Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tényleg azt kell mondanom, hogy valószínűleg egy picit sűrűbben ver a szívem, minekutána tizenegy éves országgyűlési pályafutásom során egészségügyi kérdéshez még nem szóltam hozzá, de talán a felszólalásomból ki fog derülni, hogy közgazdászként és nemzetközi ügyek iránt érdeklődő emberként miért is kértem ezt a lehetőséget.

Mielőtt ezt megtenném, néhány politikai összefüggésre szeretném ráirányítani valamennyiünk figyelmét. Nekem ez az eddigi mai vita arról szól, hogy az egyik oldalról van egy nagyon erős szándék, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, elsősorban a kormánypártok oldalára gondolok, a másik oldalról meg azt érzékelem, hogy folyik egy kútmérgezés, hogy ne is legyen tiszta víz, amit abba a bizonyos pohárba be lehetne önteni.

Azt látom, hogy ennél a törvénynél is a kedves ellenzéki képviselőtársaink valamilyen delejes szándéktól vezérelve olyasmire lőnek, ami nincs, ezenközben elveszítjük az önök együttműködését a tekintetben, hogy a törvénynek egyébként meglévő hiányosságain együttműködve változtatni tudjunk. Azt gondolom, hogy a 2006-os választási kampányok idején valamennyi párt így-úgy, kisebb-nagyobb lelkesedéssel, hangsúlyokkal megígérte, hogy hatékony egészségügyet kíván teremteni. Hát, mi hozzá is láttunk, hogy csináljunk valamit e tekintetben. Itt egy javaslat, ez a miként egyik verziója, és megnyugtatom a kedves fideszes képviselőtársaimat, hogy ha hatékony egészségügyet ígértek önök is a kampányban, valamit önök sem tudtak volna ebből megúszni. Az, hogy minden maradjon a régiben, abból nem lesz hatékony egészségügy.

(16.50)

Amikor ezt a törvényt vizsgáljuk, akkor közösen - és ebben semmi politikának nem lenne szerepe - azt kell megnézni, hogy az a rendszer, amit megálmodtunk, működőképes-e. Ez egy viszonylag egyszerű, szakértők felvonultatásával ellátható feladat, itt ül a parlament megannyi egészségpolitikusa, ragyogó észrevételeik vannak, a működőképesség tekintetében, azt gondolom, hogy olyan borzasztó nagy vitát nem kellene rendezni; ez működik, ez nem működik, és így tovább.

Nagyobb kérdés persze, hogy fenntartható-e az a rendszer, mert amit most megalkotunk, ezt nem egy évre, két évre, ezt öt évre, tíz évre, tizenöt évre, ha nem húsz évre akarjuk megcsinálni. A fenntarthatóság a legnagyobb kérdés. Itt már nekem is remeg a kezem meg a lábam, mert bizonytalan vagyok, mint a mérnöki gárda, amikor lövik fel az űrhajót, mindenre gondoltak, mindent összenéztek, aztán még mindig remegnek, hogy vajon fel fog-e emelkedni az a gépezet. Persze, aggódunk, aggódunk, önök is jobban tennék, hogyha konstruktívan aggódnának, mintsem olyasmiről beszélnének, ami ebben a törvénytervezetben nem szerepel.

Mi nem szerepel? - és ez többször elhangzott. Ez a törvény egy karcolásnyit sem érinti a biztosítási vonzatokat. Biztosításhoz hozzá nem nyúl. Ezt nagyon világossá szeretném tenni. Nem nyúl hozzá sem a biztosítási jogviszonyhoz, habár korrektül tekintetbe veszi, nem nyúl hozzá semmilyen garanciális elemhez, ami a társadalombiztosításhoz mint vívmányhoz - és ezt a vívmányt meg akarjuk őrizni - kapcsolódik, és semennyiben nem nyúl hozzá a felelősségek dolgához, azaz az eddig létrehozott intézményrendszerünk igen, a továbbiakban is száz százalékban felelős a megfelelő ellátásokért.

Mi az új? Eddig a biztosító és a biztosított között ott volt a szolgáltató, az intézmény. Márpedig azt láttuk, hogy itt nem elég egyenszilárd a rendszer. Ezért azt mondtuk, szembesülve a probléma volumenével és súlyával, hogy ha ide beteszünk profi szolgáltatásszervező cégeket, akkor hihetően tudunk javítani valamit a hatékonyságon, ugyanis a felesleges vizsgálatok, a felesleges műtétek nemcsak a kasszának rosszak, hanem magának a betegnek is rosszak. Ezt akarjuk kiszűrni. Hogy most jól vagy rosszul csináljuk, ez egy igazi kérdés. De akkor tételesen ezeket nézzük meg, ne pedig mindenféle ide nem való dolgokat mondogassunk.

Például amikor itt arról beszélünk, hogy magánbiztosító meg több-biztosítós rendszer, képtelenség, nincs ilyen a törvénytervezetben. Ha analógiát kellene mondani: olyan intézmények jönnek létre, mint az EU-s projekteknél a kifizető ügynökségek, akik meghatározott algoritmusok szerint teszik a dolgukat, és kifizetik, intézik, bonyolítják az ellátás szervezési teendőit.

Erről kell beszélnünk, és nem biztosítókról. Ebben egyébként mi is hibásak vagyunk, mert a kezdeti szlengben mi is biztosítókról beszéltünk, miközben egyetlenegy új biztosító sem jön létre. Sőt, ahogy itt elhangzott, nem is kell, hogy biztosítótársaság lépjen be magántulajdonosként, lehet a törvényjavaslat szerint akár bármi is. Ám de ennek a törvénynek az 1-41. §-a nem egészségügyi problematika, ez kristálytisztán gazdasági törvénykezési problematika, mondhatnám: cégjogi gondolatmenet, és ezért vállalkoztam arra, hogy néhány gondolatot itt elmondok.

Amikor azt mondtam, hogy vajon Európában fenntartható-e egy ilyen rendszer, amit mi most kvázi hungarikumként szeretnénk megalkotni, akkor arra is gondolni kell, hogy Magyarországnak az uniós csatlakozás óta nagyon komoly feltételeknek kell eleget tennie a gazdasági jogszabályalkotás tekintetében. Azaz biztosítani kell a tőke szabad áramlását úgy, ahogy azt a többi európai uniós tagországban is teszik. Nekem egy picit keserű tapasztalat az, hogy két hónappal ezelőtt, amúgy egyébként az Országgyűlés nagyon-nagyon nagy többsége a lex MOL néven elhíresült törvényt elfogadta, amit két hónapra rá, éppen a tegnapi napon finoman szólva is erős kritikával illetett az Európai Unió, egészen pontosan ennek a megváltoztatására fog minket kényszeríteni.

Éppen ezért azt mondom, hogy nagyon alapos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a most megálmodott modellben a létrejövő gazdasági vállalkozások és a hozzájuk tartozó korlátozó intézkedések eleget tesznek-e az Európában megszokott, a tőke szabad áramlása kritériumainak, ugyanis egy lex MOL-t könnyedén meg lehet változtatni, de nem vagyok abban biztos, hogy amikor tényleg emberekről van szó, itt olyan nagyon egyszerű lenne a változtatás. Tehát egészen pontosan kell tudnunk célozni. Éppen ezért több olyan módosító indítványt is kívánunk benyújtani, ami a gazdasági rész újragondolásához vagy újraátgondolásához szükséges, ugyanis az európai modellben nem korlátok állítása, hanem korrekt szabályozás beillesztése a valódi feladat.

Éppen ezért azok a módosító javaslatok, amelyek a gazdasági, cégjogi kérdésekhez tartoznak majd a Magyar Szocialista Párt javaslatai közül, ezeknek a tartalmi lényege az, hogy a létrejövő új intézményeket minősítsük, tekintsük, higgyük, mondjuk nemzeti vállalatoknak, és biztosítsuk számukra mindazt a védelmet, mindazon garanciákat, amit egy ilyen fogalom, hogy nemzeti vállalat megérdemel. Ezt egyébként megpróbáltuk a lex MOL esetében is, szeretném mondani még egyszer, de mint kiderült, nem megfelelően. Éppen ezért itt a kellő idő arra, hogy létrehozzuk azt a fogalmat, amit az imént nemzeti vállalatként említettem, és ennek megfelelően bánjunk vele.

Tisztelt Országgyűlés! Utolsó mondatomként csupán annyit szeretnék mondani, hogy egy bátor lépésre készülünk, ez tízmillió magyar embert érint, nem hiszem, hogy felelős ellenzék megteheti, hogy ennek a vitájában konstruktív módon nem vesz részt, mi kezet nyújtunk önöknek, én kérem, éljenek ezzel a lehetőséggel, segítsenek, önökkel együtt szeretnénk ezt jól megcsinálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)