Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Írásban előre senki nem jelentkezett. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, kíván-e valaki hozzászólni az adott napirendhez. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, ezért részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló, valamint ennek elfogadásáról szóló, a nemzeti összetartozás bizottsága által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/7766. számon, a határozati javaslatot pedig H/8385. számon kapták kézhez.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Bethlen Gábor Alap támogatások nyújtásával segíti a határon túli magyarság anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolataik fenntartását és erősítését.

Az alappal egy háromtagú bizottság rendelkezik. A bizottság a Magyar Állandó Értekezlet - melynek tegnap is itt volt az ülése a házban - elvi iránymutatásai alapján irányítja az alap működését. Az alap nyilvános pályáztatási feladatainak keretében a szakmai döntés-előkészítő testülete a kollégium. A Bethlen Gábor Alap irányítása és működtetése egy új, négyszintű rendszerben folyik, amelynek az a célja, hogy szétválassza a politikai, szakmai, döntéshozó és végrehajtó szervezetrendszert. Ennek eredményeképpen az eljárás tisztasága és áttekinthetősége javult.

Az alap kezelőszerve a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. volt a jelentés által tárgyalt időszakban. Az alap részére a 2011. évben összesen 12,218 ezer millió forint, azaz 12 milliárd forint kiadási előirányzat állt rendelkezésre, amelyből 11,5 milliárd forint teljesült, így a kiadási megtakarítás 715 millió forint volt, ebből az idei évre, 2012-re áthúzódó kifizetés összege 684 millió forint, a felhasználható szabad keret pedig több mint 30 millió forint volt.

A 715 millió forintos kiadási megtakarítás okai a következők voltak. A Határtalanul-program tanulmányi kirándulásainak döntő többsége 2012 tavaszán valósult meg, így a támogatások átutalása is 2012-ben esedékes. A hosszabb távú és nagyobb összegű egyedi támogatások ütemezettek, a támogatások felhasználásához - részelszámolás alapján - a következő részletek átutalása 2012-ben volt esedékes.

A nyílt pályázat alapján nyújtott támogatás esetén néhány támogatott az előző támogatások elszámolásával késedelembe esett - azt hiszem, ez szokványos, aki pályázatokkal foglalkozik, az tudja -, így az újabb támogatási szerződés megkötésére csak az előző támogatás lezárását követően kerülhetett sor, előbb tehát az elszámolás és utána az újabb kifizetés. A kötelezettségvállalások meghiúsulása szintén az okok között szerepel, melyek egyrészt abból keletkeztek, hogy a támogatott a támogatási szerződések megkötésétől elállt, másrészt a már megkötött támogatási szerződés alapján kiutalt támogatási összeget visszautalták.

(9.10)

Az alap 2011. évi tevékenységét az Állami Számvevőszék és megbízott könyvvizsgáló is ellenőrizte 2012. március és május hónapok között. A Szülőföld Alapból áthúzódó feladataink, egyrészről a Szülőföld Alap 2010. évi első és második körös pályázati felhívásának elszámolási határideje 2011. január 31. volt, illetve május 31., így a korábbi pályázati felhívások lebonyolításának feladatát a korábban megítélt támogatások elszámolásának lezárásáig kellett elintézni; és azért elmondhatjuk, hogy a korábbi pályázatok 95 százalékát érintette a feladatvégzés.

Pár szó a "Szülőföldön magyarul" támogatás lebonyolításával kapcsolatban. A támogatások ezen a területen is több csoportba sorolhatók: egyfelől volt az óvodai, alap- és középfokú oktatási intézményekben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató kiskorúak nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatása, másrészről a felsőoktatásban tanulók hallgatói támogatása. A tárgyalt vizsgálati időszakban érintett régiók voltak Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Muravidék és Drávaköz.

A státustörvény alapján a támogatások eljuttatását az alapkezelő a magyar oktatás és kultúra ápolását céljának tekintő helyi társadalmi szervezet közreműködésével valósította meg. Helyi lebonyolításra ettől az évtől Felvidék és Erdély tekintetében is a helyi pedagógusszövetségek lettek felkérve. Feladatuk a pályázatok begyűjtése, a pályázók informálása, adatok feldolgozása, adatok rögzítése és a pályázók kiértesítése volt. A 2011. évi támogatások folyósításában a legnagyobb áttörést a korszerű folyósítási rend bevezetése jelentette, vagyis az OTP Bank közreműködésével közvetlenül a támogatott részére juttatjuk el a támogatás összegét.

A következőkben a "Magyar kultúráért és oktatásért" pályázati támogatás lebonyolításáról szólnék. A 2011-es évben a Bethlen Gábor Alapkezelő két pályázati körben jelentette meg központi felhívásait; nyilván a legnagyobb dömping mindig a nyári programok, és ezen túlmenően voltak az egyéb kategóriába sorolt programok támogatása. Ezt regionális területek szerint Erdélyre, Felvidékre, Vajdaságra és Kárpátaljára vonatkoztathatjuk, kis költségvetésű programokra vonatkozó felhívások is megjelentek ezekben a régiókban. Itt a rendelkezésre álló keretösszeg 1,2 milliárd forint volt: 1 milliárd a központi pályázatokra és 200 millió a regionális pályázatokra.

A központi pályázatban hat pályázati célt hirdetett meg az alapkezelő, amelyre összesen 1904 darab pályázat érkezett, és ebből az 1904-ből a bizottság 953 pályázatot támogatott. A 2011-es központi felhívás tárgya szerint magyar nyelvű oktatási feladatokat is ellátó közoktatási és felsőoktatási intézmények, háttérintézmények programjainak támogatása volt, másrészről magyar nyelvű felnőttképzési, szakképzési és kutatási programok támogatása, harmadrészt magyar történelmi és kulturális örökség ápolása, kulturális és hagyományőrző programok támogatása, negyedrészt oktatási és kulturális intézmények eszközfejlesztésének, illetve különösen indokolt esetben egyes felújítási költségeinek támogatása, továbbá egyházi intézmények, közösségek, civil és ifjúsági szervezetek kulturális és karitatív programjainak támogatása, valamint végezetül magyar nyelvű média, színházi programok és könyvkiadás támogatása.

A 600 ezer forintnál kisebb költségvetésű programok támogatására az alapkezelő Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában - lebonyolító szervezet közreműködésével - önálló, nyílt pályázati kiírást jelentetett meg. A pályázók köre a Magyarország határain kívül működő, jogi személyiséggel rendelkező intézmények, társadalmi szervezetek, alapítványok és egyházak lehettek. Nem nyújthattak be ugyanakkor pályázatot politikai pártok vagy közvetlen politikai tevékenységet folytató szervezetek, illetve profitorientált gazdasági társaságok. A régiós, erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai felhívásokra beérkezett és a bizottság által támogatott pályázatok száma további 790 volt.

Az értékelésük folyamán a következő támogatási elveket alkalmaztuk: egyrészről figyeltük az identitáserősítő és közösségépítő hatásokat, a pályázatok szakmai kidolgozottságának minősítését, ennek meglétét - a részletes szakmai projektterv mint kötelező melléklet tartalmazta, ez alapján lehetett vizsgálni; a fő- és alkötelezettség soronként kitöltött részletes költségterve és a hozzá kapcsolódó tételes indokolás összhangja a szakmai elképzelésekkel együtt szintén harmadik fő szempont volt; végül a nyilatkozattételi kötelezettség és megfelelés a kiírási feltételeknek, így például az, hogy ne legyen lejárt köztartozása, vagy az adósság szintén kizáró tényező volt. Ez összesen azt jelenti, hogy a 2011-es nyílt pályázati körben 1743 pályázatot támogatott az alapkezelő.

A Határtalanul-program két nagy kedvezményezetti körre vonatkozóan írt ki pályázatot 2011-ben. Az első csoport a "Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre" című pályázat a nappali tagozatos, alapfokú képzés hetedik évfolyamán tanuló magyarországi diákok számára, határon túli magyarlakta területekre való tanulmányutak támogatására, míg a másik az "Együttműködések magyar szakképző iskolák között" című pályázat a magyarországi és határon túli magyar tannyelvű, nappali tagozatos, középfokú szakképzésben részt vevő diákok olyan együttműködését támogatta, amely egy magyarországi iskola, valamint egy határon túli magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal rendelkező partnerintézmény együttes részvételével valósult meg.

Összességében 617 pályázat érkezett be, és 23 904 diák utazásához kértek támogatást. Ebből 382 pályázat nyert, és 2011-ben 15 130 diák látogathatott el Magyarország határain túlra. Mindezek közül december végéig 49 kiutazás valósult meg, ennek keretében 1619 diák és 189 pedagógus jutott el Erdélybe, Délvidékre, Kárpátaljára, illetve Felvidékre, viszonossági alapon pedig Magyarországra.

(9.20)

Egyedi támogatások alapján kerültek finanszírozásra a kiemelt jelentőségű tevékenységet folytató határon túli és magyarországi szervezetek és a kulturális, az egyházi, az oktatási, a hagyományőrzéssel, valamint az épített örökség védelmével foglalkozó szakterületek. A bizottság a döntésével 2,5 milliárd forint összeget ítélt oda egyedi támogatásként.

Külön kiemelendő Erdélyben a Sapientia Alapítvány, 900 millió forintos támogatással; a Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanácsnak nyújtott 185 millió forintos támogatás; Kárpátalja esetén a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola 150 millió forintos támogatása; a Felvidéken a Csemadok tevékenységét támogattuk 65 millió forinttal; a magyarországi szervezetek közül pedig az Edutus Főiskolát 100 millió forinttal.

A magyar kormány döntése alapján az ukrajnai magyar közösség tagjainak 2008. január 1-jétől új támogatási formaként bevezetésre került a magyar-magyar kapcsolattartási támogatás. A támogatási cél a magyar-magyar együttműködésért, a kegyeleti okokból történő anyaországi kapcsolatok ápolása céljából beutazó kárpátaljai magyarok beutazással kapcsolatos vízumköltségeinek támogatása.

A támogatott központ irodájába közel 17 ezer kérelem érkezett be, amelyek közül a kuratórium majd' mindegyiket, 16 674-et bírált el pozitívan. Ezzel a kárpátaljai magyar lakosság közel 10 százalékát sikerült támogatásban részesíteni. Úgy gondolom, hogy ezek a számok önmagukban is beszédesek.

A legnagyobb sikernek nyilvánvalóan kettőt könyvelhetünk el. Az egyik: az a sok-sok tízezer diák, pontosabban több mint 15 ezer diák, 15 130 diák, akik eljuthattak a határon túlra. A Bethlen Gábor Alapkezelő nélkül ez a nemzetpolitikai egyesítő cél nem valósulhatott volna meg. A másik pedig az az 1743 támogatott pályázat, amelyik korábban szinte nem látott mértékben elősegítette a határon túli magyarok szülőföldön való megmaradását, illetőleg a magyar-magyar határon átnyúló kapcsolatoknak az erősítését.

Úgy gondolom, képviselőtársaim is jól láthatják, hogy itt a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül, egy prudens döntési folyamaton keresztül, pontos elszámolással annyi támogatást kapott a határon átnyúló kapcsolatok erősítése, elmélyítése - a nemzetpolitika legfőbb célkitűzése -, amire a korábbi években nem kerülhetett sor. Bízom benne, hogy ezt a célt mindnyájan támogatni tudják.

Biztos vagyok benne, hogy lesznek, főleg ellenzéki képviselőtársaimnak az egyes részletekkel kapcsolatos kifogásaik, de azt kérem önöktől, azt nézzék, azt próbálják támogatni ebben a javaslatban is, hogy minél több magyarnak a magyar identitása megőrzését támogassuk különböző egyesületi és szervezett utazási keretek között.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és előre is köszönöm a támogatásukat. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Potápi Árpád János úrnak, a nemzeti összetartozás bizottsága elnökének, aki az országgyűlési határozati javaslat expozéját ismerteti 15 perces időkeretben.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alap létrehozásáról a 2010. évi CLXXXII. törvény rendelkezik. Világos szabályok szerint, egyértelmű működési renddel, és ami leginkább fontos, szigorú elszámolás szerint működik az új támogatáspolitika.

Az elnevezéskor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mert a nevét és a hozzá fűződő erdélyi korszakot minden magyar ismeri. A törvény új szemléletet képvisel a támogatások kezelésében. Egységbe fogja a nemzetstratégiai elképzeléseket és az azokhoz rendelt forrásokat; többszintű döntés-előkészítő munkát szab meg; átláthatóbbá és elszámolhatóbbá teszi a kifizetéseket; valamint megnyitja a lehetőséget az uniós alapok hatékonyabb kihasználásához.

A támogatáspolitika kapcsán a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. fogalmaz meg egy költségvetési javaslatot. Erről a javaslatról dönt egy háromtagú bizottság, amelynek tagja a nemzetpolitikáért felelős miniszter, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által kijelölt személy, valamint a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. A Magyar Állandó Értekezlet tagszervezetei által megfogalmazott javaslatok alapján kialakult a nemzeti jelentőségű intézmények és programok köre. A cél az, hogy kiszámítható, hosszabb távra előre tervezhető módon járuljon hozzá Magyarország a szülőföldön való boldogulás szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró intézmények, szervezetek működéséhez, fenntartásához. Annak érdekében, hogy minél több intézmény számára teremtsük meg a biztonságos működés feltételeit, közel kétszeresére emelték, a korábbi 30 helyett jelenleg 56 a nemzeti jelentőségű intézmények száma.

A Bethlen Gábor Alapkezelő kezelésében működik a Magyarság Háza, amely egy olyan többfunkciós intézmény, közösségi tér, amely az egységes magyar nemzet bemutatását, megismertetését tűzte ki céljául. Az intézmény egyben turistalátványosság és egy komplex kulturális bázisa a külhoni magyarságnak. Egyszerre gyűjti és feldolgozza a világban élő magyar közösségekről, személyekről, teljesítményekről szóló ismereteket, másrészt tudásközpontként is működik, amely ezeket az ismereteket kiállítások, programok, rendezvények, kiadványok formájában tovább is adja. Feladata korszerű módon bemutatni a külhoni magyarság értékeit.

A Magyarság Háza nemzetünk sajátosságait, csak rá jellemző értékeit, hagyományait igyekszik közvetíteni mind a világ magyarsága, mind a világ más nemzetei felé. Számos rendezvényt is tartanak a Házban, amely mind abban segít, hogy megismertessük a magyar kultúrát az érdeklődőkkel. A Magyarság Házában ügyeiket is intézhetik a külhoni magyarok, az épületben működik a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Jó hír a számunkra, hogy a kormány 145 millió forint átcsoportosítását jelentette be a Magyarság Háza számára, amely a nemzeti identitás kiállítás, látogató- és oktatás-módszertani központ kiállításának létrehozását segíti elő.

2011. november 25-én tartotta bemutatkozó rendezvényét a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a Magyarság Háza épületében, amely szintén a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. keretében működik. A kutatóintézet fő célja a kisebbségkutatás és a nemzetpolitikai kutatások összehangolása és kezdeményezése, valamint a kutatások eredményeinek a politika számára használható módon történő feldolgozása.

Az intézet nyitó konferenciája nagy szakmai elismerést vívott ki. A téma igen aktuálisnak bizonyult, a jogvédelem, a jogérvényesítés, a kisebbségi jogok és nyelvi jogok kérdését járták körbe Kárpát-medencei és más európai kutatók, a téma szakavatottjai. A konferencia célja az volt, hogy a jó gyakorlatok megosztása és összegzése által hozzájáruljunk ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségek jobban megismerjék jogi lehetőségeiket, és bátrabban éljenek jogaikkal. Az intézet megalakulása óta számos rendezvénynek adott helyszínt a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Magyarság Háza, gondoljunk csak a két héttel ezelőtti, "Nemzetpolitikai trendek és irányok Európában és világszerte" címmel megrendezett nemzetközi konferenciára, vagy a "Nemzetfelfogások - konzervatív nemzeteszme" című májusi összejövetelre.

A Bethlen Gábor Alap egyik, ha nem a legfontosabb feladata az államtitkár úr által is említett Határtalanul-program működtetése. A kormányzat áttekintette a szomszédos országokba irányuló iskolai tanulmányi kirándulások, a Kárpát-medencei magyar testvériskolák együttműködésének, különösen a cseretáborozásoknak a tapasztalatait, és ezek alapján elkészítette a Határtalanul-kirándulási programot.

A magyarországi társadalomnak ahhoz, hogy valóban magáénak érezze az egységes magyar nemzet gondolatát, elsősorban ismereteket kell szereznie a külhoni régiókban élő magyar nemzettársairól, és közös tapasztalatokra - akár a fiatalok számára, részére -, élményekre kell szert tennie. Erre a legfogékonyabb az általános és középiskolás korosztály, hiszen a gyerekek élményei által szüleikhez, nagyszüleikhez, azaz egy szélesebb réteghez is eljutnak ezek a pozitív tapasztalatok. Cél, hogy valamennyi közoktatásban tanuló magyar fiatal a tanulmányai során legalább egyszer eljusson a magyar állam támogatásával a szomszédos országok magyarlakta területeire. A program lehetővé teszi a szomszédos országok magyar közösségeivel való találkozást, ezzel hozzájárulva a nemzeti összetartozás megéléséhez az iskolákon keresztül.

(9.30)

A számbeli eredményeket tekintve a 2011 szeptembere és 2012 júniusa között megvalósuló utazásokon - államtitkár úr is említette - 15 130 diák, ebből 1174 külhoni és 1702 tanár, ebből 166 határon túli vett részt. Az új felhívások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a korábbi területek, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék mellett Szlovénia és Horvátország magyarlakta területei is bekapcsolódjanak a programba.

A tavalyi felhívásokhoz képest bővült a programmal érintett közoktatási intézmények köre is. Az általános iskolák és szakközépiskolák mellett a gimnáziumokat is bevontuk a programba.

A Bethlen Gábor Alap létrehozásának alapvető motívuma az volt, hogy egy alapba kerüljenek a határon túli magyarság támogatási keretei. Mindannyian tudjuk azt, hogy ez a munka elkezdődött, viszont teljesen még nem sikerült befejezni. A bizottsági ülésen megfogalmazódott egy olyan vélemény, hogy a különböző minisztériumoknál létező, a határon túli magyarságra vonatkozó forrásokat mind a Bethlen Gábor Alaphoz kellene telepíteni.

Tudjuk azt, hogy a Bethlen Gábor Alap létrejöttének első évében mindjárt két nehézséggel kellett megküzdenie. Az egyik az, hogy maga az alap el tudja kezdeni a működését, tehát jogilag rendben létre lehessen hozni ezt a szervezetet.

A másik pedig az, hogy 2011. augusztus végén, illetve szeptember 1-jétől vezetőváltás történt a Bethlen Gábor Alapnál, és nyilvánvaló, hogy ez az év közepén egy szervezet életében nehézségeket okozott.

Bizottságunk tagjai számos alkalommal elmondták, hogy közvetlenül is szeretnének kapcsolatba kerülni a Bethlen Gábor Alappal, akár úgy, hogy ott létesülne egy koordinációs osztály, amely a bizottságunk által összegyűjtött, összeszedett ötleteket, javaslatokat dolgozná fel, vinné végig.

Összességében tehát a nemzeti összetartozás bizottsága a szeptember 17-ei ülésén 9 igen, 3 nem ellenében támogatta a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről szóló J/7766. számú beszámolót, amelyet az általános vitára ajánl, és benyújtotta a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló H/8385. számú országgyűlési határozatot.

Kérjük a parlament által ezeknek az elfogadását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5 perces időkeretben.

Megadom a szót Ékes Ilona képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot 14 igen, 0 nem és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

A határozati javaslatról és jelentésről bővebben majd a Fidesz vezérszónokaként kívánok szólni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Ékes Ilonának, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

ÉKES ILONA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő határozati javaslat és a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés rendkívüli aktualitással bír. A napokban tartotta második ülését a Magyar Diaszpóra Tanács, tegnap a Magyar Állandó Értekezlet, ma pedig a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma tanácskozik.

Úgy vélem, minden magyar számára jól érzékelhető, hogy 2010 után új időszámítás kezdődött a magyar-magyar kapcsolatokban, az anyaországi és a külhoni magyarság együttműködésében. Ahogyan az Alaptörvény D) cikke fogalmaz: "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal."

Ebben a szellemiségben szavazta meg az Országgyűlés az állampolgárságról szóló törvény módosítását, és ezen célokkal hozta létre az Országgyűlés a Bethlen Gábor Alapot. 2012-ben pedig már abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy az előző évi tevékenységét értékelhetjük az alapnak.

A határon túli magyarok oktatási programjainak támogatása, az oktatási-nevelési támogatás, a nemzetpolitikai tevékenység támogatása, az együttműködést szolgáló intézmények támogatása, a Határtalanul-program, a külhoni felnőttképzés, szakképzés, felsőoktatás támogatása mind-mind olyan intézkedés, amely segíti a külhoni magyarság szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulását, előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolataik ápolását és fejlesztését.

Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy jól működő Bethlen Gábor Alap és a támogatások igazi nyertese nemcsak az egyén, nemcsak az adott közösség, hanem Magyarország és maga a nemzet. Kulturális és nem utolsósorban gazdasági kapcsolataink erősítésével erős Magyarországot, erős Kárpát-medencét építhetünk közösen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Vilmos képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZABÓ VILMOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, államtitkár úr, miközben kifejezem nagyrabecsülésemet ön iránt, hogy mégis csalódott vagyok. Azt gondoltam, hogy van ez a téma annyira jelentős és annyira súlyos, hogy felügyelő miniszterelnök-helyettes úr az idejéből, nyilván a miniszterelnök úr is... (Dr. Rétvári Bence: Kormányülés van.)... azt mondja ön, hogy kormányülésen van, de megértéssel lett volna, hiszen a miniszterelnök úr tegnap a Magyar Állandó Értekezlet délelőtti, illetve délutánba nyúló részét személyesen is végigülte, aktívan részt vett rajta. Azt hiszem, hogy méltányolta volna, hogy ezen a napirenden a felügyelő miniszterelnök-helyettes itt legyen és meghallgassa az erről szóló vitát, az erről szóló véleményeket. Ezt azért szerettem volna előzetesen elmondani.

Másodszor, ön úgy fogalmazott, és talán ez némi realizmust is jelent, hogy a Bethlen Gábor Alap tevékenysége javult, ha jól idézem vissza, de ha nem, akkor ön majd megcáfolja, de mindenképpen felírtam ide magamnak, hogy javult. Tehát ha javult, akkor ez az jelenti, hogy még nem jó, és meglehetősen sok probléma is van vele.

Potápi Árpád elnök úr beszélt is arról, amiről ön nem beszélt az expozéjában, hogy tudniillik számos olyan probléma volt az elmúlt évben, ami működési zavarokat okozott. Mindjárt azt emelném ki, hogy a vezetése lemondott, mondjam így, hogy tulajdonképpen összeomlott a szervezet, és ha úgy tetszik, év közben korrigálni kellett, újra kellett építeni. Azt is tudjuk, hogy tervezik a módosítását az erről szóló törvénynek, október körülre ígérték ezt, ma még nem tudjuk pontosan, legalábbis az illetékes bizottságnak nincs még erről információja, hogy mi lesz ebben, hogy mennyire és milyen módon fogják és kívánják átalakítani, mi lesz ennek az iránya.

Az is jelzi, hogy problémák voltak, hogy nem sikerült betartani azt a törvényes határidőt, amelyet a Bethlen Gábor Alapról szóló törvényben meghatároztak, hiszen ez azt mondja, hogy május 31-éig legalább évente egyszer a Bethlen Gábor Alap tájékoztatja a kormányt, a kormány június 30-ig beszámol az Országgyűlésnek az alap előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól, a beszámolót az alap honlapján nyilvánosságra kell hozni.

(9.40)

Nos, ha ránézünk a naptárra, az órára, akkor úgy tűnik, hogy június 30-án jócskán túl vagyunk, ez már október eleje. Engedje meg, hogy megkérdezzem öntől, és várnám majd az összefoglalóban az ön válaszát, a véleményüket: először is mi volt az a zavar? Miért is omlott össze a Bethlen Gábor Alap év közben? Miért vált szükségessé a vezetés cseréje és újjáépítése? Miért késtek a határidővel? Én egyébként a bizottságban, a nemzeti összetartozás bizottságában akkor tettem egy javaslatot, hogy egy hónappal módosítsa, hosszabbítsa meg a határidőt a bizottság javaslatára a parlament. Ezt akkor Répás Zsuzsanna államtitkár asszony kérésére felfüggesztettem, hiszen azt mondta, hogy rövidesen meg fog történni, és ők is készülnek többek között ennek az időpontnak a módosítására. Ez azóta nem történt meg, de itt mindenképpen zavar van.

Szeretném azt is elmondani, úgy fogalmazott az államtitkár úr, hogy a rendelkezésre álló támogatási keret jelentős mértékben - most nem szó szerint idézem - növekedett. El szeretném mondani, hogy nem növekedett jelentős mértékben, ez nagyságrendileg annyi, mint az előző kormányok idején volt. Lehet néhány száz millió forintos eltérés, de még egyszer mondom, ez nagyságrendileg ugyanannyi, mint amennyit 2010 előtt a kormányok a Szülőföld Alap rendelkezésére bocsátottak, hiszen a Szülőföld Alap is összevonta egy keretbe azoknak a forrásoknak a legnagyobb részét, amelyek a nemzetpolitikára, a határon túli magyarság támogatására fordítódtak. Szeretném azt is elmondani, hogy természetesen üdvözöljük, személyesen is üdvözlöm mindazokat a programokat, amelyek azon pályázatokra kerültek kiosztásra, elosztásra, amelyek szolgálták az egyetemes magyarság érdekeit, szolgálták a Kárpát-medencei magyarság, az egyes nemzetrészek magyarságának az érdekeit, az anyaországi magyarság és a határokon kívül élő magyarság egybetartozását, együttműködését, kapcsolatteremtését. Azt gondolom, mindezt elismerés illeti, és mindenképpen fontos ezt elismerni. Ez azonban, úgy gondolom, sajnos a kisebbik része.

Kétségtelenül igaz, ahogyan az ön beszámolója egészében szólt, ha távolról nézünk erre az egyéves beszámolóra, akkor talán úgy tűnhet, hogy rendben van. Ha közelebb megyünk és még közelebb, akkor nyilván már az előbb feltett kérdésemből is kiderül, hogy miért nincs igazán minden rendben, és ha még közelebb megyünk, akkor azt látjuk, hogy pontosan azok a kérdések, amelyeket a létrehozáskor feltettünk, visszaköszöntek az elmúlt egy évben is meg az előző rövid időszakban is, de mondjuk, az előző egy év már egy teljes év volt. Amikor kifejeztük az értetlenségünket, szocialista pártiak, de más ellenzéki pártok is tették ezt, hogy miért is ilyen sürgős, tehát miért kell ezt olyan gyorsan, miért kellett olyan gyorsan létrehozni, akkor jeleztük, abból csak problémák lesznek. Miért kellett kihagyni a konzultációs szakaszt a létrehozásból? Miért kellett kihagyni éppen az érintettekkel való alapos konzultációt, a véleményük kikérését? Semmilyen kényszerhelyzet nem volt, a Szülőföld Alap működésének nem volt olyan helyzete, hogy valami kényszerítő okok miatt kellett volna ezt az átalakítást megtenni.

De ezen túlmenően magában a tervezetben kifogásoltuk ezt az erőscentralizálást. Miért is kell három embernek dönteni ilyen nagyon súlyos stratégiai kérdésekben és konkrétan pedig ilyen pályázatelbírálási, pénzelosztási kérdésekben? Miért is kell megváltoztatni a Szülőföld Alapnak azt a rendjét, amely a pályázható kereteket 90 százalékon tartotta? Miért is kell csak 5 százalékra levenni azt a keretet, amelyre pályázni lehet? Erről persze ön most nagyon szépen beszámolt, és az anyag is nyilván ezen kereteken belül helyesen és jól összefoglalja mindezeknek a pénzeknek az elosztását, az ezzel összefüggő pályázati eseményeket és történéseket; de miért is kell ennek így lennie? Miért kell 95 százaléknak lennie olyan keretben, amelyről nem pályázható keretek között a feltételek és a szempontok igen rugalmas alkalmazásával egy ilyen centralizált háromtagú bizottság dönt?

Ebből persze az következik, hogy nagyon sokak számára nem világos, kik kaptak, kik kaphatnak, miért kaphatnak, milyen szempontok alapján kaphatnak, kik miért nem kaphatnak, milyen szempontok alapján nem kaphatnak, vajon ugyanazok a szempontok egyszer igen, mások számára pedig nem. Az sem érthető, miért is kell ebből érdemben kizárni az érintettek, éppen a határon túli magyar közösségek képviselőinek a részvételét, hiszen az a válasz, hogy a Magyar Állandó Értekezlet meghatározza a fő irányvonalat, ez persze helyes, így is van, a Magyar Állandó Értekezlet bizottságai is egészében és általában foglalkozhatnak ezzel, és meghatározzák az elveket, de a konkrétumokkal már nem.

Hadd mondjam önnek újra, mert ezt akkor is elmondtuk, hogy a Szülőföld Alapon belül nem az történt persze, hogy az érintettek döntötték el teljes egészében, hogy mi történik, de mindenesetre meghatározták azokat a fő irányokat, méghozzá nemzetrészenként határozták meg azokat a fő irányokat, hogy Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken vagy Kárpátalján vagy akár a Kárpát-medencén túli magyarság életében mi az, amit ők abban az évben a legpregnánsabbnak tartanak, hogy ez éppen a diaszpóraügy legyen, vagy éppen az oktatás legyen, vagy a kultúra vagy más, ez egyedileg változhatott. Vagy hiányzik az is, hogy a legrosszabb helyzetben lévő magyar nemzeti közösségek, különös tekintettel a Délvidéken és a Kárpátalján élő nemzeti közösségekre, élvezzenek prioritást, a többi nemzeti közösség a saját lehetőségei vagy pályázatai közül önként felajánlotta volna ezeknek a közösségeknek a javára, hiszen sokkal rosszabbak a lehetőségeik és a kilátásaik is arra, hogy csatlakozhassanak ahhoz a ma már több mint 90 százalékhoz, akik európai keretek között - rövidesen a horvátországi magyarok is elmondhatják -, az Európai Unió keretei között lehetnek, az a bizonyos nemzeti újraegyesítés az európai keretek között és a határok megváltoztatása nélkül megváltozik. Az ő számukra ez egy sokkal hosszabb távon és talán nem is feltétlenül években meghatározhatóan következhet be.

Most miért is nincs ez így? Miért vannak ők ebből konkrétan kizárva? Nem igazán értjük, és nem igazán érthető, hogy miért történik ez. Azt sem értjük, ha már egyszer összeomlott az alap, és új vezetést kellett kinevezni, akik újraépítik, hogy miért is kell annyira felduzzasztani az apparátusukat. Miért kellett 800 millió forintot költeni a Bethlen Gábor Alapkezelő apparátusának a fenntartására és a finanszírozására? Nem értjük, hogy miért nincs a nyilvántartási rendszer, és miért nem működik a nyilvántartási rendszer az alap honlapján.

(9.50)

Ugyan erre a bizottsági ülésen volt egy válasz, hogy részben ma is minden elérhető és működik, de majd egy új rendszert fognak kialakítani és kiépíteni az elkövetkezendő időszakban, az is több száz millió forint költséget fog felemészteni - 300-400 millió forintról tettek említést a nemzeti összetartozás bizottságában -, mikor egyébként van egy meglévő alap, egy működő rendszer, amely nyugodtan és simán alkalmazható lenne. Éppen a 233/2005. számú kormányrendelet alapján erre minden törvényes lehetőség is adott volna, miért kell kidobni újabb több száz milliós költséget? Az alapból épp lenne hova tenni, hiszen a pénz - ahogy jeleztem - nem lett több, és ahogy a miniszterelnök úr tegnap jelezte a Magyar Állandó Értekezleten, várhatóan az ország gazdasági helyzete miatt nem is igen várható, nem is igen lesz több várhatóan. Azt gondolom, jó lenne, ha államtitkár úr, illetve miniszterelnök-helyettes úr megvizsgálná, megnézné ezt, megspórolható lenne ez a több száz millió forint.

Aztán igazából azt sem értettük, miért kellett megváltoztatni az oktatási-nevelési támogatások kifizetésének a rendjét, vagy legalábbis abban a mértékben és ahogyan megváltoztatták. Ez egyrészt okozott egy zavart a kétoldalú, kormányközi szerződésekben, hiszen egyoldalúan mondott föl a kormány több szomszédos országgal, így Szlovákiával, Romániával meglévő kormányközi megállapodást, ezt azóta sem rendezték. Vélhetőleg ez is az egyik oka annak, hogy a kisebbségi vegyes bizottságok nem üléseztek, ami aztán egyéb fontos kérdések megtárgyalását sem tette lehetővé. Olyanokat, amelyek a felvidéki vagy akár az erdélyi magyarság számára alapvető fontosságúak lennének, hogy azt mondjam: a Sapientia állami támogatásának a kérdését, amelyre szándéknyilatkozatot vállalt a román fél még az előző kormány idején, de olyan kérdéseket sem a Felvidéken, mint az államnyelvtörvény, az állampolgársági törvény ügye, vagy akár a Selye János Egyetem visszaminősítése főiskolai rangra.

Ezt követően - jobban mondva ehhez képest - elég nagy sikerként beszél a beszámoló arról, hogy az oktatási-nevelési támogatási kifizetések hogyan történtek az új rendszerben az OTP bekapcsolásával. Hát mi másképpen értesültünk, más tapasztalatokról tudunk, ezek nem igazán voltak még sikertörténetek az előző évben. A pályázóknak utazni kell, üres bankkártyákat kell átvenni, újra be kell menni, tehát a korábbiakhoz képest bizony ezek sokkal több problémát okoznak, mint ami addig volt. Nem igazán találjuk kielégítőnek a csángó oktatási rendszer átalakításáról szóló részt sem, jó lenne ebben is tisztábban látni.

Tehát ugye gond volt a döntések centralizálásával, hogy három személy irányítja, hogy nem vonják be érdemben az érintetteket, hogy a pályázati keretek pályáztatás alapján elosztható része minimális. Akkor vajon mi is lehet az oka, mire is lehet gondolni, hogy miért tartják ezt fenn, miért gondolják ezt olyannak, hogy mégis jónak - és összességében ön úgy is fogalmazott, hogy javul, tehát nyilván megfelelőnek - kell értékelni.

Nem tudjuk és nem tudom megkerülni, hogy ne gondoljak arra, hogy igen, ez szolgálja a klientúraépítést, ez szolgálja azt a klientúraépítést, amelyet az Orbán-kormány 2010 óta igen nagy energiával, erővel és elánnal követ. Ha az elmúlt évre tekintünk vissza, akkor láthattunk ennek konkrétan is a jeleit. Hiszen növekedett az úgymond központi vagy centrális politikai erőtér - ahogy önök fogalmaznak vagy a miniszterelnök úr fogalmazott, és időnként ma is használják ezt - beavatkozása, az a szándéka, hogy a nemzetpolitikában is az egyes nemzetrészekben, nemzeti közösségekben Budapestről legyen meghatározott minden, csak olyan szervezetek működhessenek, csak olyan események, csak olyan irányok működhessenek, amelyek megfelelnek ennek a központi, centrális politikai erőtérnek. Hogy úgy mondjam, annak a politikai vagy filozófiai logikának a mentén, hogy aki nincs velünk, az nincs. Ehhez meg is tettek mindent, hiszen a pénzcsapok elzárásával, illetve más irányokban pedig pénzek odaítélésével és eljuttatásával próbálták befolyásolni jelentős mértékben a nemzeti közösségek életét.

Ezzel jelentős zavarokat okoztak a magyar-magyar kapcsolatokban is, a magyar nemzeti közösségek életében, gondoljunk csak a Felvidéken történtekre, ahogyan a választásokon való részvétel, ennek a befolyásolása történt. De nyugodtan gondolhatunk arra, és elég szomorúan nézhetjük azt, ami Erdélyben az önkormányzati választások előtt, alatt történt, és csak reménykedhetünk abban, hogy a parlamenti választások előtt ezt nem ismétlik meg, hiszen ez jelentős érdeksérelmet és veszteségeket okozhat.

Azt gondolom tehát, hogy ennek alapján mi nem tudjuk támogatni ezt a beszámolót, és nem is fogjuk támogatni. Várom államtitkár úr válaszát és reagálását, és hát persze, ha nem is nagy reménnyel, mert azért azt nem gondolom, hogy ebben a módosításban, amelyet ígérnek októberben vagy esetleg még később, megváltoztatják. De ha őszintén egy jól működő rendszert szeretnének bevezetni, akkor az lenne jó, ha ezeken a működési zavarokon elgondolkodnának, és ennek megfelelően alakítanák át a rendszert.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kalmár Ferenc András képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

KALMÁR FERENC ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A határon túli magyar közösségeket érintő támogatásokat a 2010. évi választások után strukturálta át a magyar kormány azzal a céllal, hogy egységes, átlátható központi forrást teremtsen, és szervezetileg is más típusú alapkezelő szervezetet hozzon létre, amely felelős a határon túlra irányuló források átlátható, ellenőrizhető és követhető kiutalásáért és felhasználásáért. Ez a szervezet lett végül a Bethlen Gábor Alap, amelynek feladata egy nyílt, átlátható szakmai szabályok és elvárások szerinti pályázati rendszer felállítása és megvalósítása lett.

Az alap többszintű előkészítő munkát szab meg, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá teszi a kifizetéseket, valamint megnyitja a lehetőséget az uniós alapok hatékonyabb kihasználásához. Az alap a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudata megerősítése céljából, a határon kívül élő magyarokért viselt felelősségünk érvényesítésére jött létre.

A Bethlen Gábor Alappal háromtagú bizottság rendelkezik. A bizottság a Magyar Állandó Értekezlet iránymutatása alapján irányítja az alap működését. Az alap szakmai döntés-előkészítő testülete a kollégium. A fentieken túl a pályázatok elbírálásánál mindig figyelembe veszik a határon túli magyar szervezetek javaslatait, ajánlásait, teljesen alaptalanok az MSZP idevonatkozó vádjai. A támogatások folyósítását, felhasználásának ellenőrzését a magyar állam tulajdonában lévő Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. látja el. Az alapkezelő szerve felett az alaptulajdonosi jogokat a magyar állam nevében a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter gyakorolja.

(10.00)

Az alap működését az Állami Számvevőszék és megbízott könyvvizsgáló is ellenőrzi. Tekintettel arra, hogy az alap forrásait kezelő Bethlen Gábor Alap Zrt. cégbejegyzése 2011. április 18-án történt meg, 2011-ben a határon túli célokat szolgáló források folyósítása csak részlegesen valósulhatott meg. A Bethlen Gábor Zrt. felállítását megelőző időszakban, 2011 első négy hónapjában beérkező egyedi kérelmek elbírálása ettől függetlenül folyamatos volt, a támogatások odaítéléséről és folyósításáról két kormányhatározat rendelkezett.

Az alap részére 2011-ben az előző évi támogatási maradványok visszafizetéseivel 12 218 millió forintos kiadási előirányzat állt rendelkezésre, amelyből 11,5 milliárd forint teljesült, így a kiadási megtakarítás 715,3 millió forint. A megtakarításnak objektív okai voltak, ahogy azt tételesen már említette Rétvári Bence államtitkár úr is.

A beszámoló tartalmazza a pályázati támogatások elszámolásait is, így a Szülőföld Alapból áthúzódó második körös pályázati elszámoltatás legnagyobb részét az új alapkezelő intézte. A "Szülőföldön magyarul" pályázat a 2010-2011-es tanévben érintett régiói: Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Muravidék és Drávaköz. A "Szülőföldön magyarul" pályázaton a 2010-2011-es tanévben összesen 232 312 fő nyerte el a támogatást.

"A magyar kultúráért és oktatásért" pályázati támogatás új pályázati kultúrát honosított meg a határon túl. A pályázati kultúraváltás lényege, hogy alaposabban átgondolt és átláthatóbb pályázatok támogatásával ösztönözzön a minőségi munkára. 2011-ben a nyílt pályázati keretösszeg 1,2 milliárd forint volt, 1 milliárd forint a központi pályázatokra, 200 millió forint a regionális pályázatokra. Nyílt pályázati körben 2011-ben összesen 1743 támogatott pályázat volt.

Fontos megemlíteni, hogy milyen változások történtek a korábbi gyakorlathoz képest. 2011-ben lehetőség nyílt a Kárpát-medence magyarságán kívül a nyugat-európai és tengerentúli magyar diaszpóra számára is pályázat benyújtására. 2011-ben magyarországi székhelyű pályázók projektjei nem vehettek részt. A felhívás két pályázati időszakot hirdetett meg, külön nyári és külön egyéb programokra. Csak 200 ezer forint fölötti szolgáltatás elszámolása esetén kellett közüzemi szerződést csatolni. A legtöbb pályázat a kulturális hagyományőrzés, a magyar nyelvű könyvkiadás és a média tárgyában érkezett.

Az alábbiakban néhány példaértékű programot szeretnék megemlíteni. Az egyházi intézmények, karitatív szervezetek programjainak támogatása között a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye szervezésében 2011-ben is több tucat ifjúsági tábor, valamint ifjúsági és felnőtteknek szóló lelkigyakorlat zajlott. Ezek a programok a kárpátaljai katolikus és magyar közösségek összetartását, erősítését, lelki-szellemi töltődését szolgálják. A gyerektábor szokásos tevékenységei mellett naponta voltak szellemi-lelki foglalkozások, amelyek a gyermekek személyiségét, közösséghez való alkalmazkodását, beilleszkedési képességeit erősítették. Volt magyar történelmi és kulturális örökség ápolása, kulturális és hagyományőrző programok támogatása. Itt megemlíteném a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, valamint a muravidéki színjátszó csoportok támogatását, média, színházi programok és könyvkiadás támogatását, magyar nyelvű felnőttképzési, szakképzési és kutatási programok támogatását, magyar nyelvű oktatási feladatokat is ellátó közoktatási és felsőoktatási intézmények programjainak támogatását, oktatási és kulturális intézmények eszközfejlesztésének támogatását.

Kiemelten szeretnék néhány szót mondani a Határtalanul-programról. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. megbízásából az Apáczai Közalapítvány április 30-án meghirdette a 2011. évi Határtalanul pályázati felhívásokat, a felhívások kidolgozását, közzétételét és értékelését. A 2011-2012-es tanévre két pályázati felhívást hirdettek meg. Az első: a "Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre" című pályázat, magyarországi diákok határon túli magyarlakta területekre irányuló tanulmányútjai; a második: az "Együttműködés magyar szakképző iskolák között" című pályázat, amelynek keretében magyarországi és határon túli magyar tannyelvű, nappali tagozatos középfokú képzésben részt vevő diákok két kölcsönös látogatás keretében, együttműködve egy vagy több közösen megvalósított szellemi vagy tárgyi terméket hoznak létre. 2011. december végéig 49 kiutazás valósult meg, ennek keretében 1619 diák és 189 pedagógus jutott el Erdélybe, Délvidékre, Kárpátaljára és Felvidékre.

Természetesen minden támogatott program fontos, de egyike a legfontosabbaknak a Határtalanul, mégpedig azért, mert a jövő nemzedékei között építi ezer és ezer szállal azokat a fonalakat, amelyek alapján létrejöhetnek életre szóló barátságok, kapcsolatok születhetnek. Így a nemzet hálója erősödik, és nem fog elveszni a jövőben sem.

A Határtalanul-program keretében a 2011-2012-es tanévben említésre méltóak az alábbi nyertes tanulmányi pályázatok. A budapesti Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ 43 diákja 5 tanár kíséretében utazott Felvidékre, ahol várakkal és múzeumokkal ismerkedtek, helyi táncokat, énekeket tanultak. A kirándulás 1 011 930 forint támogatást nyert. A kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola 31 hetedikes diákja Kárpátaljára utazott, ahol tanórákon vettek részt. Az összetartozás, segítségnyújtás élményét erősítette, hogy a kecskeméti csoport karácsonyi ajándékokat is átadott a helyi szervezeteknek. Az utazás a program keretében 755 ezer forint támogatásban részesült.

Egyedi támogatások alapján kerültek finanszírozásra azok a határon túli és magyarországi szervezetek, amelyek a kulturális, egyházi, oktatási területeken kiemelt jelentőséggel bírnak, és tevékenységük által fontos szerepet töltenek be a magyarság megtartóerejének szempontjából. Az egyedi támogatások régiónkénti megoszlásával kapcsolatban elmondható, hogy Erdély esetében találjuk a legmagasabb összeget, amelynek oka a Sapientia Alapítvány 900 millió forintos támogatása. Meg kell említeni, hogy ezt a támogatást nyugodtan nevezhetjük életmentő támogatásnak is, hiszen az előző kormányzat az utolsó évében elfeledkezett a Sapientiáról.

A Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanácsnak nyújtott 185 millió forintos támogatás emelkedik ki, míg Kárpátalja esetében a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola 150 millió forintos támogatása a legmagasabb. Fontos megemlíteni az ukrajnai magyar közösség részére a magyar-magyar együttműködési, illetve kegyeleti okokból történő anyaországi kapcsolatok ápolása céljából beutazó kárpátaljai magyarok beutazással kapcsolatos vízumköltségeinek támogatását is. Ez 191 millió forintot tett ki. Új elem, hogy a támogatások folyósítása kizárólag banki felvétellel történt.

(10.10)

Befejezésül emlékeztetek mindenkit arra, hogy a Bethlen Gábor Alap nem egész első évének működéséről tárgyalunk, beszélünk, ha vannak is működési hiányosságok, ezek korrigálhatóak. Az új rendszerről kapott visszajelzések és a tapasztalatok beépítése nyilván folyik, ettől a folyamattól senki sem zárkózik el. A lényeg az, hogy az alap elérte a kitűzött célokat, így a KDNP-frakció támogatja a beszámoló és a határozat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik Magyarországért Mozgalom és minden külhoni testvérünk, minden felelősséget érző honfitársunk nagy várakozással állt az új kormányzat elé, a nyolcéves szocialista-liberális regnálás ugyanis a teljes nemzeti önfeladást, az idegen érdekek messzemenőkig történő kiszolgálását és az elszakított területeinken élők arculcsapását hozta. Talán ez volt az a terület, a nemzetpolitika, ahol a legnagyobb változásra, egy valódi nemzeti fordulatra lett volna szükség.

Egyértelmű pozitívumnak tekinthetjük a kettős állampolgárság bevezetését, amelyet egyébként a Jobbik megalakulása óta sürgetett. A pozitívumok sora azonban sajnos itt nagyjából véget is ért. A nemzetpolitikai államtitkárság elmúlt egy-másfél éves munkája kapcsán egyetlenegy olyan ügy van, egyetlenegy olyan téma, amit kifejezetten üdvözlünk, kifejezetten jónak tartunk és a továbbvitelére biztatunk: ez a "Külhoni magyar óvodák éve" program volt.

A tény az, hogy a jelenlegi magyar kormányzat a költségvetésnek csupán 1 ezrelékét fordítja a nemzet egynegyedének támogatására. Kimondani is szörnyű, de ez ma - az államtitkár úr szavaival ellentétben - reálértéken számolva kevesebb, mint amennyit a szocialisták adtak. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Ez mutatja talán a legjobban, hogy érdemi változás vajmi kevés történt.

Sajnos, nem tapasztalható lényegi változás a támogatáspolitika terén sem. A Bethlen Gábor Alapról szóló törvény beterjesztésének és elfogadásának módja előrevetítette azt a kapkodást, hozzá nem értést, amely végigkövette és sajnos ma is jellemzi az Alap működését. Magam már akkor is jeleztem, hogy ez a sürgősségi beterjesztés ártani fog a végeredménynek. A Jobbik szerint egy ilyen mérvű támogatáspolitika átalakítását a MÁÉRT elé kellett volna vinni, amely megfelelő fórum lett volna a külhoni szervezetekkel való egyeztetésekre, ehelyett azonban csupán az ügy súlyához méltatlan folyosói megbeszélések történtek.

Beszédes az is, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csupán egyszer, akkor is több hónapos várakozás után jelent meg a Bethlen Gábor Alappal kapcsolatos bizottsági üléseken. Felháborítónak tartom, hogy a miniszterelnök-helyettes úr azon túl, hogy két és fél év alatt egyetlenegyszer sem válaszolt parlamenti interpellációra vagy kérdésre, még azt sem érezte feladatának, hogy legalább most bejöjjön, és előterjesztőként nevét adja ehhez az egyébként számos elemében elfogadhatatlan beszámolóhoz. De sajnos egyéb ügyekben is sokszor az volt az érzésünk, hogy Semjén Zsolt számára sokkal fontosabb, hogy védett kismadarakat tegyen kilőhetővé, semmint hogy az elcsatolt területeinken élő magyarság problémáival foglalkozzon.

A BGA új pályázati bírálati rendszere jelentős visszalépés a Szülőföld Alap korábbi gyakorlatához képest. Természetesen nem vitatjuk, hogy a magyar költségvetési támogatások elosztásakor a mindenkori kormánynak döntő szava kell hogy legyen, célszerűnek és méltányosnak tartottuk volna ugyanakkor, hogy az ellenzéki pártok is részt vehessenek a döntési vagy legalább az előkészítési folyamatokban, de önök az erre vonatkozó javaslatainkat sem fogadták el. Fontos lett volna, hogy a MÁÉRT mellett működő szakbizottságok az egyes szakterületekre vonatkozóan elvi, szakmai iránymutatást adhassanak a források elosztására, azonban önök ezen javaslatunkat is lesöpörték.

A szakszerű működés hiányára vonatkozó félelmeink sajnos hamar beigazolódtak. A Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. bejegyzésére csupán 2011. április 18-án került sor. Felfoghatatlan számunkra, hogy miért négy hónap csúszással történt ez csupán meg. Az Alap létrehozásáról szóló törvényt az Országgyűlés már 2010 decemberében sürgősséggel elfogadta. Akkor még annyira sürgős volt ez az ügy, hogy a november 26-án, pénteken benyújtott javaslatot már a következő hétfőn tárgyalta is az illetékes bizottság. A Jobbik már akkor is a felháborodásának adott hangot, amiért egy ilyen súlyú javaslat áttanulmányozására csupán egy hétvégét hagyott a kormány. Érthetetlen és felfoghatatlan, hogy ilyen hosszú idő alatt a kormány nem volt képes egy saját maga által kezdeményezett törvény alapján létrehozott zrt. bejegyzésére.

Ennek eredményeképpen hónapokig bizonytalanságban tartották a külhoni magyar szervezeteket, a Szülőföld Alap már megszűnt, a BGA pedig még nem jött létre. A folyamatban lévő pályázatok kifizetése akadozott, az újak kiírására pedig az Alap hiányában nem kerülhetett sor, sőt az erdélyi oktatás-nevelési támogatások kiírása további heteket késett a budapesti nemzetpolitikai káosz miatt. Erről a jelentős csúszásról ez a jelentés szemérmesen hallgat, csupán a Szülőföld Alap és a Bethlen Gábor Alap közötti pénzmozgásokat említi.

Külön kiemelném az ifjúságpolitikai keret kérdését, azaz hogy a Bethlen Gábor Alapon belül legyen egy külön keret az ifjúságpolitikai célokra. Ez a magyar ifjúsági ernyőszervezeteket határon innen és túl tömörítő Magyar Ifjúsági Konferencia régi kérése volt. 2010. december 11-ei fórumuk alkalmával is kérték erre a kormányt. Maga Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony személyesen is ígéretet tett ennek megvalósulására, ám ez szintén nem teljesült. Akkor többek között Kövér László házelnök és Soltész Miklós szociális, családügyért és ifjúságért felelős államtitkár is támogatásáról biztosította a szervezetet. Sajnos úgy néz ki, hogy ennyit ér az önök adott szava.

A Bethlen Gábor Alap elindulását övező kaotikus viszonyok közepette egyedül a határon túli intézmények és szervezetek támogatásának előirányzott összegei tűntek bizonyosnak. A Kárpát-medencében minden külhoni magyar szervezet, intézmény és programszervező abban bízott, hogy bár késik a pályázatok kiírása, de előbb-utóbb lezajlanak az elbírálások, ráadásul a kormányzati ígéret szerint sokkal több területen, sokkal hatékonyabban fog az anyaország segítséget nyújtani, mint a Gyurcsány-, Bajnai-rezsimek idején.

Ezután jött a feketeleves. Bár a nemzeti összetartozás bizottságának 2011. március 22-ei ülésén feltett kérdésemre, miszerint érintik-e a tervezett megszorítások a nemzetpolitikai célokat, Répás Zsuzsanna egyértelmű nemmel felelt, aztán, bármit is mondott, végül mégis megrövidítették a külhoni magyarokat, nem is kevéssel. Az említett bizottság két és fél hónappal későbbi, június 7-én tartott ülésén Ulicsák Szilárd miniszteri biztos, akkori elnök-vezérigazgató elmondta, a megszorító intézkedések Répás Zsuzsanna előzetes ígéretével szemben érintik a nemzetpolitikai támogatásokat is, így ebben az évben a kormány 600 millió forintot zárol ezen a területen. Az elvonás komolyan érintette a kulturális programokat, az egyházi és gazdasági támogatásokat, valamint a kormányzat a már előre beígért, halaszthatatlan épületrekonstrukciókat is átütemezte, magyarán: törölte a 2011-es céltámogatások közül. Különösen sajnálatos, hogy ez a megszorítás mélyen érintette a komáromi Selye János és az erdélyi Sapientia Egyetemet, valamint a kárpátaljai magyar felsőoktatási intézményeket is. A jelentés erről is elfelejt említést tenni.

Nagy a baj a gyermekeiket magyar iskolába járató külhoni magyar családok számára folyósítandó oktatás-nevelési támogatások háza táján is. Ahogy a jelentésben szereplő táblázatból is kiviláglik, messze ez a legnagyobb kifizetési tétel a Bethlen Gábor Alapnál, a szórványkutatással és csángó magyarok támogatásával együtt eléri a 6 milliárd forintot. Ennek ellenére a jelentés nagyon szűkszavúan beszél erről, amit a történtek ismeretében nem is csodálok. Többször felhívtam, többször felhívta a Jobbik az önök figyelmét bizottsági üléseken, de itt az Országgyűlésben is arra a problémára, hogy a pénzek sokszor már nem megfelelő helyre jutnak el. Példaként hoztuk fel a délvidéki Horgos, Péterréve és Martonos településeket, de mondhattam volna a felvidéki Királyhelmecet is, ahol cigány gyerekek tömegével jelentkeznek magyar iskolába, adott esetben érdemi nyelvtudás nélkül, egyetlenegy szándékkal, hogy családjuk az oktatás-nevelési támogatást fölvehesse. Aztán persze eldorbézolják ezt a pénzt, és a gyerek meg másnap ugyanúgy lyukas cipőben megy iskolába, és ugyanúgy a másik tízóraiját eszi meg. Olyan állapotok alakultak ki, hogy magyar szülők azért viszik el gyermekeiket a magyar iskolából, mert az antiszociális cigány gyerekek miatt nem érzik magukat biztonságban, ezért inkább a többségi iskolát választják. Teszem hozzá, még csak nem is magyar anyanyelvű romákról beszélünk Délvidék esetében, hanem Koszovóból menekült albán cigányokról. Ezt önök mintha meg sem hallották volna, bár ez természetesen nem lep meg túlzottan, hiszen a csonka honban is hasonló struccpolitikát folytatnak, ha cigányproblémáról van szó.

Szintén felháborodást váltott ki a külhoni magyarok között a 2011. évi oktatás-nevelési támogatások folyósításának jelentős csúszása. A külhoni magyar családok hiába várták, hogy a kormány teljesíti ígéretét, és az előző évekhez képest egyszerűbb ügyintézéssel juthatnak hozzá a támogatáshoz, ehelyett önök 250 ezer embert köteleztek bankszámla nyitására, így tovább lassítva és bonyolítva az eljárást. Bár a 2012. évi költségvetés ismét nem növelte érdemben az elcsatolt területeinken élő nemzetrészeknek szánt összegeket, nem emelte a tíz éve változatlan, 20 ezer forintos oktatás-nevelési támogatást sem, számos magyar család számára még így is jelentős segítségről lenne szó. Ezzel az óriási bakival ismét bebizonyosodott, hogy a kormányzat a nemzetpolitikát érintő legalapvetőbb adminisztrációs feladatok normális ellátására is képtelen.

(10.20)

A Bethlen Gábor Alap működését a teljes káosz és a fejetlenség jellemezte. A Jobbik már hónapokkal az eset előtt felhívta a figyelmet a problémákra, már akkor jeleztük, hogy a megítélt pályázati pénzek kifizetése akadozik. Semjén Zsolt akkor visszautasította a feltételezést, hogy a Bethlen Gábor Alap rendszerével problémák lennének, sőt külön leszögezte: a Felvidéken és Erdélyben a közelmúltban történt változások növelik majd a hatékonyságot.

A külhonba irányuló magyar osztálykirándulásokat lebonyolító Határtalanul-programnál ki kell emelnem egy nagyon komoly szakmai hibát, méghozzá azt, amelyről itt kormánypárti képviselőtársaim is szemérmesen hallgattak, vagy megkerülték ezt a kérdést, hogy a csonka országi diákok nem utazhattak Muravidékre és Drávaszögbe, ezt a két régiót ugyanis nemes egyszerűséggel kifelejtették a pályázati kiírásból. Különösen rossz üzenet ez az ottani magyarságnak, akik egyébként is gyakran a magyar nemzetpolitika perifériájára szorulnak.

Arról már ne is beszéljünk, hogy az úton-útfélen óriási sikerként hirdetett program messze nem új kezdeményezés, már vagy tíz éve működik. Erre fel óriási kormánypropaganda mellett Semjén miniszterelnök-helyettes úr azt ígérte: a kormányzati ciklusuk végére évente egy teljes évfolyamnyi diák, azaz százezer fő utazhat majd állami finanszírozásban jelenlegi határainkon túlra. Ehhez képest csupán 14 ezren vehettek részt a tavalyi programban. Az idei és az azt követő évre sincsen forrásbővítés előirányozva. Az erre vonatkozó költségvetési módosító javaslatunkat pedig lelkifurdalás nélkül szavazta le a forradalmi kétharmad.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Kérem önöket, vegyék komolyabban ezt a többre érdemes kezdeményezést, hogy egyszer valóban minden magyar gyermek eljuthasson az elszakított területeinkre.

A nyár második fele sem telt el unalmasan a BGA Zrt.-nél, hiszen Ulicsák Szilárd vezérigazgató úr, valamint a teljes vezetőség lemondott. Ezt szintén csak szőrmentén érintették itt képviselőtársaim. A történtek hátteréről nem tudunk sokat, de a jelentés sem szól erről. Bár a parlamenti zuhanyhíradó ugyan szaftos részletekkel is tudósított, miszerint például az egyik tag indoklásként igen plasztikusan fogalmazva azt mondta, azért mond le, mert nem akar börtönbe kerülni, de ezek valóságtartalmával inkább ne foglalkozzunk. Tény azonban az, hogy 2011. szeptember 13-án, a nemzeti összetartozás bizottságának ülésén erről a kérdésről megkérdeztem Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszonyt, aki megkerülte a válaszadást, még a jelenlévők számára sem mondott részleteket, pedig az alapkezelő rövid történetének ez egy komoly eseménye volt. Az illetékes parlamenti szakbizottság tagjai egyébként - meglehetősen méltatlan módon - csupán a sajtóból értesültek a történtekről.

Azért is volt jelentős a váltás, hiszen nem csupán a vezérigazgató személye változott, hanem a BGA Zrt. egész vezetőségi szerkezete: az öttagú igazgatóság helyét egy személyben vette át dr. Lélfai Koppány vezérigazgató úr. A jelentés erről sem tesz említést. Ebben az esetben is levonható a szomorú tanulság, miszerint a nemzetpolitikai államtitkárság sok esetben semmibe veszi a nemzeti összetartozás bizottságát.

Ami a BGA Zrt. székhelyét illeti, személyesen is többször meggyőződhettem arról, hogy a Magyarság Háza elképesztően rossz állapotban van, ehhez képest a beszámolóban meg sem említik az épületet. Külön nem térnék ki rá, de azért megemlíteném, hogy létezik egy rendezetlen körülmények között tengődő Magyarok Háza is, amelynek funkciója elvileg ugyanaz lehetett volna, mint most a Magyarság Házának. Kíváncsi vagyok, hogy esetleg jövőre létrehoznak-e majd mondjuk, egy magyar házat, most már ugyanis bármi elképzelhető, annak fényében meg főleg, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet után tegnap óta már van Nemzetstratégiai Intézetünk is. Utóbbinak a vezetését egyébként nem is akárki, mint Szász Jenő kapta bánatpénzként az erdélyi politikából való kivonulásáért cserébe. Ez nyilván jelzi is egyben az új és bizonyára rettentően hiánypótló intézmény komolyságát.

De visszatérve a Magyarság Házára, a Jobbik úgy gondolja, hogy nagyon fontos szerepet kellene szánni ennek az igen szép épületnek. Az eddigi tapasztalataim szerint a programok sincsenek túl jól meghirdetve, arról nem is beszélve, hogy ha mondjuk, a Széll Kálmán téren kérdezősködnénk, tíz emberből tíz nem tudná, hogy a negyedórára sem lévő Magyarság Háza létezik; azzal együtt egyébként, hogy elismerésre méltó és komoly szakmai konferenciák zajlanak az épületben, hozzátéve, hogy nem vagyok benne biztos, hogy csángó konferenciát 12 millió forintnál olcsóbban ne lehetne megszervezni.

Ugyancsak kifelejtették a gazdasági támogatások legalábbis tervszerű megjelenítését, említését. Itt az Országgyűlésben bizottsági ülésen és sajtótájékoztatón is kifejtettem többször: a külhoni magyar támogatáspolitikát csak úgy lehet eredményesen folytatni, ha minden külhoni támogatás egy helyen van, hiszen csak így látható át, és igen, ebbe beletartoznak a gazdasági támogatások is, hiszen annak hatásai a többi területre is kihatnak. Az egységesen kezelt források hiányát egyébként még az Állami Számvevőszék is felrótta önöknek tavalyi jelentésében.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2011. évi működéséről és bírálati mechanizmusáról személyesen is meg akartam győződni, így 2012. február 23-án hivatalos levélben betekintést kértem a nem nyilvános dokumentumokba, pályázati elszámolásokba is. A válasz igencsak meglepett, hiszen arról tájékoztattak, hogy az egyes pályázati elszámolások, valamint a pályázók személyével kapcsolatos adatigény jogszerű teljesítéséhez szükséges egységes jogértelmezés biztosíthatósága érdekében - szó szerint így volt - állásfoglalási kérelmet nyújtottak be a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz. Ez az állásfoglalás-kikérés természetesen csak időhúzás volt, hiszen az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény alapján ezek az adatok hozzáférhetők. Végül két és fél hónap után érkezett meg a hivatalos állásfoglalás, mely szerint valóban minden adat hozzáférhető számomra.

Május 31-én, két és fél hónappal levelem után nyertem betekintést az általam kért bírálati papírokba, táblázatokba, illetve a közbeszerzési szerződésekbe. Idő híján itt csak két dolgot emelnék ki, bár bőven lenne miről mesélni. Nem vagyok gazdasági szakember, de azt egy bölcsész is észreveszi, ha egy kuratóriumi tag február 5-én lemond, majd másnap a cége 12,5 millió forintos szerződést kap szervezetfejlesztés címszó alatt attól a BGA Zrt.-től, amelyben addig dolgozott. A szóban forgó cég úgy nyerte el a BGA megbízását, hogy előtte tulajdonosa a kollégiumban rálátott a szervezet anyagi ügyeire, folyamatosan kapcsolatban állt az alap vezetőségével, rendszeresen meghallgatta és a pályáztatás módjáról faggatta őket, így jól ismerte a részvénytársaság működését.

Aztán szóljunk e körben arról is, hogy 15,5 millió forint plusz áfa ellenében minden vezetőségi tag külön szolgálati gépkocsit kapott. A költségkímélés érdekében szolgálati járműveken még az államtitkárok is megosztoznak, eközben a BGA, amely sokszor forráshiányra hivatkozva utasít vissza fontos pályázatokat, vezetőinek mindegyikét új szolgálati autóval furikáztatja. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a BGA költségvetésének 7 százalékát működgeti el, magyarán: költi saját magára, amelyet elfogadhatatlanul nagy összegnek tartok, főleg ilyen színvonalú munka ellátása mellett.

De botrányosnak tartom azt is, hogy a több millió forintért üzemeltetett bgazrt.hu weblapon hónapokon keresztül nem volt elérhető a támogatás-nyilvántartó rendszer. 2012. május 24-én erről írásban tájékoztattam Lélfai Koppány vezérigazgató urat, kérve tőle a nyilvánosság mielőbbi helyreállítását. Miután változás nem történt, ezen kérésemet a BGA Zrt. irodájában május 31-én történt látogatásomkor szóban is jeleztem. Ezután eltelt újabb két hét, de a kérdéses menüpont továbbra sem volt elérhető. Június 13-án végül kénytelen voltam írásbeli kérdéssel fordulni Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrhoz.

Önök tehát a tisztességet, az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget csak szavakban tisztelik. De ezen is túlmutat az a tény, hogy már a saját maguk által alkotott törvényeket sem tartják be, az alap előző évi tevékenységéről május 31-éig kellett volna beszámolnia az Országgyűlésnek, ehhez képest most október közepén járunk. A fentiek értelmében a kormány törvényt sértett, de továbbmegyek, személy szerint Semjén Zsolt ment szembe a törvénnyel. De gondolom, ennek sem lesz semmiféle következménye, mint ahogy az elmúlt két év kudarcainak sem.

A kormány nemzetpolitikája megbukott, a szomszédos országok választásaiba úgy kontárkodott bele, hogy egyre inkább ártott, mint hogy használt volna az ott élőknek. Az elmúlt húsz percben pedig a támogatáspolitika csődjét elemeztem, a diplomáciai kiállás, a határozott érdemi fellépés hiányáról most már sajnos nincs időm beszélni. Sajnos, nem volt nehéz felkészülni erre a vezérszónoki beszédre, sőt inkább az esett nehezemre, hogy milyen fontos dolgokat hagyjak ki, hogy beleférjek az időkeretembe, hiszen nincsen többórás felszólalási lehetőségem, pedig annyi időt is ki tudtam volna sajnos tölteni a gondok sorjázásával.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom csalódott a kormány külpolitikájában, és csalódott a fentiekben vázolt támogatáspolitikájában is. A választások előtt nagy garral beharangozott nemzetpolitikai fordulatnak nyoma sincs. Továbbra is méltánytalanul kevés pénz jut az elszakított magyarság céljaira, és az önök hozzá nem értése, munkatársaik sok esetben fájó dilettantizmusa, néha pedig érzéketlensége miatt továbbra is kaotikus állapotok uralkodnak a nemzetpolitikai intézményrendszer egészében.

A Jobbik szerint a magyar nemzetpolitikának egységes állásponton kellene nyugodnia, annak érdekében, hogy a következő ciklusokban bármilyen kormány is legyen hatalmon, a külhoni magyarsággal kapcsolatos fő célkitűzések ne változzanak, hiszen csak így lehet valóban felelős, értékteremtő és tervezhető nemzetpolitikát folytatni.

(10.30)

A kormány nemzetpolitikája azonban messze nem ilyen. Szavakban az egység fontosságát hangsúlyozza, a gyakorlatban azonban kirekesztő az ellenzék irányában, és kirekesztő minden olyan külhoni magyar szervezet felé, amelyek nem azonosulnak teljességében a Fidesz politikájával. Ez a fajta megkülönböztetés pedig világosan tetten érhető a támogatáspolitikában is. A fent felsorolt részben szomorú, részben felháborító tények és folyamatok okán a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Bethlen Gábor Alap beszámolójának elfogadását határozottan elutasítja. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Lengyel Szilvia képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

LENGYEL SZILVIA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az LMP nemzetpolitikájának alapja, hogy nem Budapestről kell osztani az észt, nem Budapestről kell meghozni a határon túl élő közösségek helyett a döntéseket, hanem segíteni kell őket döntéseik megvalósításában. Senki, de különösen a magyar kormány nem teheti meg azt, hogy a külhoni magyar szervezeteket jó és rossz szervezetekre, a külhoni magyarokat pedig jó és nem jó vagy igaz és nem igaz magyarokra osztja, ahogyan ezt több határon túli magyar szervezettel együtt az LMP is jelezte tegnap a MÁÉRT ülésén immáron többedszerre.

Továbbra is azt gondoljuk, hogy mindenkit egyenlő mércével kell mérni, és a helyi közösségek által megválasztott legitim szervezetekkel kapcsolatot kell tartania, együtt kell működnie. Nem lehet legitim határon túli szervezeteket elkülöníteni, megbélyegezni, hamisan vádolni, megszégyeníteni. A kisebbségi jogok és az emberi jogok tekintetében is Magyarország akkor tud kellő erővel és hitelesen fellépni az Európai Unióban, ha a magyar politika, a magyar kormány is egyenlő mércével mér.

Nemzetpolitikánk másik fő célja a szülőföldön való megmaradás, hogy még sokáig szülőföldjükön tudjanak élni honfitársaink. Ennek egyik legfontosabb tényezője lehet a határon túli magyarok önrendelkezési jogának kivívása, legyen ez az autonómia bármilyen formája. Ezért az LMP az összes határon túli magyar közösség autonómiatörekvését támogatja, és minden segítséget megadunk, illetve európai testvérpártjainkon keresztül minden eszközünkkel támogatjuk törekvéseiket, különös tekintettel az elkövetkezendő időben benyújtásra kerülő európai polgári jogi kezdeményezéseket. Szintén a szülőföldön megmaradást segíti a gazdasági kérdések köre, amelyekről sajnos nagyon kevés szó esett az elmúlt években.

A határon túli magyar közösségeket a kivándorlás sajnos nagymértékben érinti, amelyeknek már nem Magyarország, hanem Nyugat-Európa az iránya. Ha nincs gazdasági fejlődés, ha nincsenek munkahelyek, a fiatalok elköltöznek, a közösségek kiürülnek, szétesnek. A Lehet Más a Politika többször kezdeményezte már, hogy minél intenzívebben kezdjünk el azon gondolkodni, hogy a határon túl élő magyar közösségek gazdaságilag hogyan erősíthetnek, hogyan lehetnek támogathatóak, hogyan lehetne a magyar befektetéseket határon túlon is ösztönözni. Gondoljunk arra, hogy vannak határokon átnyúló gazdasági régiók, ezeknek segítése, fejlesztése alapvető érdekünk, és hisszük, hogy egy hatékony és fenntartható támogatáspolitikának ezeket a tényezőket figyelembe kell vennie.

Sajnos, továbbra is csak egy újabb üres szlogen a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési terv, a Wekerle-terv és ennek az erdélyi alprojektje, a Mikó-terv, amelyre egyetlen forintot sem költött és továbbra sem szán a kormány, és amelyről kiderült, hogy sem az erdélyi szervezetekkel, pártokkal, sem pedig a szomszédos országok kormányaival nem történt semmilyen egyeztetés, sem előrelépés. És ha a szülőföldön megmaradásról beszélünk, akkor nem felejthetjük el, hogy fontos tényező az a természeti örökségünk, amelyből kulturális hagyományaink származnak. Akkor tudjuk megőrizni identitásunkat, kulturális hagyományainkat, ha a természeti értékeinket is védjük.

Az LMP nem tudja elfogadni a határozati javaslatot, mivel a kormányzati retorika ellenére sem a költségvetésben, sem annak végrehajtásában nem érhető tetten a határon túli magyarság érdekeinek valódi képviselete, valamint véleményünk szerint a Bethlen Gábor Alap működésében súlyos anomáliák figyelhetők meg. A Bethlen Gábor Alap létrejöttével megszűnt a lehetőség, hogy a külhoni magyar szervezetek részt vehessenek a támogatásokról szóló döntésekben. A korábbi testületeket a kabinet egy hazai kormánytisztviselőkből álló, csak döntés-előkészítő szerepkörrel rendelkező kollégiumra redukálta. A külhoni magyarság képviselőinek a konkrét támogatási döntésekből történő kizárása nem csupán a helyi ismeretet zárta ki a döntéshozatali folyamatból, de bizalmatlanná tette a magyar közösségeket.

A Bethlen Gábor Alap pénzeiről a törvény értelmében egy háromtagú bírálóbizottság dönt a nemzetpolitikáért felelős miniszter helyett, a felelősség azonban továbbra is a miniszteré marad. Az LMP javaslata szerint a jelenlegi egy darab kollégium helyett támogatási célok szerint szervezett, valódi döntési hatáskörrel rendelkező kollégiumok jönnek létre, amelyekben fele-fele arányban kapnak helyet a külhoni magyar szervezetek és a testület vezetőit is adó felelős kormánytisztviselők. Sajnos, a kormánypártok továbbra is inkább a központosítást, a kegyúri szerepet választották az átláthatóság és az együttműködés helyett, és lesöpörték az asztalról a javaslatainkat.

Továbbra sem átlátható a működés, az oktatási-nevelési támogatások a múlt tanévben fél évet késtek. A rossz és kapkodó szervezés, a bankkártyák átvétele és a fiókokhoz való eljutás és a pénz felvétele sok ezer határon túli magyar család életét nehezítette meg. A támogatások elosztása körül is nagyon komoly aggályok merültek fel, gondolok különösen a Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségére, akik egyetlenegy pályázaton sem nyertek a 2012-re kiírt pályázatokból, miközben a kormánynak kedves HMDK komoly támogatásokat kapott. De gondolhatunk a csángó magyar oktatás körüli mindmáig homályos és kínos gyorsasággal átszervezett pénzügyi támogatásokra.

Ugyancsak fájó hiányosság, hogy sem 2010-ben, sem 2011-ben, de úgy tűnik, hogy idén sem jut elég pénz arra, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás legfelsőbb fórumának, a MÁÉRT-nek és szakbizottságainak egy honlapja legyen. Mindezekkel együtt a határozati javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk. Írásban előre bejelentkezett képviselő nincs, így most a képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, aki kétperces időkeretben kért szót.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki körben sokat hallhattunk a Bethlen Gábor Alapkezelő különböző intézkedéseiről, amelyek közül többen, így a KDNP vezérszónoka is kiemelte a határtalanul programot, és rámutatott annak a fontosságára, hogy mennyire lényeges az, hogy a Kárpát-medencei területeket, a magyarlakta tájakat megismerjék a fiatalok, a magyarországi új nemzedékek. El kell mondjam ezzel a programmal kapcsolatban, hogy ennek az ötlete 2004-ben a Fidelitas keretei között született meg, hiszen az akkori - emlékszünk - 2004-es népszavazást, a gyalázatos népszavazást követően volt a Fidelitasnak egy olyan országos választmányi ülése, amelyben Schmidt Csaba képviselőtársunk, Tatabánya polgármestere kezdeményezte azt, hogy a határon túli területekre a magyar fiatalok eljuthassanak. Ez akkori szinten, mivel a Fidelitasnak önkormányzati képviselői voltak, önkormányzati szinten tudott megvalósulni, és számos önkormányzat támogatásával, fidelitasos önkormányzati képviselő kezdeményezésére már a fiatalok meg tudták tenni ezeket a bizonyos utakat, és a kormányváltást követően ez a program országossá vált, és láthattuk, láthatjuk ennek a programnak, ennek a kezdeményezésnek a sikereit.

Mivel a KDNP vezérszónoka be is mutatott ezek közül párat, így nem kívánom ezt részletezni, mindenesetre bízom abban, hogy a jövőben is ez a Határtalanul-program, ez a kezdeményezés, amely, mondom, a Fidelitas keretein belül született, hozzá tud járulni ahhoz, hogy a történelmi Magyarország, a Kárpát-medence ne csupán térkép legyen a fiatalok fejében, hanem valóban élő kapcsolatokkal legyen átszőve.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, kíván-e még valaki felszólalni. Igen, kettőperces felszólalásra megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Ágh képviselőtársam, én magam nem tudtam, számomra egy új információ volt, hogy ez a kezdeményezés az önök részéről született meg - elismerésem. Ez ügyben mindig is lelkes támogatói voltunk ennek a programnak.

(10.40)

Ugyanakkor azt szeretném öntől kérni, képviselőtársam, hogy ha fontosnak érezte, hogy ebben a kérdésben itt is felszólaljon, szíveskedjen a frakcióján belül - akár a többi fidelitasos képviselőtársával együtt - némi finom és diszkrét nyomást kifejteni a kormányra annak érdekében, hogy akkor tartsák is azt az ígéretet, amivel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr itt a parlamentben megörvendeztetett minket másfél évvel ezelőtt, amire én is kitértem a felszólalásomban, miszerint a kormányzati ciklus végéig egy teljes évfolyamnyi diák és onnantól kezdve minden évben egy adott, a hetedikes évfolyamhoz tartozók ellátogathatnak a határon túlra.

Nem tudom, hogy képviselőtársam hogyan szavazott a költségvetési módosítómra. Gyorsan próbáltam keresgetni a gépen, de nem jutottam el odáig, a Fidesz-frakció ugyanis leszavazta azt a költségvetési módosító javaslatot, amely érdemi növekedést irányzott volna elő erre a célra. Ebben az évben ugyanis, illetve a következő évben a források nem növekednek. Ugyanúgy 14 ezer gyermeknek lesz lehetősége külhonba magyar osztálykirándulásra menni. Ez a 14 ezres szám meglehetősen messze van az önök által két év múlvára beígért 100 ezer főtől. Ha valóban ilyen fontos ez önnek, képviselő úr - és ebben nyilván nem kételkedem -, erről próbálja meg saját frakcióját is meggyőzni, és ezt a kiváló kezdeményezést az elkövetkezendő években komolyabb költségvetési támogatásban részesíteni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni minden képviselőcsoportnak a hozzászólását. Nyilván ellenzéki oldalról igyekeztek a kritikákat kidomborítani, kormányoldalról nyilvánvalóan az előnyöket, az előrelépéseket, de azért szerencsére még az ellenzéki felszólalásokban is - akár Szávay képviselő úr legutóbbi felszólalásában is - az ember azért talált pozitívumokat.

Úgy gondolom, hogy azért két évvel ezelőtt, amikor megszavaztuk közösen a határon túli magyarok egyszerűsített honosítási eljárását, azaz a kettős állampolgárságot, és végre mindegyik párt megszavazta a parlamentben - egy kis kivétellel, aki azóta ki is szakadt az egyik ellenzéki pártból -, akkor azért láthattuk, hogy egy rendszerváltás szintű változás történt a nemzetpolitikában, végre minden párt nyíltan ugyanazt az álláspontot képviselte a határon túli magyarokkal kapcsolatban közjogi értelemben is. Ezért örülök, hogy majd' mindenki tudott pozitívumot is felsorolni.

A kritikákkal kapcsolatban egy-kettőre szeretnék válaszolni, amely valamelyest fontosabb volt vagy többször is előfordult. Először is a támogatások és az összegek nagyságrendje. Nyilvánvalóan mi lennénk a legboldogabbak, ha azzal foglalatoskodhatnánk, hogy nemzetpolitikára hányszor annyit fordítsunk, mint amennyi a 2011-es költségvetési évben volt. Csakhogy - önök is tudják - GDP-arányosan, a nemzeti össztermékkel arányosan ebben az évben 17, jövő évben pedig 19 százalék az adósságszolgálat, amit Magyarországnak nyögnie kell.

Ha csak mindent - kvázi ellen-fűnyíróelv szerint - ennyivel megnövelnénk, mert ennyivel kevesebb lenne az adósságszolgálat a szocialista időszak hitelfelvétele nyomán, már az érezhető, majdnem egyötödnyi támogatásnövekedést jelenthetne a jövő évben ezzel a 19 százalékkal. De sajnos nem tehetünk így. Sajnos ezeknek a pénzeknek már előre megvan a helyük, ezeket a pénzeket évekkel ezelőtt elköltötték, és a következő évek bevételei pedig ennek a fedezetéül szolgálnak és ezeket kell visszafizetni.

Higgyék el, szívesen hétszereznénk meg a lakástámogatásokat, szívesen feleznénk el az áfát, szívesen szüntetnénk meg a társaságok társasági nyereségadóját három évre, aminek a fedezete egyévnyi adósságszolgálat, és szívesen többszöröznénk meg a határon túli magyarok támogatását is, ugyanakkor ezt bizonyos keretek között tudjuk csak tenni.

Ami a kiszámítási különbségeket jelenti, amikor ellenzéki képviselőtársaim azt mondták, hogy a korábbi években is nagyságrendileg ennyi volt - mondta szocialista képviselőtársunk, hogy kis eltérés volt csak az akkori támogatási összeg és a mostani között. A jobbikosok meg szocialistábbak voltak a szocialistáknál, ők azt mondták, hogy az előzőekben több támogatásuk volt a határon túli magyaroknak, fogadatlan prókátora volt ezzel a Gyurcsány-Bajnai-kormányzatnak, azt hiszem, a Jobbik soraiban. Remélem, nem komolyan sírják vissza azokat az időket. Ha belegondolnak, hogy mi lenne akkor, ha 2014-től ismét szocialista kormány köszöntene Magyarországra, szerintem határon túli magyar testvéreink kicsit szomorúbban aludhatnának el a választások éjszakáján, ha ez tényleg megtörténne. Nos, tehát ezt vegyük retorikai túlzásnak.

De ami a számítási különbségeket jelenti, az abban nyilvánulhat meg, hogy nyilvánvalóan, ha az előző évek támogatását úgy számolom ki, hogy megvan az akkori Szülőföld Alap, és ahhoz hozzáadom azokat a támogatásokat, amelyeket a tárcák adtak, most pedig csak a Bethlen Gábor Alapot nézem, akkor lehet, hogy kisebbre jön ki az összeg. De ha körtét a körtével és almát az almával hasonlítok össze és nem keresztbe, és összeadjuk a mostani Bethlen Gábor alapos támogatásokat a többi tárcatámogatással, akkor is láthatják, hogy még nagyobb a különbség a korábbi kormányzat és a mostani kormány támogatása között, de önmagában a Bethlen Gábor Alapnál is a korábbi éveket messze felülmúló, hiszen messze több kötelezettséget vállaló támogatási összegeket láthatnak. Korábban nem volt Határtalanul-program, korábban nem voltak a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vagy más által szervezett programok, amelyeket most finanszírozunk. Ha csak ebből indulunk ki, már formállogikailag is látni kell, hogy több feladat nyilvánvalóan több forrást is jelent, amit a kormányzat igyekezett is biztosítani.

Ami a szervezet nagyságát illeti, hogy miért nagyobb ez a szervezet, ennek egyszerű okai vannak, hiszen akár csak az Apáczai Közalapítvány, a Magyar Kultúra Alapítvány vagy a Nemzetpolitikai Kutatóintézet beolvasztott vagy létrehozott új szervezetek, amelyek több funkcióval korábban kiszervezett, az állam által kevésbé kontrollálható, törvényességi ellenőrzésben kisebb jogosítványokkal rendelkező, kiszervezett állami vagyontömegek helyett immáron egységesebb szervezetben jelentek meg 2011-ben a Bethlen Gábor Alapkezelőnél.

Ami a késés okait jelenti. A jelenlegi késésnek egészen egyszerű házszabályi vagy háztervezési problémája volt, hiszen amúgy a kormány részére ezt április 27-én benyújtotta a Bethlen Gábor Alapkezelő, tehát a tavaszi benyújtásnál probléma nem volt. Önök is látták, hogy meghosszabbított ülésszakkal mennyi törvényt tárgyalt a parlament. Nyilvánvalóan elsőbbsége van a törvényeknek, sarkalatos törvényeket is fogadtunk el a meghosszabbított ülésszakon. A Jobbik frakciója szóvá tette múlt hét csütörtök reggel 9 órakor, hogy ezt még mindig nem tárgyaltuk meg, pedig fontos lenne, és mivel a polgári törvénykönyvnek a szerdai napról kiesett a vitája, hiszen a kormány ebben halasztást kért, hogy több idő legyen kinek-kinek a módosító javaslatok átgondolására, ezért be is tettük jelentésként.

Ez egy jelentés. Általában törvényeket szoktunk tárgyalni, és a törvényeknek mindig elsőbbségük van a házszabályi tervezésnél. Semmifajta titkolózás, semmifajta különös ok nem volt emögött, csupán az a házbizottsági tervezési logika, hogy előbb fontosabb a törvényeket elfogadni és utána a jelentéseket. Ha önök megnézik a parlament restanciajegyzékét, hogy mennyi jelentést nem tárgyalt az elmúlt 8-10 évből, akkor igen vaskos - amikor megkaptam az ülésszak elején, láttam, hogy másfél centi vastag csak a jelentések felsorolása, amiket nem tárgyaltunk meg, pontosan az intenzív törvényalkotás miatt.

De mivel a Jobbik kérése az volt, hogy ezt tegyük meg, adódott a lehetőség a Ptk. kiesése kapcsán, azon pillanatban már be is tettük ide, mert nekünk is fontos, hogy ennek a jelentésnek a tárgyalásán a parlament végigmenjen, bár a benyújtásra már jóval korábban sor került, úgyhogy emögött semmifajta titkolózás nincsen, egész egyszerűen a megfeszített ütemterv, amit itt vinnünk kell.

Köszönjük szépen azokat a jelzéseket a képviselő hölgyek és urak részéről, amelyeket az esetleges működési zavarokkal kapcsolatban mondtak. Mi igyekszünk minden ilyesfajta problémát kiküszöbölni. Nyilván ahol ekkora nagyságrendű pályázatokról van szó, ennyi látogatás költségét kell fedezni, ennyi szervezési munka van amögött, hogy fiatalok határon túlra menjenek pedagógusokkal együtt, nyilvánvalóan itt mindig lesz probléma, de például a pályázati nyilvántartási, támogatás-nyilvántartási rendszer javítására külső forrásból, EKOP-ból - az elektronikus kormányzás operatív programból - kívánunk egy jelentős szoftverfejlesztést létrehozni, pontosan azért, hogy ezek is kiszámíthatóbbak legyenek.

Ami az OTP-bankszámlanyitással kapcsolatban felmerült, hogy sokak számára ez kellemetlenség volt - valóban ez egy pluszadminisztráció, amit első évben kell megtenni, de ha egyszer ezt megtették, 255 ezer bankszámlát megnyitottak, onnan kezdve sokkal egyszerűbben, sokkal könnyedébben fog ez működni.

A későbbi kis problémákat kiküszöböljük azzal, hogy most egyszer egy ilyen kvázi bankszámlanyitást valakinek meg kellett tenni.

Nyílt pályázatokkal kapcsolatosan is el tudom mondani, hogy azért döntő többségében arra törekszünk, hogy nyílt pályáztatás legyen, átláthatóság legyen, ezért fogadtuk el a törvényben pontosan a beszámolási kötelezettséget is, hogy mindenki mindig értesülhessen a Bethlen Gábor Alapkezelő történéseiről.

Tisztelt képviselőtársaimnak még egyszer köszönöm a vitában való részvételt. Köszönöm, hogy a jelentéssel foglalkoztak. Úgy érzem, hogy tényleg ez egy jó év; ahogy Ékes Ilona képviselőtársam is mondta, hogy a Diaszpóra Tanáccsal, a MÁÉRT-tal, a KMKF-fel, a Bethlen Gábor Alapkezelővel a nemzetpolitika nagyhetét sikerült megtartanunk. Úgyhogy bízom benne, hogy önök számára is sok újdonságot tartalmazott, és mindenki számára, aki a Bethlen Gábor Alapkezelő működése révén valamilyen támogatáshoz, segítséghez jutott, részt vett a konferenciákon vagy a programokban, azok láthatták, hogy mennyivel intenzívebb a magyar nemzetpolitika most, mint évekkel ezelőtt.

(10.50)

Bízunk benne, hogy az Európai Unióban Magyarország számára - amelynek az államhatára és a nemzethatárai nem esnek egybe - a nemzetegyesítésnek ez is egy nagyon fontos és hatékony eszköze lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Potápi Árpád János képviselő úrnak, a nemzeti összetartozás bizottsága elnökének, aki szintén válaszolni kíván az elhangzottakra. Öné a szó.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti összetartozás bizottsága nevében én is szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólást, amiket a parlamentben az imént, az előző egy órában hallhattunk. Azt gondolom, a legtöbb kritikáról a kormánypártok is tudtak, és ezeket mind a parlament előtt, mind pedig bizottsági ülés előtt többször mi is elmondtuk.

Elhangzott az kormánypárti felszólalók részéről is, hogy a Bethlen Gábor Alap létrehozása valóban késlekedett, hiszen novemberben és decemberben döntöttünk a felállításról, és valóban április 18-án sikerült bejegyezni ezt az új szervezetet. Azt is elmondtuk, hogy utána vezetőváltásra volt szükség, és emiatt nyilvánvaló, hogy egy új szervezetnek az életében ez nem jelent könnyebbséget.

Említette Szávay képviselőtársam az oktatási-nevelési támogatásnál az anomáliákat. Amikor a bizottságunk határon túli kihelyezett üléseket tartott, ezeken a bizottsági üléseken valóban találkozhattunk ezzel a problémával. Mi magunk is gondolkozunk azon, hogy az oktatási-nevelési támogatás rendszerét hogyan lehetne átalakítani, hiszen azt 2001-ben hozta létre az akkori polgári kormány, és nyilvánvaló az, hogy tíz év elteltével ehhez a rendszerhez valószínűleg hozzá kell nyúlni, és a mai élethez kell igazítani ezt. Valóban vannak itt anomáliák, tudunk erről, viszont ezek az anomáliák a magyar iskolai oktatásban vagy óvodai nevelésben részt vevő gyerekeknek csak a töredékét jelentik, de létező problémáról van szó, amit kezelni kell.

Szeretném kiemelni azt, hogy az oktatási-nevelési támogatást nekünk köszönhetően már az óvodások is megkapják. Ez egy nagyon fontos újítás, hiszen ahol magyar óvodák léteznek vagy magyar tannyelvű csoportok léteznek, oda kérjük a szülőket, hogy írassák be a gyermekeket, hiszen nagy valószínűséggel ők már magyar iskolában fognak továbbtanulni.

Arról is hallottunk többek részéről, az ellenzék részéről, hogy nem értünk el nemzetpolitikai áttörést, hiszen a kettős állampolgársági törvény elfogadása mellett igazából nem csináltunk az elmúlt két évben semmit. Én polgármester is vagyok, és az ilyen kritikákra azt szoktam otthon kérni, hogy minden egyes dolgot, amit a ciklusban elkészítünk, fényképezzünk le, és ha esetleg az a vád ér minket, hogy nem csináltunk semmit, akkor mutassuk be a képviselőtársainknak, illetve a lakosságnak.

Hát ezt szeretném én is tenni. Valóban nem tettünk semmit az elmúlt néhány évben azon kívül, hogy létrehoztuk a nemzeti összetartozás napját, törvényben fogadtuk el, valamint egy határozatban iskolai emléknappá is nyilvánítottuk ezt. Nem tettünk semmit, csak létrehoztunk egy új alaptörvényt, ami egészen másképpen fogalmazza meg Magyarország hozzáállását a határon túli magyar közösségekhez, hiszen kimondja az új alaptörvény, hogy felelősséget visel Magyarország a határon túli magyarság sorsáért. Nem tettünk semmit, létrehoztuk a nemzeti összetartozás bizottságát, a parlament keretein belül állandó bizottságot hoztunk létre, amely az előző 90 évben nem létezett, még hasonló sem létezett az Országgyűlésben. Nem tettünk semmit, csak 2004 után újra életre hívtuk a Magyar Állandó Értekezletet, amely éppen tegnap 11. alkalommal tartotta meg itt, a Parlament falai között az ülését.

A tavalyi évben, decemberben létrehoztuk a Diaszpóra Tanácsot. A Diaszpóra Tanács hivatott képviselni itt Magyarországon, illetve itt találkoznak azok a külhoni magyarok, akik nem a Kárpát-medencében élnek, hanem különböző okok miatt Nyugat-Európában, Amerikában, Ausztráliában vagy másutt élnek a nagyvilágban, és ők kaptak egy lehetőséget, hogy a problémáikat, gondjaikat vagy akár sikereiket is megosszák velünk, és a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés felé ezeket eljuttassák. A Diaszpóra Tanács hattagú elnöksége pedig a MÁÉRT-ben is képviseltetve van, ez egy teljesen új szervezet.

És hogy nem történt nemzetpolitikai áttörés, a kettős állampolgárságot említették. Ez az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény, amelyet, azt gondolom, a parlament jelenlegi kormánypárti többsége mellett az ellenzék részéről is nagyon sokan támogattak, és amellyel talán sikerült azt a csorbát kiküszö... - tudtam, hogy nem tudom kimondani, tehát... (Közbeszólások és derültség.), igen, köszönöm szépen a segítséget -, amit a 2004-es december 5-ei népszavazás ejtett. Azt gondolom, ennek köszönhetően nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy amit az elmúlt két évben tettünk, az történelmi léptékű tett volt, hiszen több mint 320 ezren igényelték a magyar állampolgárságot, és ezeknek több mint a fele letette már a magyar állampolgársági esküt. Mi ez, ha nem nemzetpolitikai áttörés?

A magam részéről is szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólását, és azt gondolom, hogy a következő két évben a kormányzat a működéséhez ezeket a javaslatokat figyelembe fogja venni, és ezeket be fogja építeni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom.

Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat... (Jelzésre:) Tisztelt Országgyűlés! Szávay István képviselő úr ügyrendi kérdésben kért szót. Megadom a szót.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Csak az lenne az ügyrendi javaslatom, hogy vegyük jegyzőkönyvbe, hogy Ágh Péter képviselő úr a Határtalanul-program költségvetési támogatásának bővítésére nemmel szavazott. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom, hogy ez nem volt ügyrendi kérdés. Kérem, legközelebb a Házszabály szerint járjon el. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Schengeni Információs Rendszer második generációja keretében történő információcseréről, továbbá egyes rendészeti tárgyú törvények ezzel, valamint a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/8572. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Felszólalások:   1-3   3-29   29-43      Ülésnap adatai