Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is szeretném picit összefoglalni azt, ami eddig történt, és egy picit arról beszélni, hogy ennek a költségvetésnek az elfogadásával vagy a főszámok elfogadásával vajon a magyar gazdaság jobb helyzetbe kerül-e 2009-ben vagy sem.

Abból szeretnék kiindulni, hogy - sokan föltesszük a kérdést - ez a világgazdasági válság miért érinti jobban Magyarországot, mint a környező országokat, miért érinti jobban Magyarországot, mint más országokat. Miért van az, hogy a világgazdasági válság hatására Magyarországnak az Európai Unió tagországai közül egyedüliként külső segítségért kellett folyamodnia, és 25 milliárd dollár külső támogatásra volt egyáltalán szükség ahhoz, hogy Magyarország elkerülje az államcsődöt.

Ennek alapvetően két oka van, és ehhez egy picit vissza kell menni az időben. 2006-ban, amikor kiderült végre, hogy tényleg milyen helyzetben van a magyar gazdaság, és a hosszú titkolózás után végre megtudhattuk azt, hogy nem nagy a jólét, hanem nagy a baj, egy "Új egyensúly" nevű programot vezetett be a kormány. Mi volt ennek a programnak a lényege? Hogy az óriási mértékűre duzzadt az államadósságot, az óriási mértékűre duzzadt államháztartási hiányt a kormány lényegében adóemeléssel tünteti el.

Azóta kormányoldalon is elismerték, hogy 2006-ban egy olyan kiigazítási csomag született, amely elsősorban bevételközpontú volt; háromnegyedrészben a bevételek növelésére alapult, és a bevételek maximalizálásával próbálta meg eltüntetni az óriási mértékűre duzzadt államháztartási hiányt.

(9.10)

Azért mondhatom ezekkel a szavakkal, hogy óriási mértékűre duzzadt államháztartási hiány, mert abban az esztendőben, 2006-ban Magyarország a legmagasabb államháztartási hiányt produkálta az Európai Unió tagországai közül, de még a világon is második volt ebben a tekintetben, hiszen csak Libanon előzött meg bennünket. Magyarország legmagasabb mértékű államháztartási hiányát az Unión belül csak Libanon tudta, amely egy háborút folytatott éppen akkor egy szomszéd országgal, Izraellel.

Ez a bevételközpontú kiigazítás okozza azt, hogy az adó- és járulékemelések lényegesen visszavetették a gazdaságot. Magyarország nem 2008-tól, hanem lényegében már 2007-től gazdasági válságban van. Az adó- és járulékemelésekre a gazdaság szereplői, elsősorban a cégek, vállalkozások úgy reagáltak, hogy visszafogták a beruházásaikat, elhalasztották a fejlesztéseiket, a munkahelyteremtésben lényegében nem történt semmi, sőt jelentős létszámleépítésekkel reagáltak a vállalkozások erre a helyzetre. Ennek "köszönhetjük" azt, hogy Magyarországon az elmúlt egy esztendőben 30 ezerrel több munkanélküli volt, mint korábban. Tehát Magyarország már úgy érkezett 2008-ra a világgazdasági válság időszakára, hogy egyébként is recesszióban, válságban volt. A közgazdasági szakirodalom azt nevezi recessziónak, visszaesésnek, válságnak, ha két egymást követő negyedévben csökken a gazdaság teljesítménye. Magyarországon ez 2007-ben megtörtént. Az a szomorú, hogy olyan statisztikai rendszerünk van, amely ezt csak visszakorrigálással később tudta jelezni, de egyébként ez tavaly, 2007-ben már bekövetkezett.

Nos, ez történt 2006-ban. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni, az ötéves adócsökkentési program visszavonását. A miniszterelnök úr a múlt héten úgy fogalmazott, hogy nem hazudhat a választóknak, és nem ígérhet adócsökkentést. Ilyenkor eszünkbe juthat 2006, amikor ötéves adócsökkentési programot ígértek a választóknak, és ebből az ötéves adócsökkentési programból aztán öt hónapos adónem-csökkentési program lett. Öt hónap után ezt visszavonták, és 2006 nyarán jelentősen, drasztikus mértékben növelték a vállalkozások és az emberek adóterheit. No, ezek azok az alapvető okok, amelyekkel 2008-ra, a világgazdasági válságra futott rá a magyar gazdaság.

Emellé hozzá kell tenni egy másik szempontot is: 2004-től lényegében folyamatos a magyar lakosság, a magyar vállalkozói szféra eladósodása. Ez az eladósodás elsősorban devizában történt. Euróalapú, svájcifrank-alapú hiteleket vesznek fel az emberek, vesz fel a lakosság. Ez azt jelenti, hogy Magyarország devizakitettsége jelentős mértékben megnő. Az a több ezer milliárdos, most már 6 ezer milliárdot elérő lakossági hitelállomány, amely az elmúlt években felgyűlt, alapvetően devizaalapú hitelt, devizaalapú kitettséget jelent. Ez a két hatás, az állam eladósodása, a rossz gazdaságpolitika, a magas adóteher, a munkahelyek megszűnése, a leépítés, párosulva a lakosság eladósodásával, azzal, hogy a lakosság nem tudott megtakarítói pozícióba kerülni, és nem tudta egyébként az ország belülről, belső szerkezetével finanszírozni ezt a hiányt, okozta azt, hogy 2008-ban Magyarország volt a legsérülékenyebb ország az Európai Unión belül. Izland után - megelőzve Pakisztánt és Ukrajnát - Magyarországnak kellett az IMF-hez, a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni külső segítségért, külső támogatásért.

Nos, így kerültünk ide, a parlamenti költségvetési vitába, ahol a kormánynak lett volna lehetősége arra, hogy megpróbáljon reagálni erre a helyzetre, és megpróbáljon olyan intézkedéseket elindítani, amelyek ezt a válságot érezhetően csillapítják, vagy legalább azt a célt kitűzni a kormány részéről, hogy a munkahelyeket próbáljuk 2009-ben megtartani. Naponta halljuk az újabb és újabb bejelentéseket több száz fős vagy éppen ezer főt elérő létszámcsökkentésről. Ezzel az a baj, hogy ez 2009-ben dominóeffektusként vagy lavinaszerűen még nőni fog, hiszen az a nagy cég, amely most ezer főt bocsát el, gondoljunk csak egy autógyár nemrégi bejelentésére, annak a beszállítói is nehéz helyzetbe kerülnek, és ott a munkanélküliség jelentősen növekedni fog.

Az első verzióban, amit a kormány a parlament elé tárt, még egy teljesen optimista 2009-es költségvetésre készülhettünk volna fel. Mi szerepelt ebben? 3 százalékos növekedés, egy-egy terület kiemelt támogatása, enyhe reálbér-növekedés, tehát minden szép és jó, mint amit az elmúlt években ígéret szintjén megszoktunk. Még azt is megkaptuk itt, a Parlament falai között, hogy nem lesz itt válság Magyarországon, ez bennünket nem fog érinteni. A miniszterelnök, a gazdasági miniszter és pénzügyminiszter állította egybehangzóan, hogy Magyarországot és Európát is csak enyhe mértékben érinti ez a világgazdasági válság, hogy aztán két hét múlva már azt halljuk a miniszterelnöktől, hogy a válságot már el is hárították, a válságot már meg is oldották, már túl is vagyunk rajta. Nos, ez a hiteltelenséget jelenti, tisztelt képviselőtársaim, mert ez megint csak azt mutatja, hogy ez a kormány nem tanul az előző évek gondjaiból, problémáiból, nem tanul az előző évek gazdaságpolitikai hibáiból, ugyanazt követi el most is; ahelyett, hogy elébe menne a problémának, és azokat próbálná orvosolni, inkább a problémák elkendőzését és eltakarását választotta.

Amikor azonban a válság már minden kétséget kizáróan itt volt Magyarországon is, akkor a kormány visszavonta ezt az első verziót, és egy második verziót tett elénk, amely még mindig egy túlságosan optimista, 1,2 százalékos növekedéssel számolt 2009-re. Ebben már alapvető változás volt az első variációhoz képest, hogy a családi pótlék emelését, valamint a nyugdíjkorrekciós program esedékes részét csak 2009-től fizette volna ki a kormány, és ezzel párhuzamosan az adótörvényeket is visszavonták, így került sor a parlamenti vitára.

Világos volt ettől kezdve, hogy 2009-ben nem lesz tehercsökkenés. Na, ezt követte azonban egy harmadik és negyedik variáció a kormány részéről. A kormány ebben már részben hozzáigazítva a prognózisát a nemzetközi intézetek prognózisaihoz, egy gazdasági visszaeséssel kezdett el számolni. Ebben már egy 1 százalékos visszaesés van, és igen, ebben megjelenik a reálbérek visszaesése is. Ami miatt mi nem támogattuk ennek a főszámainak az elfogadását, és ami miatt ezzel nem tudunk egyetérteni, a kormány csak és kizárólag megszorító intézkedésekkel reagál erre a helyzetre. Csak és kizárólag azt a régi elvet követi, hogy ha valamilyen probléma kialakul a gazdaságban, márpedig az elmúlt években, ahogy utaltam is rá, ezek a problémák csak halmozódtak, akkor erre a megszorító lépések a helyes lépések - vallja ezt a kormány. Na, ezzel nem lehet egyetérteni, és ezért gondoljuk azt, hogy Magyarországnak az a gazdaságpolitika, amit most a kormány kínál, egy rossz gazdaságpolitika.

Nézzük meg, hogy más országok milyen programokkal próbálnak erre a helyzetre reagálni! Először is különböző ösztönző, gazdaságösztönző, munkahelymegtartó programokat indítanak el. Ezt látjuk Lengyelországban, Szlovákiában, ezt látjuk Ausztriában, ezt látjuk Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban. Ezek a programok Magyarországon hiányoznak. Hangzatos bejelentések születtek arról, hogy majd uniós támogatásból mennyit kapnak a vállalkozások, de ebből egyelőre semmit nem látunk. A költségvetés számai nem tartalmazzák ezeket a programokat. Tudjuk jól, hogy az elmúlt évben is voltak ilyen bejelentések, a gazdasági növekedésünk mégis minimálisra zsugorodott vissza. Miközben 8-9 százalékkal növekedtek a szomszéd országok, Magyarországon 1 százalék volt a gazdasági növekedés, a gazdasági teljesítmény.

Az egyik probléma tehát, hogy nincs semmiféle olyan ösztönző program, amely a munkahelymegtartást szolgálná, sőt ellenkezőleg, ebben a költségvetésben 70 milliárd forint van félretéve arra, hogy hogyan lehet a közszféra dolgozóit elbocsátani és ezekből a végkielégítést kifizetni.

A második probléma: tegnap fogadta el az MSZP és az MDF frakciója az adótörvényeket. Semmiféle adócsökkentés ebben az elfogadott adócsomagban nincs. Semmiféle adócsökkentés! Miközben nincs munkahelymegtartó vállalkozásokat, főleg kis- és középvállalkozókat ösztönző csomag, azonközben az adótörvényekben sincs semmiféle olyan csökkentés, mint amit egyébként Európában alkalmaznak. Erre mondjuk mi azt, hogy Magyarország nem az európai gyakorlatot és megoldásokat követi, hanem szembemegy ezekkel, mert sem ösztönzés, sem adócsökkentés ebben a programban nem szerepel, csak megszorító csomagok vannak, és ezek a megszorítások elsősorban a nyugdíjasokat és a közszférában dolgozókat érintik.

Nem véletlen az a hét végi tüntetés, ami itt volt Budapesten. Világosan mutatta, hogy a közszféra nem nyertese volt az elmúlt éveknek, hanem sajnos a vesztese, és 2009-nek ebben a tekintetben még inkább vesztesévé fog válni.

Tehát Magyarország 2009-re úgy fut rá, hogy költségvetési, államháztartási politikában semmi változás nincs. Magyarország sem adócsökkentéssel, sem vállalkozásösztönzéssel, sem munkahelymegtartó programokkal nem rendelkezik 2009-re.

(9.20)

Szeretnék arra is reagálni, ami itt elhangzott ebben a hosszú költségvetési vitában, miszerint itt igazából még ilyen régi problémák gyökerei vannak, és az MSZP oldaláról sokszor hallhattuk, hogy igazából a 2001-ben elindított otthonteremtési támogatás ennek az oka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjam el, hogy a Medgyessy-kormány, az MSZP-SZDSZ-kormány első intézkedése volt 2003-ban, hogy ezt az otthonteremtési programot leállította. Ez az otthonteremtési program azóta nem fut. Azt is hadd tegyem persze hozzá, hogy előtte az MSZP-SZDSZ-kormány miniszterei és államtitkárai nagy számban vették igénybe ennek a kedvezményes otthonteremtési programnak a kedvező hiteleit, majd utána szépen leállították és megszüntették.

Ezért tartom méltánytalannak és ezért tartom hamisnak, amikor most, 2008-ban, öt évvel később, arra próbálják hárítani a saját felelőtlenségüket és a saját rossz gazdaságpolitikai döntéseiket, hogy mi történt 2002 előtt. Azt gondolom, hogy ez méltánytalan, és szerencsére ezt már az emberek sem hiszik el. Ha megnézik, a költségvetésben a lakástámogatásra költött összegek nemhogy a reálértéküket nem tartják, nominálisan csökkennek.

Úgy gondolják, hogy valóban ezért van Magyarországon válság? Nem, tisztelt képviselőtársaim! Ahogy elmondtam, a magas adók, a pazarló államháztartási működés, a felelőtlen gazdaságpolitika, az a gazdaságpolitika, amely Magyarország adósságát az elmúlt hat évben duplájára emelte, igazából az az oka annak, hogy Magyarország jóval sebezhetőbbé vált, mint a környező országok.

Hozzá kell tennem, hogy ez a gazdaságpolitika párosul ma egy olyan pénzügypolitikával, amely semmilyen tekintetben nem segíti a 2009-es kilábalást. Utalnom kell arra, hogy Magyarországon irreálisan magas, 11 százalékos jegybanki alapkamat van, amely, ha a kereskedelmi bankok hiteleit nézem meg, 14-15, sőt adott esetben 20 százalékos hitelkamatokat jelent a piacon. Nincs ma Magyarországon szerintem olyan vállalkozás, amelyik 15-20 százalékos hitelkamatokkal tudna nyereségesen működni recesszióban. Ez fogalmilag kizárt.

Azt gondolom tehát, hogy egy jogos felvetése az a gazdaságpolitikával foglalkozó szakértőknek, szakembereknek, de akár parlamenti képviselőknek is, hogy a kamatpolitikában módosulásra van szükség, és el kell kezdődnie egy olyan kamatcsökkentési politikának, amely segíti a magyar vállalkozásokat abban, hogy 2009-ben életképesek maradjanak, túléljék ezt a válságot, megpróbálják megtartani a munkahelyeket, és megpróbáljanak olyan fejlesztéseket akár elindítani belső vagy uniós forrásokból, amelyek a munkanélküliség növekedését - ami várhatóan 2009-ben bekövetkezik - fékezni tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ezek a legfontosabb következményei annak a döntésnek, amelyet itt a parlamentben az MSZP és az SZDSZ képviselői meghoztak. Sajnáljuk, hogy a kormány végig érzéketlen maradt azokra a felvetésekre, amelyeket ellenzéki oldalon megtettünk; elmondtuk, hogy gazdaságösztönzés kell, elmondtuk, hogy adócsökkentés kell, elmondtuk azt, hogy a felesleges állami kiadásokat valóban le kell faragni - nem látjuk ebben a költségvetésben, hogy akár a kommunikációs kiadások, akár a jövő évi eszközbeszerzések csökkennének. Így 2009 indokolatlanul magas terheket fog jelenteni a magyar lakosságnak, és ez a költségvetés nem szolgálja azt a célt, hogy Magyarország lakói, a vállalkozások, a magánszemélyek könnyebben vészeljék át ezt a világgazdasági recessziót.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)