Felszólalás adatai

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslattal kapcsolatban - mint erre a bizottsági vélemények összefoglalójaként Bárándy képviselő úr utalt, és magában a miniszteri expozét elmondó beszámolóban is elhangzott -, alapvetően tudjuk, hogy kényszerítő körülmények indokolják azonos jogághoz tartozó, de nem azonos súlyú jogszabályok együttes előterjesztését, hiszen itt bv-jogszabályok, büntetőeljárási jogszabályok és anyagi jogszabályok nem azt mondom, hogy keverednek, de egyszerre kerülnek tárgyalásra. Nekünk az az álláspontunk, és 17 éve ez az álláspontunk, de eddig sajnos, nem tudtuk érvényesíteni, hogy olyan alapvető jogszabályok, mint a büntető törvénykönyv, megérdemli azt, hogy ha novella formájában kerül is előterjesztésre, külön törvényként tárgyaljuk. Tudom, hogy ez az Országgyűlés munkájának némi megnehezítését jelentené, mégis nem lehet azzal egyetérteni, habár azonos jogághoz tartozó egyes büntető jogszabályok tárgyalása mellett szerintem a képviselők 90 százaléka elsiklik, és ily módon nincs lehetőség arra, hogy a valóban fontos részét külön tárgyaljuk.

(18.40)

A másik megjegyzésünk - még mindig inkább az elöljáróban elmondható megjegyzésünk -, annak örülünk legjobban, hogy nem került bele a törvénybe az, amivel néhány héttel ezelőtt találkoztunk. Lehetséges, hogy félreértés volt, de elég nagy felháborodást, visszhangot keltett a szakmai - és nemcsak szakmai - körökben, amikor arról értesülhettünk, hogy a kormány azt tervezi a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést megváltoztatva, azt határozott idejűvé alakítja át. Ezt a tervet - ha volt ilyen terv -, úgy látszik, visszavonta a kormány, vagy nem vitte tovább. Úgy gondoljuk, a társadalom kifejezetten ellenezne - nemcsak az ellenzéki képviselők - egy olyan módosítást, amely az igen súlyos és a halálbüntetés helyébe lépett, és a rendkívül súlyos, sajnos, egyre inkább szaporodó borzasztó ügyek enyhébb elbírálását, az elkövetők számára enyhébb következményekkel járó elbírálását segítené. Hangsúlyozzuk ezzel kapcsolatban, hogy soha nem fogjuk ezt támogatni. Most is van mód a tényleges életfogytigra ítélt személyek tekintetében akár kegyelmi eljárásra, akár perújításra, ennek a lehetősége bármikor fennáll. A jogerősen elbírált és ily módon jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elítéltek ügyét ilyennek kell tekinteni, szerintem hosszabb távon.

A bizottsági véleményünkkel azonosan, mi is úgy látjuk, hogy nincs akadálya ennek a javaslatnak az elfogadás szempontjából részünkről sem, mi is tudjuk azt, hogy tulajdonképpen az anyagi jogszabály tekintetében a legnagyobb változtatást az új tényállás, az úgynevezett zaklatás tényállása váltotta ki; mondhatnám így, ez zaklatta fel a bizottság tagjait hozzászólásra. Azt hiszem, helyeselhető az a törekvés, amely a magánszférának az Alkotmánybíróság és más jogvédő szervezetek, az ombudsman által joggal kifogásoltan eddig hiányzó eleme, a büntetőjogi védelem Btk.-ba való illesztését kísérte. Nyilván én is úgy érzem, félreértés volt a magánvádaskénti kezelése; akkor nem sokat érnénk el ezzel, hiszen pontosan a magánvádas ügyek azok, ahol a sértettek sajnos, arra kényszerülnek, hogy saját maguk vigyék végig az ügyet. Magánindítványra, természetesen magánindítványra lehet kezdeményezni az állami büntetőeljárást - tehát a közvádas eljárást -, amely ugyanúgy indokolt, mint minden más magánindítványos ügynél, tehát a magánszférával kapcsolatos jogok és a kezdeményezés jogának a sértett kizárólagos monopóliumává tétele. Ebben az esetben is, úgy gondoljuk, erről van szó, de úgy látom, hogy a javaslat is ezt tartalmazza.

Ami a tényállási részét illeti, tulajdonképpen igyekszik a törvény egy széles, és az eddig felmerült elkövetési módokat figyelembe véve hathatósnak tekintett jogvédelmet adni ezekre az ügyekre. Hangsúlyozni szeretném én is - mint ez itt már elhangzott -, ez nem családvédelmi intézmény elsősorban, bár mindenki tudja, a gyakorló jogászok, jómagam is, hogy elsősorban a családi kapcsolatokat tudja megmérgezni, és különösen azokat a családi kapcsolatokat, amelyek zátonyra futottak. Ennek megfelelően talán mérlegelni lehetne annak a megfogalmazását, hogy a törvényi tényállás alapján csak a már nem házastársak, illetőleg a nem élettársi viszonyban élők tekintetében teszi a bűncselekményt üldözhetővé. Nagyon jól tudjuk valamennyien, annak ellenére, hogy nem családvédelmi jogintézményről van szó, hogy a különváltan élőknél a bírósági eljárás hosszadalmas időszaka talán a legrosszabb időszaka az ilyen zátonyra futott kapcsolatoknak, és olyankor szokott a leggyakrabban előfordulni. Nem pontosan tudjuk, mit fog majd kezdeni ezzel a bíróság, hiszen itt kifejezetten a már jogilag rendezett, tehát bíróság vagy más ügydöntő hatóság szerint szétválasztott volt családtagokról van szó. Ez így, azt hiszem, kevés lesz; az esetek kapcsán valószínűleg szembe fog kerülni a jogalkalmazó azzal, hogy más tényállásra, más feltétel hiányában valahogy kiterjessze ezeknek a büntethetőségét.

A többi, Btk.-val kapcsolatos tényállással kapcsolatban még egy pillanatra visszatérve az elmondott zaklatási tényállásra, én hangsúlyozni szerettem volna a bizottságban, hogy bár a miniszteri indokolás nyilván nem része a jogszabálynak, de nem nagyon értek egyet azzal, hogy - idézem szó szerint az indokolásból: - "amelynek általában ismert és jellemzően, de nem kizárólagosan férfi elkövetője hosszabb idő óta folyamatosan vagy visszatérően zaklatja áldozatát". Tudom, hogy az esetek rendszerint valóban a férfi résztvevők részéről kerülnek elkövetésre, de mint egy büntető törvénykönyvi tényállásban, szerintem a miniszteri indokolásban sem lehet ennyire a férfiakkal kapcsolatos pejoratív megjegyzést tenni. Azt hiszem, ezt a kis zárójeles megjegyzést ki lehet valahogyan majd iktatni, a bírói gyakorlat bizonyára úgy fogja majd tekinteni, hogy nem a férfiakkal szembeni intézkedésről van szó, és nem a férfiaktól kívánja kizárólag megvédeni a nem férfiakat a javasolt tényállás.

A Btk. fogyasztóvédelmi tényállásait illetően a javaslat egy elég jelentős változtatást, nemcsak fogalomcserét javasol. Egyet tudunk érteni azzal, hogy a "termék" fogalmat most az "áru" fogalma váltaná fel, ezt támogatni is tudjuk, ugyanakkor a javasolt 296/A. § szerint, amely a fogyasztó megtévesztését büntetni rendeli, az áru lényeges tulajdonságai között szerintünk kimaradt az "áru eredete" megjelölés. Úgy gondoljuk, és azt hiszem, nemcsak az én ismeretségi körömben vannak számosan olyanok, akik mint fogyasztók, a származási hely alapján döntik azt el, hogy valamit megvesznek-e vagy sem. Azt javasolnám, hogy ezzel kapcsolatban gondolkozzon el az előterjesztő, hogy az áru eredete mint lényeges tulajdonság kerüljön feltüntetésre ennek a fogyasztóvédelmi jogszabálynak a keretei között.

Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményünk, hogy a törvény támogatható; amennyiben lesz módosító indítvány, akkor azzal kapcsolatban is kialakítjuk álláspontunkat. Jelenleg elfogadhatónak tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)