Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Ez a mai vita, azt gondolom, egy kifejezetten jó vita volt. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy ugyanazok a kérdések többször előjöttek itt a különböző frakciókban történő személycserék miatt, úgyhogy az utolsó néhány kérdésre szeretnék röviden válaszolni, és tulajdonképpen azt gondolom, hogy ez lehet a konklúziója ennek a mai beszélgetésnek, hiszen mindenki olyan témákat érintett, ami gyakorlatilag reggel 9 óra óta ezt a vitát jellemezte.

Kunhalmi Ágnes képviselő asszony néhány olyan dolgot mondott, ami énszerintem félreérthető. A pedagógusok kétharmada nem mondja azt, hogy nem tudja használni ezeket a könyveket. Javaslom képviselő asszonynak pontosan megnézni azt az OFI-s felmérést, amire itt hivatkozik. Ez a kísérleti tankönyvekre vonatkozott, és azt mondta a tanárok egy része, hogy amennyiben kijavításra kerülnek azok a hibák, akkor utána ezeket használja. Tehát ez így volt pontos, csak azért, hogy itt legyünk pontosak, ha idézünk valamit.

Az egyházi intézmények esetén ‑ örülök, hogy Hiller képviselő úr most éppen elmegy, mert a történelmi ismereteimet akartam volna fitogtatni (Derültség.), nem részletesen belemenve persze ebbe a kérdéskörbe, csak azért, hogy megint számokról beszéljünk ‑, jelen pillanatban egyházi iskolákba a tanulók 14-15 százaléka jár. Ha megnézzük azt, hogy a két világháború között az egyházi fenntartású iskolák aránya a magyar iskolarendszerben mekkora volt ‑ és azt gondolom, nem a sötét középkorról beszélünk ‑, ez körülbelül negyvenvalahány százalék, ami aztán 1947-ig 10-12, aztán majd 10 iskolára csökkent. Tehát én azt gondolom, hogy itt azért egy egészen más nagyságrendről beszélünk. Én ennyit szerettem volna csak hozzátenni, a történelmi ismereteim itt kimerülnek mérnökként.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A KLIK-kel kapcsolatos működési mód, illetve a KLIK adósságtermelése: a KLIK nem termel adósságot. A KLIK kifizeti a költségeit, és egyébként biztosítja a működését. Itt felmerült kérdés a Jobbik oldaláról is, de hogy ez a konkrét ügy micsoda, azt nyilván nem tudom, de ha megkapom a részleteit, nagyon szívesen válaszolok rá. Egy dolog biztos, arra, hogy a fűtési rendszert rendbe kell hozni az iskolában, hogy működjön, arra nem kell pályázni, ez a fenntartónak a feladata, és hogyha a fenntartó ezt nem látja el, akkor világos, hogy ki a felelős. Most is világos, jövő januártól pedig egészen világos lesz, hogy a kormány a felelős érte. Ezt a felelősséget a kormány fogja vállalni, tehát ha valakinek ezzel ilyen típusú problémája van, akkor ez a tankerületi központ, illetve áttételesen nyilvánvalóan a minisztérium felelőssége.

Az önkormányzati működtetés, hogy ott a beszakadt tetőt rögtön megjavították, és mondjuk, egy másik iskolában meg nem javították meg, erre csak azt szeretném mondani képviselő úrnak, hogy a Veres Pálné utcai gimnáziumnak a teteje be van szakadva, az nem állami fenntartású volt, hanem önkormányzati, be volt szakadva és hosszú ideig így is maradt. Tehát nyilvánvalóan vannak ilyen példák is meg olyan példák, csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Vagy a miskolci Herman Ottó Gimnázium összeomlott színpada, az is önkormányzati működtetésű volt; tehát vannak különbözőfajta példák. Tehát én azt gondolom, hogy a KLIK működésével szemben, ahogy egyébként a megkérdezettek ‑ itt hivatkoztam korábban egy felmérésre ‑ meg­elő­le­gez­ték azt a bizalmat, hogy ez a típusú rendszer jobban működik, várjuk meg, a puding próbája az evés, itt a kormány egyértelműen vállalja azt a felelősséget, hogy ezt a rendszert tudja működtetni.

Ami a tananyag mennyisége ‑ ez is felmerült képviselő asszony, illetve Tukacs képviselő úr részéről ‑, a tananyag mennyiségének a változtatása, fontos érteni, hogy mit is jelent ez a tananyagmennyiség és hogyan áll össze. Négy eleme van ennek a rendszernek, az egyik maga a Nemzeti alaptanterv. Ha ezt el kell képzelni grafikusan, ez egy ekkora kört jelent körülbelül (Mutatja.), tehát egy ekkora területet fed le. A Nemzeti alaptanterven kívül megjelenik a kerettanterv, ez már egy lényegesen szélesebb dolgot jelent, és ehhez adódik hozzá az iskolai tanterv. Ebből a háromból adódik össze aztán az az óraterhelés, amivel a gyerekek szembesülnek. Hogy ezt nem lehet megváltoztatni két hónap alatt, én azt gondolom, ez nagyjából mindenkinek triviális, ez egy működő rendszer, egy hosszabb időt vesz igénybe ez az új Nemzeti alaptanterv.

Ezen belül hoztuk létre azokat a lehetőségeket, ami a képviselő asszony által említett „10 százalékban ragaszkodunk valamihez” típusú elváráshoz képest 30-40 százalékban el lehet térni ettől, de ez a pedagógusok döntése kell legyen. A rendelet ezt lehetővé teszi, támogatást adtunk hozzá, de a tanár döntése, hogy valóban mit tesz, megtanítja‑e mélyebben az adott anyagot, de kevesebbet, vagy pedig marad az eddigieknél. Itt megint a kormánytól nem lehet várni mindenfajta ilyen megoldást, hiszen a tanár van az osztályteremben, ő tanít, tehát ő látja azt, hogy hogyan halad előre az osztálya.

Ami a digitális oktatási stratégiának a megítélését jelenti, nyilván az én véleményem megegyezik államtitkár asszony véleményével, szerintem ez egy kifejezetten jó stratégia, de nem is lehetne nyilván más ez a fajta elvárás, hiszen részt vettünk ennek a megalkotásában. De ha megnézzük, külső szakértők, és itt egészen külső szakértők, tehát nem magyarországi szakértők véleményét, például a Microsoft szakértőinek a véleményét, ők azt mondták, hogy ez a stratégia ebben a formában kifejezetten egy benchmark típusú stratégia, összehasonlítva más országokéval. Abban egyetértünk, hogy persze egy stratégia akkor jó, ha azt meg is valósítjuk és ezt le is bontjuk. Képviselő asszony föltette azt a kérdést, hogy itt valóban csak infrastrukturális elemeket fogunk‑e venni. Nem, azok fontosak, hiszen szükségesek egy ilyen stratégia működtetéséhez, de itt a lényeg alapvetően inkább a tartalmi fejlesztéseken, azokon a digitális platformokon van, amit az oktatásban be tudunk vezetni. Illetve a következő kérdés, a tanárok képzése és továbbképzése egy nagyon fontos eleme ezeknek a pályázatoknak, azon túl, hogy egyébként egy jelentős mértékű fejlesztés is történik.

Ander Balázsnak szeretném a szakiskola kérdését fölvetni. Én abban abszolút egyetértek, hogy valóban a helyére kell rakni a dolgokat. A szakmunkásképző egy nagyon jó intézmény, ez pont arra van, amire egyébként ezt kitaláltuk. Itt alapvetően három problémája van a szakmunkásképző intézményeinknek, de ez az elmúlt 25 évben alakult ki, és ezen változtatni kell. Az egyik probléma a szaktanárok hiánya. 55 év az átlagéletkora a szakmunkásképzőben tanító szaktanároknak, és ha megnézzük azt, hogy az egyetemeken a szaktanárképzésre, szakoktató­kép­zés­re hogyan jelentkeztek az elmúlt évben diákok, gyakorlatilag nem jelentkeztek. Most kezdődött el az a folyamat, hogy ezt nagyon gyorsan pótolni kell. Ösztöndíjakat hoztunk létre, illetve átalakítjuk ennek a rendszerét, hogy ezt tudjuk kompenzálni.

A másik pedig az eszközei ezeknek az iskoláknak. Itt a duális képzés egy nagyon jó forma, de ahogy ön is mondta, nem mindenhol elérhető. Magának a szakiskolának vagy a szakközépiskolának vagy szakgimnáziumnak kell hogy meglegyen az az eszközparkja, amire egyébként van módunk. Korábban itt más megoldásokat választottunk, ezeket most össze lehet rakni. Mindenki emlékszik itt a különböző tiszkekre, regionális képzőközpontokra, ahol megjelentek különböző eszközök. Ezek csak egy dologban nem hasznosultak: a középfokú szakmai iskolákban. Ezeket most összerakjuk, és ezeket az eszközöket használni fogjuk, ez biztosítja azt az eszközparkot magában az iskolában ‑ nem a vállalatnál ‑, ami ahhoz kell, hogy ez egyébként jó legyen.

Ami viszont a tanárokat illeti, és én azt gondolom, ebben szintén egyetértünk, ezekben az iskolákban ők látják el az egyik legnehezebb feladatot. Ezt figyelembe kell venni valamilyen formában, tehát ezeket a tanárokat, én azt gondolom, jobban meg kell fizetni, kell olyan konstrukciókat kitalálni, hogy ennek a tanári szakmának a presztízse erősödjön. Itt persze a jövedelem csak egy elem, egy másik elem az, hogy legyen meg az a támogatás, amiben a diszciplináris képességei meglesznek, a módszertani képességei meglesznek, és valóban annak érzi magát, ami, egy olyan közösségnek a tagja, ami ebben a pillanatban nem biztos, hogy rendelkezésre áll.

(16.00)

A mindennapos testnevelésórára, képviselő úr, annyit szeretnék mondani, de időközben Rétvári képviselő úr megemlítette, hogy a mindennapos testnevelésre ‑ mint egy innovatív elem ‑ valóban a családok 73 százaléka azt mondja, hogy végre valami történt. A gyerekek 40 százaléka mozgáskoordinációs problémákkal rendelkezik, ezen a mindennapos testnevelés tud segíteni. Igen, valóban ennek van tornaterem-szükséglete, ezek épülnek, készülnek, és van egy sor más szükséglete. Ha megnézik például az iskolai kerettantervek, sportkerettantervek alakulását, egy sor olyan lehetőség van, amit lehet használni. Komplett kézikönyvek készültek, tehát nagyon sok támogatást kapnak az iskolák.

Teleki képviselő úrral múltkor erről már beszéltünk a munkaerőpiaci ügyek kapcsán, hogy 16 éves korban otthagyják az iskolát a gyerekek. Senki nem mondja ezeknek a gyerekeknek, hogy hagyják ott az iskolát, sőt pont az ellenkező a szándék, jussunk el odáig, hogy ne akarják otthagyni. Itt a probléma az, hogy aki például szakközépiskolába is jár, van egy családi nyomás, ami azt mondja, hogy azt hagyja ott és tegyen helyette mást. Sok mindent persze lehet változtatni, azt gondolom, itt az a fajta pozitív motiváció, hogy fejezze be az iskolát, folytassa tovább, és ennek a feltételrendszerét teremtsük meg.

Kérdezte, hogy milyen megoldások vannak. Nagyon szívesen felsorolok ebből néhányat, ami létezik és működik: gyerekházak, „Biztos kezdet” gyerekházak, nemcsak a gyerekekkel, hanem a szüleikkel együtt próbálunk egy ilyen környezetet biztosítani. Az óvodai nevelésről volt szó. Azt hiszem, ez egy nagyon komoly dolog, ami ebben az irányban hat. A tankönyvtámogatás, étkeztetés, az ösztöndíjprogramok, az Útravaló-ösztöndíjprogram, ebben van az „Út a diplomához” típusú programunk is. Arany János tehetséggondozó program: 4,2 milliárd forintot költünk csak ebben az évben a nehéz helyzetben lévő, de egyébként tehetséges gyermekek felzárkóztatására. „Roma lányok” program: a korai iskolaelhagyás megelőzése. Tanodaprogramok: volt egy kérdés, valakitől felmerült, igen, ez kiírásra fog kerülni, tehát amit a múltkor mondtunk, ez így lesz. Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, Roma Szakkollégium, a felsőoktatásba való bejutás és annak az elvégzése, ezek mind működő programok.

Vágó Sebestyén képviselő úr az iskolai szociális munka létesítményének a kérdését vetette fel. Ebben szeretnénk továbbmenni. Szeretnénk, ha ez a funkció megjelenhetne a tankerületi központokban is, és lenne olyan valaki a tankerületi központban, aki az oda tartozó iskoláknak például a szegregálódásával, például a gyerekek lemorzsolódásához vezető megelőző ügyeivel foglalkozna. Ezeket létre fogjuk hozni, és egyébként ezen belül a szociális szakemberek megjelenése is megerősítésre kerül. Pénzünk van rá, szakembereket kell megjeleníteni az iskolában. Ez mindenképpen egy fontos program.

Heringes Anitának csak annyit szeretnék mondani a szakmunka presztízséről, hogy néha nem értem igazán, hogy amikor azt mondjuk, hogy akkor ne szakmunkásokat képezzünk meg ne összeszerelő üzemek országa legyünk és mindenki menjen egyetemre, akkor most pedig számon kéri rajtunk a szakmunka presztízsének az alakítását. Pont erről szólt a dolog, hogy szeretnénk a szakmunkásképzést erősíteni. Úgyhogy azt gondolom, el kell dönteni, hogy mit akarunk. Azt gondolom, nagyjából ezekre a kérdésekre szerettem volna válaszolni.

Lezárásként azt mondanám, amivel kezdtem a be­vezető beszédet, hogy mitől jó egy iskola. A harmadik elemére szeretnék most csak fókuszálni, merthogy a tanárképzés hogy legyen, a tanártovábbképzés, módszertani ismeretek, azt gondolom, ezek trivialitások. Ami nagyon fontos, az az iskola esélyteremtő képessége. A vita második része erről szólt. Azt hiszem, a konstrukciók tekintetében, és ez nem mindig explicite így kerül megfogalmazásra, de attól, hogy jó legyen az oktatás abban a kis faluban, ahol egyébként lehet, hogy csak alsó tagozat és óvoda van, mert ez a falunak vagy annak a közösségnek egy fontos eleme, és egyébként ha a felső tagozatban, mondjuk, a szomszéd faluba egy iskolabusz elviszi a gyereket, mert ott jobb képzést lehet kapni, és a szülő érzi, hogy a gyerek biztonságban van, akkor ez is belefér.

Ezek azok az ügyek, amelyek az elkövetkezendő időszakban erősödni fognak, úgyhogy ebben szeretnénk az önök támogatását is bírni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)