Készült: 2024.09.19.02:02:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

192. ülésnap (2016.11.29.), 236-240. felszólalás
Felszólaló Rig Lajos (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:36


Felszólalások:  Előző  236 - 240  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először engedjék meg, hogy reagáljak Kovács József képviselőtársam elmondott szavaira. Tisztelem és becsülöm őt a munkássága miatt, hiszen elért valamit az életben orvos igazgatóként ‑ sajnos nincs a teremben, így nem hallhatja a szavaimat ‑, kórházigazgatóként. A szakma asztalára letett valamit ő mint belgyógyász és gasztroenterológus. De ma a 40 pluszos vitán vagyunk, és nem a kórházbezárásokról, illetve a nővérelbocsátásokról beszélünk. Lehet, hogy egy másik papírt fogott a kezébe.

Inkább arról kellett volna beszélnie, hogy hány olyan kollégája van, aki nem érhette meg a nyugdíjas kort. Ha statisztikai számokkal jönnek elő, én is mondanék párat. A férfiak esetében 72,3 év az átlagéletkor. Ettől csak Bulgária, Románia, Litvánia és Lettország van rosszabb helyzetben. Ha sikerül a férfiak számára 40 éves munkaviszony után a nyugdíjba vonulást biztosítani, akkor lehetőséget kell biztosítani majd a későbbiekben arra is, hogy Izlandra költözzünk, mert ott 81,3 év az átlagéletkor.

Ha már mondtam, hogy neveket szeretnék hallani, akkor a választókerületemből és arról a területről mondok párat, akik eltöltöttek harminc, majdnem negyven évet az egészségügy területén és nem érték meg a nyugdíjat.

Példaértékű sajnos az ő haláluk, hiszen azokért van most ez a mai vitanap, hogy ne így végezzék, a munkában. Tehát felsorolom: dr. Ézsely Ferenc, dr. Egyed Béla, Dosztál József, Németh Lajos, Sötét Imre. A tapolcai kórház dolgozói voltak főorvosként és műtősasszisztensként. Ledolgoztak 35 és 40 évet, de nem érték meg a boldog nyugdíjas életkort. A mentősöktől is mondanék neveket. Ők sajnos még a 35 év munkaviszonyt sem érték meg: Ágh Zsolt, Berta László, Tóth László és Gyarmati Sándor, aki feladatellátás közben kapott infarktust. Tiszteletre méltó volt az ő munkájuk, és tényleg azért vagyunk itt, hogy az ne következzen be, hogy az elkövetkező generáció vagy a mi generációnk azt ne élhesse meg, hogy lehetőséget biztosítsunk arra, hogy 40 év elvégzett munkaviszony után unokákat neveljünk, segítsünk a gyermekeinknek, és ez erről szól, a lehetőségről, nem kötelező. Nem kötelező elmenni nyugdíjba, de ha valaki szeretne, unokázni szeretne, és nem politikai lózungokat mondani a parlamentben, annak biztosítsuk, aki a munka világában van.

(21.00)

Az egészségügy területén vannak olyan rizikófaktorok, amik veszélyeztetetté teszik ezt az ágazatot, és főleg az egészségügy az, amiben mind a fizikai, mind a szellemi megterhelés fokozottan jelentkezik. Milyen olyan egyéb expozíciók vannak, amire lehetőség van? Esetleg például ilyen veszélyesanyag-ex­pozíciók: vér, testnedvek, váladékok, etilén-oxid-gáz-expozíció, röntgensugárzás, altatógáz-expozíció, és még sorolhatnám tovább, amik lecsökkentik annak a lehetőségét, hogy elérjék a 40 éves munkaviszonyt. Azok a nevek, akiket itt felsoroltam az imént, mind ennek az ártalomnak a következtében haltak meg.

Elhangzott Sneider Tamás felszólalásában és expozéjában, hogy vannak olyan mentősök ‑ és nagyon sok mentős ‑, akik a negyedik emeletről 120 kilós betegeket hoznak le. Kíváncsi vagyok, itt a padsorokban hányan lennének erre képesek a férfiak közül. Szerintem nagyon kevesen.

Ha egy mentős megússza azt, hogy nem kap infarktust, nem kap stroke-ot, akkor még szerencsés eset­ben az előbb említett példa folyamában gerincsérvet kap, és legjobb esetben akkor egy Mydeton vagy mondjuk, egy Neodolpasse-infúziós kezelést kap élete végéig. Önök ezt kívánják neki? Akkor támogatni kell ezt a lehetőséget. (Soltész Miklós közbeszól.) Ez az egészségügy területén van. Sajnálom azt, hogy ön nem volt részese ennek, de, államtitkár úr és képviselőtársam, majd elmondom, hogy önt miért sajnálom a leginkább, és tényleg megalázó az, hogy személyeskedő vitákba kell menni, és inkább azt mondom, hogy az álláspontot mindig meg kell védeni.

Felsorolták azt, hogy milyen jó az, hogy kedvezményesen vehetnek igénybe gyógyszert a betegek, az idősek. Ez a cél, hogy gyógyszeren éljenek a nyugdíjasok? Nem az lenne inkább a cél, hogy megelőzzük a betegségeket, lehetőség legyen arra, hogy ne kelljen gyógyszert szedni? Véleményem szerint ez a cél. Én nem szeretnék gyógyszert szedni nyugdíjas koromban, és nem szeretném azt megérni, mint sok egészségügyi dolgozó, hogy most is a kórházban tartózkodik, de nem mint ápolóként, hanem ápoltként folytatja a nyugdíjas éveit. Ezen kell nagyon szépen elgondolkozni.

És hogyha már felsorolták azt, hogy milyen gyógyszereket támogatnak önök, vérnyomáscsökkentő angiotenzin-származékokat, gyomorsavcsökkentő Omeprazolt, hangulatjavító Xanaxot, Rivotrilt és egyéb ilyeneket, akkor én a vita elején… Már nincs itt Dömötör államtitkár úr, elment, javasolnám, hogy vegyük be ebbe a sorba a B6-ot, a Cerucalt, a Torecant, ezek mind hányingercsillapító gyógyszerek, hiszen az ő felszólalása annyira cinikus és hányingerkeltő volt, hogy akik követték ezt a parlamenti vitát, azoknak azt kell szedni.

Valóban egyetértek Selmeczi Gabriellával: nem szabad személyeskedni, és hazugságot nem szabad elmondani. És ha hazugság hangzik el a Parlament falai között, azt igenis meg kell védeni. Soltész államtitkár úr, a szocialisták padsoraiból elhangzott egy ordenáré nagy hazugság, és ha ez hazugság, meg kellett volna ezt cáfolni. Azt mondták, hogy az önök pártelnöke, aki akkor frakcióvezető volt, a KDNP-re azt mondta, hogy csuhások, térdre imához. Ha ez hazugság, kérjék ki maguknak, üssék az asztalt. Ha viszont igazság, akkor ezért hallgattak, és ezt önök eltűrik?

Sajnálom önöket, és tényleg az, hogy keresztény létükre… Az, hogy a tízparancsolatból csak egyet tudtak eddig megtartani, azt, hogy ne ölj, ezt elfogadom. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: De öltek! Dunaújvárosban!) Az országgyűlésiekről beszélek elsősorban. De az, hogy a többit se tudják betartani, és az oltáriszentséggel minden egyes vasárnap így szemközt tudnak nézni, az azért vérlázító.

ELNÖK: Tisztelettel kérem, képviselő úr, hogy a férfiak 40 év munkaviszonya utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének biztosítása…

RIG LAJOS (Jobbik): Arról szól.

ELNÖK: Próbálom, próbálom fölfogni, de az ülést én vezetem, úgyhogy kérem, térjen erre vissza.

RIG LAJOS (Jobbik): És a tízparancsolatban van még egy: atyádat és anyádat tiszteld, és egységesen és ugyanúgy. Tehát ahogy a nőknek megjár, véleményem szerint a férfiaknak is. Ez lebegjen a szemük előtt! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  236 - 240  Következő    Ülésnap adatai