Felszólalás adatai

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A társadalom szemetéről szól felszólalásom címe, nem átvitt értelemben, hanem a maga konkrétságában. Az üggyel számtalan formában lesz kénytelen találkozni még a tisztelt Ház a következő esztendőkben. Ez a kérdés nemcsak a gazdasági és politikai döntéshozatal valamennyi szereplőjét érinti, de érinti a tízmillió magyar állampolgárt, az önök választóit. Az egy főre eső települési hulladék mennyisége Magyarországon 460 kilogrammra, azaz közel fél tonna körüli értékre rúg. A települési hulladék térfogata az utóbbi másfél évtizedben másfélszeresére növekedett. Csak az elborzasztó példa kedvéért: egyetlen év hazai termése 23 millió köbméter, ami mondjuk, 23 méter, 9 emelet magasságban terítené be a Margitszigetet.

Az elmúlt időszakban az érzékelhető, hogy egyre többen szembesülnek a hulladékgazdálkodással kapcsolatos kérdések egy-egy vetületével. Most éppen az észak-pesti hulladéklerakó helyszíne egyik slágertémánk. De a hulladékkérdés ennél sokkal bonyolultabb, sokszereplős ügy. A megoldások mikéntjéről nyilván olykor indulatokat is kiváltó szakmai és politikai vitákra kell berendezkedni, de tudni kell azt, hogy a hulladékkérdés megoldásában a felelősség elsősorban a hulladék gazdáját terheli, meg azokat is, akik a termékeikkel a szeméttenger dagadását előidézik. A törvény azonban a helyi önkormányzatok dolgává teszi a hulladékkezelés megoldását, birkóznak is vele, ahogy tudnak. Pár hete adtuk ki a regionális hulladékgazdálkodási terveket, és kilenc hónapon belül minden településnek meg kell szülnie a sajátját is.

De az állam a probléma megoldásában nemcsak a fejlett gazdaságú országokban, hanem nálunk is kulcsszereplő. A kormány és az Európai Unió soha nem látott forrásokkal segíti az ország kitakarítását, három esztendő alatt 180 milliárd forint beruházással 2214 településen élő 6 millió ember hulladékkezelését akarjuk európai színvonalra emelni. De a hulladékügy minden emberre, minden szektorra kiterjedő szabályozást is igényel. Ennek pedig a mi tárcánk a központi műhelye. A tárca, jelenthetem, a végsőkig elszánt arra, hogy a szeméttenger dagadását megfékezze, Magyarország kitakarítását segítse.

Mi kell ehhez elsősorban? Érdekeltségen alapuló hatékony szabályozás, szigorú és következetes szankciórendszer és mindenkire kiterjedő szemléletváltozás. Csupán még egy példa: ma összesen több mint két és fél ezer olyan szeméttelep csúfítja az országot, amelyek egyenként legalább 500, de gyakran 10 ezer, 100 ezer köbméter kezeletlen, takaratlan, a környezetet mérgező hulladékot őriznek. Településeink többségének gondja ez. Az engedéllyel működő 1300 lerakóból 42 felel meg az európai szabványoknak, de ha gondolunk a közterületek állapotára, a dobozokra, műanyag palackokra, üvegekre, nejlon szatyrokra, kiszuperált tévékre, autóroncsokra és hűtőszekrényekre, mindenütt, települések szegélyén, utak mentén, újfajta filozófia és magatartás kell. Úgy kell az életünket berendezni, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, és ami mégis keletkezik, az minél kevésbé legyen veszélyes a környezetre. A maradékkal pedig - bármilyen paradoxon ez -, éppúgy, mint egyéb javakkal, gazdálkodni kell. Hasznosítani kell, amit lehet; amit nem lehet, azt el kell égetni, és a végén ami megmarad, azt ártalmatlanítva kell elhelyezni. De valahol a válogatásnak, az égetésnek, a lerakásnak is meg kell történnie. Minden helyi önkormányzatnak, minden helyi és országos politikusnak részt kell ebből a felelősségből viselnie.

Érzékeljük a társadalmi várakozást: ha szűkíteni tudjuk az eldobásra építő fogyasztói szokások tobzódását, ha korlátozzuk az eldobótermékek körét, ha megfizettetjük a haszon élvezőivel a környezet terhelésének költségeit, ha ösztönözzük az újrahasznosítást, a szelektív gyűjtést, a betétdíjas rendszereket kiterjesztjük, és ha világossá tesszük a fogyasztó számára azt, hogy jobban jár, ha a környezetet kímélő terméket választja.

A tárca szakemberei dolgoznak a hulladéközön megfékezésén, de ezzel óhatatlanul egyes csoportok olykor nagyon komoly, megszokott gazdasági érdekeit sértik. A kormányzat zöld lelkiismereteként, mint jövőügyi minisztérium, a következő generációk életminőségében is érdekeltek vagyunk. Az ellenérdekeltekkel már a jogszabály-előkészítések kezdeti fázisaiban is egyeztetünk, de látható, hogy beindul a gőzhenger, és nincs okom azt föltételezni, hogy a megregulázni szándékozottak ellenérzése csökkenhet a jövőben. Viselkedést lehet befolyásolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) törvénymódosítással, ökoadókkal, ahogy a tisztelt Ház is megtette a jövő évi adórendszernél…

ELNÖK: Miniszter úr…

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: …ha kell, büntetéssel és kampányokkal is.

ELNÖK: Miniszter úr, elnézést kérem, ahogy jeleztem, öt perc áll az ön rendelkezésére, ezt sikerült jócskán túlhaladnia. Meg kell hogy szakítsam.

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen, utolsó mondat: mindenkinek kérem az együttműködését, aki tiszta, egészséges Magyarországot kíván. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.10)