Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Menetrendszerűen befutott a köznevelési törvény legújabb módosítása. Ezeknek a folyamatos változtatásoknak már se szeri, se száma. Az előző ciklusban Michl József és alkalmi társai, Hoffman Pál és Hoppál Péter végezték el ezt a kisiparos, törvényfaragó munkát, egyéni képviselői indítványokkal próbálták kezelni a köznevelési rendszer folyamatos működési problémáit.

Nem is olyan régen, még tavaly év végén tárgyaltuk a parlamentben az Emberi Erőforrások Minisztériuma által beadott oktatási salátát, annak egy része szintén vonatkozott az oktatási intézmények működtetésére. Most is ezzel kell foglalkoznunk. 2015 februárjában Kucsák László siet a nemzeti köznevelési rendszer segítségére. Egyéni képviselői indítványa műfajából következően kikerüli az egyeztetések és a konzultációk kénytelen és kellemetlen lebonyolítását. Ahogy korábban is, most is az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékes főosztálya mondta tollba a változtatásokat. Későn ébredtek, bizonyos határidők miatt gyorsan kell változtatni a működtetéssel kapcsolatos szabályokon, ki tudja, hányadik alkalommal már.

Kucsák László konkrét javaslata röviden az önkormányzatok működtetésével kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettséget egységesítené, és ennek határidejét tolná ki. Hoffmann Rózsa iskolafenntartói koncepciója alapján ugyanis alapesetben 3 ezer főt meghaladó lakosságszámú települési önkormányzatok az intézmények működtetői. A 3 ezer főt meg nem haladó lakosságszámú települési önkormányzatoknak viszont még a működtetést sem biztosítják. Amennyiben mégis máshogy tennék, ezt a szándékukat kérelem benyújtásával tudják jelezni. Ennek részletei módosultak most kismértékben.

Nem is ez az érdekes, hanem sokkal inkább az, hogy még mindig egy alapjaiban elhibázott iskolafenntartói rendszer szabályozását toldozgatják, foldozgatják tovább. Az sem érdekes igazából, hogy ezt most megint nem minisztériumi előterjesztéssel, hanem egyéni képviselői indítvánnyal teszik meg. A lényeg az, hogy még mindig nem arról beszélünk, hogyan lehetne változtatni ezen az alapjaiban elhibázott fenntartói, működtetői rendszeren. A görcsös központosítás, a rendszeridegen mamutintézmény, ami a KLIK, az állandósult forráshiány ‑ a szakértők szerint közel 200 milliárd forint hiányzik ugyanis a költségvetésből ‑, a folyamatos módosítások, ezek mind-mind hozzájárulnak a működési problémákhoz, rendszerhibákhoz és a napi szintű zavarokhoz. Bár volt már arról szó, hogy felülvizsgálják a jelenlegi szisztémát, nem tudjuk, hogy ez folyamatban van-e, és milyen változások következnek ebből. Egyelőre csak az látszik, hogy Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár vezetésével a Nemzetgazdasági Minisztérium kiemeli a szakképző intézményeket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fennhatósága alól. Nem tudjuk, ez milyen változást hoz, de a jelenlegihez képest rosszabb már csak nem lehet.

A Lehet Más a Politika nem csak a kritikát fogalmazza meg, igyekszünk konstruktívak lenni, a fenntartás-működtetés kapcsán is egy köztes megoldást képviselünk. A rendszerváltás után egy centralizált, széttagolt önkormányzati fenntartói modell épült ki. A rendszerben meglévő jelentős egyenlőtlenségek oka nagy részben az, hogy a kisebb önkormányzatok pénzhiány miatt nem tudtak olyan minőségi oktatást kínálni a helyi lakosoknak, mint a jobb helyzetben lévő önkormányzatok. A szabad iskolaválasztás lehetőséget teremtett az intézmények közti vándorlásra, a szülők elvihették gyerekeiket nagyobb városokba, jobb iskolákba. 2010 után azonban átestünk a ló másik oldalára. Az állami fenntartásba vétel és a mindenre kiterjedő központosítás bemerevítette, befagyasztotta a rendszert, megkötötték a pedagógusok kezét, megkötötték az iskolaigazgatók kezét, az intézmények mozgástere megszűnt. A rendszerbe azonban nemhogy több, de a pedagógusbér-emelésig egyre kevesebb pénz kerül. Bár a pedagógusbér-emelés valóban jelentős forrásokat pumpál a köznevelés rendszerébe, és nagy szükség is van rá ‑ zárójelben megjegyzem, hogy az életpályamodell és a munkaterhek növelése persze már egy kevésbé sikertörténet ‑, de ez a működtetési, fenntartási kérdéseken nem segít.

Az LMP köztes megoldása arról szól, hogy a központi, állami helyett a helyi közösségek fenntartói szerepét kell erősíteni, és ott, ahol az önkormányzat kéri, vissza kell adni az iskolákat a helyi közösség részére, az államnak pedig a vállalt pluszfeladatok ellátásához szükséges forrásokat biztosítania kell. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy máról holnapra nem lehet átalakítani a rendszert, a KLIK-et sem lehet csak úgy bezárni. De minél előbb megoldást kell találni az iskolafenntartás, -működtetés kérdésére; a korábbi liberális decentralizált modell és a jelenlegi, szocializmusba visszatekintő, államosított, központosított közoktatás sem működik. A megoldás valahol a kettő között van. Farigcsálások helyett ezt kellene minél hamarabb megalkotni, egyeztetni és a megfelelő előkészítés után bevezetni. Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)