Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! Egyszer már ebben a vitában elmondtam az álláspontomat, hiszen egyszer már volt alkalma az Országgyűlésnek egy parlamenti politikai vitanap keretében beszélni erről a témáról.

Ha megengedik, akkor egy mondatot mondanék Gusztos képviselő úrnak, de nincs itt. Ajánlom figyelmébe a Fidesz választási programjait, füzeteit. Nagyon világosan le van benne írva az a biztosítási és egészségügyi koncepció, amelyet a Fidesz képvisel. Ha időnként elmegy fórumokra, ahol a képviselőtársaim megszólalnak, akkor abból is összerakhatja azt a modellt. Ez a modell az egységes társadalombiztosítás elvén, a szolidaritás, kockázatközösség elvén alapul, hosszú távon a betegségbiztosítás mellett két másik biztosítási ágat hozna be, a baleset-biztosítást, amely a munkaegészségügy világát hozná magával, illetve a krónikus betegségek biztosítására és az időskorra az ápolásbiztosítást hozná be. Ez egy jól működő rendszer a világon. Ennek a variációit látjuk egyébként Európában, és valóban két olyan rendszer van, amely teljesen más, a versengő biztosítók elvére épül.

Ha már egyszer hozzáfogunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a biztosítási rendszert, akkor nyilvánvalóan arra a kérdésre kell először választ adni, hogy mit várunk tőle. Miért fogtunk neki? Mi az elérendő cél? Őszintén megmondom, képviselőtársaim, mind a mai napig a kormánypártok részéről a szokásos szóvirágokon kívül valódi, pontos célok megjelölését én még nem hallottam. Gyakran elmondják, hogy az a céljuk, hogy verseny legyen az ágazatban. Jelentem, ez nem cél, ez eszköz. A verseny egy eszköz. A kérdés az, hogy az ágazatban a verseny értelmezhető-e, és hogy a verseny hatása és következménye micsoda.

A nemzetközi gyakorlat és példák azt bizonyítják, hogy az egészségbiztosítás területén ha a versenyt a biztosításra helyezzük, és nem a szolgáltatói szférába, akkor társadalmi veszteséggel jár. Kevésbé hatékonyak azok a rendszerek, ahol versengő pénztárak vagy biztosítók gyűjtik be a forrásokat, vagy az állam által begyűjtött források allokációját a verseny alapján osztják el a biztosítótársaságok.

Két ok is van, ami miatt ezek a rendszerek egészen bizonyosan kevesebb forrást tudnak a rendszerre fordítani, mert két olyan elem megjelenik benne, amely a nem versengő biztosítások területén nincs meg. Az egyik, hogy a toborzás, a potenciális betegek, az ügyfelek megszerzése pénzbe kerül. Ennek költsége van. Marketingköltsége van, promóciós költsége van. Ez az egészségügyi ellátás számára elveszett költség. A másik a pénztárak haszna, üzleti haszna, profitja. Ez szintén elveszett pénz. Ez a két elem a korábbi társadalombiztosításokból hiányzik, és rendszerszerűen nincs is benne, vagyis ennyivel több költhető a betegellátásra.

Az a kérdés, hogy a verseny miért jó, és hogy a másik rendszerben nincs verseny, és ezért nem is működik jól. Képviselőtársaim, az, hogy egy magántulajdonban egy magánbiztosító, egy profitorientált biztosító hogy működik, azt nem a tulajdonosok döntik el alapvetően, hiszen ők már elszakadtak tőle, ők befektetők, részvényesek, konkrét napi működésben már nem is vesznek részt - menedzsment működteti. A menedzsment pedig szakértelmével, tudásával együtt a piacon vásárolható. Az a kérdés, hogy megpróbálta-e már a magyar egészségbiztosítás eltávolítani a magyar politikától az Egészségbiztosítási Alapot, egységes rendszerként működtetni, és professzionális menedzsmentet vásárolni az élére. Az elmúlt tizenhét évben még csak kísérlet sem történt rá, képviselőtársaim.

A válasz itt keresendő. Azt mondhatom, az a helyzet, ez a modell mint púpos gyerek a prés alatt - mondanám, ha ez a kifejezés nem keltene a visszásságot más emberekben -, úgy alakult. Kényszerből alakult, politikai kényszerek mentén, láthatóan a nagyobbik kormánypárt szeretné a saját álláspontját a lehető leginkább érvényesíteni. Ugyanakkor nem meri felvállalni azt a kockázatot, vagy nem tudja, vagy nem vállalhatja fel azt a kockázatot, hogy esetleg a koalíció szakítópróbájává váljon ez a dolog. Márpedig, képviselőtársaim, eljött az a pillanat, amikor ezzel szembe kell nézniük.

Egyetértek Navracsics Tibor képviselő úrral, frakcióvezető úrral abban, hogy a ciklus talán legjelentősebb törvényjavaslatáról van szó. Igen komoly erők, igen komoly indulatok forrnak a társadalomban, és ezt önök pontosan érzékelik. Ismerem önöket, sokukkal évek óta együtt dolgozunk a parlamentben, nem árulok el titkot, mindig is nagyra értékeltem a tudásukat, elszántságukat, most is ezt mondom, és ez igaz egyébként a szabad demokrata padsorokban ülőkre is, tudom, hogy ők a saját elveiket képviselik, szerintem ebben a helyzetben hibás következtetésekre jutnak belőle, és szerintem ezt nem szabad megengedni, nem szabad megcsinálni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a szocialista képviselőtársaim nem a saját elveiket képviselik ebben az ügyben, vagy legalábbis korábban más modellekről beszéltünk. Azokban is szerepelnek pénztárak, de azok a pénztárak állami tulajdonban vannak, és azok a pénztárak nem nyereségorientáltak, és nem vállalják fel a promóciós költséget, hogy küzdjenek a betegekért, küzdjenek a pácienseikért.

Az a modell rajzasztalon még a mi időnkben is felmerült, hogy az egységes társadalombiztosítás egységét megőrizve regionális elven szerveznénk pénztárakat. Ez azt a helyzetet orvosolná, ami egy kicsit közel is áll ahhoz, hogy ma a rendszerben oda megy a pénz, ahol a szolgáltató van, hogyha régiókra korlátoznánk fejkvótaalapon, megfelelve a népegészségügyi mutatóknak, akkor a pénz a régióban marad, és a szolgáltatás indul meg majd a régió felé. Ebben egyébként mi egymással egyet is értettünk különböző, mind nyilvános, mind folyosón történő beszélgetéseink során. Ehhez képest ez a modell, ami most előttünk van, ezzel köszönő viszonyban nincs. Nyugodt szívvel mondhatom, pontosabban: nem nyugodt szívvel, de nyugodtan merem kijelenteni, hogy a magyar társadalom számára ez olyan járulékos költségeket jelent, amelyek megfizetése felesleges, szükségtelen. Azért, mert egy politikai pártnak ez a küldetéstudata, én ezt tudomásul veszem, ez nem jelenti azt, hogy a parlamentben ülő többi 70-80-85 százaléka a képviselőknek kell hogy hagyja azt, hogy egy ilyenbe vigyék bele az országot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy gondolatot még záróképpen engedjenek meg nekem. Számtalanszor elmondta a miniszter asszony is és többen önök is, hogy az egységes társadalombiztosítás elve nem fog megbomlani, hiszen a járulékot központilag gyűjtik be, fejkvóta alapján osztják szét, és a biztosítónak nem lesz lehetősége válogatni a hozzá bejelentkezettek között, de nem is érdeke a biztosítónak, hiszen neki az az érdeke, hogy az idősekkel minél nagyobb fejkvóta érkezzen hozzájuk. Nem is ebben fognak válogatni a biztosítók. A biztosítók a betegek között fognak válogatni.

Önök is tudják, mi is tudjuk, hogy egy átlagos idős ember fejkvótája nem fedezi egy valóban beteg, krónikus ellátásra szoruló idős ember költségeit. Hát pont ezen alapul a kockázatközösség, és ettől a betegtől, ha nem az első körben, majd a másodikban, a harmadikban, a negyedikben meg fog próbálni megszabadulni a biztosító. És miért fog megpróbálni? Mert a bevételeit érdemben nem tudja befolyásolni, hiszen ez a fejkvótával és az emberek döntésével eldőlt, de a kiadásait igen. És neki a nyeresége, az üzleti haszna kizárólag abból származhat, ha a hozzáférést szűkíti, az ellátási csomagot szűkíti, és mivel ebben a vonatkozásban a biztosítók egyébként alapvetően inkább befektetőként fognak viselkedni, mint valós biztosítóként, de mellette valós biztosítóként ott vannak, s minél több ellátási formát, például a díjtételbizottságon keresztül ki tudnak lökni az alapcsomagból, annál több ellátási formára nyílik meg a valódi biztosítási piac, amelyen viszont már szegény és gazdag nem egyforma eséllyel indul, és itt indul meg a társadalom szegregációja.

Gondolják végig önök is! Jól látható, a modell, amit a miniszter asszony és a szabad demokraták idehoztak, elvi hibás, a társadalomnak sokkal nagyobb költségébe kerül, és igen, ahogy a világon mindenhol, Magyarországon is meg fog jelenni a beteg emberek rendszerből való eltávolítása, amiért végső soron majd egy újonnan létrejövő állami biztosítónak, egy úgynevezett szegénybiztosítónak kell majd helytállni. Gondolják meg, szerintem nem késő újragombolni a rosszul gombolt mellényt. Vonják vissza ezt a javaslatot, küzdjenek még egy kicsit, és hozzanak valami olyat az Országgyűlés elé, amely jó szívvel támogatható, és amit talán a magyar társadalom is el tud fogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

(13.50)