Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Össze fog csengeni az előttem felszólaló képviselőtársammal, amit el fogok mondani.

A vita e szakaszában a 9. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító javaslatom a törvényjavaslat 10. §-ában szereplő NFA-törvény 13/A. § (3) bekezdését korrigálná. Ez a bekezdés a törvényjavaslat értelmében így szól: “Az NFA a kormány rendeletében meghatározott jogosulttól a termőföldet, ideértve a védett vagy védelemre tervezett természeti területnek minősülő termőföldet is, a rendeletben előírt feltételek fennállása esetén életjáradék fizetése ellenében a magyar állam javára megvásárolhatja.ö Vagyis mérlegelés tárgya az, hogy az NFA a termőföld-tulajdonostól a rendeletben előírt feltételek teljesülése esetén is megveszi-e a felkínált földet vagy sem. Már korábban is kifejtettem, hogy a tulajdonosokkal szemben méltánytalannak tartom a lázas földszerzésnek ezt a nem is burkolt formában megjelenő formáját. Különös megvilágítást kap mindez, amikor úgy próbálják eladni, mintha a földtulajdonosok érdekében történne a termőföld állam által megszerzése.

A “földet életjáradékértö, a 210/2004-es kormányrendelet már a címében is árulkodó, hiszen a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről beszél. Véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos “megvásárlásö vagy “megváltásö fogalmakat használja. Ez a jelenleg hatályban lévő, földszerzésre irányuló, földállamosító kormányrendelet magán hordozza az állami önkény 1990-et megelőző ismérveit, amely többnyire csak az egyik felet kötelezi. Emellett van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan különlegessége, hogy egy másik, a Nemzeti Földalapról szóló törvényjavaslatnak múlt kedden volt a zárószavazása. Kíváncsian vártuk a szavazás eredményét, ugyanis az általános vita megkezdésekor még nem támogatta azt a kormány, viszont a módosító javaslatok tárgyalásánál már hajlott arra. De hogy miért volt igazán érdekes ez a zárószavazás, arra választ a jelen törvényjavaslat ad, a 12. §-ban a következő olvasható: “E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az NFA 5. §-a.ö Ez az a paragrafus, amiről június óta vitatkoztunk a parlamentben. Általános vitára nem is egy, hanem két nap állt rendelkezésre. Mellesleg a mostani, jóval összetettebb törvényjavaslatra csak egy napot biztosítottak. Most sokkal inkább elmondható az, amit már az akkori általános vitánál jeleztem, hogy tudniillik a törvényalkotási munka kifigurázása folyik. Hiszen míg a T/16418. számú törvényjavaslat egy egyszerű rendeletmódosítási feladat helyett teljesen feleslegesen és szakszerűtlenül magát a törvényt módosította, addig a jelenlegi törvényjavaslat a másikkal párhuzamosan újból kormányrendeletben szabályozná még azt is, hogy kitől lehet a földet megvásárolni, aminek célszerűségére egyébként mi már annak idején is felhívtuk a figyelmet. Akkor, mivel ellenzéki oldalról hangzott el ez a javaslat, azt helyből elvetették. Most viszont a két alkalommal általános vitában tárgyalt 5. §-t egy tollvonással teljesen eltörlik. Van a dolognak tehát egy különös bája. Nemrég voltunk szemtanúi a kormány és a kormánypártok egymásra találásának, amikor ennek az ominózus 5. §-nak a módosításáról volt szó, és megint fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat éppen ezt a paragrafust törli el, amiről egyébként múlt kedden még zárószavazás volt. Nem tudom, minek szavaztunk róla!

Ezek után kíváncsian vártuk a szavazás eredményét, kormánypárti képviselőtársaim hogyan szavaznak egy olyan kormánypártiak által kezdeményezett javaslatról, ami a kormány által benyújtott jelenlegi törvényjavaslat szerint minden bizonnyal a szemétkosárban köt ki. Tudván, hogy a zárószavazásnál maga a miniszter úr is igennel szavazott, most már nemcsak a kormánypárti képviselőkről, de magáról a kormányról is elmondhatjuk, hogy a törvényalkotási munka kifigurázásához kollaborált.

Kérem képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatomat támogassák. Köszönöm a figyelmet.