Felszólalás adatai

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a kellemes és áhítatosnak is mondható hangulatban azért én megkockáztatom azt a kijelentést, hogy egy jogalkotás színvonalát, egy jogalkotási menet színvonalát sok minden befolyásolja, de többek között az biztos, hogy milyen gyakran kerül sor módosításra. Az a körülmény, hogy a rendőrségi törvény ebben az évben másodszor kerül napirendre, azért az annalesekben feljegyzésre kerül, és nem válik korunk dicsőségére. Ezt azért jó tudni.

Egyéb törvényekkel kapcsolatban is - hisz az alkotási düh elég erős nálunk - felvethető az a kérdés, hogy nem volna-e érdemes tanulmányozni, mondjuk, a 70-80 évvel ezelőtti jogalkotást és a törvények időtávját és hatályát, ami természetesen feltételezné azt is, hogy a minisztériumokban olyan törvény-előkészítő főosztályok működjenek, mint egykoron, akik kizárólag szerkesztéssel foglalkoztak sok éven keresztül, mert ennek megvolt a maga értelme.

Nekem az a meggyőződésem, hogy nem kommentálok sok mindent, módosító indítványt is nagyon mértékkel fogunk benyújtani, de két dologra felhívnám vagy szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az adatdüh vagy az adattól való félelem dühe, ami most már éppen a különböző politikai nyomások meg jogállami kategóriák miatt, úgy érzem, hogy ne tartsunk nyilván, vagy érdemlegesen ne tartsunk nyilván adatot akkor sem, mert ez egy jogállami feltétel, princípium, akkor se, ha némely adat tartós tárolásával tisztességes állampolgárok biztonságát tudnánk védeni. Egyoldalúvá vált minden. A politika megrontotta a jogalkotást is, ami nálunk most, ezekben az években folyik már, de ezt külön hangsúlyozni szeretném.

Talán emlékeztetőül hadd idézzem fel a megelőző rendőrségi törvény módosítását, amelyben a határbelépésnél az autók képi rögzítését 72 órán belül meg kell semmisíteni.

(19.30)

A határvonalon, főleg Schengen miatt, gondolom, nagyon drága instrumentumokat szerelnek fel, aztán egy embernek mögéje kell ülni. Aki a nemzetközi bűnözés, a határt átszelő bűnözés helyzetét ismeri, az nagyon jól tudja, hogy 72 óra alatt még csak szállodai szobát keres, és azt követően kezd bűnözni. És amikor szükség volna rá, hogy mikor lépte át a határt, akkor már régen megsemmisítődött. Kellemetlenül érintett engem, hogy ezt a benyújtott és teljesen logikusnak tűnő módosító javaslatomat milyen nagyvonalúsággal és felületességgel utasította el a Ház, és maradt a 72 óra. Államtitkár úrnak nagy tisztelettel azt javaslom, hogy a határokra ne tegyék fel ezeket a drága szerkentyűket, ne költsenek rá pénzt, mert nem érdemes 72 órát tárolni. Valamit drágán teszünk azért, hogy aztán ne hasznosítsuk azt az adatot ésszerű keretek között, amit egyébként hasznosítani lehetne.

Ugyanez a rendőrségi törvény jelenlegi módosításával kapcsolatban is az egyik ilyen aggályom, hogy szerezzük meg az adatot, némelykor nagyon drága pénzen, de aztán nagyon gyorsan semmisítsük meg, hogy semmiféle haszon ne származzon belőle. Szeretnék utalni a hatályos rendőrségi törvény 84. §-ára, amelyik bizonyos feltételek mellett két évig tette lehetővé, hogy az igazoltatás során szerzett adatokat tárolják. Na most, némileg más átfogalmazásban, hozzá kell tennem, államtitkár úr, nem elég alapos átfogalmazással a két évből három nap lett. Három nap múlva meg kell semmisíteni - nem értem. Tudom, hogy űzik sok helyről ezt, hogy senkiről semmit ne lehessen tudni, de akkor minek három napig tudni? Akkor azonnal meg kéne semmisíteni. Az égvilágon semmi értelme nincs, pláne abban a szövegezésben nincs, hogy kivéve, ha büntetőeljárásban kerülnek felhasználásra. Ugyan már! Az igazoltatást követő harmadik napon ki tudja, hogy az az adat büntetőeljárásban kerülne felhasználásra. Azt csak nyolc nap múlva tudja meg, és akkor már nincs adat mögötte.

Ezért tisztelettel azt javasolnám, hogy a három napot arra a hat hónapra mégiscsak módosítani kellene. Tudom, hogy bizonyos előkészítő beszélgetés során a két évről hat hónapra csökkentés az ombudsman álláspontja is volt. Nem tudom, pontosan miféle riadalom viszi le az ombudsmannal szemben három napra ezt a korlátot. Ez az egyik, amire feltétlenül szeretném felhívni a figyelmet, általános értelemben is, ami az adatriadalmat jelenti, és konkrétan kérem ezt figyelembe venni.

A másik: a hatályos rendőrségi törvény 86. §-ában benne van, hogy bizonyos feltételek esetén mi nem közérdekű adat, és ezért korlátozni lehet. Azt hiszem, jól értelmezem a jelenlegi módosítást, ami ebben meglehetősen nagyvonalú, és mondjuk, a biztosítási tervek közérdekű adatnak minősülnek, nem lehet őket eltitkolni. De azt mondják ehhez értők, hogy ha öt biztosítási tervet nyilvánosságra hoznak, akkor már az összes bűnöző tudja, hogy a hatodiknál milyen módszer szerint jár el a rendőrség. Tehát úgy gondolom, indokolt az a módosító indítvány, amit benyújtottam, és érinti ennek a törvénynek a megfelelő szakaszát, hogy kapjanak jogot olyan belső szabályozások, eljárási módozatok nyilvánosság elől való visszatartására, amelyeknél a bűnözők olyan előnyös tájékoztatást kapnak, ami megint csak a jogállami kötelezettség, az embervédelmi kötelezettség szempontjából kifogásolható.

Elhangzott itt sok minden, az is egy görcs, hölgyeim és uraim, és nagyon komoly görcs, hogy itt olyanok kerülnek törvénybe, ami normális körülmények között, kevésbé viharos politikai viszonyok között nem igényelne olyan részletes törvényi szabályozást, ami jellegüknél fogva valamikor egy miniszteri utasításba is belefért, még csak nem is rendeletet mondtam. Nagy baj van itt a jogalkotási felfogással. Ez csak tükörképe annak, de ez egy külön téma lenne, és főleg időt rabló.

Köszönöm szépen. (Taps.)