Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön szeretném köszönteni az egyetlen képviselő hölgyet  bocsánat, most már kettőt. No, én még egyszer, utoljára nekiugrok. Tényleg többet nem kívánok ebben a vitában részt venni, hacsak személyes megtámadtatás nem ér, de szeretném még egyszer összefoglalni, hogy mi a probléma és mi a baj. Szeretnék most nagyon-nagyon plasztikus példákat mondani.

Van egy olyan történet, hogy egy férj és a felesége elmennek horgászni. Déltájt a férj lepihen, a felesége pedig bemegy a csónakkal a tó közepére egy könyvvel, és ott elkezd olvasni. Arra megy a halőr, és megkérdezi, hogy mit csinál itt hölgyem. Látja, hogy olvasok és napozok. De tudja, hogy itt tilos horgászni? Mondom önnek, hogy én nem horgászom, én olvasok és napozok. De ott van az eszköz magánál, kénytelen vagyok feljelenteni önt. Na, ha ön engem följelent, akkor én magát beperelem nemi erőszakért. De én magához sem értem. De az eszköz magánál van. (Derültség.)

(12.40)

Azt akarom ezzel mondani, hogy egy olyan helyzet fog előállni, hogy nem tudjuk pontosan azt, hogy aki ott ül fent a pulpituson, az egyébként mit is gondol arról a helyzetről, szituációról, ami itt történik. Szerintem az elmúlt pár órában számtalan példát próbáltak meg a képviselőtársaim ezzel kapcsolatban, ki bátrabban, ki esetleg szolidabban megfogalmazni. Ezért tartom azt fontosnak, hogy még egyszer megismételjük azt, hogy amikor önök ezt a fiókot kihúzták, és láttak egy korbácsot meg egy cukrot, akkor miért a korbácshoz kellett egyből nyúlni. Miért nincs az tényleg, hogy van egy helyzet, ami felé megyünk, jól láthatóan a politikában kevésbé a saját értékek felmutatása felé megyünk, sokkal inkább arra, hogy mi különböztet meg a másiktól minket, és ez óhatatlanul konfliktusokhoz vezet, miért nem próbáljuk legalább itt, ebben a Házban ezt valamilyen formában kezelni?

Valóban elfogadom Czunyi képviselő asszony mondatát, óvodás dolog, hogy ki kezdte ezt. Valóban, ezt talán fölösleges ezen a szinten megvitatni. De én például nagyon hajlok Szabó képviselőtársam kezdeményezésére, próbáljunk meg random módon tíz egyszerű embert az utcán megszólítani, ne a Pesti Srácokat és ne is az M1 tévét, hanem egyszerűen megkérdezzük, hogy szerinte ki okozza, ki miatt van az, hogy egy picit mintha a közbeszéd és a politika eldurvult volna az elmúlt időszakban ebben az országban.

Nos, az „onnan minek látszik?” kérdésére szeretnék egy egyszerű pszichológiai kísérletet bemutatni önöknek. Nézzék meg, hogy önök milyen számot látnak itt, amit felmutatok. (Felmutat egy papírra rajzolt 9-est.) Nyilván értik, hogy mire gondolok. Ha én innen nézem, én 6-ost látok. Az a helyzet van, hogy onnan nézvést a világ valóban annak látszik, innen nézvést viszont ez pont fordítva van. (Varju László: Tiltott eszköz.) Tessék? Tiltott eszközt használtam? Elnézést kérek, akkor ezt vágják ki. (Derültség.)

ELNÖK: Ez az elnök jogköre, hogy megítélje. Folytassa, képviselő úr! (Szórványos taps.)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Innen már csak egy ugrás az, hogy eszembe jutott zseniális prózaírónk, Örkény István egypercese. Ennek bonyolult, hosszú címe van: „A legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem.” Úgy kezdődik: „Kezit csókolom, lehet itt felfújható gumimatracot venni? Mit tetszik? Nem ez a zöld bódé az, ami a Belkereskedelmi Minisztérium kölcsönzője? De igen. Akkor gumimatracot szeretnék.” Ismerik a történetet, nem akarom végigmondani.Szóval, azt akarom mondani, hogy próbáljunk meg ebből az egész menetből kizökkenni, és ahogy Oláh képviselőtársam elmondta, ezt a meccset a mai napon önök nyilvánvalóan elvesztették, tehát nem lehetett 22.45 és 23 óra között ezt a dolgot szép csöndesen lezárni. Itt vagyunk, szépen belecsusszantunk a délutánba is, és akik azért jöttek, hogy az önkormányzatiságot megvédjék, azoknak most egy picit még várniuk kell, hogy ezt megtehessék. Most még a demokráciát védjük egypár percig. Azt gondolom, talán érdemes lenne egy picit hazamenni, végiggondolni, van egy hétvégéjük, és akkor jövő héten nézzük meg, hogy tudunke ezzel a törvénnyel esetleg valamit kezdeni.

Utolsó gondolatom, ezt már inkább csak taktikailag mondom. Azért azt tényleg értse meg mindenki, hogy a politika eszköztára az elmúlt ezer évben kialakult. Nyilván ma már háborúkat ritkán kezdünk, hál’ istennek, itt Európában, de annak, hogy a hatalmon lévők milyen eszköztárral politizálnak, és az ellenzékben lévők milyen eszköztárral politizálnak, elég klasszikus szabályai vannak. Akkor, ha minden egyes eszköz, ami egyébként klasszikusan rendelkezésre áll az ellenzéknek, bezáródik, megszűnik vagy nem működik, azt kell mondjam, óhatatlanul vannak olyanfajta kitüremkedések, mint amit önök itt az elmúlt időszakban, akár egyedi akciókként, akár pedig közösségi akciókként megéltek.

Divat volt az elmúlt 12 órában megnézni, hogy ki mióta van ebben a Házban, én már ’94-ben is ültem itt, vannak, akik ennél is régebben, és emlékszem még arra az időszakra, amikor a parlamenti bizottsági üléseken elmondott mondatoknak volt nyilvánossága, volt súlya, volt jelentősége, a parlamenti bizottsági ülések olyan szakpolitikai fórumai voltak annak a területnek, ami tényleg nagyon komoly, nívós volt. Ha ott az ember hibázott vagy egy rossz mondatot mondott, rossz példát használt, bizony-bizony nagyon komolyan rá tudott zuhanni a szakma.

Ne haragudjanak, ha azt mondom, szívós munkával az elmúlt években elértük azt  ebben most nem akarom önöket semmilyen módon vádolni , hogy tulajdonképpen a parlament plenáris ülése leszűkült a napirend előtti felszólalásokra, és arra az egy órára, amikor a miniszterelnök bent van. Minden más pedig gyakorlatilag még a „törvénygyár”, egyébként talán elegánsnak tűnő és valamilyen módon szakszerűnek tűnő kifejezésnek sem felel meg. Közös érdekünk és közös felelősségünk meggyőződésem szerint az, hogy ha itt akarunk majd egyszer, valamikor, amikor már a „mindenki vesztett egyszer és mindenki nyert egyszer” állapotán túl vagyunk, és egy picit megnyugszanak a kedélyek, akkor talán érdekünk az, hogy valóban egy komoly és hatékonyan működő, színvonalas parlamentet tartsunk fenn.

Remélem, nem tartottam fenn túl hosszú ideig a Ház munkáját, köszönöm szépen a figyelmet.