Felszólalás adatai

KONCZ FERENC (Fidesz): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ehhez a kérdéshez mint az ifjúsági és sportbizottság tagja s mint pedagógus szeretnék hozzászólni. Minden akár általános, akár középiskolában tanító tanárembernek megemészthetetlen katasztrófa szembetalálkozni olyan fiatallal, aki valamilyen kábítószer rabjává vált. Én magam is, és az általam ismert kollégák elemi és középiskolában egyaránt nagy energiát, időt - sokszor az adott szaktárgy kárára is - fordítunk arra, hogy az alkohol romboló hatására - évekkel ezelőtt még nem volt ennyire erős vetélytársa - felhívjuk a figyelmet.

Nincs annál drámaibb trauma, mint a csillogó szemű kiskamaszt kis idő elteltével tétova tekintettel lecsúszva viszontlátni mint fiatal felnőttet. Ez katasztrófa és döbbenet. Társadalomtudósok hosszan fejtegetik a jelenség negatív hatásait a családra, a társadalomra. Ezt én most nem akarom megtenni, csupán azért említettem, mert ez egy általános, hétköznapi alkoholista karrier ebben az országban hosszú évekkel ezelőttről. Nehéz örökség.

Ehhez az örökséghez csatlakozott a nyolcvanas évek közepétől a kábítószer, a bódító szerek új trónkövetelője. A jelenség előhírnöke a ragasztózás, a szipuzás már a hetvenes évektől megjelent az országban. Tudjuk, e negatív jelenségekről, mint sok minden másról, egészen 1990-ig nem illett beszélni. Ez persze vita tárgya. Az viszont nem - legalábbis remélem, nem -, hogy nemzeti drogstratégiára a nyolcvanas évek végétől már szükség lett volna. Nem készült el, vagy ha elkészült, titokban maradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi alkoholista karrierhez képest a drogkarrier jóval előbb elkezdődhet, kezdődik, és jóval fiatalabb életkorban teljesedhet, teljesedik ki. Mindannyiunkat megdöbbentett két éve annak a 13 éves gyöngyösi kisfiúnak az ügye, akit drogambulancián kezeltek kábítószer-függősége miatt. Hangsúlyozom: 13 éves volt.

Ezért is látott hozzá a polgári kormány gyakorlatilag beiktatása pillanatában a nemzeti drogstratégia kidolgozásához. A feladat nem volt egyszerű, tudjuk. A kidolgozás szakmai műhelyek, valamint társminisztériumok szakértőivel kezdődött és valósult meg. Számos alkalommal került egyeztetésre az anyag. Ilyen egyeztetéseken magam is részt vettem. Az egyeztetések egyik lényeges kérdése a droghelyzet az adott időpontban az ország területén.

Az az általános kép alakult ki, hogy a hazai kábítószerhelyzet és drogszíntér az elmúlt években jelentősen differenciálódott a szerepek, használók, kereskedők, terjesztők és a fogyasztási szokások, illetve a fogyasztók társadalmi státusa szerint. Jellemző a marihuánahasználat, az 1990-es évek közepe óta fenyegetően növekszik a veszélyes, többnyire injekciós heroinhasználat, továbbá a diszkódrogoknak nevezett szerek fogyasztása, az LSD, az amfetaminszármazékok és az ecstasy, valamint egyre inkább terjed a különböző veszélyes szerek együttes használata.

Az adatok és a szakemberek tapasztalatai alapján kirajzolódó kép szerint a társadalmi beavatkozás súlypontjává kell tenni az átfogó, a helyi közösségekben működő megelőzést, különös tekintettel a családra és az iskolára; a kábítószerek iránti keresletet csökkentő intézményrendszer fejlesztését, különös tekintettel a kezelő és a rehabilitációs intézményekre. Az egyéni és a társadalmi kockázatok, valamint a kábítószerek hozzáférhetőségének, kínálatának csökkentése is fontos kérdés.

A kép tehát nem pozitív, de még mindig jobb, mint a legtöbb fejlett nyugat-európai országban. Fontos tudnunk, hogy a fiataloknak csak kisebbsége próbálta ki a drogokat, és azoknak is csak egy kis része válik rendszeres droghasználóvá. A fiatalok döntő többsége tehát soha nem fogyasztott és fogyaszt drogot. Akik fogyasztanak, azok sem válnak függővé.

A drogfogyasztóknak pedig csak kis része követ el bűncselekményt. Egészséges és a jövőjét tudatosan építő társadalom megvalósításán fáradozunk, mely képes arra, hogy folyamatosan lefékezze a droghasználat növekedését, és rövid távon is képes arra, hogy megfordítsa a kedvezőtlen folyamatokat.

A stratégia kulcsszava és a megvalósítás iránya a partnerség és az együttműködés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik évezred küszöbén egy szabad, magabiztos és produktív társdalom kialakításának képe vezérel bennünket. E társadalom az emberi méltóságot, a testi, a lelki és szociális jólétet, illetve az alkotóképességet kiemelt fontosságúnak tartja.

(18.00)

E tényezők megóvása és fejlesztése érdekében a társadalom képes kezelni a drogok használatával és terjesztésével összefüggő egészségügyi, szociális és bűnügyi ártalmakat és hátrányokat.

A kábítószer-probléma valamennyiünket érint, és együttes cselekvésre késztet. Az állam és intézményei az együttes cselekvésben jelentős szerepet kapnak. A probléma megoldása, úgy tűnik tehát, egységes társadalmi fellépést, felvilágosítást kíván. Valami hasonló felvilágosító munkát, mint amelyet a napfogyatkozás idején tapasztalhattunk. Akkor minden szereplő - tudomány, média - nagyon egységesen, széles körben, közérthetően hívta fel az emberek figyelmét a napfogyatkozás veszélyeire. Az eredmény ismert: baj nem történt. Valami hasonlót remélek én a drogstratégiát tekintve is.

E reményben kérem a nemzeti stratégia támogatását kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimtól egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)