Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Ma már volt elnök asszony is, ez okozott problémákat itt a képviselők egy részénél.

Két dologhoz szeretnék röviden hozzászólni, egyrészt ahhoz a furcsa helyzethez, ami időnként arra emlékeztet engem, reggel óta itt ülve, mintha ilyen lakossági fórumon lennék, vagy időnként, mondjuk, egy város köztestületi meghallgatásán. Azt gondolom, ez jól bizonyítja azt, hogy érdemes lenne újragondolni a parlament egész működését létszámostul, mindenestül, mert nem hiszem azt, hogy itt kellene a költségvetés kapcsán azt megvitatnunk, hogy mi mennyire nem fejlődött vagy fejlődött. Időnként az az érzésem, mintha két különböző országban élnének önök itt a két oldalon. Valószínűleg a kettő között van az igazság, de nem szeretnék egyáltalán igazságot tenni (Babák Mihály és Tállai András közbeszól.), csak azt gondolom, hogy furcsa ez a helyzet, mert nem hiszem, hogy ez lenne a költségvetési vita feladata, még ha Tállai képviselőtársamnak ez nem is olyan nagyon tetszik. (Babák Mihály: Tetszik, csak nem értünk veled egyet.)

De a másik dolog, ami... Tetszik is neki, csak nem ért egyet vele. (Az elnök csenget.) A másik dolog... - elnök úr, megoldom. A másik dolog, amit furcsának tartok, most az Keller képviselőtársam lelkesítő, dicsérő szavai. Azt gondolom, hogy a magyar egészségügy olyan súlyos helyzetben van, amit ez a 40 milliárd forint egyrészt nem old meg, sem összegszerűen, sem struktúrájában. Azt hiszem, hogy született egy nem túl jó alku, tehát én minősíteném is ezt a dolgot, nem is értem egy részét, mert ha jól értettem Schvarcz képviselőtársamat, mert ez eddig nem volt világos, akkor a 36 milliárdból jövőre 16 milliárd az Egészségbiztosítási Pénztár többletbevételéből származik, aminek idén körülbelül 100 milliárd mínusza van. Tehát nem látok okot arra, hogy komolyan azt higgyük, hogy jövőre az egyébként már szufficites - mert volt már ilyen az elmúlt időszakban - egészségügyi költségvetés valamilyen csodálatos oknál fogva szintén ilyenné vált volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De még egyszer mondom, a bajok jóval nagyobbak annál, mint hogy egyszerűen azt mondanánk, hogy itt minden rendben van, miközben én nem tartozom a huhogók közé.

Köszönöm szépen; elnézést az idő túllépéséért. (Babák Mihály tapsol.)