Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen biztos, hogy szinte arról nem fogok beszélni, amiről szerettem volna, tekintettel arra, hogy milyen színvonalat sikerült ebből a mai vitanapból kihozni. Mindenekelőtt szeretném Csizi Pétert megkérdezni arról, hogy a WHO vagy az ENSZ vajon mit mondott a „40 plusz”-ról, mert tudtunkkal semmit, és amikor ön számonkéri rajtunk azt, hogy miért állítunk olyanokat, hogy nem kaptunk a kérdéseinkre válaszokat, vagy hogy nem a témáról beszéltünk, akkor egész egyszerűen azért mondunk ilyeneket, mert a közel hatórás vita alatt egyetlenegy dologról nem sikerült önöknek beszélni, egyetlenegy kérdésre nem sikerült egyiküknek sem válaszolni, nevezetesen arra, hogy mit gondolnak a 40 éves munkaviszony után járó nyugdíjba vonulásról a férfiak esetében, mi a bajuk ezzel a konstrukcióval, mi akadályozza önöket abban, hogy a férfiak számára is biztosítsák ezt a lehetőséget. Erről nem beszéltek. Cserében mindenfajta vélt vagy valós sérelmeiket a fejünkhöz vágták. Voltunk mi itt az SZDSZ-től kezdve sok minden más. Én ha ugyanezt a stílust követelném meg képviselőtársaimtól, akkor Selmeczi Gabriella képviselőtársunk szerintem nem azt mondta volna, amit nagyon érzékenyen kikért magának.

(21.30)

Én egyébként ezt el is fogadnám és egyet is értenék önnek, ha ezt rögtön a legelején megtette volna, és a saját párttársaitól ugyanezt megkövetelte volna. Mert nem tudom, hogy az a stílus, amit akár a KDNP, akár a Fidesz képviselői megengedtek ma ma­guknak, az ön érzékenységének mennyire fér bele. Mert ha én ezt a szintet szeretném követni, akkor egyetlenegy mondattal lezárhatnám ezt az egé­szet. Önök ma is és az elmúlt hat évben szinte mindennap tanúbizonyságot tettek afelől, hogy az elmúlt 26 év legkorruptabb, leghazugabb kormánya és kormánypártjai. Ezt minden egyes pillanatban bizonyítják akkor is, amikor tényleg szerintem egy olyan kérdésről sikerült, illetve nem sikerült egy vitanapot rendezni, amikor arról lenne szó, hogy pártállástól függetlenül előbb-utóbb mindenkinek a támogatóit, szimpatizánsait, családtagjait, barátait ez a kérdés érinteni fog. Ehhez képest egyetlenegy épkézláb vitapillanat nem volt arról, hogy vajon ezt a problematikát a magyar társadalom tekintetében hogyan lehetne kezelni.

Szerettem volna hosszabban vagy részletesebben kitérni a rendvédelmi dolgozók helyzetére, kicsit hasonló kritikai éllel, mint ami a honvédségre vonatkozik. Szerettem volna a tűzoltókról beszélni, hogy vajon helyes‑e az a magatartás, a mindenkori kormányzat részéről, hozzáteszem, nemcsak önökre vonatkozik, ez a korrektség jegyében mindenképp el kell hangozzon, hogy mi mindent lehetne és kellene kötelezően megtenni a tekintetben, hogy a magyar társadalom eme elég komoly hiányosságát és problémáját kezeljük. De sajnos ezt nem sikerült megtenni. És elsősorban ez önökre hullik olyan értelemben, hogy az, amit ma itt produkáltak, és amit válasz híján rágalmakat, hazugságokat a fejünkhöz vágtak, elsősorban szerintem önöket minősíti. Ugyanúgy, ahogy az is önöket minősíti, hogy a mai magyar közéletet milyen mélységekbe sikerült taszítani közpénzből, az önök által pumpált médiájuk segítségével. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)