Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Napirend előtti felszólalásom címében arra utalok, hogy a kormány duplán felmondta a szolidaritást az egészségügyben. Balog Zoltán, akit nem csekély gúnnyal emberminiszternek nevez a sajtó (Dr. Rétvári Bence: Mióta?), első meghallgatásán arról beszélt, hogy elkötelezett a szolidaritáselvű és a nemzeti kockázatközösségen alapuló egészségügy fenntartásában, ami normális magyar nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy akik járulékot, illetve adót fizetnek, ha egészségesek, akkor másokkal szolidárisak, hogy ők meggyógyuljanak; és elvárják ezt akkor, ha ők lesznek betegek, ingyenesen és jó színvonalon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára saját bőrükön tapasztalják, hogy ez így már régen nem igaz. A statisztikák 35-36 százalékra teszik azt a nagyjábóli arányt, amely saját zsebből kerül a gyógyításunkba. Nem igaz tehát már régen, hogy az egészségügy ingyenes. Az egészségügy most már nem ingyenes, hiszen nemcsak a gyógyszerekért ‑ merthogy elvileg csak azért kellene fizetni ‑, hanem sok minden másért inkább áldoznak az emberek, akik tehetik, a saját zsebükből a gyógyulásukra, mintsem hogy várólisták végén legyenek, mintsem hogy előjegyzési listák végén várjanak diagnosztikai vagy szűrővizsgálatokra, mintsem hogy ott legyenek, ahol a gyógyulásuk nem biztosított.

A szörnyűsége ennek a dolognak az, hogy ez a saját zsebből fizetett pénz néha legálisan egy normális magánegészségügybe, néha pedig a szürkezónában hálapénz képében vagy valami más módon kerül az egészségügyi ellátásba, és így vásárolják meg az emberek, akik tehetik, az illúziót, hogy ők könnyebben gyógyulnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tehát ezt a fajta szolidaritást régen felmondták, hiszen még az önök által Alaptörvénynek nevezett alkotmányba sem építették be, és hallgatólagosan tudomásul veszik, hogy ez így rendben van. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs rendben.

Másfelől a kormány felmondta a szolidaritást az ágazatban dolgozókkal, a gyógyítókkal: orvosokkal, szakdolgozókkal, ápolókkal, nővérekkel. Felmondta azt a szolidaritást, amit a tegnapi napon önök olyan sokszor emlegettek a kereskedelemben dolgozókkal kapcsolatban. Ha annyira elkötelezettek, akkor miért nem törődnek azokkal, akik vasárnap, karácsonykor, szilveszterkor és húsvétkor is ott állnak a helyükön? Ezek az emberek méltatlanul kevés pénzért dolgoznak. Ezek az emberek azt mondják, hogy legalább 50 százalékos fizetésemelésre lenne szükségük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor miért nem tesznek ezért? Hiszen ha a tegnapi napon oly sokat emlegették, hogy vasárnap dolgozni rossz, és úgy szeretnék, ha ez nem lenne, akkor törődjenek azokkal, akiknek vasárnap dolgozni kötelező, muszáj, ez a hivatásuk.

Azért hozom ezt szóba, tisztelt államtitkár úr, mert az egészségügyben dolgozók ezt majd meg óhajtják beszélni önökkel, lehet, hogy nem túlságosan kulturált formában, lehet, hogy sztrájk vagy egyéb megmozdulás formájában (Németh Szilárd István: Szervezitek?); 15-én fekete pólóban, tisztelt képviselőtársak. Meg fogják beszélni, és emlékezni fognak arra, hogy önök, akik melldöngetve szokták hirdetni, hogy mindent megbeszélnek, úgymond megkonzultálnak az emberekkel, az első olyan alkalommal meghátráltak, amikor az emberek akartak valamit megbeszélni önökkel például a vasárnapi nyitvatartásról.

Nos, úgy gondolom, hogy az egészségügyben dolgozók egymásra fognak találni, tisztelt képviselőtársaim, és meg akarják önökkel beszélni ezt a helyze­tet. Ezért tehát azt gondolom, hogy az államtitkáruknak, aki az egészségüggyel foglalkozik, erre kellene figyelnie. Mert ez az államtitkár ‑ hat év alatt a har­madik ‑ semmiféle programmal nem rendelkezik. Van neki öt pontja: budapesti szuperkórház; kórházi minimumfeltételek megváltoztatása, ha már nem tud­ják betartani, akkor inkább megváltoztatjuk; kan­cellári rendszer, hogy legyen már egy ember, kvázi komisszár, aki majd megregulázza ezeket a túlköltekező kórházakat; és foglalkozni akar természetesen azzal, hogy a krónikus belosztályokról, az úgynevezett elfekvőkből kitegye azokat az embereket, akik egyszerre öregek és betegek. Ez a programjuk.

(9.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! A programnak nem ennek kellene lennie. A programnak azonnali fizetésemelésnek kellene lennie és az egészségügyre fordított legalább 600 milliárdnak. Ha ez lenne a program, akkor nem kellene erről itt beszélnem. Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)