Felszólalás adatai

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban félidejéhez érkezett a kormányzás, és ilyenkor talán érdemes egy picit megállni és megnézni, mi történt az elmúlt két évben. Persze öt percben ilyen mérleget vonni nagyon nehéz, úgyhogy ha mégis egy mondatban kellene ezt a mérleget megvonnom, akkor azt tudnám mondani, hogy önök az elmúlt két évben minden erejükkel arra törekedtek, hogy bebetonozzák a hatalmukat, és a ránk váró két évben pedig arra törekszenek, hogy a következő választásokat megnyerjék, megindítsák a választási kampányt, ugye, megvannak már a választókerületekben a képviselőjelöltek. Tehát két év hatalmi bebetonozás, két év választási kampány - nagyjából így fog kinézni ez a négy év. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mikor fognak kormányozni.

A nagy kérdés az önök kormányzásával kapcsolatban 2010 tavaszán az volt, hogy ami jön ezzel a kétharmados kormánytöbbséggel, az az elmúlt húsz év befejezése és valami új elkezdése lesz, vagy pedig az elmúlt húsz év folytatása. Ez volt az a nagy kérdés, amire mindenki a választ várta, és önök hatalmas igyekezetet mutattak abba az irányba, hogy az első verzió teljesüljön, legalábbis kommunikációsan. A választási győzelmet, aminek az értékét nyilvánvalóan nem akarom lebecsülni, de mégsem az önök győzelme volt igazándiból, hanem az MSZP hatalmas bukása, ezt önök elnevezték forradalomnak. Azt az Európai Unióval folyó kutyakomédiát, amely másod-, harmad- és negyedrendű frontokon zajlott, és a valódi kérdésekről egyáltalán nem szólt és kardcsörgetés volt csupán, azt önök elnevezték gazdasági szabadságharcnak. És azt a kozmetikai beavatkozást, azt a plasztikai sebészeti beavatkozást, amit az előző alkotmányunkkal kapcsolatban végbevittek, azt meg elnevezték alaptörvénynek. Tehát jól látható, hogy hatalmas kommunikációs gépezetet indítottak be arra nézve, hogy a nagy változásnak, a Fidesz új világának a képét megpróbálják felrajzolni, de a valóság ennél sokkal egyértelműbb: önök nem befejezték az elmúlt húsz évet, hanem mind a mai napig folytatják azt.

Mi a valóság ugyanis? A valóság az, hogy Magyarország és a magyar társadalom ugyanolyan kiszolgáltatott, illetve még kiszolgáltatottabb, mint amilyen az elmúlt húsz évben volt. Ki vagyunk szolgáltatva a bankoknak, amelyek ugyanolyan könnyen terhelik tovább az őket érő névleges terheket, ahogy azt nem szégyellik.

Ki vagyunk szolgáltatva a multinacionális cégeknek, amelyekre önök kivetnek bizonyos terheket, de azt is továbbterhelik a társadalomra; és a duális gazdaságban betöltött erőfölényük a magyar vállalkozásokkal szemben egyáltalán nem csökkent az elmúlt két évben.

És legfőképpen ki vagyunk szolgáltatva az Európai Uniónak, és az elmúlt hónapok talán önök számára is bebizonyították azt - még ha ki sem merik mondani -, hogy az Európai Uniónak Magyarország csupán gyarmata. Olcsó munkaerőre van szükség, piacra van szükség, szemétlerakóra van szükség. Dióhéjban ennyi az európai uniós tagságunk mérlege, és önök ehhez asszisztálnak, azokért a politikai és gazdasági morzsákért, amit cserébe kapnak.

Ki vagyunk szolgáltatva külföldi politikai tanácsadóknak. Ron Werber után Obama tanácsadói érkeznek a Magyar Szocialista Párthoz. De önök sem vetik meg az ilyenfajta segítséget: amerikai és izraeli tapasztalatokkal rendelkező politikai tanácsadók fogják majd önöknek elmagyarázni, hogyan kell a hazugságot igazságként bemutatni.

Ki vagyunk szolgáltatva az államadósságnak, amelynek a csökkentésére önök hatalmas terheket róttak a magyar társadalomra. Ennek a mértéke sem változott.

És ki vagyunk szolgáltatva a kormányzati háttérrel működő korrupciónak is, amely az adóforintok nagy részét vagy egy jelentős részét eltünteti. Ezzel kapcsolatban javasolta a Jobbik, és bízom benne, hogy ez fel fog állni, és bízom benne, hogy a kormánypártok is támogatni fogják azt a vizsgálóbizottságot, amely Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és a Fidesz holdudvarának gazdasági, közbeszerzési ügyeit lenne hivatott kivizsgálni.

Összességében tehát az mondható el, hogy önök a huszonkét év csapdájában vergődnek tovább, ez pedig nem más, mint a megszorítások politikája. Egyetlenegy válaszuk van ezekre a problémákra: a megszorítás, a megszorítás és a megszorítás. Kezdődött a Széll Kálmán-tervvel, amiről azt ígérték, hogy ez majd egyensúlyba hozza az országot, aztán jött a konvergenciaprogram, aztán a lovasberényi kiigazítás, a 2012-es költségvetés, annak is a két kiigazítása. Akkor már azt mondták, hogy most már többre nem lesz szükség, de itt van a Széll Kálmán-terv 2.0. És minden bizonnyal itt még nem fogunk megállni a megszorítások történetében.

Történelmi tragédia felé kormányozzák az országot. Görögország sorsára fog jutni Magyarország, ha ebben a történelmi tragédia felé tartó Magyarországon önök nem vesznek egy történelmi fordulatot, amelynek vannak bizonyos pillérei. A Jobbik elképzelései szerint Magyarországnak az Európai Unió helyett az Európai Gazdasági Térségben van a helye, ahogy Norvégia és Svájc is így tesz. Az államadósságot - hiába próbálják ezt önök elhallgatni - újra kell tárgyalni, mert nem kifizethető, nem kitermelhető ez az államadósság. A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart is talpra kellene állítani, de nem úgy, hogy elüldözzük Ángyán Józsefet, és narancsbárókat hozunk hatalomba az állami földbérleteken. És mindenképpen szükség van egy valódi keleti fordulatra Oroszország, Törökország, Közép-Ázsia, a Távol-Kelet irányába, ahol piacokat tudnánk találni a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeknek.

Kérem önöket, hogy forduljanak vissza ebből a zsákutcából, ne vezessék Görögország sorsára Magyarországot, ne megszorításokkal terheljék a magyar társadalmat, hanem növeljék a gazdaságot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Ismét Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ön két dolgot hozott fel kritikaként a kormányzattal szemben első mondataként: az első a hatalom bebetonozása, a második pedig a 2014-es választásokra való törekvés. Ebből a másodikra való törekvést el kell hogy ismerjük, de minden párt erre törekszik, hogy a következő választásokat megnyerje. És nyilvánvaló, hogy igyekszünk jó kormányzásra és jó közigazgatásra, de emellett mindannyian politikusok vagyunk, tehát nyilvánvalóan szeretnénk a következő választásokon minél jobb eredményeket elérni.

Ami pedig a hatalom bebetonozását illeti. Simon Gábornak, az MSZP választmányi elnökének volt egy sajtótájékoztatója valamelyik ülésük után, ahol azt vetítette előre, hogy ha az MSZP-nek sikerül a civilekkel összefognia, akkor akár kétharmados győzelmet is arathatnak a következő választásokon 2014-ben. Úgyhogy nem tudom, hogy önök hogyan gondolják az ellenzék különböző padsoraiban a hatalom bebetonozását, de nyilvánvalóan, ha az MSZP úgy gondolja, hogy akár kétharmados győzelmet is tud aratni a következő választásokon, akkor nem valószínű, hogy olyasfajta akadályokat gördített volna a Fidesz-KDNP a közjogi rendszerbe vagy a választójogi rendszerbe, amelyik megakadályozná bármikor, hogy kormányváltás legyen abban az esetben, ha az emberek elégedetlenek egy kormánnyal, és valamelyik ellenzéki pártot alkalmasnak tartják arra, hogy a kormánypárt helyére lépjen. De egyelőre úgy tűnik, hogy energiát és munkatempót inkább a kormányoldalon látnak. Ön is jól láthatja, és sokszor az ön frakciótársai is kritikát fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, hogy milyen gyorsan zajlik a jogalkotás. Azért zajlik gyorsan, mert nagyon sok törvényt vagy jogszabályt kell hogy elfogadjunk. Ezen a héten is egy nappal meghosszabbítottuk a rendes ülést, és még péntekre egy rendkívüli napot is összehívtunk, hiszen minden héten egyre több és több munkája és feladata van az Országgyűlésnek, pontosan azért, mert úgy gondoljuk, hogy nagyon nagy munkát kell hogy elvégezzünk, húsz év elmaradt feladatait kell hogy elvégezzük.

Ön azt mondta, hogy huszonkét év csapdájában vagyunk. Egyáltalán nem, ez a nagy törvényalkotási tempó pontosan azt igazolja, hogy húsz év hibáit kell részben vagy egészben, de két év alatt és négy év alatt helyrehoznunk.

És pontosan az a célunk, amit ön is említett, a szuverenitás visszaszerzése, a kiszolgáltatottság csökkentése. Mi más lett volna nagyobb fegyvertény a kiszolgáltatottság csökkentésével kapcsolatban, mint például a végtörlesztés lehetősége, hiszen egy ország nem lehet szuverén, nem lehet független, ha az állampolgárai nem függetlenek, ha akár a hiteltörlesztő-részleteik más országok valutájától függnek, ha nincs befolyásuk arra, hogy a havi jövedelmükből mennyit kell hiteltörlesztésre fordítsanak.

És ez a kormányzat vállalt nem kicsi nemzetközi konfliktust. Ön meghunyászkodással, álkardcsörgetéssel vádolta ezt a kormányzatot. Tisztelt Képviselő Úr! Van okos érdekképviselete egy országnak, ami nyilván konfliktusokkal jár, és van magáért a konfliktusért vívott küzdelem, ami lehet, hogy a Jobbikra jellemzőbb. A kormányzat akkor vállalt fel konfliktust nagy nemzetközi cégekkel vagy az Európai Unióval, amikor ezt Magyarország érdeke úgy kívánta.

(14.00)

Hiszen mi úgy gondoltuk, hogy ez az ország szuverén abban a tekintetben, hogy a kormányzatának az ország érdekeit, a közjót kell szolgálnia, ezért vállaltuk a konfliktust nemzetközi szervezetekkel, az Unióval vagy más országokkal, hiszen nekünk nem az Európai Unió más tagállamai érdekét kell képviselnünk, hanem a sajátunkat. Az államadósság csökkentése, amit ön már egyfajta mumusaként emlegetett a kormányzatnak, szintén a kiszolgáltatottság csökkentését jelenti, hiszen Magyarország, mondjuk, katonailag vagy közigazgatási szempontból független, de ugyanilyen kiszolgáltatottságot jelent az, hogyha pénzügyi szempontból nem tud önállóan döntéseket hozni.

Ez a kormányzat igyekezett az elmúlt két évben mindenfajta megszorítást elkerülni. Ha ön kinyit bármilyen újságot, megnézi, hogy mi történik Írországban, mi történik Spanyolországban, mi történik Portugáliában, mi történik Olaszországban vagy bármilyen más európai uniós tagállamban, szinte kivétel nélkül - maximum egy-két szerencsés ország van csak - mindenhol arról szólnak a hírek, hogy nyugdíjcsökkentés, adóemelés, közszolgálati elbocsátások, közszolgálati bércsökkentések. Ilyesfajta környezetben a magyar kormány például a nyugdíjaknak nemcsak hogy megőrizte az értékét, hanem reálértéken is tudta tartani, hiszen több mint 4 százalékos nyugdíjemelést is végre tudott hajtani, pontosan azért, hogy ne megszorításokból építkezzen ez az ország, hanem gazdaságösztönzésből; mint ami például a magyar kis- és középvállalkozóknak a legkedvezőbb, a társasági adónak a szinte rekordszintre csökkentése, 19 százalékról 10 százalékra csökkentése. Ez szintén nem az 500 millió forint fölötti multiknak kedvez igazán, hanem a magyar kis- és középvállalkozóknak, és a munkát terhelő adóknak a csökkentése, a családi adókedvezmények, szintén egy olyan jövőképet vetítenek mindnyájunk elé, és a sarkalatos törvényekben is, amit lehetett, ebből megszövegeztünk, hogy stabilitás legyen hosszú távon Magyarországon, hogy a munkára épülő és a gyerekekért élő és nem a gyerekekből élő magyarokat támogassuk minél nagyobb mértékben.

Ami viszont, úgy gondolom, történelmi tragédiát jelentene Magyarország számára, az a Jobbik politikájának az ösztönzése. Önöknek is van már két évük a parlamentben, azzal önök is nyilván, mint ahogy mi is, elszámolással tartozunk a saját választóinknak. Ha a magyar-magyar közötti, a magyar-romák közötti együttélés tekintetében a Jobbik útjára lépett volna bármilyen kormányzat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az már nemzeti tragédiába torkollott volna; akárcsak az EU-ból való kilépésünk. Ami Svájcnak vagy Norvégiának megengedhető, de nekünk se bankjaink, se pedig halászatunk vagy...

ELNÖK: Államtitkár úr, lejárt az idő!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: ...északi-tengeri energiakincsünk nincsen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   11-14   15-20   21-24      Ülésnap adatai