Felszólalás adatai

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma elkezdhettük a vitát arról a dokumentumról, amelyet a kormány költségvetési irányelvek címén benyújtott. Ez a dokumentum tartalmazza tehát a Fidesz vezette kormány első hároméves tervét. Ami ebben a dokumentumban jó, az az, hogy három évre próbál előre tekinteni. Igaz, hogy ez az előretekintés viszont nem új; bár néhány kormánypárti képviselő ennek történelmi voltát hangsúlyozta, azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt évek költségvetésében ez a gyakorlat már rendre megfigyelhető volt. Az elmúlt évek költségvetéseiben, költségvetési törvényeiben a következő három évre vonatkozó kormányzati prognózisok rendre szerepeltek az államháztartási törvény előírásai szerint. Tehát ami jó elem benne, az nem új.

(12.30)

Új viszont benne, hogy a dokumentum elkészítése ezúttal egy rossz tervezéssel párosult.

Ha az ez évi költségvetés teljesülését nézzük, megállapíthatjuk, hogy három tervezési hibát követett el a kormány: az első az, hogy nem számolt az orosz válság hatásával, valamint azzal, hogy Nyugat-Európában mérséklődött a konjunktúra; a második, hogy nem számolt az infláció gyorsabb csökkenésével; a harmadik pedig az, hogy túltervezte a bevételeket, elsősorban a fogyasztáshoz kapcsolódóakat, nevezetesen az áfát, a fogyasztási adót és a jövedéki adókat. Az a tartalékzárolás, amelyet a folyamatok korrigálására a kormány megtett, a három tervezési hibából nagyjából egyet korrigál, az infláció számításánál elkövetett hibát, a másik kettőt viszont nem. Ma már minden szakértő és minden elemzés megegyezik abban - és erről hétről hétre lehet olvasni az újságokban -, hogy az ez évi költségvetési törvény előírásait, előirányzatait már csak egy pótköltségvetés benyújtásával lehet elérni, egy ilyen korrekció nélkül a hiány akár 100 milliárd forinttal is meghaladhatja a tervezett mértéket.

Most úgy tűnik, hogy legalábbis egy tekintetben, a növekedés következő három évre vonatkozó kilátásai tekintetében a kormány másodszor is el kívánja követni a számolási hibát. Nincs olyan gazdaságkutató cég, amely ezeket a növekedési kilátásokat ugyanolyan optimistán látná, ahogyan ezt a kormány teszi. Márpedig, ha a kormány az egymást követő években sorozatosan tervezési hibát követ el, akkor annak eleinte csak egy kisebb korrekció lesz a következménye, de ha ez a hiba sorozatosan megismétlődik, akkor egy újabb stabilizációs csomagot is elő lehet lassan terjeszteni. (Révész Máriusz: Lásd az előző kormányt!)

Ez a költségvetési irányelv - természetesen sok minden más mellett - tartalmazza az adókra, járulékokra, jövedelmekre vonatkozó elképzelést is.

Külön szeretnék kitérni a gyermekkedvezményre, hiszen ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy amit tavaly elmondtunk, az valósággá vált. A gyermekkedvezmény bevezetésével és a családi pótlék nem emelésével a kormány egy új problémát hozott be a családtámogatási rendszerbe, nevezetesen azt a problémát, hogy az alacsony keresetűek nem tudják igénybe venni a gyermekkedvezményeket. Statisztikai tény, hogy Magyarországon az emberek közül mintegy 1 millióan keresnek nagyjából a minimálbér környéki összeget, ami nagyon alacsony jövedelmet jelent. Az ilyen családokban a most megnövelni szándékozott gyermekkedvezményt képtelenség maradéktalanul igénybe venni. Családok százezreiben fordul elő az a helyzet, hogy a szülők jövedelmi viszonyai, alacsony jövedelme miatt a gyermekkedvezmény nem érvényesíthető maradéktalanul. Változatlanul úgy látom: sokkal tisztességesebb eljárás lett volna ezzel az összeggel megnövelni a családi pótlékot, mert így, ebben az esetben a családtámogatás valóban minden családhoz eljutna, nem pedig csak a magas jövedelműekhez.

Ha hozzáteszem ehhez, hogy milyen személyi jövedelemadó-variánsokat tervez a kormány, akkor elmondható: a kép korántsem rózsás. A beterjesztett, pontosabban a sajtóban publikált adóelképzelések zöme az ez évi kedvezőtlen folyamatokat erősíti tovább. Tavalyról idénre a személyi jövedelemadó oly módon változott - mint az ismert -, hogy az alacsony keresetűek terhei nőttek, a magas keresetűek terhei pedig csökkentek, holott az lett volna az igazságos, ha ez pont fordítva vagy legalábbis egyforma módon történik. A nyilvánosságot látott adó- és járuléktervek zöme ezt a negatív tendenciát kívánja folytatni, aminek viszont egyértelműen a társadalom kettészakadása lesz a következménye. Ezt felelősséggel nem vállalhatjuk fel.

Az MSZP ezért elhatározta, hogy ha a kormány adótervei azokon a nyilvánosságra hozott számításokon és elképzeléseken alapulnak, amelyeket eddig módunkban állt megismerni, akkor - ahogy azt tavaly is tettük - ismét be kívánunk nyújtani egy alternatívát. Annál is inkább, mert úgy látjuk: ami adóreform címén zajlik, az különböző rendszerek összezavarása. Véleményem szerint nem éri meg 0,5-1 százalékos adókedvezmény, adócsökkentés kedvéért újra összezavarni a már viszonylag kristálytiszta szja-kulcsokat és törtszámokat alkalmazni, sokkal egyszerűbb módon is elő lehetne állítani azt az adóvariációt, amely változatlanul hagyná a kulcsokat, de mondjuk, emelné az ahhoz tartozó sávhatárokat, mondjuk, növelné az adójóváírást, és ez a szándékok szerint valóban minden jövedelmi csoportban, igazságos módon csökkenthetné az adóterheket.

Ismétlem tehát: a mai vitában az a jó, hogy csupán az irányelvekről beszélünk, és még nem a költségvetési törvényről. Ezért azt várjuk a kormánytól, hogy az elrontott irányelvek után egy korrekt költségvetést készítsen el. Nem várom el, hogy ez a költségvetés minden idők legjobb költségvetése legyen - ha a kormány pontosan számol, már az is előrelépés lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)