Felszólalás adatai

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország lakosságának szinte általános örömére lassan véget ér a Gyurcsány-Bajnai-korszak. Rövidesen magunk mögött tudjuk az ország legújabb kori történetének legsikertelenebb és legcsúfosabb korszakát. Találgatjuk, hogy milyen csontvázak esnek ki a szekrényből, vajon milyen disznóságokra fog még fény derülni ebből az elmúlt nyolc évből.

A MÁV és a BKV botrányai kapcsán már jól látható, hogy milyen típusú ügyekre számíthatunk. Az emberek csodálkozva tapasztalják ezt a mértéktelen pimaszságot és vérlázító tékozlást. Joggal tartunk attól, hogy a többi állami cégnél is hasonlókra lesz majd kilátásunk, amire már most fény derült. Nincsenek felelősök, de nemsokára a választópolgárok a politikai felelősségre adnak egy osztályzatot. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi nem tudhatjuk, milyen szerződések és hosszú távú kötelmek fogják terhelni a következő kormányt, olyanok, amelyek most óriási terhet jelentenek, amelyekről most még kínosan hallgatnak.

Hallgatnak vagy félrebeszélnek: ahogy teszik ezt többek között az állami erdők magánosításával kapcsolatban is. Egyre másra jönnek az információk arról, hogy a kormány közelében lévő gazdasági hiénák mikor csapnak le a vízkészletre, a termőföldre, az erdővagyonra. Minden bizonnyal csak e szégyenteljes korszak után tudjuk majd meg, miért volt szükség annyira nyolc éven keresztül állami pénzeken vadaskerteket felújítani, luxus vadászházakat kiépíteni.

Államtitkár Úr! Nyolc év kormányzásuk alatt a Bokros-recept alapján több száz, sőt ezer milliárd értékben adtak el állami vagyont. A többségükről az eladás perceiben kiderült, hogy áron alul adják el, és úgy adják el, hogy az államra nézve az mindenképpen hátrányos. Elég, ha a MÁV Cargót, a bábolnai botrányokat, a székházügyeket vagy a Budapest Airport ügyét említem meg. Eladták cégeinket, kiszolgáltatták a piacainkat, szándékosan lett legyengítve a gazdaságunk. A munkanélküliség a húszéves csúcson, fiataljaink elvándorolnak, szakembereink kimenekülnek. Önök pedig felemelik a nyugdíjkorhatárt, kinyuvasztva a kifacsart dolgozóinkat. A várakozás óriási, de a reménynek most van helye.

Államtitkár úr, újra megkérdezem öntől, sokadjára már: pontosan hány olyan szerződés és lekötés van az állami erdőgazdaságoknál, amelyek felbontása hosszú távon többletterheket jelent? Kérdezem: vannak-e egyáltalán önökben felelősségérzettel kapcsolatos érzelmek? Tudnak-e vállalni felelősséget azokért a tettekért, amelyeket a vagyonnal kapcsolatban tettek az elmúlt években?

Nem számítok arra, hogy érdemi választ ad, de mindenképp meghallgatom a mondandóját. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)