Felszólalás adatai

Így továbblépünk a következő napirendi pontra. Soron következik a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Hasonlóan az előző napirendi pontokhoz, az Országgyűlés a törvényjavaslat részletes vitájának 4 óra 20 perces időkeretben történő tárgyalásáról döntött. Lázár János és más képviselők önálló indítványát T/5281. számon ismerhették meg. Tájékoztatom önöket, hogy Gyopáros Alpár képviselő úr a mai napon csatlakozott az előterjesztőkhöz.

Most az előterjesztői expozé következik. Felkérem Heintz Tamás képviselő urat, 25 perces időkeretben, hogy ha jól érzékelem, akkor innen, az előadói pulpitusról, tartsa meg expozéját. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Előttünk fekszik a T/5281. számú törvényjavaslat, amely a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szól. A beterjesztők szándéka az volt, hogy folytatva a fél éve elfogadott, a nemdohányzók védelmében született törvényjavaslat célkitűzését, a megelőzés, a prevenció módszereivel javítsa a közismerten rendkívül rossz népegészségügyi mutatókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg itt vitázunk a törvényjavaslatról, s telnek az órák, ne feledjék: óránként három embertársunkat veszítjük el a dohányzás miatt, s ez évente a fogyó magyar lakosságból 30 ezer embert ragad el. Egészségpolitikusként, előterjesztőként ez a fő motívum, és természetesen az előttünk fekvő törvényjavaslatot is elsősorban ebből a szempontból javaslom vizsgálatunk tárgyává tenni.

A nemdohányzók védelméről szóló törvény tárgyalásakor már elhangzott, a törvényalkotó nem titkolt szándéka, hogy minél kevesebben, minél kevesebbszer gyújthassanak rá. Jól működő törvény esetén várható, hogy a 10 milliós lakosságszámot és a 3 millió dohányost alapul véve évente 100 ezer leszokás lehet az optimális és elvárható egészséghaszon.

Külön problémát jelent az ifjúság, a fiatalkorúak dohányzása, amely riasztó méreteket öltött. Feladatunk tehát a hozzáférés lényeges szűkítése, a jogosulatlan kiszolgálások megfékezése.

De beszéljenek a tények! Az Országos Egészségfejlesztési Intézet 2008. évi adatfelvétele iskolaalapú felmérés volt, egy 5 évvel korábbi felméréshez hasonlóan. A vizsgálat során kétlépcsős mintavételi eljárást alkalmaztak a hetedik, kilencedik évfolyamokra vetítve. A megkérdezett fiatalok zöme hivatalos elárusítóhelyen vásárolja a cigarettát, mindössze 5 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy zárjegy nélküli, csempészett cigarettát vásárol valamilyen gyakorisággal, de 0,2 százalékuk mindig ilyet vásárol. A dohányzó tanulók több mint felét nem utasították vissza az eladók a korukra való hivatkozással, amikor cigarettát akartak vásárolni. Ez leginkább a fővárosi tanulók esetében mutatható ki, a nemi megoszlást tekintve pedig a 18 év alatti lányokat kevésbé utasítják el az eladók cigarettavásárláskor, mint a fiúkat.

A dohánytermékekhez való hozzáférés jellemzői bizony, ahogy az előbb említettem, a nemek arányában is változnak. Szignifikánsan kevesebb tanulót nem utasítottak vissza egyébként az 5 évvel korábbi adatfelvételhez képest. 5 éve még 70 százalékukat nem utasították el, ez most 51 százalék. A fiúknál korábban 62 százalékukat nem utasították, most már csak 48 százalékukat.

(14.10)

Ezek az értékek még mindig kiugróan magasak, figyelembe véve, hogy a hatályos jogszabályok szerint tilos bármilyen fajta dohánytermék értékesítése kiskorúak számára. A válaszadók 6,2 százalékát kínálta már meg valamely dohánycég képviselője ingyencigarettával, ez az arány a korábbi 5 évhez képest nem változott szignifikánsan.

2003-ban majdnem 10 százalékkal több dohányzó fiú vásárolt cigarettát üzletben, mint amennyi dohányzó leány, ami szignifikáns különbségnek mutatkozott.

2008-ban már csak a megkérdezettek fele vásárolt üzletben dohányterméket, ők elsősorban fővárosi diákok. Ezzel összefüggésben jól látható, hogy a kiskorúak dohánytermékekhez való jutásának szabályozása vidéken, a falvakban és az egyéb városokban egyaránt jobban érvényesül, amely a jogkövető magatartás területi különbségei mellett a kis közösségek vélemény- és attitűdformáló erejének egyik bizonyítéka. Hadd jegyezzem meg, hogy a fenti adatokat - még egyszer - az OEFI Dohányzás Fókuszpont munkatársai biztosították számunkra a megfelelő döntéshozás érdekében.

Tisztelt Ház! A most közölt adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a rászokás, a rászoktatás nincs megfelelő igazgatási kontroll alatt, annak erőteljes átalakítása szükséges, különben nem érjük el a kívánt preventív, megelőző hatást, és minden marad a régiben. Ez pedig egyik képviselőtársamnak sem lehet szándéka. Ne felejtsük el, ma a felnőtt lakosság 25-55 év közötti korosztályának a fele dohányzik. Ez az arány az 55 év feletti korosztályban 20 százalékra csökken. Ha valaki azt feltételezné közülünk, hogy leszoktak, az téved, mert az a 30 százalék bizony meghalt. Életerős, munkaképes családapák, édesanyák válnak a dohányzás áldozatává, azonnali cselekvés szükséges, ennek pedig fontos eleme a ma tárgyalandó törvényjavaslat.

A fiatalkorúak hozzáférését taglaló számadatokból világosan kiderül, hogy a jelenlegi szabályozás nem felel meg a fiatalkorúak érdekeinek, őket a dohánytermékek fogyasztásától csak minden második elárusító védi. A jelenlegi ellenőrzési és bírságolási rendszer sem felel meg a törvényalkotó szándékának, az alkalmazottak nem érdekeltek megfelelően az ifjúság védelmében.

Tisztelt Ház! A dohánytermék-kiskereskedelem állami monopóliummá tétele és koncesszióba adása lehetőséget ad arra, hogy a kiskereskedelem működése, így a fiatalkorúak dohánytermékhez jutásának megakadályozása hathatós és eredményes lehessen. Fontos törvényi szabályozást és biztos életpályát jelent egy ilyen koncesszió elnyerése, hiszen 20-30 évig, meghosszabbítás esetén még 50 százalékkal hosszabb ideig megélhetést jelenthet egy családnak egy forgalmas dohánybolt. A törvény szigora viszont olyan erővel sújt le a jogszabályt semmibe vevőkre, hogy kevesen, sokkal kevesebben fogják megkockáztatni a megélhetésük összeomlását.

A törvényjavaslat külön érdeme, hogy a koncessziót elnyerők között kedvezményezettként jelennek meg csökkent munkaképességű, legalább három hónapja igazoltan munkanélküli vagy szülési szabadságról, gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról munkába visszatérni kívánó polgárok.

Tisztelt Ház! Az ifjúsági és szociális bizottság ülésén hangzott el az a vélemény, amely szerint ennek a törvényjavaslatnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Nagyon elmés és képszerű vélemény ez, de nem igaz. A javaslat lényege ugyanis röviden megfogalmazható, azt részletesen a nemdohányzók védelméről szóló törvényjavaslat is tartalmazza. Ez a törvény hosszú oldalakon keresztül olyan módosítások leírását tartalmazza, amelyek szükségesek a bevezetőmben már részletesen elmondott egészségnyereség eléréséhez. Pontosan tudjuk, minden egészségügyi törvényjavaslatnak gazdasági hatásai vannak és viszont, a gazdaság folyamatosan visszahat az egészségügyre. A törvényalkotó felelőssége mérlegelni azt, hogy mit tart igazi értéknek, és aszerint dönt, mi a fontos, a pénz vagy az élet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartották a bizottságok. Kérem önöket, hogy szíveskedjenek ezt megtárgyalni az általános vitában, és aztán támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

Megyünk tovább a következő hozzászólásban. Megkérdezem a kormányt, hogy kívánnak-e tízperces időkeretben reagálni. (Jelzésre:) Rétvári Bence államtitkár úr hüvelykujjával jelezte, hogy igen, vagy hogy egy perc.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Egy mondat, köszönöm szépen. A kormány a javaslatot támogatja. (Nyakó István: Halleluja!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Gazdagabbak lettünk egy információval, bár nagy volt az izgalom a Házban, azt hiszem, a kérdést illetően. (Dr. Rétvári Bence: Közjogilag fontos.)

Ebben az esetben most a bizottsági álláspontok ismertetésére, és természetesen a kisebbségi vélemények elhangzására kerítünk sort 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Ékes Józsefnek, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

ÉKES JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság tegnap tárgyalta meg a napirendi pontot, és érdekes módon ez azon ritka események egyike, amikor az előterjesztés annyira egyértelmű és annyira pontos megfogalmazással bírt, hogy magában a bizottságban sem kérdés, sem pedig vélemény nem alakult ki, sőt mi több, a bizottság egyhangúlag elfogadta magát az általános vitára való alkalmasságát, és a többségi véleményt ezáltal alkotta meg a bizottság.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A fogyasztóvédelmi bizottság előadója következik, Spaller Endre képviselő úr. Ugyancsak öt perce van.

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. A fogyasztóvédelmi bizottság megtárgyalta ezt az előterjesztést. Néhány évtizeddel ezelőtt még zajlottak olyan perek, amelyeket dohánygyárak indítottak azért, mert megbetegedett fogyasztók azt állították, hogy a dohányzás káros az egészségre. Ma a dobozokon e tényt jól láthatóan fel kell tüntetni. Tilos a dohányreklám. Tilos lesz január 1-jétől a legtöbb étteremben, kocsmában dohányozni. Tilos a vasúton, a munkahelyeken dohányozni.

Most egy új szakaszába lépett a dohányzás elleni küzdelem, amely egyben az emberi életért, az egészségesebb magyar társadalomért folytatott jogalkotás is egyben. Most korlátozni készül a törvényhozás a dohányzás hozzáférhetőségét, azaz nem lehet majd bárhol venni dohányterméket. Ettől azt várják, hogy ellenőrizhetőbb lesz, hogy ki férhet, vagyis inkább ki nem férhet hozzá e termékekhez. Reméljük, hogy a legkiszolgáltatottabbak, a gyermekek nem férhetnek majd hozzá. Úgy a legkönnyebb leszokni a dohányzásról, ha valaki rá sem szokik.

Lássuk a részleteket! Minden településen lehet legalább egy bolt, ahol lehet cigarettát venni azoknak, akik dohányoznak. A bizottságban felmerült, hogy ez a verseny korlátozása. Gondolom, ezt egy nemdohányzó mondta, különben tudná, hogy a cigaretta szabott áras, mindenhol ugyanannyiba kerül, üzletek közötti árverseny ma sincs. Pályáztatni kell az üzleteket, amelyek szeretnék a dohánytermékeket árulni. A pályázat lélekszámhoz kötött, és a boltnyitás biztosítja, hogy komoly előírásokat lehessen kérni a koncesszióért cserébe.

Mi lesz a kisvállalkozókkal? - hangzott el még a kérdés. Tudni kell, hogy egy doboz cigarettán 3-5 százalék haszna van egy kisvállalkozónak, azaz egy 500 forintos cigarettán mindössze 15-25 forint haszna van. Ugye belátható, hogy egy kiskereskedő nem ebből él. Azért tartja a cigarettát, mert azt várja tőle, hogy az becsalogassa a vevőket, ez pedig marketingkérdés. Azt gondolom, hogy az egészségünkért megtehetünk annyit, hogy máshogy marketingezünk egy boltot. Az előttünk lévő szabályozás ugyanakkor kimondja, hogy egy vállalkozóval legfeljebb kilenc szerződés köthető. Előnyben kell részesíteni továbbá a hátrányos helyzetűeket.

Összességében tehát még segítheti is a rendelkezés a kisvállalkozókat, csak nem úgy, ahogy eddig. A bolt külső falán reklámozni nem lehet, ott fel kell tüntetni azt, hogy ez egy dohánybolt, és hogy 18 éven aluliakat itt dohányipari termékkel nem szolgálnak ki. Bízom benne, hogy a magyar társadalom egyre egészségesebb lesz, és ez a törvény is hozzájárul ehhez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Megadom a szót Tóth Csaba képviselő úrnak - ha jól látom, nem tartózkodik most a teremben, a kisebbségi véleményt kellett volna ismertetnie.

Ebben az esetben megyünk tovább. Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony, KDNP - ő sem tartózkodik most a teremben. Akkor az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság többségi álláspontját nem fogjuk megismerni; viszont a kisebbségi vélemény ismertetésére itt van Varga László képviselő úr. Öné a szó öt percben. Elmondhatja a többségi álláspontot is, ha gondolja.

(14.20)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Egyébként nyilván ki fogok térni a többségi véleményre is, így kerek a dolog.

Valóban egy érdekes előterjesztés és összetett előterjesztés van előttünk, amelynek a címe is alapvetően két irányba mutat. Egyrészt a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényről van szó a T/5281. szám alatt.

Az alapvita a többségi vélemények és a kisebbségi vélemények között ott alakult ki, hogy például szerintem alapvetően inkább a dohánytermékek kiskereskedelméről szól ez a javaslat, és jóval kevésbé szól a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról ebben a tekintetben. Míg egyébként nagyon sokat beszéltek az előterjesztő képviseletében fideszes képviselőtársaim arról, hogy a 18 év alattiak dohányzását hogyan, miképpen kell visszaszorítanunk, ami nyilván egy olyan cél, amiben egyet lehet érteni, nyilván népegészségügyi szempontok is vannak ebben a kérdésben, azonban utaltam arra, hogy az előterjesztésnek jó, ha 5 százaléka, néhány sor foglalkozik ezzel a kérdéssel, és egyébként semmiféle szemléletformáló vagy egyéb módon motiváló része az előterjesztésnek nincsen. Gyakorlatilag annyi, hogy 18 év alatti nem léphet be olyan helyiségbe, ahol ilyen értékesítés zajlik. Megjegyzem, egyébként most se lehetne 18 év alattit kiszolgálni. Nyilván ennek a betartatása kérdőjeles ebben a tekintetben. De ebben az egy tekintetben szól a fiatalkorúakról az előterjesztés.

Azon kívül nyilván érzékelünk egy költségvetési folyamatot, amit nyilván a többség nem tett az asztalra. A költségvetés számai - hogy is mondjam - nem teljesülnek, a jövő évi költségvetés pedig nem túl stabil lábakon áll, sikerült végül is egy negyedik számmal, a három elfogadott szám után egy negyedik másik számot javasolt a költségvetési bizottság, ezt fogadtuk el fél 5-kor hajnalban.

Egy zárószavazás előtti módosító indítvány keretében önök javaslatot tettek a dohánytermékek jövedéki adójának további drasztikus növelésére, amire persze lehetne azt mondani, hogy népegészségügyi szempontból még akár jó is lehetne, de alapvetően persze ez is egy pénzbehajtás.

Azt gondoljuk, hogy ez a javaslat is azért alapvetően erről szól. Arról szól, hogy állami monopóliummá tesz egy kiskereskedelmi tevékenységet. Itt a dohánytermékek értékesítéséről van szó, 2000 fő alatt egyetlen ilyen engedélyt ad ki, javasol az előterjesztés, 2000 fő felett pedig 2000 lakosonként újabb egyet.

Nyilván ez beszűkíti, egy koncessziós eljárás keretében teszi kiadhatóvá az engedélyek körét, amely egyfajta kiváltság lesz, és felmerül a kérdése annak, hogy egyfajta klientúraépítésre is lehetőséget ad majd az, hogy ki kap ilyen lehetőséget és ki nem kap ilyen lehetőséget.

Azt gondolom, hogy alapvetően ennek az oka lehet első körben persze az állami bevételek növelése, és azt is elmondtam a bizottsági ülésen, így kerek a dolog, hogy vannak országok, ahol egyébként ez hasonlóképpen működik, és vannak országok, ahol persze ennek kultúrája van ilyen tekintetben. De azt tudom mondani önöknek, hogy egy olyan környezetben, ahol drasztikus jövedékiadó-növekedés van az egyik oldalon, és ezáltal hatalmas cigarettaár-emelkedés, a másik oldalon próbálnak a fiatalkorúak védelméről beszélni, ugyanakkor egy ilyen típusú eljárást hoznak be, akkor ezt komplexen nem lehet máshogy látni, mint úgy, hogy a költségvetésnek bevételekre van szüksége, és ezeket a bevételeket minél nagyobb számban, jövedéki adó és egyéb formában, koncessziós díj formájában igyekszik a költségvetés beszedni azért, hogy egyéb célokat finanszírozzon.

Ez nyilván azoknak az embereknek, akik ma - mondjuk ki - szenvedélybetegek a dohányzás tekintetében, sokan, azoknak ez nyilván egy nagyon komoly tehernövekedés, és azért kell ebben a tekintetben egy kicsit talán méltányosabbnak lenni, mert nagyon rugalmatlan ez a társadalom, tehát a dohányosok társadalma. Ezt úgy értem, hogy nem képes egyik napról a másikra leszokni ez a társadalom, tehát adott esetben a nagyon megnövekedett többletterheket is finanszírozza sajnos, olyan családi célok rovására is, ami nyilván egyéb módon pedig fontos lenne.

Tehát összességében véve: az előterjesztést ezért nem támogattuk. Nyilván az általános vita lefolytatása során még a frakcióm véleményét ismertetni fogom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Rendesen ugrálunk, remélem, tudják még követni. Most visszatérünk egy korábbi kisebbségi álláspont ismertetésére, mert visszaérkezett a terembe Tóth Csaba képviselő úr, aki gondolom, egészségügyi sétán volt, és nem cigiszüneten. Öné a szó, képviselő úr, öt percben: a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi álláspontja.

TÓTH CSABA, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi bizottság 2011. december 19-ei ülésén megtárgyalta a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló T/5281. számú törvényjavaslatot, amelyet általános vitára ajánlott.

A véleményükkel kisebbségben maradt bizottsági tagok nevében álláspontunkat az alábbiakban kívánom összefoglalni és az önök figyelmébe ajánlani.

Véleményként fogalmazódott meg, hogy egy ilyen nagy jelentőségű, fontos törvényjavaslat előkészítésére több időt kellett volna szánni, nem ilyen kapkodva előterjeszteni. Ezt az álláspontot erősítette meg a kormány képviselőjének válasza is, aki elmondta, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló tervezet egyes pontjai egyeztetés alatt vannak, ami a NAV és a foglalkoztatási kérdéseket is érinti. Ezek tisztázása után a javaslatot javítani fogják, ezért nem értettük, mi ez a sietség.

Kérdésként fogalmazódott meg, hogy miért nem lehetett megvárni, amíg a hatóságok, érintett társadalmi szervezetek ki nem alakítják az álláspontjukat az előterjesztéssel kapcsolatban. Kérdésünkre válaszolva helyettes államtitkár úr is elismerte, hogy a törvényjavaslat pontosításokra szorul. Leszögezhetjük, hogy egy ilyen fontos törvény nagyobb felkészülést, szélesebb társadalmi vitára bocsátást érdemelt volna.

A törvényjavaslattal kapcsolatban az előterjesztők azon céljával, ami arról szól, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása a szándék, alapvetően egyet is értettünk. Annak ellenére értünk egyet, hogy habár ezt a célt a jelenleg is hatályos, a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény betartása is garantálja. A jelenleg is hatályos jogszabály betartása és betartatása is segíthetné a jogalkotók eredeti szándékát. Ez azonban ma még nem teljesül.

A javaslattal kapcsolatban véleményünk szerint kettősség jelenik meg, egyrészt egészségügyi szempontokat figyelembe véve fontos területet érint, ugyanakkor össze van kapcsolva egy alapvetően kereskedelmi szabályozással. A két terület markánsabb elkülönítését tartjuk célravezetőnek, külön jogszabályban való megjelenítését. Ezt a javaslatunkat meg is fogalmaztuk.

Az előterjesztés másik fő célkitűzésével is egyet tudunk érteni, miszerint fontos kérdés a munkahelyteremtés, de ez a javaslat véleményünk szerint ezt nem segíti elő.

De a törvényjavaslat legkifogásolhatóbb része a dohánytermékek forgalmazásának koncessziójával foglalkozik. Ebből egyértelműen látszik, hogy az elsődleges cél újabb állami bevétel lehetőségének megteremtése, amely támogatható, jó cél mögé bújtatva jelenik meg. A javaslat értelmében kiemelt figyelmet fordít a hátrányosabb helyzetű, munkanélküli, gyermekgondozásból visszatérő, csökkent munkaképességű személyeknek a munka világába való visszatérésére. Ugyanakkor rengeteg problémát vet fel.

Mitől lesz ez a rendszer jobban ellenőrizhető, mint a korábbi törvény által szabályozott? Aggályos, hogy a kereskedelem, a piac egy nagy része állami kézbe kerül. Ellentmond egymásnak az a rész is, amelyben a csökkent munkaképességű, a legalább három hónapja igazoltan munkanélküli, valamint a szülési szabadságról vagy gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatért személyek helyzetbe hozását akarja ezzel a lépéssel elősegíteni. Hiszen azok a hátrányos helyzetű emberek, akik munkahelyhez való jutását segítené a javaslat, honnan fogják előteremteni például a koncessziós díjat? Azok a személyek, akiknek több hónapja nincsen munkájuk, miből fognak üzleteket vásárolni, miből fognak vállalkozásokat beindítani, milyen támogatásokat kapnak mindehhez?

Példaként felmerül a gyógyszertárak üzemeltetésével kapcsolatos szabályozás is, ahol szintén lakosságszámhoz kötötték az üzletnyitás lehetőségét, de semmilyen koncesszióra nem volt szükség.

Továbbá felmerült, hogy a dohánytermék-kereskedelem forgalmazásának, piacának ilyen eszközökkel történő korlátozása a feketekereskedelmet erősítheti. Szükségtelennek tartjuk egy állami monopólium létrehozását, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása más módon, más jogszabályokkal is elérhető és kikényszeríthető szerintünk.

A fentiekre való tekintettel a javaslatot általános vitára nem találtuk alkalmasnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. A fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi álláspontját hallották, és most az egészségügyi bizottság előadójáé a szólás lehetősége. Hollósi Antal Gábor képviselő úr, a többségi álláspont képviseletében.

(14.30)

DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tegnap az egészségügyi bizottság az előttünk fekvő törvényt megvitatta, megtárgyalta. Arról tudok beszámolni, hogy nem egyedülálló volt az Ékes képviselőtársam által előadott vélemény, tudniillik a mi bizottságunk is némi megbeszélés, vitának nem nevezhető társalgás után egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Tekintettel arra, hogy a bizottság tagjai zömében orvosok, illetve más egészségügyi területen dolgozók, néhány kérdésben egyeztetésre is sor került, és az NGM jelen lévő képviselője is megerősítette azt, amit Tóth képviselő úr mondott, hogy még pontosításra szorul, de ők nem látják annyira tragikusnak a helyzetet, hogy alkalmatlan lenne a vitára. Ennek megfelelően kisebbségi vélemény sem alakult ki.

Ha nem is folytatása volt ez annak a vitának, ami a dohányzás visszaszorítására irányuló törvényjavaslat tárgyalásakor folyt - és nem a fiatalkorúakra vonatkozóan -, amikor elég éles vita és kisebbségi vélemény alakult ki, s még a Parlament falai között is elég jelentős vita volt a kérdésről, ott számos, a dohányzást mint szokást vagy szenvedélybetegséget taglaló kifogás és véleménykülönbség is fölmerült, most pedig a bizottság előtt egyértelműen világossá vált, és meg is fogalmazódott a beszélgetés során, hogy egy nagyon komoly egészségpolitikai célról van szó, ugyanakkor ennek van egy eszköze, és eszközként használja a törvény címének második felében olvasható javaslatot, de ez esetben elmondhatjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt, és természetesen lehet erről vitatkozni.

Én nem is kívánnék erről többet mondani, mert ez nem az én területem, és a bizottság feladata is ez volt. S még egyszer megismétlem: a bizottság egyhangúlag tárgyalásra alkalmasnak találta az anyagot, és egyhangúlag ajánlja megvitatásra az Országgyűlésnek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Vége a bizottsági álláspontok ismertetésének.

Rátérünk a vezérszónoki körre 20-20 perces időkeretben minden frakció számára, s ahogy máskor is, a kétperces hozzászólás lehetősége nélkül. Azt majd csak az utolsó vezérszónokot követően tehetik meg, akkor adok szót.

Elsőként Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka következik. Húsz percben öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Kecskemét), a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam körülbelül tíz-tizenkét évvel ezelőtt kezdtem el a nemdohányzók védelmének kérdéskörével országgyűlési képviselőként foglalkozni. Ha megengedik, akkor azt mondom, hogy a mai tárgyalás egy olyan mérföldkőnek számít, aminek a hatásait a kezdetektől kezdve szerettünk volna elérni, de az akkori viszonyok és Magyarországon a dohányzáshoz való akkori hozzáállás ezt nem tette lehetővé.

Az első nagy áttörés maga a törvény megszületése volt, nagyon sok kompromisszummal, nagyon sok visszalépéssel, hátralépéssel. S őszintén szólva néha furfangosság is kellett a parlamentben ahhoz, hogy a törvényjavaslatban érdemi részek is bennmaradjanak, mert legyünk őszinték, ha elolvasnák azokat a jegyzőkönyveket, akkor látnák, hogyan is szabdalta szét pártoktól függetlenül - hangsúlyozom: pártoktól függetlenül - az akkori Országgyűlés a törvényt, és hogyan próbálta annak a ma már természetes, de akkor keménynek tűnő szabályozásait mintegy fölpuhítani.

Azért nem gondolnám, hogy részletesen kellene végigmennem most a törvényjavaslat minden egyes pontján, mert sokkal fontosabbnak tartom annak a számomra tételmondatnak a kihangsúlyozását, hogy az Európai Unióban - és itt Demjén Tibor munkájára fogok hivatkozni; akik a nemdohányzással, illetve a gyermekek védelmével, a dohányzástól való megvédésével foglalkoznak, az ő munkásságát ismerik, fiatal ember, de öreg motoros a pályán, s az általa készített háttéranyagból idézek - ma körülbelül 650 ezer hal meg évente az EU-ban dohányzás miatt, és a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 2800 nemdohányzó veszíti el az életét a munkahelyén kitett füst következtében.

S még egy dolgot hadd emeljek ki ebből a munkából, és utána nem próbálom önöket riogatni, mert nem ez a szándékom, de ezt szó szerint felolvasnám: "A dohánytermék az egyetlen legálisan kapható árucikk, mely a gyártó előírása szerint használat esetén öl." Ez a helyzet. Ezzel komoly probléma van. Azt gondolom, hogy ez indokol minden olyan beavatkozást, amely ezen termékek gyártását és forgalmazását szabályok, keretek közé akarja szorítani. Szerintem erről nem érdemes több szót folytatnunk.

Ezek után nézzük meg, hogy mi a törvényjavaslat igazi értelme. Az igazi értelme az, hogy azt a kérést, azt az elvárást, amiről a szakemberek egyértelműen bebizonyították, az egyik legjobb eszköze a gyermekek dohányzásra való rászokástól való megvédésének, hogy magát a dohányterméket nem tesszük elérhetővé számukra, és nem is látják az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet. Ez kulcskérdés. Ebből a szempontból a zárt térben történő árusítás, a polcra való tétel mind-mind zátonyra futott, és a mai magyar kereskedelemben azok a terek, amelyeknek a nagy áruházláncok esetében zártnak kellene lenniük, valóban el vannak különítve, no de egy akkora portált építettek neki, hogy ha belép az ember, mást se lát, csak a dohánytermék reklámját. Tehát, hogy úgy mondjam, visszafordították azt, amit a törvényben elvárásként fogalmaztunk meg. Igaz, hogy a törvény nem is volt elég szigorú ezen a területen, és nem is zárta be a kiskapukat.

Ha megnézik a pénztáraknál való dohánytermék-árusítást, azt látják, ott nem az történt, mint amit feltételeztünk, hogy a nénik - bocsánat, az eladó hölgyek - a pult alól fogják osztani, hanem az történt, hogy kirakták nagy felületre, mindenki szeme láttára olyan területen, ahol el se lehet kerülni azt, hogy az ember belebotoljon, mert a pénztárhoz muszáj menni a boltokban. Szerintem a szabályozás lényege, legfontosabb kérdése az, hogy ez a kereskedelem a gyermekek látásától elzártan történjen, egy elzárt területen, illetve hogy kiskorú személyek ne juthassanak hozzá dohánytermékekhez. Ez a törvényjavaslat legfontosabb része.

Ez mennyire tartható be? Azt gondolom, hogy egy 18 év alatti gyermek csak akkor tud dohánytermékhez jutni, ha abban valaki felnőtt segíti őt. Tehát a törvényjavaslat annyira lesz betartható és annyit fog érni, amennyit a felnőttek józan belátása és a törvény irányában a lojalitása érni fog. Ennyit fog érni a törvényjavaslat. Lehet azt mondani, hogy ez kevés.

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy hadd említsek meg ismét ebből a tanulmányból egy tényt. 1999-ben, egy-két évvel a nemdohányzók védelméről szóló törvény megszületését megelőzően fővárosi óvodások között készítettek egy felmérést, és akkor az óvodások 39,6 százaléka számított passzív dohányosnak, vagyis dohányfüstös környezetben élt. Ez 2009-re, tíz év alatt 29 százalékra csökkent. Képviselőtársaim, ez a tíz év az, amikor elkezdett dolgozni az a törvény, amit a parlament meghozott, és elkezdett változni a magyar lakosság dohányzáshoz való viszonya. Félre ne értsék, nem azt állítom, hogy csak a törvény volt az, ami ezt elérte. De állítom, hogy a törvény hozzájárult, állítom, hogy az a vita, amely a törvényről szólt, arról, hogy szabad-e védeni a nemdohányzókat vagy nem szabad, milyen gazdasági károkat okoz vagy nem okoz gazdasági károkat, hozzájárult ehhez.

Ez egy jó vita, amely használ nekünk, akik szeretnénk, ha a dohányzás visszaszoruló magatartás lenne. Nekünk ez használ, hiszen erről beszélünk. Azzal is segítenek majd képviselőtársaim, amikor hosszasan sorolják azokat a gazdasági érveket, amiért hagynunk kéne, hogy a gyermekeink dohányfüstös környezetben nevelkedjenek, amiért hagynunk kéne, hogy a gyermekeink rászokjanak, és amiért el kéne viselni azt az egyszerű tényt, hogy Magyarországon évente egy kisvárosnyi lakosság, mintegy 28 ezer ember hal meg csak a dohányzás következtében.

(14.40)

Egy fogyó Magyarországon, amikor vért izzadunk azért, hogy az anyák az esetleg véletlenül sikerült várandósságukat vállalják és kihordják, akkor egy könnyű, laza mozdulattal, gazdasági érdekre hivatkozva hagyunk meghalni egy csomó embert. Tudom, a felnőtt ember maga dönti el, hogy mit csinál; egy gyermek pedig példákat követ, és ha nem látja a rossz példát, hanem jó példát lát maga előtt, akkor vélhetjük, hogy nagyobb valószínűséggel a jó példát, a látott, bemutatott példát fogja követni, semmint egy rossz gyakorlatot. Ez rajtunk múlik. Hangsúlyozom még egyszer: 18 év alatt gyermek a mai hatályos törvények szerint akkor juthat hozzá dohánytermékhez, ha ebben őt felnőtt vagy felnőttek segítik. Hogy nem reménytelen az ügy, azt jelzi, hogy tíz év alatt az óvodáskorú gyerekek körében 10 százalékkal - nem 10 százalékkal, annál nagyobb arányban -, 39 százalékról 29 százalékra csökkent a passzív dohányzók száma.

Képviselőtársaim, ha megengedik, nem fogok megint belemenni abba az egyszerű vitába, amit ki lehet számolni, hogy a dohányzás okozta gazdasági károk, elvesztett életévek, kiesett jövedelmek, kiesett munka - munka alatt a munkavégzésre képes kiesett embert, tehát mint az ipar egyik fontos elemét értem - nagyobb kárt okoznak. Ha az elveszett járulékfizetést, az ennek következtében kifizetett szociális segélyeket, árvasági ellátásokat mind-mind összeadjuk - és akkor még nem is beszéltem arról a horribilis összegről, ami egy krónikus dohányzás esetén kialakuló érrendszeri betegségek, infarktus, tüdőrák következményeinek az orvosi kezelési költségében megjelenik -, akkor teljesen egyértelmű, hogy a nemdohányzás az, ami nemzetgazdasági szinten pozitívum.

Van egy nagy probléma. Ha most egyszerre elkezdjük ezt a rendszert működtetni, akkor a nemzetgazdaság jövedékiadó-bevétele és az ebből az iparágból származó bevétele rögtön csökken, míg ennek a területnek a megtakarításai, az életévnyereségei évek, esetleg évtizedek múlva jelentkeznek. Addig ezt valakinek meg kell finanszírozni, addig valakinek bölcsebbnek kell lenni annál, semhogy azt mondja, hogy a pillanatnyi napi gazdasági érdekem miatt nem tehetem meg azt, hogy törődjek ezzel az egyébként hosszú távú kérdéssel.

Hogy nem a semmibe ugrunk fejest, képviselőtársaim, azt nemzetközi példák bizonyítják. Tekintettel arra, hogy az előző ülésszakon hosszasan vitatkoztunk erről, ezeket nem sorolnám fel megint, de szeretnék egy újabb tételmondatot mondani önöknek. Ezt az egész kérdést úgy tekintem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb célja - mint már elmondtam az előbb is - a zárt helyen történő forgalmazás megvalósítása. Zárt hely alatt nem egy 1600 négyzetméteres vásárlófelületet értek, és nem olyan zárt helyet, amelyiket kis kutrucóban ide-oda tologatnak, ami egy ilyen mobil bolt, nem ezt értjük alatta; hanem a trafikot, amit egyébként mindnyájan jól ismerünk: a fiatalok történelmi olvasmányaikból, én mint idősebb, onnan ismerem jól a trafikot, hogy valaha oda jártunk annak idején, amikor még dohányoztam. De ezen is túl vagyunk, le lehet róla szokni, jelentem. Ez egyébként egy külön téma, nem ennek a törvénynek a tárgya, csak hogy értsék, tudom, hogy miről beszélek. Családi indíttatás is van - nagyapám trafikos volt -, majd erre is kitérek egypár mondatban. Ez tehát az elsődleges cél.

A másodlagos cél, ami nekem, épp a családi hagyaték miatt közel áll a szívemhez, hogy egyes családoknak megélhetést biztosít, egy olyan megélhetést, amiből, higgyék el, nagyon gazdagnak nem lehet lenni, nem fognak hatalmas befolyásra szert tenni azok a családok, körülbelül 3-4 százalékos kereskedelmi árrés van talán ezen a dohány-kiskereskedelmen. Ebben én nem vagyok járatos, de ebből üzletet kell fenntartani, koncessziót fizetni; ugyanakkor egy stabil megélhetést jelent, és egy közösségben egy különleges helyet is elfoglalhat. Nagyapám trafikos volt, és gondolom, sejthetik, azért lett trafikos, mert az első világháborúban hadirokkanttá vált, és a méhészetét nem tudta tovább csinálni. Ekkor az akkori állam trafikot adott neki, azzal segítette - de szerintem önök pontosan ismerik, hogy ez egy bevett rendszer volt Magyarországon -, amiből meg lehetett élni, meggazdagodni nem lehetett.

Azt gondolom, hogy az egy jó kezdeményezés, hogy ebbe az irányba mozduljunk el; ha úgy tetszik, akkor igen, családi vállalkozások kezébe tenni a magyarországi dohány-kiskereskedelmet. Tételesen ezt így is ki lehet mondani: a dohány-kiskereskedelem állami monopólium legyen, koncesszió legyen, amely koncesszió feltételeit, annak kiadását úgy állapítsuk meg, hogy ezek elsősorban családi vállalkozások legyenek, amelyek zömében önfoglalkoztatóak természetesen, és ezzel egyébként a magyarországi munkaerőgondok enyhítésében és a saját lábra állásban is segít. Azt gondolom, hogy ez egy követendő cél. Ez tehát a második cél.

Hogy okoz-e veszteséget ez a törvényjavaslat? Lehet, hogy okoz veszteséget, hölgyeim és uraim, de ha megbocsátanak - a honvédek úgyis sokat beszéltek az elmúlt éjszaka meg napokban -, akkor ezt tekintsék járulékos veszteségnek. Ez az ára - olcsón van megszámítva, azt kell mondanom önöknek, tehát ne aggódjanak emiatt. Ha részletszabályokban úgy vélik, hogy az előbb említett két célt ez a törvényjavaslat a szövegénél fogva nem tudja pontosan szolgálni, vagy ennél jobban szolgálná az említett célokat, akkor szerintem nyitva áll a módosító javaslatok benyújtásának lehetősége, és akkor itt a vitában osszák ezt meg velünk, mi ebben partnerek vagyunk.

Azt gondolom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és kereszténydemokrata társaink szerintem nem szeretnénk abban részt venni, hogy a törvény lényegét - a zárt helyen történő eladást, a kiskorúak számára történő eladási tilalom betartatását és a dohánytermékek kiskereskedelmének családi vállalkozások kezébe adását - megváltoztassuk. Ezen nem érdemes vitatkoznunk. Meghallgatjuk az önök érvrendszerét, de azt gondolom, hogy nekünk ez a célunk, és ezt szeretnénk elérni. Ha abban segítenek, hogy ez a normaszöveg ezeket a célokat pontosabban valósítsa meg, vagy esetleg csak felhívják a figyelmünket arra, hogy milyen következményekkel, veszélyekkel kell szembenéznünk - még egyszer mondom, járulékos veszteségnek tekintem őket -, amelyek ha fennállnak, és valóban fennállnak, akkor azokat kezelni kell, foglalkozni kell a következményeivel. Ugyanakkor még egyszer újólag és újólag el fogom mondani, olyan drasztikus számadatok, bizonyítékok vannak, és olyan jó eredmények érhetők el a zárt helyen történő forgalmazásra, elsősorban a kiskorú gyermekek megvédésére a dohányzással szemben, hogy nem lehet ezt a nyereséget érdemben szembeállítani az esetleges kellemetlenségekkel, veszteségekkel.

Remélem, hogy a rendelkezésünkre álló bőséges időben ezt a mai nap folyamán meg tudjuk vitatni, és bár teljes egyetértés nem lesz, de bízom benne, hogy hasonlóan ahhoz, ahogyan az egészségügyi bizottságban az ellenzéki képviselők is támogatták ezt a javaslatot, bízom benne, hogy önök is fogják tudni támogatni. Tudom, hogy a bizottságban az ellenzéki képviselők nem azért támogatták a javaslatot, mert annak minden részletével egyetértenek, és azt a támogatást nem is tekintem annak, mint egy minden részletre kiterjedő egyetértést, de biztos vagyok benne, hogy abban a célban, hogy a gyermekeinket a dohányzásra való rászokástól megvédjük, ennek a célnak a fontossága mögött érezhetjük az ellenzéki képviselők támogatását is. Ha még ennél többet is tudnak támogatni ebből a törvényből, az külön jó.

Még egyszer kérem, hogy a mi eredeti célunkat, azt a három célt, amit elmondtam, amit nagyon szívesen megismétlek újra - a zárt helyen történő forgalmazás betartatása, a kiskorú gyermekek dohánytermékhez való hozzájutásának megnehezítése és a magyarországi dohány-kiskereskedelem családi kézbe történő adása -, ezt ne firtassák, mert azt gondolom, hogy ebben nem fogunk tudni elmozdulni a jelenlegi álláspontunkról, de a részletkérdésekben vitaképesek vagyunk. Tegyük jobbá ezt a törvényt!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz vezérszónoklata hangzott el.

Horváth Zsoltot követi Göndör István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka, innen az előadói pulpitusról, ugyancsak 20 percben. Öné a szó.

(14.50)

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoklatomban mondhatnám azt, hogy egyetértek az előterjesztő képviselőjével, és egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, és akkor akár el is mehetnék innen a pulpitusról, de azt gondolom, hogy ami itt történik, az egy hihetetlenül nagy szemfényvesztés, egy fantasztikusan nagy átverés. Képviselőtársaim, csak egy apróság, tessék végiggondolni! Önök mint egészségügyisek adták elő, és miért nem a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vesz részt az általános vitában? Miért a gazdasági minisztérium? Mert ez a törvény, képviselőtársaim, ilyen kicsit szól a fiatalkorúak dohányzásának szigorításáról: összesen a preambulum és egyetlen paragrafus. Az összes többi a dohány-kiskereskedelemről és annak különböző bajairól, problémáiról szól.

Az előző napirendnél elmondtam, és mondom Horváth Zsolt képviselő úrnak és az előterjesztőknek, miután önök is tudják... - és hivatkozott arra, hogy a bizottságokban milyen mérhetetlenül nagy az egyetértés a preambulum kérdésében, és hogy a fiatalokat valamilyen formában megóvjuk ettől a káros szenvedélytől, ebben egyetértünk, de ahogy ez történik, az katasztrofális, és sajnos, ahogy Horváth Zsolt az előbb elmondta, van három pont, amiből nem enged, és kész. Magyarul, nincs szükségük sem tárgyalásra, sem vitára, sem semmi más egyébre. Én azt gondolom, hogy mégiscsak kell arról beszélni, mert ez a törvényjavaslat, képviselő urak, és ezért én nem egészségügyi dolgozóként, de családapaként, három nem dohányzó gyerekkel a hátam mögött és nem dohányzó családdal - holott én is bűnöztem középiskolás koromban úgy, ahogy Horváth képviselő úr tette - azt gondolom, ha a fiatalokat meg akarjuk óvni, akkor arról a lényeges kérdésről kellett volna beszélni, hogy mi van még. Mert az, hogy csinálunk egy valamilyen - és valamilyen hátsó szándékkal, majd ezt kifejtem részletesebben - dohány-kiskereskedelmi rendszert, hálózatot, aközben hol van a szülői felelősség, hol van a dohányzók felelőssége (Mirkóczki Ádám: Így van!) és hol van a példamutatás. (Mirkóczki Ádám: A dohányzók jogai!) Tehát ezek mind-mind hiányoznak, ezekre mind-mind ki kellene térni akkor, ha valóban erről a kérdésről akarnánk beszélni, ami a címben van, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása a cél. De nem ez történt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény valójában a dohány-kiskereskedelmi piac átrendezéséről szól, és ha csak annyit néznek meg, már a preambulumban az szerepel, hogy a tevékenység ellenőrzése, a bevételek közcélra fordítása. A bizottsági véleményekben - többségi, kisebbségi - és a Fidesz vezérszónoka is elmondta, itt, ebben a rendszerben egy nagyon kicsi árrés van. Az ellenőrzésre a ma hatályos törvények szerint a VPOP-nak mint jövedéki termékre van kötelezettsége, sőt odáig elmegyek, hogy nyilvántartási kötelezettséget előír a jövedéki törvény. Tehát ebben a törvényjavaslatban egyszerűen felesleges ezeknek a tételeknek a megismétlése, mert ez valójában megvan. De gondolom, hogy meg kellett tölteni valamivel ezt a törvényjavaslatot, hogy az eredeti szándékról valamilyen formában eltereljék a figyelmet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják végig, Magyarország polgári demokráciát épít. Egy uniós rendszernek vagyunk a tagjai, ahol a tőke szabad áramlásáról, a szabad versenyről van szó. Itt most mi történik? A versenyt úgy, ahogy van, állami erővel megszüntetjük, kiiktatjuk a rendszerből, sőt állami monopóliummá teszik a kiskereskedelmet. Tehát nekem itt van az első gondom a Fidesz vezérszónokával, miközben ő azt mondja, hogy ez családi vállalkozás lesz.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy akik nevesítve vannak, hogy kik pályázhatnak, azoknak minimális esélyük van arra, hogy azt az üzletet, amiről ön beszél, létrehozzák és működtessék. Tehát ebből lesz az - mint ahogy a törvény is hivatkozik rá -, hogy bárki akár kilenc koncessziót is megszerezhet, aztán lehet hogy a pályázatban, azért, hogy elnyerjen a pályázatával kilenc különböző helyet, alkalmazni fog vagy fogyatékos személyt vagy munkanélkülit, vagy szülési szabadságról visszatérő anyukát. De például az már nincs benn a törvényben, hogy a későbbi ellenőrzés vajon arra kiterjed-e, hogy csak a pályázat benyújtásakor létezett ez a munkaviszony, vagy mondjuk, egy, kettő, három, öt vagy harminc év múlva is, merthogy harminc évre szólhat a koncessziós pályázat. Tehát azok a kötelezettségek, amelyek erre az oldalra vonatkoznak, ezek bizony, már azt sem mondhatom, hogy elnagyoltan, mert nincsenek is benn a jogszabályban.

És az, hogy jövedéki adót fizetnek ezek a kereskedők, ez természetes, tehát erről azért nem akarok beszélni. Tehát egyszerűen azt mondom, hogy ez nem más, mint a Fidesz-szóvirág, hogy bevételeket fog ellenőrizni, és hogy ezek a bevételek majd közcélra fordítódnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésbe befolyó bárminemű adó eredendően közcélokra fordítódik. Tehát nem tudom, hogy ez majd jelent-e egy év múlva - merthogy elég messze van a hatálybalépés időpontja - valami külön megpántlikázott adóbevételt a jövedéki adón belül, vagy csak egy üres fogalom.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Aztán megyek tovább. Tessék már megmondani nekem, ha azt mondja, hogy gyújtóeszköz - mindennemű jelző nélkül - csak ezekben a boltokban beszerezhető, akkor azt jelenti, hogy a háziasszony a falusi kisboltban nem vehet egy doboz gyufát!? Az gyújtóeszköz, képviselőtársaim - vagy azok, akik kodifikálták ezt a törvényt.

Aztán megint belekapaszkodnék Horváth Zsolt képviselő úr mondatába, és szeretném annak az ellentmondását is kihozni. A törvényjavaslat azt mondja, hogy elzárt terület és elkülönített hely. Tessék végiggondolni, a néhány száz lelkes faluban, ahol van egy kis alapterületű bolt vagy van egy kis alapterületű kocsma, ott hogy fogják ezt a kérdést megoldani. És hadd ugorjak most egy nagyobb léptékűt, ami pont a 17. §, ahol a fiatalokról szó van: azt mondja, hogy amennyiben fiatalkorú tartózkodik a helyiségben, másokat sem lehet kiszolgálni. Hogy fognak ennek érvényt szerezni? Szóval, azt hiszem, hogy ez már egyszerűen a komolytalanság kategóriája.

Aztán még továbbmegyek ezzel az elzárt hellyel, mert azt hiszem, hogy jogszabályban azt leírni, és nem akarok bakizni, konkrétan így szól: négy fallal körülvett. Szeretném önöket tájékoztatni, én nemrég itt Budapesten láttam egy olyan dohányboltot, ami hatszögletű. Semmi mást nem árusítottak benn, csak dohányterméket. Akkor most neki mit kell csinálni? Körbe kell vonni, vagy... Szóval, egyszerűen azt gondolom, megint csak, aki megfogalmazta a jogszabályt, mintha nem is köztünk élne, mintha nem itt járna a földön. Mert azt minden magyar ember tudja, hogy csak olyan üzlet, nem lehet kirakat, nem lehet reklám. Ezt meg lehet érteni, de miért kell azt mondani, hogy négy fallal körülvett? Szóval, ez vicc kategória.

Arról nem beszélve, hogy mi lesz azokkal a kis üzletekkel... - és itt most megint azt mondom, amiben egyetértek Horváth Zsolt képviselő úrral, hogy ma a valóság az, hogy nagyon sok fogyatékos ember üzemeltet ilyen kis trafikot, de ezek a trafikok az utcán keresztül értékesítenek, olyan kicsik, hogy nem lehet bemenni.

(15.00)

Akkor ezeket eltöröljük a föld színéről? Tehát megint azt mondom, hogy nem történik más, ezek a példáim mind abba az irányba mutatnak, hogy valójában nem történik más, mint önök államosítani akarnak valamit, amiről még nem tudjuk, hogy mi okból, mi célból teszik ezt az államosítást. A rossz példát hadd hozzam: a MOL, ami arra jó volt, hogy nagy melldöngetéssel MOL-részvényt vásárolt a kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások egy részéből - de minek? Ennyi idő után most már megkérdezhetjük jogosan, és azt gondolom, egy év múlva is, hogy mit tetszettek kezdeni azokkal a részvényekkel. Mennyi beleszólásuk lesz a részvénytársaság működésébe? Na, itt lesz, mert itt a miniszternek megadja azt a jogot, hogy egy zárt részvénytársaságot vagy zártkörűen működő részvénytársaságot alapítson majd a miniszter, és az valamilyen kizárólagos jogokat gyakorolhat.

Érdekes módon erről nem esik szó a törvényben, merthogy a pályáztatási rendszer már így-úgy összeér a területi vagy megyei kormányhivatalokkal, de érdekes módon mégiscsak azt mondja, a miniszter az, aki a dohány-kiskereskedelem szervezéséért, szakmai irányításáért felel. Szóval, ha Matolcsy úrnak nincs más dolga, és már úgy rendbe tette a költségvetés ügyeit, akkor, azt gondolom, tényleg múlathatja az adófizetők pénzén az idejét azzal, hogy a dohány-kiskereskedelmet szervezi, és ott szakmai irányítást tesz, vagy urambocsá, még ragozhatom tovább: ő fogja kiírni a pályázatokat, elbírálni és szerződést kötni. Szóval ez, tisztelt képviselőtársaim, nem a fiatalkorúak védelméről szól, hanem egy kiskereskedelmi ágazat államosításáról.

Igen, még egyszer kell beszélnem, ahogyan a bevezetőben említettem, hogy komoly aggályunk van a tekintetben, hogy azok, akik majd pályázni tudnak... - tehát igaz lesz-e az, ami az általános indokolásban van, hogy ez tényleg a családok, a nehézsorsúak, a munkanélküliek vagy a gyesről visszatérők ezt meg tudják-e tenni, merthogy a törvény is kimondja, hogy a gazdasági körülmények, nemcsak a jogiak, hanem mindennemű anyagi feltétel, tárgyi feltétel rendelkezésre kell hogy álljon. Tehát csak akkor tud benyújtani pályázatot, ha ez már megvan. Tehát ez azt jelenti, hogy esélye sincs. Jönnek a táskás pénzemberek, akik majd koncessziót vásárolnak, és alkalmaznak rabszolgákat, lényegesen a minimálbér alatt.

Kell beszélnünk arról, hogy a törvényjavaslat hivatkozik arra, hogy a közbeszerzési törvény bizonyos részeit e törvényben meghatározottak szerint korlátozva kell értelmezni. Csak a dologban az az érdekes, hogy ugyanannak a paragrafusnak a befejező mondatában azt mondja, hogy majd külön törvényt alkot a miniszter a pályázati eljárásra vonatkozóan. Akkor miért nincs itt bent? Mert törvény, nem is csak miniszteri rendeletről beszél, hanem törvényről.

Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ezekből mind látható az, hogy lett volna mit javítani, és ki kell állni, úgy, ahogyan a cím első része szól, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása, mert ebben egyetértünk, csak akkor külön kell választani a dohány-kiskereskedelem államosítását, és erről is lehet beszélni, de meg kell mondani, hogy mi okból, mi végre, és mi lesz ennek a haszna. Azt gondolom, és ez elég Janus-arcúság, amit Horváth Zsolt képviselő úr mondott, hogy ez a dolog kockázata. Nem, képviselő úr, itt most nagyon sok ember veszti el a munkalehetőségét, azt a pici jövedelmet, amit mindannyian tudunk, hogy mekkora az az árrés, amit itt meg lehet kapni, és helyettük belépnek olyanok, akiket még nem ismerünk, akiket majd - engedje meg, hogy ezt mondjam - a kormány kiválaszt, akiket a kormány valami oknál fogva előnyben akar részesíteni, és ez az, ami az átláthatóságot, a pártatlanságot vagy egyszerűen a szakmaiságot kérdőjelezheti meg, mert ezekre a kérdésekre ebben a törvényjavaslatban nincs válasz.

Még van néhány percem, folytatom a bakikat. Tessék már megnézni azt a részt, amikor azt mondja, hogy a koncessziót tulajdonló örököse léphet a helyébe - hadd mondjam röviden -, ha egyébként a feltételeknek megfelel. De tessék megnézni, megint azt mondom, a jogász kollégáknak ez egy csodálatos olvasmány lehet, azt mondja: ha több örökös van, akkor az örökösöknek előre írásban meg kell állapodni, hogy ki lesz az, aki folytatja ezt a koncessziót, természetesen megfelel, de - és itt jön a gyöngyszem - egyébként az örökösök mind egyetemlegesen felelősek a kötelezettségekért. Hogy van ez? Egyvalaki folytatja, és a többiek is felelősek? Ez ugyanaz a baki, mint amit a közbeszerzési törvénybe tetszettek tenni, hogy az alvállalkozó egyébként felelős vagy köteles helyt állni a fővállalkozó mulasztásaiért is. Tehát azt gondolom, hogy ezt így nem lehet.

Visszatérve: azt hiszem, sikerült bemutatni, hogy ez a törvény a fiatalkorúakat nem óvja meg. Ez megpróbál valamit, és csinál egy hatalmas káoszt ezen a területen. Én most nem akarok abba belemenni, vagy nem jártam utána, vajon miért a pénztáros feje fölött vannak a dohánytermékek, miért nem távolabb, miért nem lehet elvenni, szóval ez más, ez nem tartozik ide, ezt meg lehet szüntetni, de én azt gondolom, nem kell. A példám az volt, hogy kistelepülés. Itt, a fővárosban is van nagyon sok olyan kis üzlet, ahol számít az a néhány ezer forint, amit ebből kerestek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kis üzletek fennmaradhassanak. Ha most őket arra kötelezzük, hogy valamilyen elzárt helyen - egyszemélyes üzletek -, tudom, lehet rajta majd nevetni, mosolyogni, hogy netán ki lesz írva a boltra, hogy délelőtt 10 és 12 között csak felnőtteket szolgálnak ki vagy fordítva, vagy fiatalok semmiképpen.

A fiatalok esetében egy másik példát kell mondanom. Tessék már nekem megmondani, hogyan szerez érvényt az a kiskereskedő, tegyük fel, hölgy, akit arra kötelez ez a törvény, hogy amíg fiatalkorú tartózkodik az üzletben, másokat sem szolgálhat ki. Tehát ez az, amiért vitatkozunk, képviselő úr, hogy van egy jó cél, amellyel szinte mindenki egyetért, csak pont azért, mert a törvényjavaslat alkotóiban valamilyen hátsó szándék motivált, így egyszerűen a javaslat mint ilyen, egyszerűen kudarcra van ítélve, és iszonyú nehéz lesz támogatni, mert ha mindent kiszedünk belőle, akkor marad összesen két paragrafus, és azt gondolom, ismerve az eddigi gyakorlatot, ezt önök mint kormánypárti képviselők nem fogják elfogadni, nem fogják eltűrni, különös tekintettel azért, mert ez valóban a dohány-kiskereskedelem államosításáról szól.

Befejezésül: azt gondolom, ez arról szól, hogy a Fidesz állami pénzen csinál kizárólagos állami tulajdonban lévő részvénytársaságot, olyan részvénytársaságot, amelynél lehet, hogy holnap, holnapután majd ajándékba adnak ingyen Fidesz-kitűzőt, Orbán Viktor dedikált fényképét vagy a nappaliban kiakasztható nemzetközi együttműködés... - bocsánat a nyelvbotlásért, nemzeti együttműködés nyilatkozatát, és a végén már az is lehet, hogy zászlókat és egyéb más eszközöket. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Font Sándor felé:) Köszönöm szépen. Én kíváncsi lennék...

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, jelentkezzen!

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Én kíváncsi lennék Font úr, az ön véleményére, remélem, részt vesz a vitában, ön, aki az agráriumot képviseli, mert kíváncsi vagyok, mit kezdenek, mert azokkal a részekkel nem foglalkoztam, hogy milyen szerződéskötési jogosítványaik vagy kötelmeik lesznek ezeknek a kiskereskedőknek.

Tehát igen, ön nem mondta, de remélem, a vitában el fogja mondani, hogyan fognak ehhez majd állni azok a dohánytermelők, akiknek a termékét el kéne adni. Horváth Zsolt képviselő úr is beszélt arról, hogy itt bizony kettős dolog van, és nagyon szépen megpróbálta megfogalmazni, hogy azért a jövedékiadó-bevétel sem jön rosszul a kormánynak.

Tehát nem a fiatalokkal lesz nekünk bajunk, hanem ennek a törvénynek a mögöttes tartalmával, ezért nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.

(15.10)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, melynek már a tárgyalássorozatba vétele is méltatlan volt, csak a jegyzőkönyv és a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: a tegnapi nap folyamán a bizottsági ülés előtt egy-két órával egy rövid szöveges üzenetben, úgynevezett SMS-ben értesítettek minket arról, hogy a kormányzat tárgyalni méltóztatja ezt az előterjesztést, amit nyilván nagyon átgondolt, hosszú háttérmunkákkal, egyeztetések folyamán munkált ki. Nyilván ez lehetett az oka annak, hogy egy-két órán belül ezt azonnal tárgyalni kellett, erről az értesítés is - mint említettem - a bizottsági ülés előtt született meg.

Szembesülvén az előterjesztéssel azt kellett látnunk, hogy egy óriási palánkon való átverésről van szó, ugyanis nem arról szól, mint ami a címe. Hogyha abból indulnánk ki, hogy a fiatalkorúak dohányzását, dohányzási hajlandóságát vissza kell szorítani, azt hiszem, még ebben a Házban sincs olyan ember, aki azt mondaná erre, hogy ez ne lenne vállalható cél. Ez mindenképpen támogatandó dolog, szerintem nincs ember, aki azt mondaná, hogy dohányozzanak a fiatalok. Persze, hogy ne dohányozzanak, és szorítsuk vissza a hajlandóságukat, ezen lehetőségeket annyira, amennyire csak lehet. A dohányzás elleni küzdelem amúgy is támogatandó, támogatható cél, csakhogy nem erről szól ez az előterjesztés.

Amit önök benyújtottak, az az úgynevezett trafiktörvény. Arról szól, hogy szabályozást hozzon be egy olyan piaci szegmensbe, ahova amúgy elférne az állami szabályozás, csak nem úgy, hogy a kormányzat határozza meg azt, hogy a saját jó barátai közül kiket ültet pozícióba, betonoz be adott esetben 20-30 évre, ez ugyanis kiolvasható az előterjesztésből. Nem az van benne, amiről a folyosón próbáltak minket megnyugtatni, hogy egy-két évente majd felülvizsgálható lesz az, hogy ezeket a maximált mennyiségű boltokat ki üzemeltetheti. Nem, itt 20-30 éves kőkemény bebetonozásokról van szó, de mindenképpen az önök kormányzásán túlnyúló bebetonozási módszerekről, ami a Fidesz-KDNP azon politikai kliséi közé illik, melynek értelmében a saját sameszait és embereit mindig is a saját kormányzati idején túlnyúló idősíkra próbálja pozícióba ültetni. Ez megfigyelhető a legfelsőbb szintektől, most már úgy néz ki, egészen a dohányboltok szintjéig leszűrődve. Tehát látható, hogy önök itt egy sajátos politikai kultúrát vallanak, ami tőlünk messzemenőkig távol áll, de lépjünk túl ezen, és beszéljünk tovább arról, ami az előterjesztésben szerepel.

Önmagában azon túl, hogy a cím ferdít, és nem erről van szó, lett volna lehetőségük tisztességesen eljárni. Hát pontosan az önök, amúgy vérlázító házszabály-módosítása tenné lehetővé azt, hogy két nap alatt gyakorlatilag bármit átverjenek ezen a Házon. Tehát letehettek volna külön az asztalra elénk egy, az ifjúság védelméről szóló törvényjavaslatot, ami arról szól, hogy hogyan szorítsuk vissza a dohányzást fiatalkorban, ez abszolút támogatandó lett volna, úgy érzem, száz százalékkal átment volna a Házon, és emellé letehették volna az asztalra az úgynevezett trafiktörvényt, ahol szabályozzák állami beavatkozással és eszközökkel azt, hogy ki milyen minőségben és milyen feltételekkel árusíthat dohánytermékeket. Itt pedig egy konstruktív vita bontakozhatott volna ki arról, hogy mégis milyen szabályozást bír el ez a piac, és a Jobbik is a saját érveinek kifejtését követően azt tudta volna mondani, hogy bizonyos feltételek mellett elfogadható az állami szabályzás ezen a területen, igenis ráfér ez a piacra. Csakhogy nem ez történt. Önök ezt a kettőt egybemosták, és két bekezdés foglalkozik itt az ifjúsággal, a fiatalkorúakkal, bárki mással, és az összes többi arról szól, hogy kiskereskedelmi szinten milyen szabályozókat, szabályozásokat vezetnek be.

Tehát látható, hogy két ellentétes érdek küzd egymással ebben az előterjesztésben, az egészségvédelem és a kereskedelem érdeke. Hát könyörgöm, ez a kettő egymással ellentétes irányba mutat! Ezt nem észrevenni? Egészségvédelemről beszélni, miközben a kereskedelem további szabályozásáról beszélnek? Jövedéki adót emelnek amúgy másik kézzel és más előterjesztésben is. Tehát látható, hogy nagyobb bevételekre számítanak, nyilván a nagyobb eladásokból, ezzel párhuzamosan pedig kicsit álszent, farizeus módon egészségvédelemről beszélnek. Ez nekem valahogy nem jön össze.

Amikor arról beszélünk, hogy maximum mennyi boltot lehet nyitni, amely dohánytermékek forgalmazásával foglalkozik, akkor még egyszer ki kell hogy hangsúlyozzam: itt nem arról van szó, hogy egy évente felülvizsgált rendszerben mondjuk településenként, 2 ezer lakosonként egy bolt nyílhat, hanem maximálják ezt a számot, de egy bebetonozással, adott esetben 20 éves bebetonozással. Erről nekem az a korszak jut eszembe, amit csak hallomásból ismerek szerencsére, amikor az alkoholtermékek esetében is megállapították azt, hogy mondjuk csak délelőtt 10-től délutánig lehet kapni azt a bizonyos terméket, még az is sorban állt az alkoholért, aki előtte életében nem ivott, mert tudta, hogy azt jó áron értékesíteni lehet. Ez tegnap a bizottsági ülésen is elhangzott, érdemi felvetés után érdemi reakció ott sem született rá. Tehát ne teremtsünk már egy másodlagos piacot ilyen ostoba szabályozó eszközökkel.

Az is látható, hogy amikor 9 koncessziós helyet tud elérni egyetlen vállalkozó, kérdőjel, hogy milyen vállalkozóról van szó, hiszen látható, hogy a döntéseket a kormányhivatal, a miniszter és egy olyan háromszögben lévő útvesztőben fogják meghozni, amit még most sem látunk, hiszen ezt majd egy következő törvénybe akarják utalni. Tehát látható, hogy egy következő törvény rendelkezik arról, amiről nekünk most kéne döntenünk. Ez megint csak egy elfogadhatatlan dolog.

Amikor erről beszélünk, hogy 9 koncessziós helyet kaphat egy vállalkozó, akkor mi garantálja azt, hogy nem fog valamilyen úton-módon felvenni pár rokkantosított vagy megváltozott munkaképességű személyt, őket beülteti dolgozni, elnyeri ezt a koncessziós jogot - még egyszer mondom, adott esetben 20 évre -, két év múlva pedig azt látjuk, hogy már régen nem azok az emberek dolgoznak ott. Ellenőrző rendszer nincs rendelve e mellé az egész mellé, semmiféle garancia nincs arra, hogy ez a piac valóban az önök leírt elképzelései szerint szabályozható lenne.

Érdekes az is, hogy amikor a csökkent munkaképességűek foglalkoztatottságának növeléséről beszélnek ebben az esetben, akkor mennyire életszerű az, amit papírra vetnek. Hiszen aki csökkent munkaképességű, miből fizetne koncessziós díjat? Itt azért komoly pályázatokról van szó. Egy olyan ember, aki mondjuk, adott esetben egy éve elvesztette a munkáját, nagyon is jó eséllyel nemhogy koncessziós díjat nem tud fizetni, de a másik kikötésnek sem tud megfelelni, miszerint nincs még minimális köztartozása sem. Ajánlanám figyelmükbe a legújabb statisztikákat, melyek értelmében a magyar lakosság 20-30 százaléka már képtelen a legalapvetőbb rezsikiadásait is - tehát bármilyen lakhatással, élelmezéssel kapcsolatos kiadásait - fedezni.

A roncstársadalom mérete irgalmatlan módon nő Magyarországon. Még az is elfogadható lenne bizonyos körök által, ha önök azt mondanák, hogy nem akarnak ilyen embereket bevonni ebbe a körbe, viszont önök kimondottan erre hivatkoznak az előterjesztésben: a csökkent munkaképességűek alkalmazására.

Ha pedig így van, akkor ezek a kizáró gátak miért kerültek bele? Ha úgy lenne benne, hogy ne legyen köztartozása az illetőnek, de ha elnyeri ezt a lehetőséget, nyithat egy ilyen boltot vagy folytathatja az eddigi tevékenységét, akkor mondjuk 6 hónapon belül tegyen eleget minden fizetési kötelezettségének, ehhez különböző segítségnyújtó eszközöket rendelünk. Akkor azt mondhatnánk, hogy ez elfogadható lenne. De így, jelen pillanatban egy teljesen sötét lyukba lökni ezt az egész kérdést, hogy majd egy leendő, megalkotott törvény rendelkezni fog arról, hogy ki nyerhet el üzletek tekintetében üzemeltetési jogot, ki lesz az alkalmazó, ki nyithat adott esetben 9 helyen boltot - hát ez legalábbis kétséges, főleg a tekintetben, hogy az előterjesztésben semmi nem zárja ki azt, hogy multinacionális érdekkörök képviselői szerezzék meg a koncessziós jogokat, és aztán ők esetleg ezt továbbpasszolják majd a helyi sameszoknak, barátoknak, és majd falból egy-két rokkant személyt foglalkoztatni fognak, csak azért, hogy megfeleljenek a kiíráskori elvárásoknak, a későbbiekben pedig ezt nem fogja ellenőrizni senki.

Látható, hogy a kiskereskedelmi korlátozások által a feketekereskedelem aránya szinte bizonyos, hogy nőni fog, még a mostani nagyon drámai, nagyon durva szinthez képest is, ellenőrző mechanizmusok ugyanakkor nincsenek mellérendelve ennek az egésznek. Tehát semmi nem garantálja azt, hogy nem az ukrán cigicsempészek járnak jól ezzel az egésszel, pedig pontosan az lenne a cél, hogy végre rendet teremtsünk ezen a piacon.

Idekapcsolódik a Jobbik azon ajánlása, mely a szociális kártya országos kiterjesztéséről szólt. Most már másfél-két éve ezt hangoztatjuk folyamatosan, önök indoklás nélkül szokták ezt lesöpörni. Pedig pontosan ezen a területen és a szociálisan rászorult emberek esetében ez egy olyan tisztulást hozhatna, nemcsak a közpénzek forgatása piacán, hanem azon kiskereskedelmi területen is, amiről ez az előterjesztés szól, hogy százmilliárdokat lehetne megtisztítani, még egyszer mondom, a félkarú rabló és az ukrán cigarettacsempészek átkától. Meg lehetne tisztítani ezt a rendszert, csak önök valamiért ezt nem akarták.

El kell mondjam azt is, hogy az utóbbi másfél év során én a salátát mint olyat kezdtem megutálni kicsit, hiszen annyiszor került elénk ilyen időzített bombákkal megtöltött salátatörvény meg szabályozás, hogy egész egyszerűen az ember már aknakeresőnek érezte magát, mert tudta, hogy valami úgyis lesz benne. Viszont tudnék támogatni egy olyan salátatörvény, ami egy fogyasztóvédelmi saláta volna, e tekintetben pedig könnyebben kriminalizálhatóvá tenni a feketemunkát és a feketegazdálkodást ebben a piaci szegmensben is, a reklámok elleni küzdelmet tovább folytatná addig a mikroszintig egészen, hogy ha belépek egy közértbe, akkor ott a dohánytermékek hol helyezkedhetnek el és hol nem, mennyire propagálhatják őket, mennyire lehet láthatóvá tenni ezeket. Lehetne ilyen szabályozókat még a rendszerbe bevezetni, tovább nehezítvén azt, hogy mondjuk 18 év alatti személy bármilyen dohánytermékhez jusson Magyarországon, hiszen valahogy hozzájutnak a fiatalok ezen termékekhez, különben nem bizonyítaná a statisztika azt, hogy hányan passzív és hányan aktív dohányosok közülük. Tudjuk, hogy elborzasztóak az adatok, ezek ismétlésétől eltekintenék.

(15.20)

A média tekintetében szintén támogatnék egy fogyasztóvédelmi, gyermekvédelmi salátatörvénykezést, egy olyan csomagot, amit önök behozhatnának ide a Ház elé, de valamiért nem teszik. Tehát a média eszköztára szintén óriási, főleg a felvilágosítás, prevenció, megelőzés terén.

Végül pedig az itt maradt kommunista utódpárt által nagyon sokszor kárhoztatott Horthy-rendszerben és az azt követő időszakban is azért fellelhető volt az iskolákban az egészségtan oktatása, ami nemcsak arról szólt, hogy káros a dohányzás, gyerekek, ne cigarettázzatok, hanem mindenféle additív szer, mindenféle károkat okozó szer hatásmechanizmusáról, fogyasztási, rászokási lehetőségeiről, szokásairól bizony olyan kőkemény tájékoztatást lehetett és kellett is adni, ami a mai korban is feleleveníthető lenne, amikor közoktatásról, köznevelésről beszélünk. Nem véletlen, hogy minden általános vita során újra és újra felmerül ez a kérdéskör.

Tehát egy ilyen négy lábon álló fogyasztóvédelmi csomagot igenis lehetne támogatni; ha a fiatalkorúak védelme a cél, akkor ez lenne a megfelelő eszköz ezen cél eléréséhez, nem pedig az előttünk fekvő előterjesztés, ami teljesen másról szól. Még egyszer mondom, arról is szólhat akár - mert kiolvasható belőle -, hogy multikat hozzunk helyzetbe magyar kisvállalkozók helyett. A Jobbik pedig nem tud olyan előterjesztést támogatni, ami magyar kisvállalkozókat hátrányosan érint vagy hátrányos helyzetbe hozhat. Nem zárja ki semmi az előterjesztésben. Arról van szó, hogy majd egy leendő törvény szabályai szerint a miniszter, a kormányhivatal és a parlament hármasában valaki majd megállapítja, hogy ki lesz koncesszióra jogosult, még egyszer mondom, személyenként, vállalkozónként 9 koncesszió is szóba jöhet. Itt kérdéses az, hogy milyen képviselőket ültet oda az, aki megszerzi ezen jogosultságot. Teljesen átláthatatlan, egy túlbonyolított és a célnak nem megfelelő rendszerről van szó.

Amit viszont a háttérben látunk, egyértelműen az, hogy a kormányzat nemcsak növelni kívánja jövedékiadó-bevételeit, hanem folytatja azon megszorítássorozatot, amelynek a végét egyébként a saját miniszterelnöke hirdette meg. Miután Orbán Viktor kijelentette, hogy a megszorítások idejének vége, láthatóvá vált, hogy érdekes módon az IMF finomhangolása alapján nőtt az áfa, nő a jövedéki adó, nő az eva, olyan megszorítások köszöntenek Magyarországra, amelyek példátlanok. Bokros Lajos térden állva könyörögne a receptért, nagyon sok esetben.

Látható az, hogy amivel önök próbálkoznak, abszolút tévút, abszolút szűkíti a magyar gazdaság lehetőségeit, és ez átszüremlik még egy ilyen látszólag nem olyan nagyon fontos előterjesztésben is, ami egyébként egy nagyon jó céllal indul el, ami a címben van, csak az előterjesztésben nincs, ez nagyon jó, még a kiskereskedelem állami szabályozása, felügyelete is egy nagyon jó eszköz lehetne Magyarország tekintetében, komoly könnyítéseket lehetne elérni magyar kisvállalkozók számára is, csakhogy az ehhez szükséges mankók nem szerepelnek sem az előterjesztésben, sem mellette. Halvány ígéreteket láthatunk arra vonatkozóan, hogy majd a jövőben önök ezeket leszabályozzák. Engedtessék meg, hogy bizalmatlanok legyünk ezen ígéretekkel szemben, hiszen az utóbbi másfél év nem bizonyított semmit a tekintetben, hogy akár egyetlen gazdasági ágazatot is sikeres vagy húzóágazattá tudnának önök tenni Magyarországon. Ameddig ezeket a kételyeinket nem tudják eloszlatni, addig sajnos nem tudjuk jó szívvel támogatni az előterjesztést.

Ugyanakkor az általa retorikailag megfogalmazott célokat, tehát az ifjúságvédelmet, a gyermekvédelmet, az egészségvédelmet teljes mellszélességgel támogatjuk. Az lenne a kérésünk, hogy valamilyen módon oszlassuk el ezeket a kételyeket, és tegyük egyáltalán tárgyalhatóvá ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Baráth Zsolt, a Jobbik második vezérszónoka jelezte, hogy felszólalását a vita későbbi szakaszában kívánja elmondani.

Így most megadom a szót Pálffy Istvánnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó.

PÁLFFY ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Amíg képviselőtársam elmondta a Jobbik vezérszónoklatát, addig Magyarországon ez idő alatt egy ember tüdőrákban, tüdőbetegségben elhunyt. Ez a statisztika, tisztelt Ház, ennyi idő alatt, 15 percenként meghal egy ember dohányzás következtében, direkt következtében. Ez napi közel száz fő, száz személy, évenként pedig becslések szerint csak a dohányzással közvetlenül összeköthető egészségügyi okok és kockázatok miatt 35-40 ezer ember veszti el az életét, és akkor még nem beszéltünk a szív- és érrendszeri és egyéb, ezzel kapcsolatos és járulékos betegségekről.

Amiért tehát ez a törvénytervezet a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohányzás kiskereskedelméről a Ház előtt van, szorosan összefügg ezekkel a statisztikai mutatókkal. Én magam nem voltam itt a vezérszónoki kör elején, úgyhogy ha olyat mondanék, ami már elhangzott, akkor szíves elnézésüket kérem, de azt feltétlenül hangsúlyozni kívánom, hogy illeszkedik a törvénytervezet abba a sorba, amelynek keretében a január 1-jei dohányzásstop bizonyos helyeken, munkahelyeken, vendéglátó helyeken, illetve a jövedéki adó emelésével a napokban megvalósul, és egymásra épülő lépésenként kívánja erőteljesen szabályozni és korlátozni a dohányzást Magyarországon.

Az első számú célról, úgy, ahogy a törvénytervezet a címében is mondja, nyilván már sok szó volt itt a vezérszónoklatok között. Én azt hadd tegyem hozzá személyesen - bár ez ritkán szokott egy Országgyűlésben a politikai pártok vezérszónoklatának tárgya lenni, de ez egyszer azt hiszem, hogy olyan hatással kell lennünk, és a média minden segítségét, az oktatás, köznevelés minden segítségét idehívni, életre hívni e tárgyban, hogy a dohányzás ellen fölemeljük szavunkat, és hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozni kívánunk, minél szélesebb körben hirdessük, propagáljuk. Tehát azért mondom el az elborzasztó személyi példákat, nekem nagybátyám és édesapám is tüdőrákos volt, súlyos dohányosokként élték életüket, láncdohányosokként. Mind a ketten tüdőrákban hunytak el, úgy, hogy az utolsó óráikban fuldoklottak, nem kaptak levegőt, kegyetlen kínok és keservek között adták át lelküket a Teremtőnek.

Ezt szeretnénk minél inkább megakadályozni, tudatosítani. Ezért van előttünk a javaslat. És ha a kiskereskedelemmel kapcsolatban képviselőtársam garanciákat kívánt, hát keressük meg együtt azokat a garanciákat. De azt semmiképpen sem tartom a kritika részének vagy elképzelhető részének, hogy ne teremthessünk egy olyan lehetőséget, hogy egy későbbi törvényben szabályozzunk majd további rendelkezésekkel e tekintetben, hiszen ahogy mondtam, itt lépésről lépésre, minél hamarabb, hathatósan és sürgősen kell olyan intézkedéseket hozni, amelyek a dohányzás visszaszorítására Magyarországon képesek.

Akiknek fiatalkorú gyermekeik vannak - és sokan a Fidesz-KDNP-frakcióban így vagyunk -, tapasztalják azt, hogy nem is csak az iskolából, hanem aztán majd a hétvégeken, a szórakozóhelyekről a gyerekek vagy már a dohányzás ártalmainak következtében dohányosként jönnek egyszer csak haza, vagy csak hozzák azt a füstöt magukkal, ami árulkodó jele annak, hogy milyen szomorúan elterjedt a dohányzás a fiatalok körében. Úgyhogy ez is egy olyan indok, ami miatt feltétlenül szükséges a fiatalkori dohányzásnak a visszaszorítása.

Az állam a legfontosabb piacait erőteljesen szabályozni kívánja. A nyitott, szabad piacgazdaság és az állami szerepvállalás a piacokon olyan egyensúlyokat kíván meg, amelyek mondjuk, az energia- vagy a jövedékiadó-termékek piacának terén nyilván hathatósabb, szigorúbb és ellenőrizhetőbb piacot teremtenek meg, míg más piacokon, legyen az gabona vagy zöldség, terméktanácsok bevonásával, szabadabb és kevésbé ellenőrzött, kevésbé szigorú piacokat teremt.

Ezek az egyensúlyok képezik egy jó piacgazdaságnak az alapjait, és tekintve, hogy a dohány jövedéki termék, ezért ennek a piacnak egy szigorú szabályozása, indokolt átrendezése feltétlenül szükséges, a törvénytervezet címében és preambulumában is megfogalmazott célokhoz rendelve.

Ezért aztán a magunk részéről, kereszténydemokraták részéről is jónak tartjuk azt a szabályozást, amely meghatározott számban engedélyez kiskereskedelmi üzleteket és kizárólagos forgalmazást, legalábbis első lépésként kereskedelmi körben, és egyben lehetőséget teremt arra, hogy ezt a dohánypiacot, amelyet - ahogy itt már el is hangzott Z. Kárpát Dániel felszólalásában is, csak ezt hallottam - jelentősen befolyásol az ukrán dohánymaffia és még sok minden más, korrupció és feketekereskedelem, hogy ezt egyszer s mindenkorra megakadályozza, és szabályozni képes legyen.

(15.30)

Ezért aztán a tervezetnek a piacszabályozó részével is maximálisan egyetértünk.

Én értem azt a kifogást, hogy garanciát keresnek a kiskereskedelmi üzletekben való foglalkoztatás mikéntjére. Én javaslom, hogy e tekintetben értelmes konszenzusos módosítókkal, még nem néztem át a módosítók listáját, de láttam már, Ékes képviselőtársam és Hollósi Antal képviselőtársam is adott be, úgyhogy ezeknek a figyelembevételével javaslom majd a részletes vitát lefolytatni, és hozzátenni ehhez a törvényhez mindazt, amit már ebben a szakaszban, majd mielőtt a további részletkérdések szabályozására sor kerül, és majd ahogyan itt a dohányzással kapcsolatos intézkedések további lépései sorra kerülnek, meg fogjuk hozni azokat a szabályokat is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Szilágyi Lászlónak, az LMP-képviselőcsoport vezérszónokának.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Mi annak idején támogattuk és jó szívvel támogattuk a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, de akkor jeleztük, hogy további lépések szükségesek, hogyha valóban az a cél, hogy a dohányzásra rászokást meggátoljuk és a leszokást segítsük. A zárt helyen való dohányzás tiltása egy nagyon fontos lépés volt, de igazából nem tudjuk, hogy milyen lesz ennek a hatása, mennyire lesz ez betartható, hiszen még előttünk van a hatálybalépése, nagyon bizakodóak vagyunk ebből a szempontból.

Azt mondja ennek a jogszabálytervezetnek az indoklása valahol, hogy egyetlen eszközzel nem lehetséges a dohányzás ellen hatékonyan harcolni. Én azt gondolom, hogy abszolút így van, és hogyha szabad emlékeztetni arra a tavaszi vitára, akkor mi azt mondtuk, hogy nagyon komplex problémáról van szó, és több eszközt kell bevetni egyszerre. Itt az első helyen a példamutatást említettük, én azt gondolom, hogy a legeslegeslegelső helyen az lenne a legfontosabb, hogy olyan mintákat lássanak a gyerekek, amelyek nem arra sarkallnak, hogy ők is a dohányhoz nyúljanak, hogy valamilyen módon elkezdjék ezt a rossz szokást. Biztos, hogy ha a családjainkban, az iskolában, a felnőttektől nem látnának ilyen magatartást, akkor kevesebb esélye lenne, hogy rászokjanak. Hogyha nem az jönne a filmekből, a híres színészektől, zenészektől, hogy ők dohányoznak, és marha elegánsan teszik, akkor később nyúlnának talán ehhez az eszközhöz a fiatalok.

Nagyon remélem, hogy Heintz képviselő úr tartja még az ígéretét, leszokott a dohányzásról, és azóta is tartja. (Dr. Heintz Tamás: Tartom!) Tartja, nagyszerű, gratulálok ehhez, és remélem, hogy sikerülni fog neki. Állítólag nagyon nehéz leszokni róla, és több hónap, fél év után is nagyon könnyű a visszaszokás.

Azt mondtuk még akkor, hogy át kellene venni a WHO megfelelő ajánlásait, és betiltani bizonyos olyan segítő anyagok, adalékanyagok dohányba tételét, amelyek a nikotinfüggőség kialakulásához vezetnek. Nagyon várjuk ezeket a lépéseket.

Akkor is elmondtuk, és tulajdonképpen üdvözöljük ezt a mostani lépést szellemiségében, hogy a cigarettához való bolti hozzáférést nehezíteni kell, és csak dedikált helyeken lehessen dohánytermékhez jutni. Tehát mi ezt a tavaszi vitában felvetettük. Azt mondtuk, hogy szigorúan be kell tartatni azt, hogy 18 éven aluliak ne kaphassanak dohányterméket az elárusítóhelyen. Valahogy a mostani tervezet céljában ez is benne van, úgyhogy ilyen szempontból ez üdvözlendő.

Azt mondtuk, hogy igazából egyetlen dolognak van érdemi hatása, az árnak, tehát a jövedéki adót tovább kell emelni. Ezt a kormány azóta megtette, és mi ezt mindig támogattuk, nyilván nem feltétlenül egészségvédelmi és dohányzásmegelőzési célból tette, hanem költségvetési okokból, de ezzel együtt talán ez az eszköz a leghatékonyabb a dohányzás visszaszorítására.

Mindez eszközzel segítenünk kellene a leszokást, és azt mondtuk a tavaszi vitában, hogy a leszokást segítő módszereket kellene propagálni a háziorvosok körében és az alapellátás különböző egyéb színterein.

Milyen jó lenne tb által támogatni bizonyos nikotintapaszokat és egyéb olyan szereket, amelyek segítenek a leszokásban.

Nagyon fontos lenne, hogy a stresszfaktorokat minél távolabb űzzük az életünkből, hiszen hogyha nyugodt életet élünk és konfliktusmenteset, akkor bizony kevesebbet fogunk pótszerekhez nyúlni, így dohányozni is kevesebbet fogunk.

Kell egyfajta kulturális nyomás, amit a társadalomnak ki kell fejteni, legyen ciki a dohányzás, mint ahogy húsz évvel ezelőtt az amerikai középosztályban ez már elkezdődött, és ott nagyon sokan letették a cigarettát, hiszen nem volt már a közösségben ennek respektusa, ezért nagyon sokan elhagyták ezt a szokást.

Nagyon fontos lenne a szűrővizsgálatokat támogatni, a háziorvosokat premizálni a leszoktatás érdekében. Tehát aki aktívan kifejt dohányzásmegelőzési vagy leszoktató tevékenységet, az kapjon esetleg plusz normatív támogatást.

A tájékoztatás és a szemléletformálás alapvető fontosságú lenne, ezt elmondtuk megint csak a tavaszi vitában, a leszokást segítő zöldvonal, civil aktivitások, tehát civil szervezetek támogatása, életvezetési tanácsadás a társadalom többféle színterén, a konfliktuskezelés tanítása, és természetesen az iskolai oktatás és a médiakampányok. Médiakampányból soha nem lenne elég, biztos lehetne elegánsabbat is meg okosabbat is kitalálni, mint ami mostanában megy, hogy egy ilyen heveny ágyjelenet után már rögtön az infúzió látszik meg a halál. Nem biztos, hogy ilyen direkt módszerekkel kell ezt művelni, de az is nagy dolog, hogy egyáltalán, nem tudom, hogy milyen frekvenciával vetítik és milyen médiumokban, de reméljük, hogy ennek még lesz folytatása.

Hatékony fellépés kell a csempészet ellen. Ez az előttünk fekvő törvénytervezet erre nem alkalmas, és ezt a célt ki sem tudja tűzni, bár deklarálja.

Ez az, amit mi tavasszal fontosnak tartottunk volna, és egyetértünk azzal, hogy egyetlen eszközzel nem lehetséges a dohányzás ellen küszködni.

Na már most, én is osztom azoknak az aggodalmát, akik itt előttem megszólaltak, és úgy nyilatkoztak, hogy ez az előterjesztés nem a fiatalkorúakról szól, és nem a fiatalkorúak dohányzásellenes kampányát segíti ez a törvénytervezet, hanem bizony itt a kereskedelem egy komoly szegletének a meghódításáról van szó, egy újabb térfoglalási kísérlet és a piac elég drasztikus újrafelosztása. Én nagyon komolyan úgy érzem, hogy ez a törvénytervezet inkább ilyen hatású, még akkor is, hogyha általam nagyra becsült és hiteles doktorok adják itt elő, és egészségmegőrzési célokkal vezetik be.

Egyébként azt gondolom, hogy már az is haladás, hogy nem most, január 1-jén vezetik be a törvénynek a hatályát, hanem egy év haladékot kap a piac, hogy átrendeződjön, átszerveződjön. Ez nyilvánvalóan az eddigi jogalkotási kultúrához képest egyfajta előrelépést jelent, úgyhogy én ennek őszintén örülök. Az viszont már más kérdés, hogy akkor mi a csudát keresünk most itt, december 20-án, mi a fontossága annak, hogy így az év végén, a Ház ilyen leterheltsége mellett tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot ilyen instant módon, miért nem lehet a tavaszi ülésszakot megvárni ezzel, és egy rendes társadalmi vita után, ne adj' isten, szaktárcák előterjesztésében visszahozni ezt az anyagot, méghozzá úgy, hogy ezt a sok-sok kodifikációs pongyolaságot kijavítják benne.

Azt mondja az indoklás, képviselőtársaim, hogy legyen segítség a leszokáshoz. Én azt gondolom, hogy itt olyan nagyon sok segítséget nem látunk. Némi akadályt látunk a hozzáférésben, de még ebben sem vagyok biztos, úgyhogy mindenképpen kevés a segítség a leszokáshoz.

Megint csak az indoklás szerint a dohányzásra rászokás megelőzése lenne itt a másik cél, ez egy nagyon nemes cél, és mi nagyon szeretnénk, hogyha valóban ez lebegne a szemünk előtt.

(15.40)

De azért mindannyian tudjuk, hogy itt a dohányzásnak nagyon komoly szociokulturális okai vannak. Nyilván ha a függőségig eljut egy ember, akkor már fiziológiai okai is vannak, de ez a törvénytervezet nem fog senkit segíteni a megelőzésben, senkit.

Hogy a hozzáférés legyen szűkebb, ez megint csak egy nemes cél. Látunk jó nyugat-európai példákat, ahol ez hatékony is, és úgy tűnik, hogy bevált. Nem bánnánk, ha a hozzáférés valóban szűkebb lenne, és dedikált helyeken lehetne csak dohánytermékekhez jutni, de nem feltétlenül következik ez egyébként számomra a törvényjavaslat szövegéből. Itt például azt mondja egy helyen a 6. § (2) bekezdésében, hogy az engedélyesek száma lesz korlátozva, és azt gondolom, hogy ha valóban az a cél, hogy kevesebb helyen lehessen dohányhoz hozzájutni, akkor nem az engedélyesek számát kell korlátozni, hanem az elárusítóhelyek számát kell korlátozni. Ha valóban azt gondolják, hogy ez a cél, akkor kérem, fogadják be a módosító javaslatunkat ezzel kapcsolatban. Egy 2 ezer főnél kisebb településen egyetlen engedélyt lehet a törvényjavaslat szövege szerint kiadni, viszont ez az engedélyes több helyen is üzemeltethet ilyen tobacco shopokat, ha lehet így nevezni ezeket. Tehát ez nem fogja korlátozni feltétlenül a hozzáférést. Megint azt mondja az indoklás, hogy az engedély nélküli kereskedelem visszaszorítása lenne a cél. Ez a jogszabály, képviselőtársaim, semmit nem mond erről, és semmiben nem gátolja meg a cigarettacsempészetet és az illegális árusítást.

Azt mondja a törvénytervezet, hogy jelen pillanatban a fiatalkorúak hozzáférése nem korlátozott, hiába van tiltás a 18 év alattiak kiszolgálásában. Tehát az a kérdés, hogy miért nem, innentől ez hatósági és rendvédelmi kérdés. Egész biztos vagyok benne, hogy ahhoz nem kell államosítani, hogy betartsuk a mostani szabályokat.

Itt a koncesszióval kapcsolatban több kérdés is felmerül. A törvény megengedi, hogy akár magánszemély is kapjon koncessziót. Ez érdekes, és nyilván nagyon nemes cél az, hogy a hadirokkantak, árvák, betegek, elesettek és gyesen lévők is részesüljenek ebből a piacból, és hogy családi vállalkozásokat juttassunk pozícióba, és 20 éves koncessziós szerződést tudjunk velük kötni. De hogyan fognak ezek a családi cégek kialakulni, hogyan fogják ezt a koncessziót kifizetni? Mekkora lesz ez? Egyáltalán hogyan fognak ezen a piacon megkapaszkodni? Ha van egy ilyen dohánybolt, akkor az vajon csak dohányt fog árusítani? Azt hallottuk, hogy a dohányterméken önmagában nagyon kicsi az árrés, és ebből önmagában nem lehet megélni, akkor nyilvánvalóan ezek a shopok majd mindenféle mást elkezdenek majd árusítani, kialakul a hagyományos trafik, és oda viszont már bejönnek fiatalkorúak, ahol ez megint egy nehezítés lesz az ő részükre, hogy nem lehet őket kiszolgálni esetleg mással sem, tehát rengeteg ellentmondás van ezzel kapcsolatban.

De a másik, hogy a törvénytervezet megengedi, hogy ez a bizonyos állami zrt., amelyet majd létre fog hozni a nemzetgazdasági miniszter, maga kiskereskedelmi tevékenységet folytasson, tehát egy saját üzlethálózatot építsen ki, egy teljesen új kiskereskedelmi láncot, amely elég sokba kerül és elég költséges. Ezt nyilván valahogy bele kell majd építeni az árba, ez majd teljesen átrendezi ezt a piacot. Nem tudom, hogy ezt majd hogyan képzelik. Tehát majd a nagykereskedőtől, aki továbbra is maradhat az, aki eddig volt, majd az állami zrt. megveszi a cigarettát, és így fogja tovább forgalmazni ezeken az elárusítóhelyeken? Tehát nem is értem, hogy hogyan gondolják.

Van egy másik aggály, amely - ha jól értem - az ÁNTSZ-től származik, hogy itt megváltoznak majd a fogyasztói szokások és - idézem - hogy a fogyasztókat tudatosabb beszerzésre ösztönzi majd ez az új rendszer, tehát nemhogy szálanként és dobozonként fogják megvenni a dohányosok a cigarettát, de kartonszámra, hogy ne kelljen nekik olyan sokat kirándulni egy-egy doboz cigiért, úgyhogy megveszik nagyobb tételben, és ez bizony rövid távon még erősítheti is a fogyasztást. Azt gondolom, ilyen hatása is lehet ennek.

Na már most több országban létezik állami monopólium a dohánytermékekre és az alkoholtermékekre is, Svédországban például az alkoholkereskedelem állami monopólium alatt áll, és vannak ezzel kapcsolatban jó tapasztalatok, ugyanakkor ha megnézzük a különböző országok alkoholfogyasztását, és megnézzük, hogy az állam beavatkozik a piacba vagy nem, az derül ki, hogy nincs egyértelmű kapcsolat a vásárlás korlátozása és fogyasztás között. Tehát nem ilyen egyszerű ez, mint ahogy ide le van írva.

Nyugat-Európában rendszerint szigorúbb szabályozás van Magyarországnál, tehát mi ab ovo nem zárkózunk el attól, hogy ez a kereskedelem szigorúbb körülmények között történjen. Sok helyen az élelmiszerboltok egyáltalán nem forgalmaznak cigarettát, a kocsmákban pedig automatákból lehet venni. Németországban például az útlevelet kell valahogy az automatába beledugni, és így az automata el tudja dönteni, hogy szabad-e az illetőnek cigarettát kiszolgálni vagy nem szabad, hiszen akinek jogosítványa van, az már elért egy bizonyos életkort. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy államosítva van ez az egész rendszer és fel kell rúgni az egész piacot, amely eddig kialakult.

Lázár frakcióvezető úr nyilatkozatait veszem alapul, itt igazából az elsődleges cél, hogy bizonyos multikat megint kiszorítsunk a piacról, ami nemes cél lehet, ha gondoljuk, de nem biztos, hogy ezért érdemes ebbe az egészbe belekezdeni, más szabályozási eszközökkel könnyebben el tudjuk érni a dohányhoz való hozzáférés nehezítését.

Azt mondja Horváth Zsolt képviselő úr, hogy három sarokkő van ebben a törvénytervezetben, amiből nem engednek, hogy zárt egységekben forgalmazzák a dohánytermékeket, hogy a fiatalkorúak hozzáférését akadályozzák, és családi vállalkozásokat hozzanak helyzetbe, hogy ez a hármas cél. Azt gondolom, ez a törvénytervezet egyik célt sem szolgálja igazán jól. Az első két célt biztosan el lehet érni egyéb szabályozási eszközökkel, és nem kell a piacba ilyen durván belenyúlni, és nem kell feltétlenül állami monopóliumot kialakítani.

A harmadik célt pedig, azt gondolom, nem feltétlenül fogja tudni elérni ezzel az állam, családi vállalkozásokat nagyon nehéz ilyen állami koncessziós rendszerben helyzetbe hozni, és félő az, hogy ezek az engedélyesek nem lesznek mások, mint a kormány által közkedvelt kiskereskedelmi láncolatok, és ennek fényében azoknak lesz igazuk, akik azt gondolják, hogy itt egy piaci térfoglalás kezdődik a kereskedelem egy újabb szegmensében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most megadom a szót kétperces időkeretben Heintz Tamásnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, annál is inkább, merthogy a korábbi napirendekhez hiányolta az ellenzék a vitát, hogy most némi időt szánva reagáljak az első vezérszónoki körre. Varga képviselő úr a jövedéki adó emelésének hajnali fél 5-ös idején merengett, hadd mondjam el azt, hogy alapvető feladat az, hogy hogyan tudunk fogyasztást csökkenteni. Képviselő úr, az öt kritérium a hozzáférés csökkentése, a passzív dohányzás, leszokás, ár, médiareklám és iskolai tananyag. Ezen áll vagy bukik a rendszer.

Tóth képviselő úrnak mondom, hogy jelenleg is a jogszabályt - amely a fiatalkorúak védelmében van -, tudjuk jól, hogy 50 százalékban sem tartják be. Ne várják el egy, a multiban minimálbérért dolgozó pénztárostól, hogy ez legyen a legnagyobb gondja, hogy mit tesz a dohánytermékek értékesítésekor.

Göndör képviselő úr remekelt: a kistelepüléseken hogyan veszek majd egy doboz gyufát. Képviselő úr, erre nemigen van mit mondani. És a kör négyszögesítésének a problémáját is megoldotta, amikor a négyszögletű bolt kérdését vetette fel. Hát szerintem ez sem igazán alapvető kérdés.

A Fidesz-shopok rémét is felfestette Göndör képviselőtársam. Szerintem ez megint nem kíván reakciót, egyelőre.

Z. Kárpáti (sic!) Dániel: pénteken nyújtottuk be a törvényjavaslatot, volt ideje mindenkinek elolvasni. Szerintem 16 oldal egy óra alatt megvan. Nem jól tudja, a koncesszió nem 30, hanem 45 év is lehet, és hideg télben saláta utáni vágyát nem tudjuk kielégíteni most, merthogy ezzel a törvénnyel tudunk önnek szolgálni.

(15.50)

Összegezve: egységes rendszerré állt össze a nemdohányzók védelméről szóló törvénytervezet, a most tárgyalandó és társadalmi egyeztetésen lévő európai uniós prevenciós programrendszer, a hajnalban elfogadott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - azonnal, elnök úr - jövedéki adó és az a törvényjavaslat, amely egy év múlva fog életbe lépni.

Köszönöm szépen a türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen önnek, mint aki az előterjesztőt képviseli, a zárszóban időkorlát nélkül áll majd lehetőség rendelkezésre minden válaszadásra. Természetesen minden kétperces jelentkezésnél megelőzi az előzetesen bejelentkezetteket.

Most megadom a szót kétperces időkeretben Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánom minősíteni az előttem elhangzottakat, miszerint pénteken bedobnak egy törvényjavaslatot, és úgy gondolják, hogy hétfőig ez mindenféle alapos előkészületre, társadalmi egyeztetésre és minden egyébre alapot és lehetőséget ad. Ezt önök se követték el, ne is próbáljanak minket kábítani ilyenekkel. Semmiféle társadalmi háttérmunkát nem végeztek ezzel kapcsolatban, mindannyian nagyon jól tudjuk.

A vezérszónoki kört direkt megvártam a tekintetben, hogy a három kiemelt kormányzati cél közül a másodikra kérdezzek rá, és konkrétan is, ez pedig a "hogyan gátoljuk a fiatalok dohányzását?" című kérdés lenne.

Én itt arra szeretnék rákérdezni, elsősorban az előterjesztőtől természetesen, hogy mi van ebben az előterjesztésben, amitől mondjuk, nehezebben láthatóvá válik az üzlethelyiségekben a cigaretta, vagy a hozzáférhetősége nehezedik? Van-e olyan ebben az előterjesztésben, ami az adalékanyagok egy részét, a legkárosabbakat kivetetné a termékekből? Ugyanúgy, ahogy a chipsadón keresztül sikerült ezt elérni bizonyos termékeknél. Megadom a választ is: nincsen.

Van-e ebben az előterjesztésben olyasmi, ami az iskolai egészségtan oktatás lehetőségét egyáltalán felveti, vagy egyáltalán a vezérszónoki felszólalásokban lehetett volna utalni erre, hogy a későbbiekben ilyen tervek is lesznek, ezzel kapcsolatban sem tudtunk meg semmi újat.

Végül pedig a legfontosabb kérdés az lenne, hogy erősödik-e az ellenőrzés azok felett, akik a mai napig és ma is kiszolgálják a 18 év alattiakat. Erre sem tud sajnos ez az előterjesztés választ adni. A kérdésem nagyon egyszerű: önök tudnak-e? Tehát milyen elképzelések, milyen lépések várhatóak ezen a területen?

Ezt abszolút konstruktív jelleggel kérdezem, de a vezérszónoki kör tapasztalatai alapján azt kell higgyem, hogy sajnos ezekre önöknél nincsenek meg a válaszok. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Horváth Zsoltnak nem tudom megadni a szót, mert nincs a helyén és telefonál, amit általában kérünk, hogy lehetőleg ne így. Úgyhogy Bartos Mónikának adom meg most a szót kétperces időkeretben.

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon örülök, hogy a tisztelt Ház előtt van ez a törvényjavaslat, és egyáltalán nem baj, ha nem ugyanazzal a szemüveggel látjuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen azt gondolom, hogy ez a vitának a természete, hogy mindenki jobbító szándékkal próbál hozzászólni.

De amiért én szót kértem, az az, hogy látszik, hogy egy nagyon fontos területet érintettünk, hiszen a kezemben van a National Geographic legfrissebb, decemberi száma, ahol van egy cikk "Hazánkban és a világban is egyre több a rákbeteg" címmel. Ez a cikk is felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon a tüdő, a vastag- és vékonybél, az emlő, a hasnyálmirigy és a gyomor daganata szedi a legtöbb áldozatot. 2000-2009 között a tüdő, a vastag- és vékonybél, valamint a hasnyálmirigy rákos elváltozása esetében emelkedett a halálos áldozatok száma.

Ugyanakkor ebben a cikkben van egy nagyon érdekes, és talán nekünk szóló bekezdés, ami így szól: "Azért reményre jogosító jeleket is látni a megelőzés terén. A felvilágosító kampányoknak köszönhetően egyre többen értik meg, hogy már egy-egy szál cigaretta elszívásával óriási kockázatot vállalnak. A rosszindulatú daganatok egyötöde a dohányzással függ össze. Az is fontos lenne, hogy a hatóságok érvényt szerezzenek a tiltó rendelkezéseknek. A dohányosoknak meg kell érteniük, hogy életmódjuk egészségtelen és tarthatatlan." Ezt Kovács Gábor, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet tüdőgyógyász főorvosa mondta.

Még talán egy másik aspektus képviselőtársaimnak. Az agyunk olyan, mint egy térkép, minden szervünknek a területe megtalálható az agy felszínén, és azt mondják, hogy akik dohányoznak, azoknak állandó bronchitise van, és így van egy érdekes agyi idegi gyulladásuk is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És ha azt nézzük, hogy az agy a legfontosabb immunszerv, akkor igenis, vannak ennek más kockázatai is.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces időkeretben Heintz Tamásnak, az előterjesztőnek.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Z. Kárpáti (sic!) Dániel vetette fel azt a kérdést, hogy tulajdonképpen semmiféle védelemmel a törvény az ifjúsággal szemben nem jár el. Hadd mondjam el nagyon röviden, hiszen a nézők ezt nem ismerhetik, merthogy nem olvasták el Z. Kárpáti Dániellel ellentétben a törvényjavaslatot, igenis, különálló egységet ír elő a törvényjavaslat, éppen úgy, mint ahogy ezt például Ausztriában csinálják. Én nem szeretek külfölddel példálózni, mert eleget élünk itt mi ezer éve magunkban, de azért sokan vannak, akiknek karácsony környékén azért a hófödte csúcsok és a békességes hómezők tetszenek, azt hiszem, hogy akkor legyen már bennünk annyi lendület, hogy próbáljuk elhinni, hogy amit az osztrák kollégák, az orvosok el tudtak érni, az osztrák politika ki tudott harcolni és az osztrák gazdaság megtett, ugyanazt a mintát csak elfogadhatjuk, mert működik a rendszer.

Tehát azt hiszem, hogy ezt nyugodtan elfogadhatjuk, még akkor is, ha azt mondom magam is, hogy van időnk. Tárgyaljunk, ameddig csak az időkeret engedi, mert azért vagyunk itt, és ha módosító indítványuk van, akár a jobbikos kollégáknak, akár pedig bárki másnak, akkor az pedig tegye meg azt a módosító indítványt, hiszen egy dolog, egy cél küldött ide mindannyiunkat, hogy az ország jobbításáért tegyünk.

Az alapcéllal való vitájukat azonban nem vagyok hajlandó elfogadni. Tudom és hiszem, hogy valamennyien, az önök választói közül is és a mi választóink közül is ezt a törvényjavaslatot és az ilyen típusú javaslatokat 80 százalékban támogatják. Tehát mindaz, amely ezen törvényjavaslat keretében, és igenis, a dohányzás drasztikus visszaszorítása és különös tekintettel a több mint 50 százalékban dohányzó fiataljainknak a védelme érdekében történik, alapvetően támogatandó. Szerintem párthovatartozás nélkül egy komoly konszenzus után, ugyanúgy, ahogy ezt tettük egyébként a nemdohányzók védelméről szóló törvény kapcsán is, hogy a Ház nagy többséggel fogadta el, ezt várom önöktől, részint az orvoskollégáktól, részint pedig minden, pártoktól függetlenül jó szándékúan gondolkodó képviselőtársamtól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló két percben Lenhardt Balázs, Jobbik.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Heintz Tamásnak mondom, hogy képviselőtársamat és barátomat Z. Kárpát Dánielnek hívják, mi se hívjuk a képviselő urat Heintzi Tamásnak, mint 1849-ben Budának az osztrák parancsnokát, csak a figyelmét szeretném felhívni.

Egyébként a törvényben egy bekezdés szerepel a fiatalkorúak védelméről, úgyhogy jellemzően, ahogy helyesen elmondta Dániel barátom, nem erről szól a törvény alapjaiban.

Szeretnék rátérni a kiskereskedelmi részre, mert tényleg súlyosan aggályos. Én törvénytervezetet is benyújtottam ezzel kapcsolatban, pontosan a még magyar tulajdonban lévő kisboltok, amelyek jellemzően magyar kkv-k, magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, és nekik ebben a helyzetben, amiben most vagyunk, nagyon fontos bevételt jelent az a dohánytermék, ami miatt sokan kizárólagosan térnek be a boltba, és akkor esetleg vesznek hozzá még egy üdítőt, egy kiló kenyeret vagy egy liter tejet.

Tehát ha most ezt tőlük akarjuk megvonni, akkor ez az amúgy is halódó ipar, magyar kisvállalkozói ipar lehetőségének utolsó elvonását jelenti. Amúgy óriási hátrányban vannak a multinacionális vállalatokkal szemben, ne akarják teljesen tönkretenni!

A jelenlegi, önök által elképzelt kiskereskedelmi dohánytermék-forgalmazás egy familiárisi rendszert fog létrehozni, ahol az önökhöz kötődő különböző vállalkozók, érdekeltségek ilyen vazallusként fognak betagozódni a rendszerbe, és nyilván hálásak lesznek azért a pár ezer álláshelyért országszerte, amiből mondjuk, saját magukat és a családjukat el tudják tartani.

Ez egy pártpolitikai szempont. Mi azt gondoljuk, hogy sokkal nagyobb réteget érint a jelenleg még magyar tulajdonban lévő kisboltok hálózata, úgyhogy inkább próbáljanak meg rajtuk segíteni, és ne elvonni egy fontos lehetőséget a megélhetésüktől.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, némi alaptalan feszültséget fel kell hogy oldjak. Az előterjesztő természetesen minden esetben, minden műfajban hamarabb jut szóhoz, mint a többi felszólaló képviselő. De amikor 11 előterjesztő jegyzi a beterjesztést, természetesen nem azt jelenti, hogy 11 ember mindig, mindenkit megelőzve jut szóhoz. Aki az expozét tartotta, jelen esetben Heintz képviselő úr, amíg ő itt van, és nem adja át ezt a lehetőséget, ő minősül előterjesztőnek. Egyébként a kétperces felszólalások is kormánypárt-ellenzék sorrendben és lehetőleg a képviselőcsoportokat váltva történnek.

Ennek megfelelően most a koalíciós képviselőcsoportból Pálffy István, a KDNP képviselője kap szót két percben.

(16.00)

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lenhardt képviselőtársam, milyen bornírt feltételezés ez? Természetes, hogy hálásak a munkahelyteremtésért a választók, hálásak a közigazgatásban, a közszférában, hálásak a versenyszférában. Ez természetes. Akinek munkát, lehetőséget, piacot adunk, az természetesen hálás lesz. Ez nagyon jól is van így. Miért beszél ilyen bornírt dolgokat?

A másik kérdés: Z. Kárpát Dániel képviselőtársával meg egyeztessenek. Én sem szeretek külföldi példákat hozni, mert van példa is és ellenpélda is, jó is és rossz is, de Ausztria és Olaszország e tekintetben kiváló példákat szolgáltat. S igenis családi, familiáris vállalkozásokat teremtettek meg, amikre a későbbiekre ezek az úgy mondom, kis dinasztiák további lehetőségeket alapítottak. Messze nem arról van szó, hogy elvennénk bármiféle lehetőséget a kis- és középvállalkozásoktól vagy kisüzletektől, mert ezek is pályázóképes cégek és személyek lehetnek a jövőben a koncessziós szerződések tekintetében. Tehát nem piaci újraosztás történik, hanem új piaci lehetőségek megteremtése.

Z. Kárpát Dániel annyiszor ostorozta ebben a Házban a multikat. Hát nem arról volna szó, nem az volna a célunk, hogy a multik mellett egy olyan hálózatnak is adjunk lehetőséget, amely itthon a dohány-kiskereskedelmet kézbe tudja venni és erre egzisztenciát tud alapozni? A törvényjavaslat címe pedig persze a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról is szól, de a dohány-kiskereskedelemről is. Mind a kettőt keressék benne, legyenek szívesek, ne csak az egyiket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben következik Varga László, az MSZP képviselője.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több felszólalás is indított hozzászólásra, de leginkább a végén Pálffy képviselőtársamé. Sok mindenben igaza van, és nyilván emóciók is vezetik ebben a dologban, abban azonban nincs igaza, hogy ez az előterjesztés munkahelyeket fog teremteni. Azért gondolom ezt, mert első hallásra ugyan most másról fogok beszélni, de nagyon is kapcsolatban lesz ez az előterjesztéssel. Például az, hogy a szerencsejáték szférájában a játékadót drasztikusan megemelték. Egy bizonyos szint után a játékszenvedély is tekinthető káros szenvedélynek, de akkor is elmondható, hogy egy vidéki kistelepülésen egy kiskocsma nyilvánvalóan komplexen tudta eltartani magát, tehát amellett, hogy szeszes italokat árult, hogy a társasági életnek egyfajta találkozóhelye volt, volt benne játékgép - ami rossz vagy nem rossz, erről filozofálhatnánk hosszan, de volt benne -, ebből részesedett a tulajdonos, és emellett árult dohányterméket is.

Kérdem én, ha egy 2 ezer fő alatti településen csak egyetlen ilyen koncessziós jogot adnának ki - nyilván van egy olyan településméret, ezen lehetne vitázni, mondjuk egy 600-700 fő alatti településen egyáltalán nem biztos, hogy megéri ezt a jogot kiváltani -, de egy kiskocsma megélt abból, hogy ott volt egy kis szerencsejáték, egy kis sörfogyasztás, egy kis borfogyasztás, egyébként meg ott lehetett dohányterméket venni. Lehet, hogy ezek a kiskocsmák be fognak zárni. Korábban a játékadó drasztikus emelésével kapcsolatban olyan folyamatokat mutattak vidéki települések, hogy sokan vonulnak ki ebből a történetből. Szerintem ez nem jó folyamat, mert munkahelyeket szüntet meg. Az elvekben akár még egyet is érthetünk, de nem biztos, hogy az előterjesztés maga a munkahelyteremtést szolgálja.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsoltnak, a Fidesz képviselőjének, kettő percben.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek a telefonhasználatért, csak ha a módosító javaslatok beadási határideje a vita vége, és a munkatársak nem jöhetnek be a patkóba, akkor elég nehéz megoldani a kommunikációt nélküle. Nem szívesen teszem, és nem is szoktam az ülésteremben.

Képviselőtársaim, alapvetően azt kell mondjam, hogy viszonylagosan nyugodtan szemlélem a vitát, és örülök, hogy egyetértenek azzal, hogy a gyermekek védelme egy fontos szempont ebben a dologban. Ha megkérdezik, hogy miért ebbe az irányba kanyarodik el a jogalkotás, nos azért, mert ez egy lényegi kérdés. Nem akarnám megbántani Szilágyi képviselő urat, de mi próbálkoztunk a civil szervezetek támogatásával elérni eredményeket, eddig azonban nem sikerült áttörő eredményt elérni a zárt helyen történő forgalmazás irányában. Ezt nem a civilektől vártuk, nem ezért mondom.

Amiről ön beszél, az egy kiegészítő és nagyon fontos ág, és szerintem elhanyagolt is ahhoz képest, hogy más területen a törvényalkotó milyen sikereket ért el a nemdohányzók védelmében, illetve a dohányzás visszaszorításában. A leszokás támogatása, annak a csoportnak a segítése, amely vállalja ezt a nem könnyű macerát, szerintem még várat magára, hogy ezt megtegyük. Ebben egyetértek önnel.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ehhez a területhez kell nyúlni. Egy egészségügyi szakember miért mondja azt, hogy gazdasági területre akar belépni? Azért, mert ott történik az eladás, és az eladás helyére kell belépni. Én a kórházból meg a civil szervezetemből nem nagyon fogok tudni eredményt elérni, ez meggyőződésem az elmúlt tizen-egynéhány év tapasztalata alapján. Ezért örülök neki, hogy oda lépett be. Ha engem mint magánembert megkérdez személy szerint, hogy mit tartok jónak, hogy a dohány-kiskereskedelem állami koncesszióként ellenőrzött formában kikerül családi vállalkozásokhoz, nekem ez szimpatikusabb, mint ha nagy multi cégek birtokolják ennek a piacnak egy jelentős szegmensét. Én ezt sokkal jobbnak tartom. Ez van. Lehet velem egyetérteni, meg lehet mondani, hogy nem, de én ezért támogatom ezt a javaslatot.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló T/5248. számú törvényjavaslat részletes vitájához a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtási határideje lejárt.

Szintén kétperces időkeretben Pálffy István, a KDNP képviselője következik.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, elnök úr, Varga képviselőtársamnak válaszolva és Z. Kárpát Dánielnek is, hogy hol keresendők ezek a célok a fiatalok dohányzásának visszaszorítása érdekében. Éppen ott, hogy ez egy komplex kérdés. Ahogy mondta is, a kiskocsmákból először kikerülnek a játékgépek. Húszezer játékgép engedélyéből több mint tízezret adtak le vagy nem újítottak meg november elején, de láthatóan így is működik a piac, hiszen vállalták azokat a többletterheket, amelyek a fennmaradó gépekkel együtt járnak. De amikor egy falusi kiskocsmában egyrészt a dohányzás korlátozott, másrészt nincs benne játékgép, harmadrészt nem olyan könnyű cigarettához jutni, ez alapvetően átrendezi a fiatalok lehetőségeit ebben a tárgyban, tehát a fiatalok dohányzásának a visszaszorítására is alkalmas. Ez a törvénytervezet célja.

A másik pedig még egy dolog a családi vállalkozások lehetőségére. A magyar nyelv szépen őrzi, hogy amikor régen ilyen koncessziókat birtokolhattak, akkor milyen egzisztenciát lehetett erre bazírozni. Ha valakinek volt egy trafikja, az nem azt jelentette, hogy az illető csak dohány-kiskereskedelemmel foglalkozott, hanem akármi mással is. Lehetett - már bocsánat a kifejezésért, senkinek nem akarok erre utalni - az egy zugügyvéd is, ha volt egy trafikja. Ezt jelenti a mondás: van egy kis trafikom, csinálom a magam dolgát benne, üzletelek, árusítok, adok-veszek, szolgáltatást nyújtok. Lehet ez egy fodrászat, lehet egy kiskocsma is. Ezt a rendszert kell visszahozni, ezt a lehetőséget kell ezen a kis piacon megadni az embereknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kiss Sándornak, a Jobbik képviselőjének, kettő percben.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akartam hozzászólni, csak a normálban, de szögezzük már le, ha a Fidesz a munkahelyteremtést trafikok révén gondolja, akkor nagyon rossz úton jár. Ne tereljük erre a szót.

A másik pedig a családi vállalkozások. Ha egy embernek kilenc koncessziója lehet, akkor képzeljék el azt, hogy egy 20 ezer lakosú városban egy ember uralja az összes dohány-kiskereskedelmet. Ezt majd a normál hozzászólásomban szeretném alaposabban kifejteni.

Azt szeretném még elmondani, hogy az ellenzéki pártok az alapcéllal teljes mértékben egyetértenek, azzal a hármas lábbal, amiről az előbb szó volt. Mi ennek a megvalósulását kritizáljuk.

(16.10)

Teljesen egyetértünk azzal, hogy kiskorú ne jusson könnyedén, vagy egyáltalán ne jusson cigarettához, a nagykorú pedig nagyon nehezen jusson hozzá, tehát ezekkel egyetértünk, csak ennek megvalósulását kritizáljuk.

Arra kérném a kormánypártot, hogy ne tereljék már a vitát abba az irányba, mintha mi a dohányzást támogatnánk, mert ez teljesen tévút. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Kovács Józsefnek, a Fidesz képviselőjének.

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok kritika érte az előterjesztőket a tekintetben, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása és a dohánytermékek kiskereskedelme között semmilyen összefüggés nincs. Igenis, mi úgy gondoltuk, hogy van összefüggés, nevezetesen azért, mert ha ebbe az irányba ellenőrzöttebb, szervezettebb formában történik, nem kizárólagosan a dohánytermékek árusítása, az mindenféleképpen segíthet a helyzeten. Nincsenek illúzióink, hogy minden fiatal le fog szokni a dohányzásról, de legalábbis abban reménykedünk, hogy a dohányzásra való rászokás ezáltal a megelőzésben segíthet.

Óriási pénzekről van itt szó. Elhangzottak már itt különböző kérdések: az Európai Unió országaiban egy adott évben 98-130 milliárd euró között volt a dohányzás költségeinek az aránya, ami az adott év nemzeti össztermékének 1-1,4 százalékát jelentette abban az évben. Úgy gondolom, hogy ez egy döbbenetesen nagy szám.

A magyar adatokról, hogy milyen bevételektől esünk ki - szintén nem fogok évet említeni, hivatalos forrásból származik az adat -: az aktív és passzív dohányzás összes költsége Magyarországon egy adott évben 350 milliárd forint kiadást okozott a költségvetésnek, és ezzel szemben, elsősorban egészségügyi vonatkozásban, 254 milliárd forint volt ezeknek a termékeknek az összbevétele, tehát 100 milliárd forint volt a kettő közötti különbség. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon fontos számok.

Talán még egyetlen momentum: adott ellenőrzéseknél a jogellenes kiszolgálások aránya dohánytermékek vonatkozásában 429 egységben folytatott próbavásárlásnál 44 százalékos volt, ezért úgy gondoljuk, hogy ebben az ügyben lépni kell a szabályozás irányába.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Anélkül, hogy korlátozni szeretném az így kialakult vitát, annyit hadd mondjak el, hogy Házszabály szerint a vita közben korábbi felszólalással kapcsolatos észrevétel megtétele céljából bármelyik képviselő kétperces hozzászólásra kérhet szót, ezt az elnök engedélyezi. Ezt csak azért mondom, hogy az általános vitában minden mindennel összefügg, nem kívánom ezt korlátozni, de kilenc felszólaló vár rendes felszólalásra, és most nyolcan bejelentkeztek kettőpercesre. Annyi önkorlátozást kérek, hogy ha a kétperces felszólalók nem úgy érzik, hogy az előzőleg elhangzottakra most és időben akarnak reagálni, akkor kellő empátiával a rendes felszólalásra váró most már tíz ember irányába mérlegeljék ezt a felszólalási lehetőséget.

Ezek után kétperces időkeretben megadom a szót Kara Ákosnak, a Fidesz képviselőjének.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kifejezetten egy ellenzéki képviselőtársunk korábbi mondanivalója indított arra, hogy megosszam önökkel a gondolatot. Valahol én is ott kezdeném, ahogy mások is kezdték, hogy valóban sokféle mérés van, és tényleg sokan dohányoznak a fiatalok közül, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása egy nagyon-nagyon fontos cél, és sokféle felmérésről tudunk, sokféle adatról tudunk, képviselőtársak elmondták, hogy tudjuk azt, hogy mennyiséget, szokásokat nehéz pontosan mérni, a mérés módszere mindig nehéz ebben a kérdésben.

Jobbikos képviselőtársam jelezte a vásárlás ellenőrzésének kérdését. Szerintem ez egy roppant fontos dolog, hiszen látjuk azt, erre is van itt előttem is egy ÁNTSZ-adat, amely körülbelül azt mondja, hogy a fiatalok felétől, aki még nem töltötte be a 18 évet, soha meg nem kérdezték azt, hogy miért vagy hogyan vásárol cigarettát olyan módon, ahogy egyébként ő nem vásárolhatna. Ahogy értelmezem, az előttünk fekvő törvényjavaslatban roppant szigorú kritériumok és egy világos összefüggésrendszer mentén próbálja meghatározni azt, hogy hogyan próbálja ezt majd betartani, betartatni. Nincs bennem kétség, hogy a mostani állapoton valamilyen módon változtatni kell, és nem csak az alapján az ÁNTSZ-adatsor alapján, amit az előbb ismertettem önökkel.

Kovács József képviselőtársunk az előbb szintén utalt arra - és még egy dolgot szeretnék mondani szintén egy korábbi ellenzéki felvetéssel kapcsolatban, és szeretnék pontosan fogalmazni, hogy felesleges vitát ne generáljak ezzel -, hogy az előttünk fekvő tervezettel kapcsolatban volt-e egyeztetés, több-kevesebb, kik vettek részt ebben az egyeztetésben.

Azt azért szeretném jelezni, hogy a mostani tervezetnek számos olyan eleme, témája és összefüggése van, amiről igen-igen hosszú ideje nagyon komoly társadalmi vita folyt, folyik különböző szemléletmóddal, megítéléssel. Jelzem egyébként, hogy törvényi szabályozási kísérletek is voltak arra, hogy ezt valamilyen módon meghatározzák, több-kevesebb - inkább azt mondom, hogy kevesebb - sikerrel.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szilágyi Lászlónak, az LMP képviselőjének, kettő percben.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Kovács bizottsági elnök úrtól meghallgathattuk az előbb, hogy milyen irdatlan kiadásai vannak az államnak a dohányzással kapcsolatban az egészségmegőrzés és a gyógyítás mezején, és azt is látjuk, az elmúlt napok szépen bebizonyították, hogy az államnak, a büdzsének óriási szüksége van a jövedéki bevételekre. Ennyiben az állam - elég cinikusan - mintha abban lenne érdekelt, hogy sok dohány és alkohol fogyjon, hogy minél több legyen a jövedéki bevétel, és a tetejébe az állam most be akar lépni a kiskereskedelmi piacra, amelyből egy újabb érdekeltsége származik, hogy minél többet el tudjon adni. Azt gondolom, hogy ez az érdek alapvetően szembemegy a népegészségügyi érdekekkel.

Az lenne a legfontosabb, hogy minél kevesebb dohány fogyjon, hogy minden szabályozási eszközzel ezt segítsük elő, és a képződő bevételeket egészségmegőrzésre fordítsuk. Ígértek nekünk népegészségügyi intézetet és nem tudom, micsodát, most már másfél éve várjuk, hogy ez felálljon, és az eddigi népegészségügyi programok helyett is mondták, hogy mindenféle egyéb népegészségügyi erőfeszítése lesz a kormánynak. Mi ezeket alig várjuk, de azt gondolom, hogy egyelőre nem teljesen jó a mérleg, ha más nem, gondoljunk a kisüsti pálinka főzésének engedélyezésére. Tegnap már az első áldozatát is meghozta a nemzeti desztillálás programja, hiszen fölrobbant egy pálinkafőző - nem tudom, hogy olvasták-e -, és meghalt egy... (Font Sándor: Persze, de tiltott eszköz volt, nem az engedélyezett eljárásban használt eszköz. De folytassa nyugodtan, képviselő úr!) Így van. Folytatom, ha megengedi.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesznek 57 perc 10 másodperc áll a rendelkezésére, hogy a szükséges felvilágosítást házszabályszerűen megadja.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Tehát ha folytathatom még egypár másodpercig, én azt gondolom, hogy két alapvető érdek feszül itt egymásnak, a népegészségügyi érdek és egy jól körültapintható gazdasági érdek, és én azt gondolom, hogy az elsőnek kellene felülkerekednie. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót kettő percben Bartos Mónikának, a Fidesz képviselőjének.

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ha abból indulunk ki, hogy az agy a legnagyobb immunszerv, és hogy aki dohányzik, az egész évben gyengíti az immunrendszerét, akkor mindnyájunknak egyet kell értenünk Göndör képviselőtársunkkal és Szilágyi László képviselőtársunkkal abban, hogy ez egy nagyon összetett kérdés, és igenis, hangsúlyoznunk kell a dohányzók felelősségét is.

A dohányzás területe is egy olyan terület, amelyben elmondhatjuk azt, hogy felelősek vagyunk önmagunkért és másokért. Emiatt tartom nagyon fontosnak ezt a törvényjavaslatot és azt az egész programot, amit a Fidesz-KDNP elindított, mert képviselőtársaim látják, hogy a törvényalkotásban megpróbáljuk a közösség egyén iránti felelősségét és az egyén közösség iránti felelősségét is hangsúlyozni. Azt gondolom, hogy egy fenntartható társadalomban erre az egyensúlyra igenis szükség van. Mi, törvényhozók bármit megtehetünk, ha az egyén részéről, az egyes ember részéről nincs meg az az együttműködés, amely a közös sikert garantálja.

Ezért - habár a törvényjavaslatot másképpen látjuk, és kritikát fogalmaznak meg ellenzéki képviselőtársaim ezzel szemben - derűlátó vagyok, mert azt minden hozzászóló hangsúlyozta, hogy ez egy nagyon fontos kérdés.

(16.20)

És igenis vannak olyan területek ebben a Házban, akkor is, ha a patkó más területén ülünk, ilyen a GMO-mentesség, ilyen például a tanyák megmaradásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, és remélem, ilyen a nemdohányzók védelme és a kiskorúak dohányzásmegelőzése is, amiben együtt tudunk dolgozni, és ezt köszönöm képviselőtársaimnak. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló kétperces időkeretben Bödecs Barna, a Jobbik képviselője.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy itt több elhangzott dologra reagáljak. Tehát az a nagy baj ezzel a javaslattal ebben a formában, hogy bár látszólag ez a csökkent munkaképességűeket, munkanélkülieket és ilyen értelemben rászorulókat kívánja segíteni, hogy kisvállalkozásokat tudjanak alapítani erre a tevékenységre, a valóságban viszont abszolúte nem erről van szó, hiszen az önök által javasolt kilenc koncessziós szerződés egy grandiózus bevételt tesz lehetővé, és nyilvánvaló, hogy erre pénzemberek fognak rárepülni és vállalkozók fognak rárepülni. Gondoljuk csak el, hogy ez a kilenc szerződés 18 ezer lakost jelent, ebből 15 ezer körülbelül nagykorú, abból ötezer dohányzik, az alaphangon napi háromezer doboz cigaretta eladását jelenti, ami havi 90 ezer doboz cigaretta. Ez alaphangon 8-9 millió forintos havi bevételt jelent. (Koszorús László: Ááá!) Lehet számolni! Egy olcsó cigaretta 600 forintnál kezdődik. (Koszorús László: ...a jövedéki adó! - Z. Kárpát Dániel: Most emeltétek meg!) Jó... Tehát ez ebben a formában országos szinten nem egészen hatszáz szerződést jelent. Talán nem véletlenül a miniszter köti meg.

Tehát én felhívnám az önök figyelmét arra, hogy egyrészt a számot csökkenteni kellene, másrészt pedig azt kellene biztosítani, hogy a koncessziót birtoklók ne szerveződhessenek hálózatba, és ne alakíthassanak olyan láncot, amely alapján gyakorlatilag egy olyan multi dohányértékesítő trafiklánc jön létre, amelyben a kisembereknek a végén semmilyen szerepük nincs.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Tóth Gábor, a Fidesz képviselője, két percben.

TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy tisztelettel szeretném ifjú ellenzéki kollégáimnak elmondani, hogy az ötvenes években kisgyerekeskedtem, amikor is a trafikrendszer még működött (Nyakó István: Régi szép idők!), és egy olyan jászsági községben, ahol kettő, azaz két darab trafik volt, és ebben a trafikban Gránit csokoládét, Inotát, Várpalota csokikat lehetett kapni. Miközben elmentem nagyapámnak cigarettáért vagy dohányért, eközben én is kaptam egy Gránit csokit. Meg éppen megvehettük a képeslapot, a húsvéti lapot, sok-sok egyéb ilyen dolgot. Tehát nem ördögtől való, hanem ez a magyar valóságban létező valami volt. A háború után rokkantnyugdíjas emberek és egyebek kaptak erre engedélyt, úgymond működési iparengedélyt vagy kereskedelmi engedélyt. (Nyakó István: Mire készültök?) Tehát nem találtuk fel újra a tojást, erről szó nincs, hanem egyszerűen olyan megváltozott munkaképességű embereknek szeretnénk munkalehetőséget adni, akiknek egyébként más problémája nincs.

Egyébként az a déj vu érzésem van, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak teljesen mindegy, hogy a kormánykoalíción van sapka vagy nincs sapka, azért sem jó, amit szeretnénk, pedig sok helyen összecsengenek a szándékok, ugyanis, ha a multik kasszáitól eltűnnek a cigarettasorok, és azok egy trafikban jelennek meg, ahol egy megváltozott munkaképességű embernek van ebből jövedelme... - és ebben teljesen egyetértek képviselőtársammal, hogy ne lehessen ezt egy trösztösített rendszerbe szervezni, hanem mindenhol erre egy megváltozott munkaképességű ember kaphasson csak engedélyt. Tökéletesen egyetértek ezzel az alapgondolatával, de higgyék el, hogy ez a lehetőség egyik oldalról visszafogja a multik kasszáinál, pénztárainál lévő dohányforgalmat; ad kettő pedig: sok-sok emberkének, aki most a perifériára és a megélhetési küszöb szélére szorul, lehetőséget ad, munkalehetőséget teremt. Úgyhogy tisztelettel kérem, támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: A vitakör újabb felszólalója Varga László, az MSZP képviselője.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egészen rövid leszek már, hiszen én is jelentkeztem rendes hozzászólásra is. Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy valóban az, hogy az NGM van itt a tárgyaláson és nem a NEFMI, azt hiszem, a szándékokat is mutatja igazából, hiszen nagyon sok mindenben egyetértünk. Tehát itt újabb köröket ebben nem nyitnék, mert természetesen az, hogy kevesebben dohányozzanak, ez egy fontos népegészségügyi cél lehet; hogy a fiatalkorúak egyre később találkozzanak ezzel a kérdéssel, ez is egy fontos dolog; hogy ez szabályozott legyen, az is egy dolog, de csak néhány mondat foglalkozik a fiatalkorúakkal az előterjesztésben. Inkább gazdasági kérdés ez, ha jól érzékelem, az önök gondolkodásmódjában. Ezért tettem az asztalra, hogy a jövedéki adó emelése is valamilyen módon ebbe a körbe kapcsolódik; és azt a problémát is elmondanám - és erre változatlanul nem kaptam válaszokat, majd talán a későbbiekben -, hogy azért ez komoly problémákat okozhat a jelenleg áruló kiskereskedőknél is, tehát például a kiskocsmákban is. Nemcsak a multik árulnak cigarettát, hanem mondjuk, egy kistelepülésen tényleg az egyetlen vagy az a kettő kiskocsma, ahonnan már tényleg a játékgépet is ki kellett tolni, és lehet, hogy cigarettát se lehet árulni. Tehát ezeket csak azért teszem az asztalra, hogy gondolják ezeket végig,

Nem idegen ez a szabályozás a nemzetközi gyakorlatban. Tehát van, ahol egyébként koncesszióban árulnak dohánytermékeket, nem vitatom ezt a kérdést, csak ez a hirtelen egyszerre mindent átalakítunk dolog lehet, hogy kontraproduktív lesz: túlságosan megnő a cigaretta ára, jön ez a koncesszió. Tehát mondjuk, nehezebb is lesz számszerűségében majd venni, mert kevesebb helyen lehet egyszerűen venni ezeket a termékeket majd. Nem tudom, hogy ez a feketekereskedelemre például milyen hatással lesz egy olyan kistelepülésen, ahol mondjuk, nem lesz ilyen elárusítóhely.

Gondolják ezeket végig szerintem a tisztelt kétharmad képviselői is, mielőtt elfogadják a végső javaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Pálffy Istvánnak, a KDNP képviselőjének két percben.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rendben van, vannak jogos aggodalmak természetesen, ezek közösek Bödecs képviselő úrral, és amit Tóth Gábor is mondott, ne lehessen olyan láncokat kialakítani, ami a törvényjavaslat szellemével ellentétes eredményre vezetne.

De amire igazából reflektálni akartam, elnök úr - mielőtt rendre utasít, korlátozom magamat -, ez Kiss Sándornak szól, a kétezerrel kapcsolatban. Ebben az esetben ez a rendes megélhetési méret, ez a kiszámolt, kalkulált megélhetési méret. Ön gyógyszerész, tehát tudja, hogyan van a patikaellátás, ott is kiszámolt lakosságszám van, attól függően, hogy mennyire van szükség abban az esetben. De így van ez egy fodrászatnál is, hiszen egy vidéki kisebb városban, mondjuk, nincsen egy sztárfodrászat, mint Budapesten, az V. kerületben, akkor józan fogyasztási szokások között az emberek annyiszor daueroltatnak meg vágatnak, ahányszor szükséges, van ennek kialakult rendje, és bizonyos fodrászatot, fodrászokat eltart egy közösség. Így van ez ebben az esetben is; ez a kétezer egy rendes kalkulált megélhetési méret azokra, akik ezt üzemeltetik, és akik ebből megélnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy nézem, alkalmanként nemcsak a két oldal nem érti egymást, hanem a levezető elnököt sem. Senkit nem utasítottam rendre, még csak nem is jeleztem, csupán, amikor láttam, hogy hány kétperces felszólaló van, és hányan várnak rendes felszólalásra, egy nagyon halvány figyelembe veendő szempontot mondtam el. (Pálffy István: Megkövetem!) Köszönöm szépen.

Megadom a szót Bödecs Barnának, a Jobbik képviselőjének két percben.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor folytassuk a számháborút. Tehát ha úgy lenne, ahogy önök mondják, és ez a kétezer fő a családméretnek megfelelő eltartó képességű kisvállalkozás, és annyi szerződést szándékolnának megkötni, amennyi itt van, akkor a miniszter úr nem bírná a szerződések aláírását. Egyébként, ha zrt.-t hoznak is létre, és nem is nagyon értem, miért kell minden egyes koncessziós szerződést a miniszter úrnak aláírni, de ha így lenne, ahogy önök mondják, akkor ötezer ilyen szerződés lenne. Ha óránként négyet aláírna a miniszter úr, mert azért kellő figyelmet kell szentelni egy szerződésnek, akkor 150 munkanapot ezen szerződések aláírásával töltene. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Tehát azért ezt tessék figyelembe venni. Tehát itt valami nem stimmel.

A másik, hogy azt írják a 8. § (3) bekezdésében, hogy egy személlyel egy időpontban legfeljebb kilenc ilyen szerződés lehet hatályban. Igen ám, de azt nem írják, hogy más személyek hogyan állhatnak kapcsolatban ezzel a személlyel. Magyarán szólva a jelenlegi struktúrában szabad a gazda, bármikor meg lehet tervezni és meg lehet csinálni azt a cégláncot, amiről itt beszéltem, mert van egy másik személy, aki ugyan kapcsolt ezzel a személlyel, de jogilag független jogi személy, és máris egy ilyen franchise-rendszerben megcsináltuk azt a láncot, amiben ezen csökkent munkaképességű személyeknek legfeljebb a minimálbéres foglalkoztatása a megoldott, a haszon pedig valaki másnál landol.

(16.30)

Ami pedig a 9-szer 2, tehát a 18 ezer lakost illeti, az egy kisváros Magyarországon, azt megint nehezen tudom elképzelni, hogy egy kisváros dohányáru-kereskedelmének koncessziós jogát, mondjuk, az ott élő mozgássérült asszony szerezze meg. Nem, ez nagyon keményen egy üzleti vállalkozás lesz, ahol ennek a szegény mozgássérült asszonynak legfeljebb a minimálbér jár.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kontur Pálnak, a Fidesz képviselőjének két percben.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Erdélyországban születik egy gyerek egy családban, akkor azt mondják, annak a családnak jövője van. No, most Magyarország jövője szintén a gyerekszületések számától függ. Azt is tudhatjuk, legyen, aki adófizető polgár lesz, és dolgozzon 20-30 év múlva is. Azt is tudjuk, nagyon sokan dohányoznak, többek között, ha megfigyelik jövet-menet, akkor már több hölgy, fiatal lány és idősebb hölgy dohányzik, mint férfi.

Amikor gimnáziumba jártam, koedukált osztályba jártam a '60-as évek elején, mindig mondták nekünk, milyen rossz dolog a dohányzás, többek között meddőséget okoz a korai dohányzás. Ma annyi meddő fiatal van, és erről nem beszél sajnos senki, de én ezért említem ezt a dolgot is, mert nemcsak hogy rákban meghalnak, hanem egyszerűen nem születnek gyerekek, mert meddővé válnak a lányok és a fiúk is a fiatalkori dohányzástól. Tehát ezt ebből a szempontból is nézni kell. Nagyon sokba kerül az államnak és egy házaspárnak is az, hogy sikerüljön egy gyereket létrehozni. Én nagyon sok olyan embert ismerek, akik szeretnének gyereket, de mind a ketten alkalmatlanok erre. Tehát ez is egy olyan szempont, amit figyelembe kell venni.

Mellesleg ez a szisztéma, mármint a boltszisztéma Ausztriában már bevált dolog, ez ott működik. Nem tudom, hogy a bizalmatlanság mire fel van. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Így van.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Koszorús László, a Fidesz képviselője.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én is röviden reagálnék a vitában elhangzottakra, mert roppant érdekes figyelni, hogy új képviselőtársaink, akik a nemdohányzók védelméről szóló törvény fejlődését kevésbé ismerik, hogyan értelmeznek egy ilyen törvénymódosító javaslatot. Ugyanezt szeretném leszögezni, hogy alapvetően itt az ellenzék és a kormányoldal között nincsen komoly nézetkülönbség. Annyiban van, hogy mi nemcsak figyeljük az eseményeket, hanem teszünk is annak érdekében, hogy Magyarországon legalábbis a törvényi eszközöknek köszönhetően kevesebben gyújtsanak rá.

Félreértésben vannak, képviselőtársaim, Z. Kárpát Dániel, Göndör István, aki táskás emberekről beszél, Bödecs Barna, aki nincsen tisztában azzal, hogy egy doboz cigarettának hány százaléka a jövedéki adó, hány százaléka nem, és egyébként hol tudnak ezek a trafikosok valójában keresni. Tehát félreértésben vannak, hogyha ezt gazdasági oldalról közelítik meg.

A Fidesz-KDNP kormánya úgy döntött, hogy ebben a ciklusban igenis kísérletet tesz arra, hogy nem azoknak, akik jelen pillanatban dohányoznak, próbáljuk az élethelyzetüket nehezíteni, hogy hozzájussanak a cigarettához, hanem alapvetően azok a törvények, amelyek arról szólnak, hogy teljes körű tiltást vezetünk be, a folyamatos jövedékiadó-emelésről beszélünk... - most legutóbb egy 20 milliárdos egyszeri jövedékiadó-emelést fogadott el a kormány, többek között az, hogy 40 ezer hely helyett a jövőben csak 10 ezer helyen lehet majd cigarettát vásárolni. Ez nem azokról szól, akik egyébként már 10 éve dohányoznak. Tisztában vagyunk azzal, hogy törvényi eszközökkel nem lehet az embereket leszoktatni, nyilván meg kell próbálni valahogyan ezt normális mederbe terelni, hiszen joga van annak is az egészséges életre, aki nem dohányzik.

Alapvetően ezek a javaslatok, amelyek sorban következtek az elmúlt másfél évben, alapvetően arról szólnak, hogy akik még nem szoktak rá a dohányzásra, azok ne kerüljenek be ebbe a körbe, hiszen mindannyian tudjuk, könnyebb rászokni, mint később leszokni a dohányzásról. Tegyük meg közösen ezt a kísérletet, támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces időkeretben Szilágyi Lászlónak, a LMP képviselőjének.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Akkor, ha jól értem, az egyik célt kilőhetjük, amit az előterjesztés tartalmaz. Tehát Koszorús képviselő úr azt mondta, ez a szabályozás nem alkalmas arra, hogy a már régen dohányzó embereket leszoktassuk, akkor ezt a célt vegyük ki.

Az, hogy mennyiben alkalmas arra, hogy a rászokást gátolja, erről kellene akkor a továbbiakban beszélni. Én azt mondtam a vezérszónokiban, hogy nem nagyon látom, hogy ez alkalmas lenne rá. Ha nehezebben lehet hozzájutni a dohányhoz, a tinik akkor is hozzá fognak jutni. Emlékszünk rá, a mi korosztályunk is hozzájutott, ha akart. Én történetesen soha nem akartam, soha nem is próbáltam, de láttam, a környezetem akkor és úgy jut hozzá, amikor és ahogyan akar. Ez a szabályozás ezen, azt gondolom, nem fog segíteni.

Azt gondolom, meg kellene tisztogatni ezt a törvényjavaslatot a mindenféle egészségügyi lózungoktól, és akkor arról kell beszélni, amire ez való. Én elhiszem azt, amit itt a doktorok mondanak, és teljesen értem azt az érvelést. Egyetértek ezekkel a célokkal, csak ez a törvénytervezet nem ezeket a célokat szolgálja, úgyhogy azt gondolom, a vita további részében beszéljünk arról, amiről ez a tervezet szól.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben Koszorús László, a Fidesz képviselője következik.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Én meg arra biztatom kedves ellenzéki képviselőtársaimat, ugye, Szilágyi László, bár egyszer-kétszer elolvasta a törvénymódosító javaslatot, ez érződik, de alapvetően azért itt komoly felfogásbeli problémák vannak a szöveg ismeretében azzal is, hogy pontosan miről is szeretne szólni ez a javaslat.

Ettől függetlenül arra biztatom önöket, hogy ne csak itt a plenáris ülésen, az általános vita keretein belül mondják el az aggályaikat, hogy ez itt jól fog-e működni, vagy nem fog jól működni, hanem éljenek azzal a lehetőséggel, hogy ha már országgyűlési képviselők, akkor adjanak be módosító javaslatokat. Én úgy láttam a parlament rendszerén, hogy egyelőre igazából kormánypárti módosító javaslatokkal van teli az a rubrika, ahol feltüntetik a különböző lehetséges módosító javaslatok sorát. Önöktől egyelőre még nem érkezett, úgyhogy addig kritizálni, ameddig önök még igazából nem tettek komoly lépéseket annak érdekében, hogy amiről megpróbálnak itt velünk eszmét cserélni, és az nyilvánvaló módon nem a javaslatról szól, annak érdekében a kollégák tegyék be azokat a javaslatokat, hogy később a részletes vitában tudjunk erről diskurálni.

Ettől függetlenül, hozzáteszem, a törvényjavaslat és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség legfőbb célja nyilvánvalóan az, hogy a dohánytermékek fogyasztása nyilván csökkenjen, ezáltal nyilván az egészségügyi kiadások is csökkenni fognak hosszabb távon, illetve meglépjük azt, ami 20 éve tabutéma volt, hogy Magyarországon azok a nemdohányzók védelméről szóló törvényben rögzített passzusok érvényesüljenek ugyanúgy, ahogyan egyébként Ausztriában, ahogyan egyébként a nyugati világban, miszerint az embereknek az ilyen típusú szokását próbáljuk kicsit korlátozni, illetve meggátolni azt, hogy az új dohánypiacra belépők száma ne olyan mértékben legyen jelen Magyarországon, mint ahogyan eddig az elmúlt 20 évben sajnos jelen volt.

Várjuk a javaslatokat, és akkor részletesen tudunk majd erről beszélni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szilágyi László reagálása következik.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Nehezen szokunk hozzá ahhoz, hogy itt olyan jogalkotási gyakorlat van, hogy néhány képviselő önálló indítvánnyal benyújt valamit, azután a kormánypárti képviselők ezt szétmódosítják. Látunk azután még bizottsági módosítót meg koherenciát, meg ilyen-olyan módosítót, zárószavazás utáni módosítót, ahogyan az, Koszorús képviselő úr, a termékdíj ügyében is előfordult.

(16.40)

Azt gondolom, ettől nem lesznek kevesebben azok, akik beszállnak ebbe a ronda szokásba, és a dohányt magukhoz veszik. A dohányzás egy szociokulturális jelenség, nagyon jól lehet látni Nyugat-Európában és Amerikában, hogy milyen kampányokkal és közösségi összefogásokkal hoztak ki komplett társadalmi csoportokat ebből a rossz szokásból, és szoktattak le. Ez a törvénytervezet erre ilyen formában nyilvánvalóan nem alkalmas; itt a piac átrendezéséről van szó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, abban a reményben, hogy a nyelvbotlásként említett patikusok, remélem, legalább ők nem fognak dohányterméket árulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces vitakör végére értünk, visszatérünk az előre írásban bejelentett felszólalók köréhez, és elsőként megadom a szót Ékes Józsefnek, a Fidesz képviselőjének.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tényleg hihetetlen türelemmel próbáltam figyelni a mai vitát reggeltől fogva, hiszen mindannyian tudjuk, hogy negyed ötig, fél ötig szavaztunk, és az embernek volt olyan három és fél órája, utána jött vissza a parlamentbe. De türelmesen végighallgatva minden egyes hozzászólást minden egyes napirendi pontnál, Szilágyi képviselőtársam fogalmazott úgy, hogy az egészségügyi vonzatait vagy azok megfogalmazását ki kellene venni vagy csökkenteni kellene az előterjesztésben. Erre meg pont azt mondom, hogy sokkal többet kellene belerakni. Sokkal többet kellene belerakni, azért is, mert az elmúlt 10-12 év folyamán ez a parlament - most függetlenül attól, hogy melyik kormány volt - többször nekiugrott a dohányzás tilalma kérdésének, és volt olyan is, hogy a média hihetetlen mértékű és rettentő nagy felülettel foglalkozott a törvény előkészítésével, és akkor utána jött egy nagy lufi, kidurrant, és az égadta világon nem lett belőle semmi.

Közben, ha képviselőtársam kimegy az Európai Parlamentbe, 2003-2004-ben még ott a Mickey mouse környékén is lehetett dohányozni, ma már ott sem lehet dohányozni. Az Európa Tanácsban is lehetett dohányozni, ma már ott sem lehet. Ugye, visszaemlékszünk arra, az idősebb korosztály, hogy minden repülőtéren lehetett dohányozni, ma már elvétve talán egy-egy helyen van zárt helyiség, ahol lehet, és szép lassan azt lehet mondani, hogy azt, amit Amerikában annak idején elkezdtek a '90-es évek környékén, hogy mindenhonnan kitiltották a dohányosokat, szép lassan utolér bennünket is.

Én 2004 környékén adtam be módosító indítványt még a dohánytermékek jövedéki adójának a megemelésére, hisz az Európai Unió részéről volt egy előírás minden csatlakozni kívánó ország számára is, hogy mennyi idő alatt kell az európai szintű jövedéki adót minden egyes országnak elérnie. Az előterjesztésemet ugye befogadták, majd hirtelen lesöpörték, és mondták, hogy ne foglalkozzak ezzel a kérdéssel. Ez majdhogynem üzenet volt, hogy a magyarországi dohánylobbi talán túlságosan zokon vette azt, hogy én annak idején mint egyéni képviselő benyújtottam ezt a törvénytervezetet.

De úgy látom, hisz az elmúlt év folyamán azért elég kemény döntéseket hoztunk meg ezen a területen, hogy ma már azok a parlamenti képviselők és parlamenti munkatársak is megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy itt a parlamenti folyosó végén lévő helyiséget nem lehet használni, hanem le kell menni a belső udvarra, és hogyha esetleg majd onnan is kirakják a dohányosokat, akkor majd azzal is meg fog barátkozni mindenki, hogy már ott sem lehet dohányozni. De ennek igenis nagymértékű egészségügyi hatása van. Tehát ha nézzük azokat a felméréseket, az egészségkárosító hatását, nézzük annak a következményeit és az egészségügy többletfinanszírozását, a plusz ráfordított költségeit, ha ezeket összeadjuk, akkor tulajdonképpen a szaldó nem pozitív, hanem hihetetlen mértékben negatív. Mert azt hiszem, egy-egy gyógyellátás vagy egy tüdőbetegség esetén vagy adott esetben járulékos érszűkületből vagy egyéb más problémákból adódóan a ráfordítási költségek jóval nagyobbak.

Végigolvastam én is a törvényt, hisz Heintz Tamásék az előterjesztők, és több képviselő felvetette annak a kérdését, hogy ezt hogyan lehet szabályozni. Fölteszem a kérdést, ott, ahol kitiltották mindenhonnan a dohányosokat, és tulajdonképpen mindenütt - akár Brüsszelben, Ausztriában, de lehet ma már Németországban is, Franciaországban is - csak kimondottan ilyen dohányértékesítő helyeken, ahol ugyan több más terméket is - ami turisztikai és egyéb más termékeket foglal magában - lehet vásárolni, de csak kimondottan ilyen helyeken lehet megvásárolni magát a terméket. Ebből adódóan szép lassan mindenki rászokott arra, aki továbbra is dohányozni akart, hogy csak kimondottan azokon a helyeken lehet megvásárolni.

Tehát az élelmiszerüzletekből, -láncokból tulajdonképpen teljes egészében kitiltották annak az esélyét, lehetőségét, hogy ott dohányt vagy cigarettát lehessen árusítani, de ugyanígy a vendéglátóhelyekről is kitiltották, hogy bárki hozzáférhessen dohánytermékhez. Úgy érzem, hogy Ausztriában vagy akár Belgiumban, de másutt is tulajdonképpen ezt konszolidáltan el tudták érni, be tudták vezetni, és ma már senki sem zúgolódik, és nem azt kérdezi, hogy milyen láncon keresztül meg hogyan, hanem mindenütt azért elsődlegesen arra törekedtek, hogy ez valamilyen szinten állami kézben, állami szervezéssel és lehetőleg kiskereskedelmi láncokon keresztül történő értékesítés legyen, valóban bevonva azokat a személyeket is, akiknek valamilyen mértékben kevésbé van esélyük munkahely megszerzésére. Tehát kialakultak azok a rendszerek, hogy kistelepülésen is tulajdonképpen az ott élő állampolgár, aki valamilyen oknál fogva hátrányt vagy egészségkárosodást szenved, az ül bent abban a kis trafikban, és elbeszélget az emberekkel, és egyéb más termékeket is minden további nélkül tud ajánlani.

Úgy látom, hogy azokban a kérdésekben, amelyek itt sorra felmerültek, mint egyfajta kérdőjelek - én nem azokkal foglalkozom, akik különböző gyanúsítgatásokat próbálnak meg e mögé rakni, hanem kimondottan azzal foglalkozom, akik kérdőjelet fogalmaznak meg -, úgy látom, hogy elég sok módosító indítvány már közben is bekerült. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ezeket próbálják meg tanulmányozni, és pontosan azok a kérdések, amelyek idáig kételyként - nem gyanúsításként, hanem kételyként - fölvetettek, sorra találkoznak az önök által feltett kérdésekkel is, és egészen biztos, hogy ha önök is benyújtják hozzá a módosító indítványokat, akkor egy olyan törvényt fogunk elfogadni a parlamentben, amely mindenki számára, a parlamenti pártok számára is elfogadhatók.

De egyet higgyünk el és jegyezzünk meg: ha nem lépünk ezekben a kérdésekben gyorsan és radikálisan, akkor ugyanarra a sorsra jut minden egyes kezdeményezés, ami ezzel kapcsolatos, mint ami 12 éven keresztül a parlamentben tulajdonképpen minden alkalommal egyfajta színjáték volt, mert a hatását, az induló elképzelését tulajdonképpen egyik sem tudta elérni, mindig föl lett hígítva, és a végén vissza is lett vonva, mert annyira föl lett hígítva, hogy utána már nevetségessé vált maga az egész előterjesztés, és egyszerűen senki az égadta világon nem vette komolyan. Azt mondom, ha lépünk, akkor erélyesen, radikálisan kell lépni, és akkor egészen biztos, hogy ennek a hatása is meglesz. Talán pont a köznevelés területén lehet majd a fiatal generációt, a felnövekvő, most születő gyermekeket is abba az irányba nevelni, hogy mi káros az ő szervezetére, akár környezetvédelmi szempontból vagy akár egyéb fogyasztóvédelmi szempontból, és talán egy új generáció tulajdonképpen ezt önmagában már mint egyfajta kérdést nem is fogja feltenni, hogy miért ott lehet csak cigarettát vásárolni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Ágh Péter, a Fidesz képviselője.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, azt gondolom, kiemelten fontos célt szolgál. Az úgynevezett ifjúságpolitikára minden esetben különös hangsúlyt kell fektetni, hiszen a jövő generációja, a jövő nemzedéke a gyermekeinkben, a fiatalokban ölt testet. Az ő egészségük, szellemi és fizikai fejlődésük így még inkább a figyelem központjába kell hogy kerüljön, és óvni kell őket a lehető legtöbb eszközzel minden káros és egészségtelen szokástól.

Magyarország 14 évesnél idősebb lakosságának csaknem harmada, mintegy 2,5 millió ember dohányzik, többségük napi rendszerességgel. Ahogy képviselőtársaim elmondásában is elhangzott, sokan közéjük tartozunk. Az e korosztályba tartozók több mint fele már dohányzott élete folyamán, több mint tizedük, azaz negyedmillió ember pedig napi egy doboznál többet pöfékel el.

(16.50)

A lakosság közel ötöde kénytelen lakó- vagy munkahelyén dohányfüstös környezetben tartózkodni naponta legalább egy órát, ami szintén növeli a szívbetegségek, a tüdő- és orrüregi rákok vagy a magzati károsodások kockázatát. Erre azért is szeretném különösképpen felhívni a figyelmet, mert nem csupán az aktív dohányzás káros fiataljaink egészségére, hanem erőteljesen befolyásoló tényező a passzív dohányzás is.

Szeretném néhány adattal is szemléltetni, hogy milyen elképesztő méreteket ölt a fiatalok körében a füstölés. A nemzeti ifjúsági dohányzásfelmérés magyarországi adatfelvétele 2008-ban készített vizsgálata során az alábbi eredményekre jutott. A kutatást a 13 és 15 éves korukban levő gyermekek között végezték. Arra a kérdésre, hogy kipróbálta-e már a dohányzást, a válaszadók 58 százaléka igennel felelt, míg 28 százalékuk jelenleg is fogyaszt valamilyen dohányterméket, és 6 százalékuk napi rendszerességgel folytatja ezt a tevékenységet. Már 2008-ban ezek az adatok, és az ifjúság körében azóta csak még elterjedtebbé vált ez a szokás. Úgy vélem, ezek a számok döbbenetesek, hiszen még csak általános iskolás gyerekekről van szó.

Folytatva az adatokat, a 13-15 évesek - és ezt kifejezetten hangsúlyozom: a 13-15 éves fiatalok - 48 százaléka a boltban vásárolja a cigit, és 52 százalékuk kiszolgálását még csak vissza sem utasították egyszer sem az eladók a korukra való hivatkozással.

A passzív dohányzásról szóló statisztikákból is idézhetek néhány adatot, mert súlyos probléma az is, szintén az előbbiekben emlegetett korosztály körében. A megkérdezettek 73 százaléka úgy vélte, hogy nyilvános helyeken is el kell szenvedniük a dohányfüstöt, és 43 százalékuk él olyan háztartásban, ahol jelenlétükben füstölnek.

A felmérés azt is megmutatta, hogy szerencsére a józan belátási képesség is pozitív irányba mozdult el. A következő adatok ezt tanúsítják, hiszen 77 százalékuk gondolta úgy, hogy ki kellene tiltani a dohányzást a nyilvános helyekről, 62 százalékuk pedig kifejezetten károsnak vélte, ha mások velük egy légtérben füstölnek.

Még egy mondat erejéig engedjék meg, hogy számokkal bombázzam önöket. Az Eurobarométer 2009-ben végzett felmérést az egyes korosztályok körében, amelynek eredménye, tisztelt képviselőtársaim, megdöbbentő. A 15-24 évesek körében 39 százalék, a 25-39 évesek körében pedig 50 százalék jelenleg is dohányzik.

Azt hiszem, a számok önmagukért beszélnek, és elszomorító állapotokat festenek le. Az egészségügyi ágazat számára sokkal kifizetődőbb a prevenció, mint az utólagos egészségügyi kezelések finanszírozása. A Világbank és az Egészségügyi Világszervezet kutatásai egyaránt kimutatták, hogy a világ különböző országaiban 7-8-szor annyiba kerülnek a dohányzás által okozott egészségügyi ellátási kiadások, mint amennyi bevételt hoznak adók formájában.

A 2012. január 1-jétől hatályba lépő szabályozásnak köszönhetően sokkal szigorúbb feltételek lépnek életbe a dohányzással kapcsolatban, így a vendéglátó-ipari, illetve a szórakozóhelyeken nem lehet majd rágyújtani, ahová előszeretettel járnak a fiatalok. A polgári kormány ezzel az intézkedésével is igyekszik elősegíteni az egészség megőrzését, de természetesen más eszközt is be kell még vetni a dohányzás visszaszorítására.

A pénteken benyújtott törvényjavaslat is ennek a célnak egy másik eszköze. A felmérésekből láthattuk, milyen könnyedén jutnak a fiatalok a boltokban dohányáruhoz. Az indítvány azzal, hogy kizárólag dohánytermékeket áruló trafikokat kíván létrehozni, elősegíti a dohánytermékek átláthatóbb kereskedelmét, elősegíti, hogy a fiatalok nehezebben juthassanak hozzá a dohánytermékekhez, hiszen ki merne kockáztatni, ha hosszú távon szeretne ebből a vállalkozásból megélni.

Elősegíti és szorgalmazza, hogy családi vállalkozások, megváltozott munkaképességű munkavállalók és jelenleg munkanélküliek élvezhessenek némi előnyt a dohánytermékek forgalmazásában. A kisvállalkozásoknak teret és munkalehetőséget enged. Ez a rendszer jól működik nyugati szomszédunknál, és követendő példaként lebeghet szemünk előtt.

Ahogy elhangzott már, természetesen ezzel a jogalkotási metódussal nem lehet kiszűrni teljes mértékben - hangsúlyozom: teljes mértékben -, hogy a fiatalok hozzájuthassanak a cigarettához. De ha már egy kicsit megnehezítjük az ehhez való hozzájutást, könnyen elmehet a kedvük a dohányzástól, és ez esetben a célját már elérte az indítvány. A cél pedig a dohányzás visszaszorítása, mert egy rendkívül káros szenvedély, amelyről rendkívül nehéz leszokni, függőséget okoz, és hihetetlen károkat okoz az emberi szervezetben.

A kormány egy egészséges ifjú nemzedékre kívánja építeni Magyarország jövőjét, és a törvényjavaslat ennek az építkezésnek egyik fontos alapköve.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hollósi Antal Gábornak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha nem a tegnap reggeltől vagy déltől együtt töltött időt próbálnám aposztrofálni, akkor mondhatnám, hogy egy elég laza felkészülés előzte meg a mai ülésnapnak ezt a napirendjét, de ha nem tettem volna ez ügyben semmit, hogy valamelyest is készüljek, azt gondolom, ha csak jegyzeteltem volna, egészen simán ki tudnék belőle csiholni egy elfogadható hozzászólást. Ennek ellenére azt szeretném tenni - nyilván mindenki emlékszik, hogy mit mondott, meg hogy a másik mit mondott -, én néhány evidenciát vagy inkább azt mondanám, hogy teljesen törvényszerű és talán nem elég hangsúlyosan elhangzott dolgot szeretnék mondani.

Azt mindannyian megállapítottuk, hogy ez a javaslat, ez a törvényjavaslat két részből áll, tartalmaz egy egészségügyi részt, bár elhangzott az is, hogy szét kéne választani, talán nincs is helye benne az egészségügyi tartalomnak, a doktorokat ki kellene venni, még ez is elhangzott, holott én azt gondolom, hogy talán úgy mondhatnánk, ez a fő csapásiránya, vagy ez volna igazándiból a feje, a lelke ennek a törvényjavaslatnak a megfogalmazás szerint is.

Amikor a nemdohányzók védelmében tárgyalt, illetve vitatott és aztán életbe léptett törvény - amely január 1-jével némi toleranciával lép majd életbe - vitája zajlott, elég kemény kritikát kaptam, meg is mondom őszintén, elég radikális nézeteket képviseltem, vissza is kellett vonjak egy javaslatot, úgyhogy nem csodálkozom, hogy elég sok tekintetben szélsőségek felé is hajlunk. De azt, amit az elején is elmondtam, hogy igazándiból itt egy cél van megjelölve és ehhez egy eszközrendszer van rendelve, ezt most is fenntartom, még akkor is, ha ezt a dolgot Janus-arcú megjelenésnek is aposztrofálta az egyik képviselőtársunk. Szerintem nem erről van itt szó.

Azt hiszem, azt azért tudnunk kell, hogy van a cél, és afelé elindulunk valamilyen eszközzel, és ha ezt valamiféle metafórába foglalnám, akkor meg kell határozni annak a lónak az irányát, amelyikre föl akarunk ülni, és azt is el kell döntsük, hogy jó irányba van-e a ló, mi vagyunk-e fölül, mi ülünk a lovon és nem fordítva, és azt is, hogy mi a lovon hogy ülünk, milyen irányban, mert elég komolyan célt lehet téveszteni a dologgal.

Szeretnék azért egy, ha nem is axiómát, de mindenképpen egy meghatározást mondani, azért ami egy orvosi szövegből merített meghatározás, egy alaptétel volt a gyermekgyógyászati tanulmányaink során, hogy a gyermek nem kis felnőtt. Tehát egészen más törvények, más élettani viszonyok vonatkoznak a gyermekre, és éppen ezért a gyermek- és a fiatalkorú más, mint mondjuk, egy kis felnőtt, tehát még a ruhaméretekben is megvannak a gyermekméretek, és nem ugyanolyan számozással, csak egy kisebb értékkel jelöljük meg a gyermekruhát, mert másról van szó.

Éppen ezért azért gondolom, hogy ezt hangsúlyoznom kell, mert azok az ártalmak, azok a noxák, amelyek a gyermeket és a fiatalkorút érik, nem ugyanolyan hatással vannak egy gyermeki vagy fiatal szervezetre, mint egy felnőttre. Bármenyire is úgy gondoljuk, hogy napi egy vagy másfél doboz cigaretta elszívása egy felnőtt embernek meg sem kottyan, mert azért nem így van ez sem, de azért ugyanez vagy ennek csökkentett mértéke is a gyermek- vagy fiatalkorú számára nem ugyanazt a hatást váltja ki.

Azt gondolom, hogy ez az egyik fontos különbség, és ezért még hozzávéve azt is, amit már hallottam itt az egyik hozzászólásban, hogy bizonyos fertilitási, a termékenyítőképességben zavarokat okoz, egyébként elsősorban a férfiaknál, de a hölgyeknél is, és bizony ez is egy biológiai hatása a korán megkezdett dohányzásnak, éppen ezért nem egészen azonos, amikor egy fiatalember mondjuk huszonévesen vagy 30 évesen akár már túl a családalapításon azt mondja, hogy én most akkor dohányozni fogok. Igen, jog szerint 18 éves kora után ezt megteheti, de azt gondolom, hogy még biológiailag nem annyira érett, mint egy 30 éves ember, és igenis, ezt valamilyen módon el lehet fogadni, de semmiképpen nem kell letolni ezt a korhatárt 18 év alá.

Azt hiszem, még egy apróságot azért meg kellene hogy említsek, nevezetesen, hogy a gyermekek, fiatalok családban élve, közösségben élve sajnos elszenvedik, jobban elszenvedik, mint a felnőttek, a passzív dohányzásnak az ártalmait.

(17.00)

Egy felnőtt ember fogja magát, elmegy egy másik helyre, vagy keres egy másik társaságot, akár, urambocsá', másik kocsmát, sőt, egy vendéglőben ma már, hál' istennek, azt már elértük, hogy vannak nemdohányzó részek is. De azért egy gyermek vagy egy fiatalkorú a családjában nem teheti meg, sőt, egy-egy felnőtt közösségben sem, hogy ő határozza meg, hogy a dohányosok által használt helyiségben tartózkodik vagy nem tartózkodik, sokszor rá is kényszerül. Úgyhogy ez összességében azért elég komoly ártalom a fiataloknak, és azt hiszem, hogyha csak kicsit is segítünk ennek a leküzdésében, illetve ennek a további romlásában, hogy hamarabb és könnyebben jut hozzá a dohánytermékhez, már segítettünk.

Még egy dolog, ami kifejezetten szakmai. Minden ilyen ártalomról tudjuk azt, hogy időbeni hatások is változtatnak az eredményen. Tudjuk azt, hogy a daganatos betegségek kialakulásához idő kell. Az a fiatal, amelyik tizenéves korában elkezdi a dohányzást, valószínűleg több eséllyel lesz már negyvenöt-ötven éves korában a nagyobb kockázatú csoportban, mint az, amelyik esetleg csak harmincéves korban. Tehát ez is egy közvetett, nem azt mondom, hogy döntő, de mégiscsak egy bizonyíték.

Hogy kinek mi a felelőssége és időben, arra már utalt Horváth Zsolt képviselőtársam is, hogy ennek most az egészségügyi hatása valószínűleg nem mérhető, mert az, hogy valamit el sem kezd, annak nincsen mérhető hatása, amennyiben pedig majd a másik oldal, a közgazdaságra vagy a gazdaságra gyakorolt hatásait nézzük, ott ez azonnal jelentkezik.

Én csak arra emlékeztetnék, talán orvoskollégáim, az idősebbek emlékeznek arra, amikor a világszerte már tomboló szenvedélybetegségek sorában a drogoknak a megjelenése Európa-szerte is már megvolt, mi úgy csináltunk a '70-es évek közepéig, mintha erről itt Magyarországon szó sem lehetne. Aztán egyszer csak a '70-es évek végén megjelentek, mondjuk, elsősorban a Belügyminisztérium lapjaiban és a Belügyminisztérium osztályairól szóló közlemények, hogy jaj, bocsánat, hát tényleg, mégiscsak van itt ilyen dologról szó.

Én azt hiszem, hogy azért, mert most pillanatnyilag nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mégis mi lesz a holnapi vagy holnaputáni eredménye ennek, nem tehetjük meg, hogy ezen felülemelkedve vagy ezzel nem foglalkozva úgy csinálunk, hogy minden rendben van. Azt gondolom, hogy éppen ez a felelősségünk, hogy most, ebben a helyzetben az a kormány és az a parlament, és én most arra utalnék, hogy egész lavinaszerűen elment a dolog ilyen gazdasági irányban, de még talán nem késő, hogy a javaslatokkal kiegészítve ezt a helyére tegyük, meg kéne tegyük azt, amit egyébként valóban több éven vagy akár évtizeden keresztül is nem tettek meg az eddigi kormányok, és ez a mi felelősségünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Hörcsik Richárd, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a sok kétperces pengeváltás után most röviden elmondjam összefüggő gondolataimat az előttünk fekvő, fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslatról.

Úgy hiszem, hogy a patkó minden oldalán elhangzott az az állítás, hogy több szempontból is egy fontos törvényjavaslat fekszik előttünk. Igen, egyrészt sajnos köztudomású az a tény valamennyiünk számára, hogy a dohányzás ártalmas az emberi szervezetre. És ha már a felnőttek módszeresen tönkreteszik az egészségüket, még ezért havi meg éves kemény adót is fizetnek, hogy cigarettát vásároljanak, legalább ha már saját egészségüket nem, de gyermekeik és unokáik egészségét próbálják megóvni, hogy legalább ők kapjanak esélyt arra, hogy nem szoknak rá erre a káros szenvedélyre. Úgy hiszem, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy olyan mederbe tudjuk terelni egyrészt a törvényeket, másrészt a szokásokat, hogy valóban efelé haladjunk. Másrészt a javaslat, úgy vélem, egy új koncepciót jelent Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének a piacán, amely szándéka szerint munkahelyek teremtését is célozza.

Ékes képviselőtársam megemlítette és én is hadd említsem meg, hogy fontos ez a törvény abból a szempontból is, hogy bizony az elmúlt húsz esztendőben, talán sokan vannak, akik itt ültek az első Országgyűlésben is, nos, azóta a nemdohányzók védelmében nagyon sokszor nekirugaszkodtunk, hogy valamifajta megoldást hozzunk, és valahogy mindig elakadt a jó szándék. Vajúdnak a hegyek, és egér születik - sőt, semmi nem született. Most végre közel állunk a megoldáshoz, hogy valamifajta megoldást hozzunk, hogy valóban egy olyan törvény szülessen, amely megfelelő korlátok közé szorítja a káros szenvedélyt, a dohányzást.

Nézzük először is röviden a törvénynek az alapvető célját, nevezetesen a fiatalkorúak védelmét! Ez a gondolat nemcsak a törvény első részét, hanem a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló részt is ez hatja át. A törvényjavaslat napvilágra kerülését követően a sajtóban megjelent visszhangokból is egyértelmű volt, hogy az vitán felül álló, hogy sajnos a fiatalkori dohányzás valóban súlyos probléma, különösen a 18 év alattiak körében.

Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár vannak ma is hatályos tiltó rendelkezések, azok véleményem szerint nem elég hatékonyak. Elég, ha itt utalok arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság idei ellenőrzései, vagyis a próbavásárlások alapján a következő megállapítás született: a fiatalkorúak 70 százaléka akadálytalanul hozzájutott a dohánytermékekhez, annak ellenére, hogy még nem töltötte be a 18. évét. Képviselőtársaim! Ez egy megdöbbentő adat: 70 százalék.

Gondolom, egyet fognak velem érteni abban is, hogy szinte bármelyikünk szomorú tényekkel szembesülhet, ha érdeklődik a saját környezetében élő tizenévesektől afelől, hogy az iskoláskorúak körében mennyire elterjedt ma a dohányzás. Mindenki a gyermekét, az unokát attól félti, hogy nehogy droghoz jusson. Könyörgök, ma már nem is sikk, ha kijön az általános iskolából a gyerek, és előveszi a cigarettát! Régen ez tiltásnak számított, ma már szemet hunyunk felette. Igen, nem szabad szemet hunyni felette, tisztelt képviselőtársaim! Nem tehetjük fel a kezünket, nem tehetjük fel, még akkor sem, ha tudjuk, hogy teljes mértékben nyilvánvalóan nem lehet megszüntetni ezt a problémát. Talán együtt kell élni vele, de legalább próbáljuk meg! Mindent el kell követni annak érdekében, hogy elmondhassuk, hogy megpróbáltuk megnehezíteni a fiatalkorúak dohánytermékhez való hozzájutását. Ez egy kegyetlen játék. Ha már tiltással nem tudjuk, legalább próbáljuk meg fizikailag megnehezíteni annak a gyermeknek, hogy hozzájusson a cigarettához!

Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat előterjesztői világosan gondolták, hogy az előttünk fekvő javaslat fizikailag is megnehezíti a dohánytermékekhez való hozzájutást, és ezáltal mindenképpen valamifajta hatékonyabb eszközt jelent a mainál. Másrészt véleményem szerint, ha a koncessziós rendszer megvalósul, a koncesszió jogosultjai anyagilag is érdekeltek lesznek abban, hogy az üzletet, a koncessziót hosszabb távon is meg tudják tartani, és ne kockáztassák azzal, hogy a dohánytermékeket a fiatalkorúaknak kiszolgálják.

Természetesen hallottuk itt a vitában is azokat az ellenérveket, hogy a dohánybolt semmilyen visszatartó erővel nem bír majd, semmilyen valódi eszközt nem jelent. Nos, szeretnék utalni arra, hogy a javaslat igenis súlyos szankciókkal bünteti, és a jogosultság elvesztésével is fenyegeti a törvényt megszegő dohányboltost.

Hadd említsek egy nagyon gyakori példát! Tudjuk például, hogy a nagyvárosi élelmiszerboltokban a pénztáraknál a pénztárosnő feje felett egyszerűen ott van a dohány, nem ér rá ellenőrizni, hogy az előtte megjelenő személy valóban elmúlt-e 18 esztendős vagy nem, mert a sorban még tizenhatan vagy harmincan állnak hátul, és már türelmetlenek, hogy túljussanak a kasszán. A dohányboltosnak viszont egyrészt erre joga lesz, sőt kötelezettsége, másrészt pedig módja is. Az egzisztenciális vagy anyagi fenyegetettség véleményem szerint mindenképpen azt fogja eredményezni, hogy sokkal jobban fogják ellenőrizni a kisboltokban, a trafikokban, hogy kinek ad el dohányterméket vagy nem. Elég egyszer hibázni, és akkor megszűnik a biznisz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a törvényjavaslat másik aspektusát, a munkahelyek teremtésének a kérdését. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a kiskereskedelem egy speciális területét különválasztja a kiskereskedelem más részeitől anélkül, hogy az először is munkahelyek elvesztésével járna.

(17.10)

Ugye itt is a vitában hallottuk az ellenérveket is, hogy nem készültek háttérszámítások, továbbá egyes piaci szereplők, például a vendéglátósok munkahelyek elvesztését vizionálják.

Nos, engedjék meg, hogy néhány számadatot mondjak önöknek. Tudjuk, hogy az élelmiszerboltokban zajlik Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének legalább 65 százaléka, és ehhez jönnek még a benzinkutak, a szállodai, éttermi egységek s a többi, s a többi. Tehát összesen ezek fedik le az értékesítési csatornáknak majdnem 90 százalékát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel önöknek a kérdést: komolyan gondolják, hogy bármi élelmiszerüzletben vagy benzinkúton az eladókat önmagában azért fogják elbocsátani, mert egy terméket, mondjuk, a cigarettát leveszik a polcról? Ráadásul pont azt a terméket, amelyen a sajtóban megjelent álláspontok szerint is minimális az árrés? Nincs visszatartó erő! Kérem önöket, hogy a kisebb falusi boltokkal kapcsolatban olvassák el a törvényt. A kétezer fő alatti településeken éppen ezek a kis boltok lehetnek az új koncepció nyertesei, mert ott nem szükséges külön dohányboltot nyitni, lehet úgynevezett elkülönített helyen árulni. Azon lehet vitatkozni, hogy most annak négy fala van vagy öt fala van.

A lényeg azonban itt is megmarad, hogy a fiatalkorú ne láthassa, ne érhesse el a terméket. Majdnem azt mondom, hogy az ember bemegy a benzinkútra és látja a sajtótermékeket, a csak 18 év feletti sajtótermékek legfelül vannak, és le vannak takarva, hogy ne juthasson a fiatalkorú ezekhez a termékekhez. A törvényjavaslat deklarált célja ugyanakkor, hogy a családi vállalkozásokat előnyben részesítse, csakúgy, mint azokat, akik a munka világába kívánnak visszatérni. Itt, a vitában is sokan említették azt az érvet, hogy a trafik üzemeltetésére ezen amúgy is nehéz sorsú embereknek nem lesz pénzük. Honnan lesz tőkéjük? Lehet, hogy lesz ilyen. De ha valaki igazán tenni akar valamit azért, hogy munkához jusson és vállalkozni akarjon, akkor e törvény alapján is fog tudni tenni, úgy vélem.

Olvassák el, képviselőtársaim, nemcsak az jut szándékunk szerint előnyhöz, aki nehezebb sorsú vagy éppen a gyermekgondozási szabadságról visszatérő személyként jelentkezik a koncesszióra, hanem az is, aki ilyen személyeket alkalmaz. Tehát a legóvatosabb előzetes becslés szerint is igaz, hogy legalább közvetett módon mindenképpen munkahelyeket teremthet az új javaslat, hiszen ezek az emberek éppen a dohánybolt által juthatnak munkalehetőséghez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, érdemes felsorakozni a törvényjavaslat deklarált célja mögé. Kérem a képviselőtársaimat, hogy amíg még lehetséges, módosító indítványokkal próbálják jobbá tenni ezt a törvényt. Természetesen az eszközökön lehet vitatkozni, de az is biztos, hogy a jelenlegi eszközrendszer alkalmatlan immáron a rendszerváltoztatás óta eltelt 21-22 esztendőben a gyermekeink jövőjét is fenyegető problémával szemben. Mi úgy látjuk, a javaslat nem munkahelyek elvesztéséhez, sokkal inkább azok megteremtéséhez vezet, és mindenképpen hatékonyabb megoldásnak tűnik annál, mintsem hogy tétlenül szemléljük azt, hogy tizenévesek lényegében akadálytalanul dohányozzanak Magyarországon. Őrizzük meg, ha a magunk egészségét már nem akarjuk, akkor legalább gyermekeink, unokáink egészségét!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Varga László, az MSZP képviselője. Képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, ez egy sokkal inkább a kormánypártok számára is megfoghatóbb téma, mint sok minden volt az előző napokban, illetve a mai nap folyamán, tehát itt jóval több hozzászólást találhatunk. Egyébként sok mindenben egyetértünk, tehát nem kell ezt sem véka alá rejteni. Azt hiszem, abban, hogy a felnövekvő generációk egészségesek legyenek, és hogy nagyon nagy népegészségügyi kockázat a dohányzás, ezt mindannyian látjuk, és azt hiszem, nem sok olyan ország van a világon, ahol ennek a visszaszorítására ne törekednének.

Jómagam elmondtam a kisebbségi véleményben, hogy amúgy pont a fiatalkorúak kapcsán, tehát a 18 év alattiak kapcsán néhány mondat van az előterjesztésben, amely szerintem lényeges változást nem okoz a korábbiakhoz képest. Nyilván ebben lehet köztünk vita. Azonban az elég egyértelmű, hogy az előterjesztés túlnyomó része gazdasági érdekek által motivált. Szerintem ez látszik abból is, hogy az NGM képviselője ül itt és nem az Nefmi képviselője, tehát nem egy egészségügyi szakmai kérdésnek tekintik ilyen módon ezt a dolgot, hanem egy gazdasági kérdésnek.

Komplexen kell látni az előterjesztést is abban a tekintetben, hogy egy folyamatos jövedékiadó-emelés érhető tetten többek között a dohánytermékek piacán. Persze ez egy folyamat. Azt hiszem, hogy egy olyan adónemről beszélünk, amely emelése nyilván egy folyamat. Most drasztikus méreteket ölt, de nem tagadom el, hogy voltak korábban is jövedékiadó-emelések. Talán azért van ez az eszköz a mindenkori kormány kezében, hiszen a dohányosok nem nagyon változtatnak alapvetően a szokásaikon áremelések kapcsán sem. Ez több tanulmányban is tetten érhető.

Valamennyi úgymond hatása lehet annak, ha drágábban érhetik el a cigarettát, azonban nem fognak zömmel leszokni róla. Ez egy másik aggályom egyébként, hogy ezzel párhuzamosan a feketepiacon mi történik. Tehát ez is egy érdekes kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy mondjuk, körülbelül konstans adóbevételek mellett a végén nőni fog az egész piacon belül a feketepiac részaránya, de erre majd akkor fogunk választ kapni, ha látjuk, hogy hogyan működik az előterjesztés.

Felmerült sok minden ebben a vitában. Én azt hiszem, érdekes kérdés talán az, hogy mennyire változnak meg számszerűen az elárusítóhelyek. Azt is tegyük az asztalra, hogy nyilván lesznek olyan dohányosok, nyilván zömük, akik ezt a káros szenvedélyt fenn fogják tartani, és változatlanul élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. Számukra egyébként nehézkesebb lesz a dohánytermék megvásárlása. Ez is vitathatatlan. Jóval kevesebb eladóhely lesz, ami problémákat okozhat a számukra, és az is, indirekt módon egyébként, az éjszakai órákban vagy kisebb településeken a feketekereskedelmet is erősítheti. Ezeknek a kiküszöbölésére egyébként majd lesz egy módosító javaslatom is, amit Göndör képviselőtársammal közösen fogunk beadni. Még most készül, tehát ha legfeljebb egy kicsit változtatnának önök is rajta, még a kapcsolódó körben is lesz idő végiggondolni ezt a kérdést.

Főleg kisebb településeken, mondjuk, vidéki kiskocsmák tekintetében elmondtam, hogy itt a játékadó drasztikus emelése összefügg azzal, hogy a dohánytermékek kapcsán is eleshetnek bevételtől egyes ilyen vendéglátó-ipari egységek. Azt gondolom, hogy ezek válhatnak munkanélkülivé ennek révén. Nem tudom, kompenzálja-e egyébként a trafikok nyitása a másik oldalon ezt a dolgot, nyilván ezt is látni fogjuk, nyilván még nem a jövő héten, hanem kétéves távlatban érdemes gondolkodni, hiszen egy folyamatról beszélünk. Kíváncsian várom én is ezt az ügyet, hiszen úgy látom, vannak annyira elkötelezettek az előterjesztés iránt, hogy el fogják fogadni. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy majd mi történik ebben az ügyben. Meg lehet nézni más országok gyakorlatát is.

Talán annyit mondanék, hogy a környezetéből, az elmúlt néhány hét eseményeiből arra következtetek, hogy az előterjesztés meghatározója a bevételnövelés, szerintem ebben lehetnek kétségek, és csak másodsorban a fiatalok szemléletformálása. Nyilván lehetőséget adott ez a napirend a Fidelitas egyes politikusainak is, hogy elmondják a véleményüket az előterjesztésről. Csak azért zárójelben mondom el, nyilván nem volt tetten érhető a Fidesz ifjúsági szervezetétől az, hogy a fiatalok dohányzását ilyen módon, akár a 18 év felettiekét is, akik már saját szándékból hoznak nyilván egy döntést, amivel lehet nem azonosulni persze; szóval nem volt tetten érhető az, hogy ezt korlátozni akarják, vagy nem kampányoltak ezzel a dologgal, én úgy érzékelem. Most persze beleállnak ebbe a folyamatba, ami nem tudom, milyen ifjúságpolitikai egyeztetés után történt meg. Természetesen, mondom még egyszer, egészségügyi szempontból támogatható a dolog, csak jobb az ilyet szerintem társadalmasítani, hiszen akkor egy fiatal választó is felelősségteljesebb döntést hozhat majd, ha tudja egyébként, hogy egy keretek közé szorítottabb élete lesz akár ezen a területen is. Szerintem ez egy fontos kérdés.

Sokan szólaltak fel, akik elmondták, hogy a 25-55 éves társadalom fele dohányzik, és ugyan később csökken ez a szám, de ennek sajnálatos okai vannak, alapvetően nemcsak a leszokás, hanem nagyon sokan elhunynak, és különböző betegségekben szenvednek a dohányzás miatt.

(17.20)

Ezért javaslom azt, hogy ezt kísérje majd, nyilván ez már talán nem a mi területünk, de az orvostársadalomban lehetne egyfajta olyan munkálkodás, hogy felvilágosító akciókkal, oktatásban szerepvállalással, adott esetben az orvosoknak előadásokat szervezett módon kellene tartani középiskolákban, általános iskolákban, esetleg egyébként ez egy újabb bevételi forrás lehetne az orvosoknak, csak mondom, mert azért nehéz a helyzetük sok szempontból gazdaságilag. Szóval, ilyen ügyek szervezésével, prevencióval kellene még előre menni, erről egyáltalán nem szól az előterjesztés, szerintem ez is fontos lenne.

Göndör képviselőtársam elmondta szélesebb körben és részletesebben a gazdasági aggályainkat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Nyilván benne van kódoltan a lehetősége az előterjesztésben annak, hogy egyfajta klientúraépítésnek is a része legyen, ez az önök önmérsékletétől függ, és nyilván az előterjesztés eredeti szándékainak tiszteletben tartásától; erről talán e helyütt ennyit mondanék.

Kitérnék még egy dologra, és akkor kezdjünk el erről egy picit beszélni. Két csoportot különböztet meg településnagyság szerint az előterjesztés. Itt a 2000 főnél van egy határ. 2000 fő alatt egy ilyen koncessziót engedélyez, tehát egy ilyen jogot, nyilván egyet 2000-ig, afölött pedig kétezrenként még egyet. Erre utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy számszerűen nyilván drasztikusan csökken az elárusítóhelyek száma, de nem kell hozzá azért nagyon nagy tudású közgazdásznak lenni, hogy azt gondolja az ember, hogy van egy bizonyos településméret, ami alatt nem éri meg pályázni vélhetően, mert egyszerűen nem akkora a piac, hogy oda pályázatot adjanak be.

Vélhetően ezeken a nagyon kicsi településeken, ha van egyáltalán bolt, és ha van egyáltalán kocsma, akkor mondjuk, egy van belőle. Ez az egy hely, mondjuk, alapvetően az ottani társasági élet vagy közösségi élet gyújtópontja, középpontja is lehet. Hogy ez jó-e vagy nem jó, ezen lehetne vitázni, de így van ez évszázadok óta a magyar társadalomban, tehát mi már csak ilyenek vagyunk.

Lenne egy javaslatunk Göndör képviselőtársammal, amit majd nyilván a részletes vitában meg lehet vitatni, vagy utána még jobbá tenni, ez úgy szólna, hogy a 6. §-t egy (5) bekezdéssel egészítenénk ki, amely úgy szólna, hogy amennyiben a 2000 fő alatti településen senki nem nyújtott be pályázatot, a helyi bolt vagy vendéglátó egység jogosult dohánytermék kiskereskedelmére. Ezt gondoljuk végig abban a tekintetben, hogy nyilván ha megéri a koncessziót kiváltani, akkor ki fogja valaki váltani, akkor lesz az adott településen elérhető ilyen termék, dohánytermék. Ha nem éri meg, akkor meg azért mégiscsak van egy olyan szempont, hogy aki mégiscsak minden kockázatnak a tudatában, egy felelősségteljes vagy nem felelősségteljes, de egy állampolgári döntést hoz, hogy ő szeretne vásárolni dohányterméket és 18 feletti, akkor tegyük neki lehetővé, akár egy, mondjuk, fiatalkorú számára nem túl látható helyén az elárusítóhelynek vagy éppen egy vendéglátó-ipari helynek. Nem tudom, belefér-e ez az önök törvényjavaslatának szellemiségébe. Gondolják végig, szerintem lehet, hogy ezt lehetne támogatni, és akkor pont azok a kiskocsmák, Pálffy képviselőtársammal beszéltünk erről, pont azok kapnak talán még egy lehetőséget arra, hogy akkor az a néhány doboz ilyen termék, ami elmegy egy-egy nap, az legalább valami pluszbevételt jelenthet azokon a településeken, ahol ők már a bezárás környékén vannak, mert nyilván alacsony a bevételük. Szerintem ezzel lehet munkahelyeket megmenteni; lehet, hogy túldimenzionálom a kérdést, majd a részletes vitában ki fogjuk ezt tárgyalni.

Tehát van most már egy alakulóban lévő módosító indítványunk, lehet, hogy lesz másik is. A bizottsági álláspontom elég egyértelmű volt, hiszen nem támogattam az előterjesztést, megvannak ennek az egyéb okai. Az előterjesztés címe szerintem nem teljesen fedi a tartalmát, és azt gondolom, hogy másról is szól egy kicsit. De ha már itt vagyunk, és vitatkozunk erről az előterjesztésről, akkor szerettem volna, ha ezt a kistelepülések számára szerintem fontos módosító javaslatot megismerik.

Természetesen remélem, hogy a következő napokban egy picit jobbá tudjuk tenni ezt az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Gyenes Géza, a Jobbik képviselője.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Kollégáim! Először is szeretnék az örömömnek hangot adni, hogy a kormánypártok többször kaptak tőlünk kritikát, hogy a nagyon fontos törvénytervezetek tárgyalásánál a felvetéseinkre nem igazán reagáltak. Ebben a törvénytervezetben én is úgy érzem, hogy elkezdődött valami, sokkal több reakció jött a felvetéseinkre. Igaz, hogy az ellenérvek még egy picit megrekednek azon a szinten, hogy tájékoztatják az ellenzéki képviselőket arról, hogy egy kicsit ütődöttek, egy kicsit hülyécskék, de végül is elindultunk egy jó úton.

Én orvosként, amikor ennek a törvényjavaslatnak elolvastam a címét, természetesen nagyon megörültem első ránézésre. A kereskedelmi részével most sem szeretnék foglalkozni, mert ahhoz igazából nem értek, és nagyon sok, teljesen jogos kritikát kapnék, hogy miért szólok hozzá olyanhoz, amihez nem értek. Mindenesetre az úgynevezett kereskedelmi része egy kicsit olyan hašeki és hrabali hangulatot kelt, hiszen ebből megtudhattuk, hogy még magának a miniszternek is lehet az joga, hogy mondjuk, a nyóckerben trafikot nyit, és ez olyan jó dolog, el fogunk oda menni, dumálunk egy jót s a többi. Szóval ezzel semmi problémám nincs, és még azt is elhiszem, hogy azokból a megnövekvő állami bevételekből, amelyek közpénzek, miért ne hinném el, hogy önök még pénzt is fognak visszaforgatni az egészségügyre, mint például a termékdíjakból eddig.

Sajnos aztán az örömöm egy picit elmúlt, amikor végigolvastam a törvényt, mert én egészségügyi, illetve orvosi szemmel nézve mindjárt a címnél egy picit megálltam: "a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról". Mit is jelent ez a félmondat? Azt jelenti, hogy már eleve feltételezzük, hogy aki fiatalkorú és dohányzik, annak próbáljuk meg ezt a rossz szokását úgymond visszaszorítani.

Nem arról szól, hogy aki még nem szokott rá a dohányzásra, azt valahogy meggátoljuk, bár jelezte itt egyik képviselőtársam a felszólalásában, hogy a még nem dohányzó fiatalok azzal, hogy bemennek a boltba, és nem látják, nyilvánvalóan, ha itt dohánytermékeket árulnak, akkor majd kevésbé fognak rászokni. Sajnos erre azt kell mondanom, hogy más területeken és fórumokon, mint például a család meg egyéb, ifjúsági szórakozóhelyek, sajnos azok a ma még nem dohányzó fiatalok azért látják ezeket a rossz példákat, úgyhogy ilyen formában félek, hogy ezzel nem biztos, hogy túl sokat teszünk. De a dohányzó fiataloknak, akik már rászoktak sajnos, valóban én is úgy érzem, hogy megnehezül ezzel a lépéssel, ezzel a kereskedelmi szigorítással a dolguk. De ezek a fiatalok igen furfangosak, eszesek, és meg fogják találni azt az utat.

Eszembe jutott Guszti bácsi, aki a gimnáziumunk pedellusa volt, és amikor még oda jártunk, a szünetben Fruttit, Stollwercket, és azt hiszem, Ziegler ostyát árult, és nagyon örültünk neki. Most félek tőle, nehogy az legyen, hogy most ez a Guszti bácsi esetleg felnőttként - azt írják, hogy felnőttől juthat majd az ifjú dohányos cigarettához - majd ezt is, persze illegálisan, feketén és jó kis felárral, de árulni fogja.

Tehát egy picit úgy érzem, hogy a már dohányzó fiataloknál csupán az, hogy nehezen fog hozzájutni, és esetleg a boltban nem szolgálják őt ki, ez is egy jó kezdeményezés, de úgy érzem, hogy nem elegendő.

Jobban örültem volna, ha a törvénytervezet valóban szólt volna az egészségügyi részéről, tehát egy kicsit a megelőzést jobban kiemelte volna, hiszen az a legfontosabb feladatunk többek között, hogy a rászokást megakadályozzuk, vagy aki már dohányzik, azt le tudjuk szoktatni. Ezt a két célt egyelőre még ez a törvénytervezet nem szolgálja, de én optimista vagyok, és bízom benne, hogy ez is ki fog alakulni. Természetesen nem az lesz ezeknek a törvénytervezeteknek a célja, hogy törvénnyel akadályozzuk meg, hanem a törvény csak azt írja elő, hogy kell vagy kellene ilyenfajta prevenciót folytatni a fiatalok körében, hiszen a megelőzésnek gyakorlatilag több szintje, több tere van. Van a családi tér, természetesen ott is meg kell tenni mindent, a gyermekközösségi helyszínek is ilyen terek gyakorlatilag, az óvoda, az iskola, a különböző szórakozóhelyek, ugyanis az, hogy kiépítsük egy mai fiatalban, akik hál' istennek látom, hogy sok mindenre azt mondják manapság, hogy ez ciki - ugye, így beszélnek a fiatalok, hogy olyan ciki, ezt nem csináljuk -, akkor ki kellene ezeket az attitűdöket építeni, hogy a dohányzás, mint olyan, ciki legyen a fiatalok szemében.

(17.30)

Ezeket a célokat nem igazán szolgálja ez. Többen is felszólaltak, azért, hogy talán az egészségoktatásban, illetve a hivatalos, kevésbé hivatalos vagy félhivatalos tájékoztatásban jó lenne, ha ez nagyobb hangsúlyt kapna. De hogy ez nagyon hangsúlyt kapjon, ahhoz bizony törvényi rendelkezések kellenek, mert eddig sem tiltotta ezt semmi, mégsem történt ez ügyben semmi.

Az az igazság, hogy gyakorlatilag nekem itt megállt a tudományom, mert ezeknek a fontos szakmai, orvosszakmai elvárásoknak ez a törvénytervezet nem tesz eleget, és más olyat, amit orvosszakmai szemmel néznék, nem igazán találtam a törvényben. Nagyon sok hozzászóló elmondott nagyon sok olyan érvet, amikkel maximálisan egyet lehet érteni, csak egyelőre nem erről szól ez a törvénytervezet, ez az egyetlen bajom vele. Ilyen formában természetesen, ahogy mondtuk is, az ellenzék, mi is, a Jobbik is támogatni fogja a tervezetnek legalábbis a szándék részét.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Aztán hogy hogyan fognak a gazdasági részek megvalósulni, mondom, ebbe nem kívánok belemenni, mert én nagyon jó szándékkal azt mondom, hogy végül is lehet, hogy nem koncesszió, a koncessziós módszerrel esetleg nem strómanokkal dolgozó mamutcégek vagy érdekeltségek fognak kialakulni, hanem lehet, hogy tényleg a kisembereken tudunk segíteni, és valóban, ahogy egy képviselőtársam elmondta, a Horthy-rendszerben volt az, hogy a hadirokkantaknak, mindenféle hátsó szándék nélkül természetesen, adtak egy lehetőséget a megélhetésre. Ma Magyarországon már kevés az olyan értelmű hadirokkant, de igazán szerencsétlen, szegény munkanélküli vagy munkát nem találó ember létezik ebben az országban, akin kéne segíteni, és remélem, hogy ez a törvény segíteni fog. És azt remélem még, hogy az úgynevezett egészségügyi hiányosságait ennek a törvénynek - zárójelben mondom, nem biztos, hogy ennek a törvénynek a dolga, hogy ezeket az egészségügyi részeket is tartalmazza - egy más törvénykezésben teljes volumenében és tartalmában körül fogjuk járni, és akkor ezt a kérdést egyszer s mindenkorra megoldhatjuk.

Minden tiszteletem Heintz képviselő úrnak, hiszen ő kezdte el, legalábbis az ő nevével fémjelzetten kezdődött el a magyar parlamentben a nemdohányzók védelme, most éppen a fiatalkorúak védelme a rászokás visszaszorításáról. Talán ők sem vitatkoznak azon, hogy ez a törvény teljességében nem elegendő arra, hogy ezt a célt elérje.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Baráth Zsolt képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Megadom a szót.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, meg a lehetőséget, hogy végül is a vezérszónoki felszólalásomat át tudtam csoportosítani egy normál felszólalásra, annál is inkább, mivel reméltem, hogy Heintz Tamás előterjesztő képviselőtársam itt lesz végig, és el tudom neki mondani, illetve tudjuk azt a vitát folytatni, ha még lesz rá időnk, főleg nekünk, amit tegnap a szociális bizottságban elkezdtünk, amikor azzal a mondattal kezdte Heintz Tamás a felvezetését, hogy hoztam önöknek karácsonyi ajándékul, mármint ezt a törvénytervezetet, amely igazából ehhez a bizottsághoz tartozik, hiszen a bizottság nevében benne lévő ifjúsági és családvédelmi szempontok mindenképpen ebben a törvényjavaslatban csúcsosodnak ki. Erre én a következőt válaszoltam: úgy tűnik, hogy egy rövid elolvasat után - mivel nekem se volt, főleg tegnap, még annyi időm rá - nagyobb lesz ennek a füstje, mint a lángja, aztán erre Heintz Tamás válaszolt, hogy sok kicsi füst sokra megy.

Én nagyon remélem, hogy a sok kicsi füstből nem füstbe ment terv lesz, és nem úgy jár ez a törvénytervezet, mint a 16 százalékos adó és sorolhatnám, hogy lesz ennek jelentősége az alkalmazásában is, ugyanis nekem is nagyon fontos az, hogy amikor tizenéves koromban még volt a Gemenc cigaretta... - de életemben körülbelül három doboz cigarettát szívtam el, tehát nem vagyok nikotinista, és nagyon gyűlölöm a dohányzást meg az ezzel járó tevékenységeket, remélem, hogy ez a törvénytervezet valamilyen formában révbe ér.

Ezenkívül el kell mondjam, hogy Heintz Tamás a kérdésemre azt válaszolta, hogy nincs sietség, mert én úgy ítéltem meg, hogy egyfajta kapkodás érzékelhető így karácsony előtt ajándékként, és ő azt válaszolta, hogy a törvény 2013. január 1-jén lép életbe, több mint egy év múlva. Hát lett volna időnk ezt még sokkal jobban átbeszélni, valószínűleg sokkal több mindent tudnánk, akár a jobbikosok, akár bármelyik ellenzéki vagy kormánypárti frakcióban lévő képviselő is erről a témáról elmondani, ugyanis rendkívül összetett. Itt azonban szeretném kiemelni a média jelentőségét, ami úgy kapcsolódik a 2013. január 1-jei életbe léptetéshez, hogy erre sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani, elsősorban a prevenció tekintetében, fölhívni a média figyelmét még jobban, még erőteljesebben, még hatékonyabban arra, hogy azt a megelőző tevékenységet, ami a média egyfajta negatív agymosó tevékenységét kompenzálandó a dohányzással és megelőzésével kapcsolatban, nos ezt mindenképpen jó lenne valahogy hatékonyabban érvényesíteni.

Itt szeretném elmondani még azt, hogy a tegnapi bizottsági ülésen három jobbikos képviselőtársammal az általános vitára bocsátást megszavaztuk, így 19 igen támogatta az általános vitára bocsátást, és a jegyzőkönyv szerint, de emlékezetem szerint is Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony lett kijelölve a többségi vélemény elmondására. Én is 4 óra, negyed 5-ig voltam itt, és láttam, hogy ott szemben bóbiskolt, amikor én innen távoztam, és sajnálatos módon nem tudta - gyanítom, hogy a fáradsága miatt - elmondani. Azért hiányolom ezt, mert én is igennel szavaztam, és kíváncsi lettem volna arra a véleményre, amit többségi véleményként - akár a mi véleményünket is - megfogalmazott volna.

Ilyen felvezetés után kezdenék bele a hozzászólásomba. A december 19-ei, Lázár János által jegyzett indítványban, amely a rendkívüli ülésszak üléseinek napirendre vételét szorgalmazza, az indoklási részében, amely úgy kezdődik, hogy a jelen törvényjavaslat célja, hogy a dohánytermékek kereskedelmét ésszerű, racionális keretek között tartva az eljövendő generációk egészségének megóvását elősegítse, már tegnap említettem a bizottsági ülésen, hogy ez így jó sorrend; akkor javaslom, habár adhatnék be erre módosító javaslatot a vita végéig, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló címnek a megcserélését, ugyanis én is csatlakoznék ahhoz a szótöbbséghez, hogy énszerintem is elsősorban a dohánytermékek kiskereskedelméről van szó. És hogy ezt mennyire sikerül alátámasztani, azt nemsokára eldönthetik.

Egy nagyon rövid történeti áttekintés: 1989 óta több mint 25 olyan törvényt, rendelkezést tudtam összegyűjteni, amely a dohányzási magatartást szabályozó direkt és indirekt rendelkezések, állásfoglalások, valamint a dohányárukkal, illetve azok reklámozásával kapcsolatos törvények és korlátozások jegyzéke. Ez ezzel a 2011-es törvénnyel, amiről beszélünk, tulajdonképpen fokozódik, illetve hát több lesz, de remélem, hogy nemcsak mennyiségileg lesz több, hanem minőségben is fog ezen változtatni.

Aztán amikor próbáltam adatokat, dokumentumokat gyűjteni a témával kapcsolatban, akkor Ágh Péter képviselőtársam egy 2008-as felmérést említ, én is találtam 2003-as felmérést, s attól függetlenül, hogy ez régebbi még a 2008-asnál is, a dohányzás gyakorisága a fiatalok körében az Országos Gyermekegészségügyi Intézet készítette ezt 2003-ban, nagyon tanulságos dolgok vannak benne. A 2008-as felmérés még frissebb, és én egy 2010. május 20-ai felmérést találtam, amelynek a címe: XVII. primer prevenciós fórum az egészségkárosító szenvedélyek megelőzésére. Néhány dolgot szeretnék ebből említeni. Elsőnek: a dohányzás elterjedtsége a magyar felnőtt lakosság körében az Eötvös Loránd Tudományegyetem személyiségi és egészségpszichológiai tanszékének a megállapítását. Idézem: tanulmányunkban áttekintjük a magyar felnőtt lakosság körében a dohányzás prevalenciáját, belső országos reprezentatív felméréseket, majd összevetjük ezeket az országos lakossági adatfelvétellel és addiktológiai problémákkal. Ennek eredménye-, illetve eredménytelenségeképpen állapították meg a következőt: a 2710 fős országos reprezentatív minta alapján eredményeink szerint a magyar felnőttek 36,1 százaléka dohányzik, a férfiak 40,6 százaléka, míg a nők 31,7 százaléka. Ez kicsit ellentmond az itt valamelyik képviselőtársam által előttem elmondottaknak.

(17.40)

Kockázati tényezőként azonosítható a férfi nem, az alacsonyabb életkor, az alacsonyabb iskolai végzettség, a kedvezőtlen szocioökonómiai státus és a szülők dohányzása. Eredményeink enyhe mértékű növekedést feltételeznek a dohányzás vonatkozásában a nők körében. Ez igaz, 2010-ben már ők jelzik. Aztán a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézete a budapesti és nagyvárosi serdülők dohányzással kapcsolatos ismereteit állapítja meg. Ők a következőben fogalmazzák meg megállapításukat: "A dohányzás Magyarországon meghatározó szerepet játszik számos betegség morbiditási és mortalitási helyzetének alakulásában. A hazai dohányzással kapcsolatos epidemológiai mutatók jelenleg is kedvezőtlenek európai és világviszonylatban egyaránt. Ez a helyzet feltétlenül indokolja egy olyan komplex kutatási program létrehozását és működtetését, amelyben a legkülönbözőbb tudományterületeken dolgozó szakemberek a kölcsönös összefüggések figyelembevételével foglalkoznak a témával." A cikk további részéből kiderül, hogy ők tulajdonképpen hajlamosak, hajlandók és bele is kezdtek ennek a programnak a megvalósításába.

Jönnek a sokkal aktuálisabb problémák ugyanerről a kongresszusról: "A gyermekkori passzív dohányzás, mint egészséget veszélyeztető tényező - erről a Szegedi Tudományegyetem Népegészségtani Intézete számol be -, a nemdohányzók védelme s a dohányosok megfelelő tájékoztatása a passzív dohányzás okozta ártalmakról Európában egyre inkább előtérben van, Magyarországon viszont még hiányosságok tapasztalhatók ezen a téren. A passzív dohányzás ártalmait illetően különösen a gyermekek veszélyeztetettek, a terhesség alatti dohányzás, illetve a kisgyermekkorban akaratlanul beszívott dohányfüst negatívan befolyásolja a gyermekek fejlődését, és növeli számos későbbi betegség kockázatát."

A következő téma: a dohányzás, mint leggyakoribb egészségkárosító magatartásforma hatása a koraszülések kialakulására és a gyermekek egészségére; a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Népegészségtani Intézet, Családgondozási, Módszertani Tanszék megállapítása. "Magyarországon a koraszülés népbetegség. A koraszülés okai - amennyiben az anyai megbetegedések vagy magzati rendellenességek idézik elő - viszonylag könnyen meghatározhatók, ugyanakkor éppen ezen okok miatt a megelőzésük gyakran nehézségekbe ütközik. Az esetek egyre nagyobb részében tapasztalunk azonban egy komplex, multifaktoriális hatások következtében létrejövő állapotot, amelyet általában az alacsony szociális helyzettel, iskolázottsággal, az ezt meghatározó foglalkoztatottsági szinttel, gazdasági státusszal hozzuk összefüggésbe." A legfontosabb mondat: "Várandós anyák körében a leggyakoribb egészségkárosító magatartásforma a dohányzás, amely összeadódva az előbb említett hátrányos élethelyzetből adódó stresszállapottal, hatást gyakorol a várandós anyák fiziológiai állapotára és a magzatra." Azt hiszem, hogy még rengeteg tennivaló van ezzel a témával kapcsolatban.

2010. április 26-ai médiából összegyűjtött megállapításokat, illetve kérdéseket szeretnék önöknek elmondani. Amikor az Országgyűlés elfogadta a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítását, ami 2012-től a legtöbb zárt helyen megtiltja a dohányzást, a következő kérdések merültek fel ezzel kapcsolatban. Mikortól nem lehet dohányozni a kocsmákban? Hol nem szabad majd dohányozni? Hol lehet mégis büntetlenül dohányozni? A kerthelyiségekben vagy a kávézók teraszán lehet-e dohányozni? Miért nem lehet kijelölni zárt dohányzószobákat? Mennyi a büntetés? Ki ellenőrzi ezt? Miért van szükség szabályozásra? Milyen hatása lehet a tiltásnak az egészségügyi helyzetre? Milyen hatása lehet a tiltásnak a vendéglátóiparra? Mekkora adókiesést okoz a dohánystop a költségvetésnek? Miért csúszott a szabályozás?

Bennem a következő kérdések merültek fel. Ismerjük a büntetés-végrehajtási intézeteket, hogy ott nagyjából mi a helyzet. "Dohányzás a börtönökben" címszó alatt vetem fel a következő kérdéseket, illetve az előzetes fogva tartási intézményekben, ami már a fiatalkorúakat is érinti. A nevelőintézetekben és a gyermekotthonokban milyen hatékony elképzeléseik lesznek akár ezzel a törvényjavaslattal, törvénytervezettel kapcsolatban - a börtönökben, fiatalkorúak bv-intézetében a dohányzás, a dohánytermékek egyfajta üzleti csere alapot képeznek -, amennyiben nem jutnak hozzá. Itt azért több tízezer emberről van szó számításaim szerint. Nem mondom, hogy jussanak hozzá, és nem akarok szociális demagóg lenni, de azért azt be kell kalkulálni, hogy az egyfajta konfliktushelyzeteket fog eredményezni.

Végezetül szeretném önöknek elmondani, illetve ismertetni, hogy nekem hogyan bújt ki a szög a zsákból. Idén tavasszal az ifjúsági albizottságban tárgyaltuk "Az új nemzedék jövőjéért" program ifjúságpolitikai stratégiai vitairatát, amelynek 79. oldalán az alábbi idézetet tudom önökkel megosztani: "Az alkohol és a drogok mellett a dohányzás is aktív elem a szórakozásnál."

A következő bekezdés azt mondja, hogy a nehezen változó, változtatható helyzet megoldódni látszik: tavasszal elfogadta a parlament azt a törvényt, amely 2012-től ugyanazt mondja, mint az előbb én már felolvastam. "Bár eleinte mindenhol nem kevés ellenérzéssel fogadták a szigorítást, később beigazolódott: a vélt vagy csak eleinte felmerülő nehézségek egyáltalán nem jelentették a szórakoztatóipar összeomlását." Tehát egy ifjúságpolitikai stratégiai vitairatban, amikor a szenvedélybetegségek előtt a drogok terjedéséről, illegális tudatmódosítókról van szó - itt az alkohol és drogok mellett a dohányzást említi -, egy ifjúságpolitikai stratégiai vitairatban megemlítik, egyértelműen arra a felvetésre hajaz, illetve ami ennek a törvénytervezetnek is erőteljes szépséghibája, hogy itt igazából az ifjúságpolitikai stratégiai vitairat is a szórakoztatóipar összeomlásáért aggódik.

Győzzenek meg erről, hogy nem erről van szó! Én is nagyon nagy várakozással tekintek ennek a törvényjavaslatnak a kivitelezése, illetve gyakorlati megvalósítása elé. Még annyit, hogy az a bizonyos szankciórendszer, ami nemcsak a börtönökben, nemcsak a gyermekvédelemben érvényesül, merthogy nekem az a szakterületem - erről most keveset beszéltem, de nagyon sokat tudnék még ehhez hozzáfűzni -, hogyan fogja ezt az egész törvénytervezetet alátámasztani, mert az kétségtelen, hogy ezen nagyon sok múlhat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Így lassan a vita vége felé haladva azért vagyok szomorú, mert akikkel az elején formálisan vitatkoztunk vagy vitába keveredtünk, momentán nincsenek itt. Hadd mondjam azt, ami érdekes, és nyilván egy ilyen vitában nem beszél arról az ember, amivel egyetért, mert túl kevés az időkeret, de azzal mindenki és jómagam is egyetértettünk, hogy a cél mindenképpen helyes, hogy a fiatalkorúak számára megakadályozzuk a dohányzást. Volt, aki úgy fogalmazott - azt hiszem, most a legvégén Gyenes képviselő úr -, hogy aki már rászokott, azzal külön speciális foglalkozás kell, aki még nem szokott rá, az meg lehetőség szerint ne szokjon rá.

Az az érdekes, hogy erről valójában nem beszéltünk, mert ebben egyetértünk, de azt szinte mindenki elmondta, hogy ami ebben a törvényjavaslatban van, az nem ehhez vezet, ez egy pici lépés ebben. Megint csak bocsánatot kérek, de hadd mondjam el, amit Gyenes képviselő úr mondott. Ő azt mondta, hogy azért nem foglalkozik a kereskedelmi résszel, mert ahhoz nem ért, én meg azzal kapcsolatban, hogy a kereskedelmi rész lett a domináns, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy roppant érdekes, hogy a hatályba léptető rendelkezéseknél ez már megfordul, és ott már nem úgy kezdődik, hogy a fiatalkorúak dohányzásának tiltása, hanem egyszerűen már úgy kezdődik, hogy a dohánytermék kiskereskedelmére vonatkozó részletes szabályok.

Ebből érzem, hogy igazunk van, hogy ez a törvényjavaslat valójában a kereskedelmi tevékenységről, a dohánytermékek kiskereskedelméről szól. Azt gondolom, hogy talán elhiszi nekem, aki végiggondolja, hogy az, hogy koncesszió lesz, hogy egyes piaci szereplőknél ezután nem lehet kapni, és helyette lesznek új piaci szereplők, még lehet, hogy csökkenti, mert ad absurdum elképzelhető, hogy már olyan messze van, hogy azt mondja, hogy inkább nem megyek el, és nem veszek, de ebből az lesz, ami a hétvégi bevásárlásnál, hogy nagy tételben, és otthon tartják. Én emlékszem, hogy a nagyapámnak mindig négy-öt pakli dohánynak kellett otthon állni, mert ha kevesebb volt, már felháborodott. Tudta, hogy ennyit soha nem szív el egy nap alatt, de akarta látni a tartalékokat.

(17.50)

És amiről beszéltek még sokan, hogy meg fog jelenni egyfajta - most csak vizionálunk, de lehet érezni - feketekereskedelem, megjelenik egy bizonyos... - a magyar ember kreatív, lesznek felnőttek, akik ebből majd hasznot akarnak húzni, hogy én majd bevásárolok, és nálam majd lehet kapni. Tehát azt hiszem, ha ezt a célt, amiben egyetértünk, és tényleg ezért lett volna érdekes, ha van több időnk, és összerakjuk, hogy melyek azok a tiltások, milyen tiltásokat kell tennünk ahhoz, hogy abba az irányba menjünk, amelyben mindannyian egyetértünk. Azt mondanám, hogy például nem lehet iskola közelében, annak bizonyos távolságán belül dohányterméket még ebben a koncessziós rendszerben sem. Nincs ilyen paragrafus. Azt mondta Koszorús képviselő úr, hogy módosító. Szóval nekem az a görcsöm, egyrészt ma itt vitatkozunk, de ehhez annyi módosító indítványt kellene betenni, mert ezt a koncessziós kereskedelmi rendszert kellene kiemelni, és helyette berakni ezeket, hogy tiltás; a fenyegetettség, hogy azok, akik tényleg megpróbálnak ezzel visszaélni, nekik egy komoly fenyegetettség legyen.

A példát nagyon sokan hozták. Én most nem akarom megbántani, de önök is jártak kórházban, iskolában, amíg dohányzó orvos, nővér és pedagógus van, az példa. De mondok még szörnyűbbet, ami talán arra példa, hogy amikor a korábbi nemdohányzókról szóló törvényt alkottuk, elkövettük azt a hibát... Most már, ránéztem az órára, késő van, de én azt mondanám, hogy csütörtökön, amikor kezdődik az ülés, előtte egy órával öten, minden frakcióból egy ember, tegyünk már egy sétát, körülbelül egy kilométeres sétát itt a belvárosban, én látatlanban fogadom - én elég sokat reggelente így közlekedem -, azt mondom, ha egy kilométert sétálunk, minimum tíz olyan munkahelyet találunk, ebben lesz közintézmény és magánvállalkozás vagy egyszerűen csak egy szolgáltató fodrászegység, ahol legalább két ember az utcán dohányzik. Tessék végiggondolni: ott gyerekek mennek iskolába, délután a gyerekek mennek haza. Ezért mondom azt, hogy ezek ellen kellene valamit tenni. Tehát ott feltehetően rosszat tettünk, mert annyira kitiltottuk benn a munkahelyen, hogy most kimegy az utcára, és az utcán dohányzik. Ez egy negatív lett, merem állítani, hogy negatív lett. Azért tudom, mert ahogy mondtam, vannak fiatalkorú gyerkőceim, akiktől ezt hallom, hogy igen, apa, de te arról beszélsz, hogy ne szokjunk rá, ott pedig ezt nénik, bácsik és mindenki más teszi.

Például egy ilyen tiltásnak gondolnám, ha azt mondanánk, hogy olyan szórakozóhelyen, ahol 18 év alattiak is megfordulnak. Mert azt már lehet tudni, hogy meg nem tilthatjuk, tehát ők is elmennek szórakozóhelyekre. Azt mondjuk, hogy ahol ők megjelenhetnek, ott opcióban azt mondjuk, hogy ott viszont nem lehet dohányozni. Ez igaz úgy is, amit többen említettek, hogy a közvetett, tehát amikor a más füstjét szívja be valaki. Azt gondolom, ez is egy valós lehetőség, talán ezt meg kellene tenni.

Hadd beszéljek arról - még mindig a kereskedelmi résznél maradva -, Pálffy képviselő úr jól tette fel a kérdést, hogy a pályázóképesség. Igen, tegyük fel a kérdést: ki lesz pályázóképes? És abban a pillanatban jönnek a kételyeink, és jönnek az aggályaink, mert ez csak azoknak jelent új piaci lehetőséget, akiknek van annyi készpénze, hogy ezeket a feltételeket, ami ebben a törvényben van... Tehát azt hiszem, hogy érdekesebb korlátozni azt, ami van, és tiltani, mint azt mondani, hogy ezt bezárom, és helyette.

Amiért ezt mondom, és az elején Heintz Tamás viccelődött, hogy én mindig hozom a kistelepülések problémáját: igen, képviselő úr, én ilyen térségben élek, és azt gondolom, és merem vállalni, hogy egyik oldalról harcosan küzdünk azért, hogy falun azonos életminőséget tudjunk biztosítani, mint a városban, de mások a feltételek, egészen mások a feltételek. És bocsássák meg nekem, ha ilyet mondok: ha egy falusi kisboltosnak az üzleti tervében az a néhány csomagnyi dohány- meg alkoholeladás is benne van, ha ezt szétválasztjuk, mind a kettő életképtelen. Tehát valamit ki kellene találni. Van itt a törvényben egy ilyen, és én azt mondanám, ha nem mint kereskedelem, hanem mint tiltás azt mondanánk, hogy úgy kell neki elzárni, egy olyan sarokba, és akkor megoldódik az, amit mondtam, hogy ezek nem nagy helyiségek, kicsi, hiszen alig fér el a hűtő, amiből a tejet kiszolgálják, de ha mégis azt mondom, hogy egy szekrénybe, ahol el van zárva, nem látható, ezt el tudom fogadni. Tehát mindenképpen azt szeretném kérni, hogy azt gondolják végig, hogy valamilyen differenciált megoldás kell. Biztos, hogy egy fővárosi kerületben is - mert a törvény azt mondja, hogy a kerületet is önálló egységnek vesszük - okoz problémákat megtalálni a kétezer egységre jutó egy üzletet, tehát én azt hiszem, hogy amikor jogalkotóként a célt el akarjuk érni, az indokoltnál nem kellene nagyobb problémát kreálnunk.

A végén hadd hívjam fel a figyelmüket. Kimentem éppen, de Varga képviselő biztos beszélt erről, hogy kérem a kormánypárti képviselőket, tényleg gondolják végig, hogy például a kistelepülésen az egy meglévő bolt vagy vendéglátó-ipari egység, mert van, ahol ez egybeesik, ott valami olyan szabályt találjunk, hogy ők ezt tehessék.

És képviselő úr, amit mondott: ha megnézi a 3. § (2) bekezdést, tényleg szó szerint a van benn, hogy a tűzszerszám már része a dohány-kiskereskedelemnek. Tehát nem légből kapott a példám, sikerült megtalálnom. Gyújtóeszköz; ki kell venni, mert azt gondolom, hogy nélküle úgy sincs. És jó felsorolás, hogy pipa, papír meg dohánylevél, ez mind igaz, de a tűzszerszámot kérem, hogy vegyük ki.

A következő két dolog. A hatálybalépés. Én tisztelettel kérem az előterjesztőket, nézzék meg, itt valami óriási baki van, mert azt mondja, hogy a 6-11. § 15 nap múlva hatályba lép, tehát mondjuk azt, hogy január 1-jén. A miniszternek a jogalkotási lehetősége is meglesz január 1-jén, de a pályázatkiírásra való joga csak 2013. január 1-jén nyílik meg. Tehát ha azt akarjuk, hogy ez a rendszer egy egyéves hosszú előkészítő munka után működjön - ezért gondoltam azt, hogy lenne még időnk erről egy kicsit vitatkozni -, akkor minimum 2012 félévtájtól a miniszternek meg kellene adni azt a jogosítványt, ha már egyszer terheljük - és ebben Bödecs Barnának van teljesen igaza, én nem véletlenül mondtam az emelvényről azt, ha valaki eljátszik vele, akkor kiderül, hogy a miniszter csak ezzel foglalkozik, és a költségvetés olyan ötöd-, hatodrangú kérdés lesz az ő életében. Tehát ez így nem szerencsés, de mondom, az, hogy nem írhat ki pályázatot majd csak 2013-tól, akkor ez azt jelenti, hogy ebből legkorábban érdemi változás - hatvan napok meg egyéb, ami a törvényjavaslatban van -, valahol 2014 első félévében vagy mondjuk úgy, a második negyedévben jelenhet meg az első fecske, aki e törvény alapján koncessziós pályázatot nyújthat be, és valamikor június-július táján, mivel harminc napos határidő van, nyerheti meg a pályázatot.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Pálffy István képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Göndör Képviselőtársam! Én nagyon szívesen kimegyek önnel a belvárosba sétálgatni (Dr. Józsa István: A filozófusok is így szoktak beszélgetni, sétálgatva.), bár kettőnk értékvállalását ismerve, azt hiszem, hogy bulvárlapok címlapjára kerülhetnénk, és ezt azért kerüljük el.

De a viccet félretéve, nem lehet minden vásárló és minden fiatalkorú mellé rendőrt állítani. Ha történetesen kétszáz méteres vagy háromszáz méteres bizonyos körzetben, iskolák, oktatási intézmények körében nem lehetne ilyen üzletet létesíteni, akkor nem oldanánk meg a problémát, hiszen a lényeg az, hogy amikor a fiatalkorú bemegy az üzletbe, ott kérik az azonosítást, és addig még csak az árusítást sem lehet folytatni, amíg ki nem megy.

(18.00)

Tehát nem az a kérdés, hogy 200 méteren belül bemehet-e vagy csak 300 méteren kívül mehet be. Ha pedig valaki olyan nagy láncdohányosnak tűnik fel, hogy kartonszám hordja ki a cigarettát módszeresen vagy megbízások keretében, azért az előbb-utóbb a vámhatóságnak is föl fog tűnni. Tehát itt az ellenőrzés tekintetében ezt kielégítőnek tartom. A szórakozóhelyek esetében pedig a 18 éven aluliaknak a dohányzás tilalmáról szóló törvényben kell megállapítani ilyen korlátokat, és nem itt, ahol a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítását főként a dohánykereskedelemmel kívánjuk megoldani.

A pályázóképesség valóban fontos dolog, de az nem kizárt, hogy hiteleket biztosítson hozzá pénzintézet és bank, és tudom, hogy erre azt fogja mondani, hogy a hitelpiac kiszáradt, de azért itt nem olyan mértékű hitelekről van szó, amit ne tudnának igénybe venni.

Varga László kiskocsmákkal kapcsolatos megjegyzése kapcsán pedig azt mondom, hogy erről valóban érdemes beszélni, mert ott fontos lehetőségét kell megteremteni annak, hogy az árusítás együtt folyjon, és a lehetőséget megteremteni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Kiss Sándor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. A rendelkezésre álló idő mértékéig megadom a szót.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát csak címszavakban mondanám el a törvénnyel kapcsolatosan a mondanivalóimat az idő rövidsége miatt, tényleg csak címszavakat.

Miért gondolják önök azt, hogy ebben a kérdésben 18 év legyen az a korhatár, ami alatt az illető fiatalkorú? Hát egy 18 éves gyermek még középiskolás, harmadikos gimnazista, maximum negyedikes, tehát az ő baráti körében nagyon sok 18 év alatti van. Tehát miért nem lehet elgondolkodni azon, hogy ezen törvény vonatkozásában akár 20 éves legyen a fiatalkorú? Tudom, hogy ez kicsit meredeknek tűnik, de ezt majd vegyék figyelembe, hogy itt szerintem helytelen a 18 éves kor használata.

Aztán itt van, hogy hol lehessen ezt a dohányboltot elhelyezni, tehát a közigazgatási területen belül bárhol. Gondoltak-e önök arra, hogy általában hol lesznek majd ezek a boltok? Egészen biztos vagyok benne, hogy a nagy áruházak - Tesco, Auchan s a többi - területén lesz egy ilyen bolt, természetesen nem az üzlet keretében, hanem ott, egy külön helyiségben. Tehát ezek a cégek mindenképpen lobbizni fognak ezért, mert ez árukapcsolás lesz. Tehát ahol dohányt lehet vásárolni, valószínűleg majd odamegy a vásárló, és mást is ott akar venni.

Beszéltünk arról, hogy a 9 megkötött koncessziós szerződés sok. Aztán nem rendelkezett a törvény a dohány- vagy cigarettakiadó automatákról. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen fontos lenne, hogy egyáltalán el lehessen-e ilyet helyezni. Aztán például ilyen, hogy ki nyújthatja be. Akinek 30 napon túli lejárt köztartozása volt? Hát kérem szépen, hányunkkal előfordulhat, hogy egyszerűen elfelejtjük átutalni az esedékes köztartozásunkat, de utána rendezzük, és mégsem lehet? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudok többet mondani erről, köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Heintz Tamás képviselő urat, hogy az előterjesztők nevében kíván-e szólni. (Jelzésre:) Megadom a szót, képviselő úr.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy valamennyiüknek, és akik már elmentek haza ez után a néhány órás alvással vagy alvás nélküli, lassan több mint 40 órás munka után, nekik is megköszönjem a munkáját. Mert valóban, figyelve az Országgyűlés munkáját, régen volt ilyen helyzet, amikor ilyen konszenzussal és így, valódi vita kialakulásával tudtunk egy javaslatról beszélgetni.

A vezérszónoki kör után már egyszer reagáltam, arra nem térnék vissza, tehát az azóta lezajlottakról röviden.

Dr. Lenhardt Balázs felhívását, miszerint ne szólítsam Z. Kárpátinak Z. Kárpát Dánielt, megfogadom, köszönöm szépen a figyelmeztetést; miután úgyis hallom, hogy a Kárpáti névtől amúgy is különféle ingerek indulnak el a jobbikos képviselőtársaimban, és ezt nem szeretném fokozni.

A falusi kisbolt már szóba került Lenhardt Balázs esetében is, erre hadd mondjam azt, hogy valamennyien sok vidéki helyet, vidéki települést ismerünk, tudjuk jól, hogy a régóta rendkívül nehéz és egyre rosszabb helyzetben lévő kistelepüléseken jó, ha egy, azaz egy darab olyan bolt van, ahol még friss kenyeret, tejet, urambocsá' cigarettát vagy valami olcsó pálinkát is lehet kapni. Nagyon sok településre már csak ezek a mozgó batárok járnak, és rendkívül életveszélyes módon valahogy ellátják ezt a közösséget. Mondom, a 67-es út mentén, ahol leállósáv sincs arra, hogy ezek a buszok ott kiszolgálják a lakosságot.

Tehát ha ezt vesszük alapul, akkor igenis, inkább azt mondom, hogy ha meg tudom teremteni egy kistelepülésen azt, hogy ott valaki koncessziót vállal, akkor igenis úgy fogom azt megteremteni - mert a törvény lehetőséget ad -, hogy egy kis élelmiszer-vegyeskereskedés, nota bene, egy kiskocsma mellett üzemeltethessen. Mert a törvény nem zárja ki - mint erre Göndör képviselőtársam remekül utalt is - azt, hogy ott egy külön elzárt helyiségben a dohánytermék-forgalmazás megtörténhessék.

Valóban erről van szó, amit Szócska Miklós már többször említett, hogy Marlboro Man, aki a '60-as, '70-es évek világsztárja volt, tüdőrákban halt meg. Oda kell tudni eljutnunk nekünk, vén dohányos embereknek, hogy az az image, amelyben mi felnőttünk, és a Marlboro-reklámot odaragasztottuk mindenhova a ház falára, az egy gyilkos történet, és abba a mi fiataljaink legalább már ne pusztuljanak bele. Hogyha ez a szemlélet meghonosodik, akkor mindenki számára érthetővé és egyértelművé válik az a cselekvéssorozat, amelynek egyik része csak egyébként ez a törvényjavaslat.

Nézzük tovább! Hatásvizsgálatot hiányolt még Lenhardt Balázs. Többen utaltunk már egy nagyon komoly, Európa valamennyi országára kiterjedő 2008-as felmérésre, ahonnan a magyar adatok is származnak, és ezt azért nagyon fontos elmondani, mert bizony a magyar vidék itt is vezet, és itt is remekül teljesít. Hiszen Budapesten mintegy 56-57 százalékban lehet bárkinek 18 év alatt dohányhoz jutni, ez vidéken, a falvakban csak 41,4 százalék. Ez nagyon jelentős különbség, és pontosan a kisközösségek másfajta, archaikus és egymásra figyelő - még mindig egymásra figyelő - közösségének a fontosságára hívja fel a figyelmet. A hatásvizsgálatok pedig az OEFI és a Dohányzás Fókuszpont vezetésével történtek, amelyek nagyon fontos mérésekkel és eredményekkel tudtak nekünk segíteni.

Varga László képviselő úr az MSZP soraiból a "nem lesz munkahelyteremtés" jelszóval kezdte a felszólalását. Hadd mondjam azt, hogy ha egy most működő kis éttermet, egy kocsmát, egy benzinkutat, egy boltot az ott eladott dohánytermékekből jövő haszon tart fenn, azt előbb-utóbb, hogy finomam mondjam, becsukják úgyis. Tehát erre bazírozni nem lehet, még akkor sem, hogyha rendkívül sok, olyan 3 millió dohányos embertársunk van Magyarországon.

Varga úr kérdezte másodjára - aktív képviselő, fiatal ember lévén -, hogy miért az NGM, és miért nem a Nefmi üldögél itt. Erre hadd mondjam azt egészségpolitikusként, hogy ha a NGM nem partner, magyarul, ha a gazdasági szféra nem partner egy ügyben, akkor az egészségpolitika finoman szólva mindenféle tornagyakorlatokat végezhet, úgysem fog semmire sem jutni. Tehát igenis nagyon jó, hogy az NGM itt van, a kérdést támogatja, és mi ennek az egésznek az egészségügyi használt kiemeljük, a többit pedig a szakma teszi. Még egyszer mondom - nem sok beszédnek sok az alja -, a két- vagy háromszavas vagy négysoros lényeg, ami az egészségpolitikára vonatkozik, az a mi dolgunk, a többi pedig azé a szakmáé, amely ennek az egésznek a levezénylését szakmailag végzi. Tulajdonképpen nagyon nem is politikai kérdés, a szakmai kérdésről pedig azt mondom, hogy a parlament is aranyos hely, de nem ide való. Az a külön szakma kérdése, hogy hogyan tudják ezt megoldani.

No, igen, ugyanez vonatkozik, hogy ugye, most temetjük a kiskocsmákat. Magam is két-három évvel ezelőtt még sajnáltam őket, hogy ott nem lehet dohányozni. Buta dolog volt, ezt mindig elmondom, hogyha mikrofont érzek magamon vagy a közelemben, mert így nem lehet megkülönböztetni embereket. Az, hogy ma nincsenek játékgépek a kocsmákban, gondolom, igazában senkinek nem okoz fejtörést, már aki közpénzek elosztásával van megbízva. Pontosan tudjuk, hogy azokból a segélyekből, a rendkívül nehezen - és könnyebben - dolgozó magyarok zsebéből befolyó közpénzekből fizettük ki a játékgépekbe bedobott pénzeket.

(18.10)

Ez, tudjuk jól, hogy nem úri passzió, hanem bizony a legszegényebbeknek olyan segélykiáltása, amely sehova nem vezet, mert hiszen mindig őket zsebelte ki a masina.

No, a következő, amiről már beszéltem, hogy nem arról van szó, hogy egy településen két-három boltból csak egy fog megmaradni, mert örülünk, ha egy lesz vagy egy van, annak a megtartása pedig a koncesszió alapján lehetséges.

Bödecs Barna és legutóbb Kiss Sándor képviselő úr is említette azt, hogy a multiknál marad úgyis a koncesszió. A törvény szövegét tessenek elolvasni, itt nem lehetséges ez. Tehát lehet az, hogy esetleg magyar vállalkozócsoportok szerephez jutnak, de a multiknak nemigen látunk itt esélyt a törvényjavaslat szövege alapján arra, hogy koncessziós szerződéshez jussanak. Tehát ilyen értelemben, azt hiszem, hogy a multikat amúgy mint jobbikos képviselők jobban és keményebben is támadják, mint ezt a polgári oldal teszi, vagy általában a magyar gondolkodásmód most még megtűri vagy elviseli, de ez a harcosság itt nem szükséges, hiszen, mondom, nem nyerhetnek teret.

A következő Baráth Zsolt képviselő úr volt, aki hosszan fejtegette a tegnapi bizottsági ülésünkön elhangzottakat. Amúgy pedig ifjúságvédelmi szakemberként, úgy érzem, hogy teljes mértékben a törvényjavaslat mellett állt, amit én neki csak köszönni tudok, és azt tudom mondani, hogy megint azt érzem, hogy ténylegesen tudunk együtt dolgozni, és ez a törvényjavaslat erre alkalmat is adott.

Végül, de nem utolsósorban Göndör Istvánról még egyszer. Tehát én azt hiszem, hogy folytatjuk, legyen itt a képviselő úr a részletes vitában is. Amennyiben most már csak néhány percig, ha eddig nem tették meg a módosító javaslataikat, akkor tegyék meg majd ezt kapcsolódó módosító formájában, mert továbbra is úgy érzem, hogy itt nem szabad egymás mellett elbeszélni. Tehát picit félre kéne tenni azt a talán túlzott óvatosságot, amelyet a jelenlegi kormányzattal szemben az ellenzék táplál, és valóban elfogadni azt, hogy ténylegesen egy olyan körbe, egy olyan rendszerbe illik bele ez a törvényjavaslat, amely valóban már középtávon lényegesen segíteni fogja nemcsak a fiatalok, hanem valamennyi dohányosnak úgy a helyzetét, hogy a hozzáférést ismételten szűkíti.

Tehát ami a kormányprogram része, hogy a prevenciót, a megelőzést segítsük elő, annak nem lehet más a vége, mint hogy bizony minél kevesebben, minél kevesebbszer gyújtsanak rá, akár a parlament padsoraiban ülnek, akár bárhol máshol dolgoznak, akár kiskocsmába járnak megiszogatni a magukét, akár pedig valami úri kocsmában tengetik el az estéjüket, mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak, és én azt hiszem, hogy ez így van rendjén.

Még egyszer megköszönöm a részvételüket, és ha jól tudom, holnapután bizottsági ülésen folytatjuk a módosító indítványok megvitatásával, és ha az is igaz, akkor karácsony előtt még egy estét itt töltünk ugyanennek a plenáris megvitatásával.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úrnak az előterjesztők nevében a vitában elhangzottakra adott válaszát.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Korondi Miklós képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: "Merjünk nagyok lenni" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben.

Felszólalások:   147-150   151-249   249-250      Ülésnap adatai