzést - legyen az nyílt vagy titkos -, annak az eljárási szabályait a büntetőeljárásról szóló törvény szabályozza, és megítélésünk szerint ott is a helye. Ezt a jogalkotási kényszerből előálló feladatot, tisztelettel jelentem, elvégeztük, és a mai napon önálló képviselői indítvány formájában benyújtottuk.

Hasonló módszert javasolunk a rendőrségi törvény esetén is, az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett részeket szükséges pótolni. Ebben az esetben nem végeztük el a kormány helyett ezt a feladatot, de úgy gondolom, hogy a kormány erre képes, és hogyha ebben egyetértés mutatkozik közöttünk, minden valószínűséggel meg is fogja tenni.

Az előkészítésről, a törvényjavaslat előkészítéséről néhány szót. A korábbi tárgyalások során a parlamenti pártok között szó volt a rendőrségi törvény módosításáról, de nem jelezték, hogy egyéb, ehhez kapcsolódó témakörben vagy egyáltalán kétharmados törvény módosítását vagy megalkotását készítik elő. Ezt a törvényjavaslatot, amely itt van a Ház asztalán, az ellenzék megkérdezése és közreműködése nélkül hozták létre. Ez önmagában nem baj, de ebből az következik, hogy az itt lévő javaslat nem egy közös gondolkodásnak az eredménye, tehát nincs benne az ellenzéknek az elképzelése - ezt most van lehetőségünk elmondani -, illetve arra korlátozódik az ellenzéknek a véleménye, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot értékelje, hogy jó vagy nem jó. Ha röviden kell értékelnem, akkor a részben elmondottak alapján azt tudom mondani, hogy nem jó.

Nézzük a törvényjavaslat tartalmi elemeit! Az előterjesztő azt állítja, hogy a jelenlegi szabályozás nem terjeszkedik túl a jelenlegi gyakorlaton, egységes szerkezetben hozza létre a jelenlegi szabályozást. Ez nem teljes mértékben igaz, hiszen említettem, hogy az adatszolgáltatás mint titkos információgyűjtési eszköz új elem, és maga a szabályozás is garanciális problémákat vet fel.

Említettem, hogy egy garanciális elvet ad fel részben ez a javaslat, hiszen a titkos információgyűjtés szabályai jelenleg a nemzetbiztonsági törvényben találhatók, abból adódóan, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az, amely azt végzi. Itt van egy nagyon fontos, kezdettől érvényesített, széles körű konszenzust bíró elv mint garanciális elem, hogy aki a titkos információgyűjtést végzi, azt nem az használja fel. Tehát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat megrendelésképpen mintegy szolgáltató végzi el a titkos információgyűjtést, és ennek eredményét adja át valamelyik bűnüldöző szervnek. Ez nagyon fontos garanciális elem, mert kizárólag az engedélyben szereplő ügyekhez, módokhoz és témakörökhöz kapcsolható. Hogy mondjak egy példát: mondjuk, hogyha telefonlehallgatást végeznek, akkor az engedély tartalmazza azt, hogy milyen célból és milyen okból történhet - történjen ez, mondjuk, ellenérdekelt titkosszolgálathoz való tartozás gyanúja miatt -, és ebben az esetben a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az adott személynek a sok-sok telefonbeszélgetéséből kizárólag azokat fogja átadni a felhasználónak, amelyek ebben a témakörben keletkeztek, és nem fogja átadni, hogy mit beszélt a barátnőjével, a családjával, s a többi, s a többi. Tehát egy fontos garanciális elem, hogy legyen szétválasztva maga a titkos információszerzést működtető és az azt felhasználó.

(20.10)

Ebben a törvényben néhány helyen ez feladásra kerül, amikor maga ugyanaz a szerv végzi a titkos információgyűjtést, mint aki a felhasználást is. Ebből adódóan következik az, hogy a rendőrség ilyen irányú titkosszolgálati törekvéseit tulajdonképpen legalizálja, ami nem úgy működik, mint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat esetén, ott szigorú parlamenti kontroll van, itt ebben az esetben nincs, és egyelőre a törvényi szabályozás nem is rendelkezik így.

Összefoglalva azt tudjuk mondani, hogy a fennálló jogalkotási kényszert - mint említettem - a két törvény módosításával, illetve az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett részek pótlásával kell megoldani. A büntetőeljárás esetében ezt megtettük, a rendőrségi törvény esetében javasoljuk, hogy a kormány ezt tegye meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket.