Készült: 2024.09.19.14:03:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

70. ülésnap (1999.05.07.), 108. felszólalás
Felszólaló Danka Lajos (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:17


Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt álláspontja az - ahogy az előttem már felszólalók is elmondták a frakcióm részéről -, hogy ragaszkodva a kormányprogram iránymutatásához, az élőmunka terhei csökkenjenek, és újabb adók bevezetésére ne kerüljön sor. Én főleg a járulékreform kérdésével szeretnék foglalkozni, kiegészítendő a részünkről elhangzottakat, annak ellenére, amit Mádi és Tállai képviselőtársaim elmondtak, hiszen a költségvetési irányelvek tartalmazzák az adókra és járulékokra vonatkozó elképzelést is.

Az előterjesztés szépen idéz egész mondatokat a kormányprogramból, azonban nem biztos, hogy a leírtak annak megfelelő irányba hatnak. Például a kis- és középvállalkozásokat, amelyeket a kormány támogat, súlyosan érinti a tételes egészségügyi hozzájárulás két év alatt több mint duplájára emelése, 2100 forintról 4350 forintra, terheiket erősen növeli, ugyanakkor a százalékos mértékű hozzájárulás megszüntetése ezt nem kompenzálja, illetve ezeket a vállalkozásokat nem érinti.

Az is kérdéses, hogy mennyiben csökkenti a vállalkozások terheit, hogy 15 napos betegszabadság helyett 90 napig kellene fizetniük a keresetpótlást. Köztudott, hogy a táppénzre menők 90 százaléka 90 nap alatti betegszabadságot vesz igénybe. A vállalkozások ezek után megkérdezhetik, hogy minek fizetik az egészségügyi alapba a munkáltatók a 9 százalékot, a munkavállalók a 3,5 százalékot, ha ők állják a táppénzt.

A kormányprogrammal szemben hat szerintem az is, hogy 50 százalékban minimalizálná a tervezet a kifizetendő összeget a munkabérhez viszonyítva. Ez az intézkedés az amúgy is nehéz helyzetbe kerülő munkavállalót sújtaná. A járulék- és adóbevallási határidők összhangba hozásával, valamint a járulék előlegszerű kezelésével egyetértünk, mivel ez egyszerűsíti a rendszert. A járulék, de az adók behajtásának hatékonyságát is javítaná az adminisztráció csökkentése a vállalkozók felé. Például amióta az APEH vette át a járulék beszedését, azóta két külön utalványon fizetteti be, amit eddig a vállalkozó egyben utalt át, külön a tételes egészségügyi hozzájárulást, külön az egészségügyi alapba és a nyugdíjalapba járó összegeket. Ez lehet, hogy csökkenti az adminisztrációt, csakhogy nem a vállalkozás, hanem az adóhivatal részéről. Ebben az esetben kérdéses például az, hogy az adóhivatal van-e a polgárokért, vagy a polgárok vannak-e az adóhivatalért. Hab a tortán a magánnyugdíjpénztár esetén benyújtandó négy-öt nyomtatvány, amelyeket különböző hivatalokhoz kell eljuttatni akár egy dolgozó esetében is.

A hatékonyság javulása várható a terhek csökkentésétől, amit fentebb már említettem, hogy mennyire érvényesül. Ezeknek a terheknek a csökkentésétől várható továbbá az adózók, illetve a járulékfizetők szemléletmódjának javulása.

 

(14.00)

Jelenleg ugyanis szabadrablásnak tekintik az adók és járulékok ilyen mértékének az állam általi beszedését. Ezért bocsánatos bűn ma a társadalom szemében az adócsalás, mivel úgy tekintik, mint az elrablott javak ügyes visszavételét.

Az elmondottakat figyelembe véve nem tudom eléggé hangsúlyozni az adók és járulékok meghatározásának fontosságát. Amennyiben a társadalom az elfogadható mértékű terhekkel már egyetért, akkor lehet a harmadik eszközt hatékonyan alkalmazni, ami a szigorú fellépés az adó-, illetve járulékcsalókkal szemben. Ehhez végül is a személyi és szervezeti feltételek adottak az adóhivatalon és az adónyomozókon keresztül. Csak a társadalmi támogatottság hiányzik, hiszen újabb adók kivetésén gondolkodik a pénzügyi kormányzat, valamint az adókivetéses technika kibővítésén a társas vállalkozások irányába, teljes egészében szemben a kormányprogrammal.

A fenti módszer már a magánvállalkozások esetén is nagy ellenállást váltott ki a társadalom részéről, a társaságok esetében pedig értelmezhetetlen, mivel a bevételek nem személyes bevételként jelennek meg és nem személyi szükségleteket elégítenek ki, hanem a beruházásokra, esetleg tőkefelhalmozásra fordítódnak. El kell gondolkodnunk azon is az anyag kapcsán, hogy az adók célja nemcsak a pénzeszközök biztosítása a költségvetés részére, hanem bizonyos folyamatok irányítására és szabályozására is szolgál. Így a rendszerből a különböző kedvezmények és juttatások kiirtása kedvezőtlen folyamatokat indíthat el a gazdaságban.

Arra kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy az elmondottakat figyelembe véve, a kormányprogramnak megfelelő költségvetési és adókoncepciót terjesszen elő.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai