Felszólalás adatai

Előttem már sok minden elhangzott a Kúria-beszámoló kapcsán, én egy kicsit más szemszögből fogom megvilágítani, de el fogom mondani a pozitív tapasztalatainkat, esetleg azokat, ahol úgy érezzük, hogy nem száz százalékig értünk egyet a Kúriával, de azt azért szeretném előrebocsátani, hogy a bizottságban mi is támogattuk természetesen ezt a beszámolót, mert úgy gondoljuk, hogy sokat haladt előre a Kúria, és amióta felállításra került, nagy lépéseket tudott tenni akár a jogegység megteremtésének az irányába.

Tudom, hogy igazságtalan néha egy ilyen rövid idő alatt elvégzett tetemes munka mellett kiemelni a gyengébb pontokat is, de nyilván ez egy ilyen műfaj, és itt a parlamentben erre is rá kell világítani. De az mindenképpen elmondható, hogy egy szakmailag nagyon komoly anyag, amit letettek az asztalra, amit a Kúriától el is várunk, és ezt meg is kaptuk. Úgy gondolom, hogy nagyon őszinte is az anyag. Tehát feltárja azokat az esetleges még meglévő és kezelendő problémákat az igazságszolgáltatás terén, amire egyébként nem mindig a Kúriának kell választ találnia, itt a jogalkotóknak is komoly felelősségük lehet. Ezért is jó egy ilyen szakmai anyagban azt olvasni, hogy esetleg hol vannak azok a pontok, ahol a jogalkotónak kell majd a jövőben esetleg olyan törvényeket alkotni, amelyek még jobban előremozdíthatják az igazságszolgáltatás ügyét. Én úgy éreztem, hogy azok a szavak, amelyek elhangzanak ebben a beszámolóban, alapvetően nem hangzatos szlogenekként kerültek leírásra, hanem akár a negatívumok vagy még a problémás területek is őszintén kerültek leírásra, és ezt külön köszönöm elnök úrnak.

A részletekbe belemenve, de még mindig egy kicsit az általánosság szintjén maradva, az anyagban többször szerepel - ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, és itt is kiemelte az Országgyűlés előtt elnök úr -, hogy az igazságos döntés, az objektív igazság keresése egy fontos és egy erősítendő szempont, amit a Kúria szeretne képviselni. Ezt maximálisan támogatni tudjuk, és ez a Jobbik-frakció felfogásával maximálisan egybevág. Mi már régóta szorgalmazzuk, ahogy az korábban benne volt különböző büntető- és polgári törvényekben is, hogy a bírónak igenis az objektív igazság kiderítésére kell törekedni, hiszen, ahogy itt elhangzott az idézetekben is, valóban akkor tud egy rendszer kellően elfogadott lenni az emberek részéről, ha az igazságon alapul. Jól tudom, hogy sokszor a bírói döntéseknél ez nem azért siklott félre, bár bizonyos esetekben lehet, hogy szakmai hiányosság volt, de sok esetben a jogszabályok nem olyanok, hogy ezt elősegítsék. A jövőben azt szeretnénk, és törvényalkotóként is lesz majd erre több javaslatunk, hogy az objektív igazság kiderítése legyen a cél vagy erre helyezzük a nagyobb hangsúlyt, hiszen ha az emberek igazságos ítéleteket látnak, és igazságosabb ítéletek születnek a bíróságokon vagy az objektív igazságot jobban meg tudjuk közelíteni, akkor jobban el fogják ezeket fogadni, és nő a bíróságokba és ezzel együtt akár a magyar államszervezetbe vetett hit és bizalom, és ez egy nagyon fontos szempont.

A hatályon kívül helyezési gyakorlatról szóló részletes beszámolót is öröm volt számomra olvasni, mert feltárja azokat a hiányosságokat, amelyekkel jelenleg sajnos még a bírósági rendszer bír, és ezeket őszintén leírja. Ez egyébként egyfajta szakmai értekezés szintjét érte el, tehát jogászként ez ezért volt egy jó és tanulságos olvasmány. Itt elhangzik, hogy amikor hatályon kívül helyeznek egy bírósági ítéletet, az sokszor nem feltétlenül lenne szükséges, és néha megjelenik benne az öncélúság, illetve gyakran ez az érdemi döntés helyett születik meg. Ezzel valójában egyet tudunk érteni, sokszor azt kell látni, hogy amikor már több éve folyik egy per, és azt visszadobják első fokra, akkor túlterhelődnek az alsóbb szintű bíróságok, és az emberek is úgy érezhetik, hogy most már nagyon lezárnák ezt az ügyet, ha át vagy bét mondana a bíróság, akkor az tulajdonképpen, még ha rá kedvezőtlen, akkor is igazodási pont lehetne, ahhoz képest, hogy ez visszakerül első fokra. A jogbiztonságba vetett hitet ez nagyon roncsolja, és kérem elnök urat, hogy továbbra is próbáljuk megteremteni annak a lehetőségét, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő.

Itt elhangzik a hatályon kívül helyező végzések megfellebbezhetősége. Ezt támogatni tudjuk; akár még azt is - ez a bizottsági ülésen elhangzott -, hogy ezt a Kúria bírálja el. Tudom, hogy ehhez esetleg több erőforrás, több álláshely kell, de úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek akár a jövő évi költségvetésben meg kellene teremtenie annak a feltételeit, hogy egy kézben összpontosuljanak, mondjuk, a hatályon kívül helyező végzések elleni fellebbezések, és így egy valódi joggyakorlatra gyakorolt hatást érjünk el. Azt hiszem, hogy a bíróságok terhelését már nagyban könnyítené, és az ügyterhet eleve csökkentené csak egy ilyen lépés, amit az Országgyűlésnek akár a költségvetésben is méltányolnia kell.

(10.00)

A jogegységi határozatoknál kitérnék pozitív és számunkra még kevésbé pozitív példákra. A jogos védelem kapcsán öröm volt szintén olvasni, hogy a Kúria valóban függetlenül és a köznyomástól és a médianyomástól vagy az esetleges médianyomástól függetlenül egy olyan jogegységi határozatot tudott hozni, amivel szintén mint Jobbik-frakció maximálisan egyet tudunk érteni. Ebben megjelentek olyan momentumok, amelyek valóban arra utaltak, hogy a bíróságoknak és a Kúriának a jogegységet és az Országgyűlés által elfogadott törvények egységes és a jogalkotás szellemében való alkalmazását kell elősegíteni, és le kell söpörni azokat a gyakran egyébként liberális vádakat, amelyek egy meghozott és így, mondjuk, a jogos védelem kapcsán meghozott törvényt illették. Ez ebben az esetben teljesen egyértelműen kitűnik a jogos védelemmel kapcsolatos jogegységi határozatból.

A fogyasztói kölcsönszerződések esetében - ahogy ezt a bizottsági ülésen is elmondtam - úgy érezzük, hogy ennek az értelmezése még a szakma számára is néhol nehézségekbe ütközött, és ahogy elmondtam, jó lenne, ha a jövőben olyan jogegységi határozatok születnének; egyébként errefelé tartunk, csak lehet, hogy bizonyos pontokon - bár tudom, hogy nagyon nehéz ügyek - lehet erősíteni, amelyek akár a jogot nem értő emberek számára is könnyebben értelmezhetőek. Itt egy fontos momentum a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosításánál, hogy természetesen erre a törvények lehetőséget adnak, ezen lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó. Szerintem nem jó, de az egyoldalú szerződésmódosítás erre lehetőséget adna, viszont ez nem lehet tisztességtelen.

Ezt az üzenetet mindenképpen egyértelműen a média, a sajtó és a bíróságok felé szerintem meg kell jeleníteni, és nem mondom azt, hogy nem volt benne a jogegységi határozatban, csak úgy éreztem ennél, hogy ez egy kicsit eltűnt a hosszú kifejtések között, de természetesen, ahogy mondtam, tudom, hogy egy bonyolult ügyben gyakran szinte lehetetlen teljesen egyértelmű és könnyen értelmezhető állásfoglalást hozni.

Elhangzott az Alkotmánybíróságtól átvett jogkörök, az önkormányzati normakontroll esetében, hogy a 2012 januárjában átvett több mint 40 ügyet határidőre sikerült ledolgozni. Ez is örömteli dolog, viszont rávilágít arra, hogy az Alkotmánybíróságnál valami nagyon nem működött jól, ha határidőre a Kúrián pluszfeladatként odacsoportosítva ezt ilyen flottul, gyorsan sikerült megoldani, akkor bizony az Alkotmánybíróságnál lehetnek gondok. És lehetnek gondok abban, hogy nem szabunk határidőt továbbra sem az Alkotmánybíróságnak. Igenis határidőt kell szabni. Ha a Kúriának határidőre kell dolgozni, akár kétnapos határidőre bizonyos esetekben, akkor bizony az Alkotmánybíróság kibővített bírói karával ezt meg kellene tudni oldani, vagy ha emberi erőforrás a hiány az Alkotmánybíróságon, akkor ezt meg kell teremteni.

Viszont számomra még súlyosabb következtetést lehet ebből levonni, abból, hogy a Kúria ezt az Alkotmánybírósággal szemben gyorsabban meg tudta oldani. Azt, hogy bizony nem elég kinevezni olyan alkotmánybírákat, akik esetleg elismert jogi szaktekintélyek és nagyon komoly jogi tudással bírnak, be kell látni, hogy bírónak lenni szakma, amit tanulni kell. És a létező legnagyobb jogi elméleti tudással sem biztos, hogy sikerül azt a hatékonyságot és azt a - néhol a tömörségben megnyilvánuló - profizmust megvalósítani. Jó lenne, ha az Alkotmánybíróság esetében is így lenne; sajnos az utóbbi időben azt láttuk, hogy sokszor inkább vagy a politika által meghatározott emberek kerültek oda, akik lehet, hogy szaktekintélyek a maguk szakmájában, de bizony bírónak, alkotmánybírónak lenni ennél többet jelent, és ezt pont a Kúria gyakorlata bizonyította be.

Fontos pont volt - ezt felhoztam a bizottsági ülésen is - a tisztálkodás kérdése, hogy a segélyt mennyire lehet a tisztálkodáshoz kötni. Én akkor is elmondtam, hogy ebbe a vitába nem szeretnék belemenni, mert ez valóban kényes terület, az ember saját személye tisztán tartásának kérdése. Viszont akkor kértem elnök urat - nyilván a jövőbeli gyakorlatot nem tudjuk meghatározni, de azt nem szeretnénk, ha ez kiterjedne a jövőben arra is, hogy mondjuk, az udvar vagy a lakókörnyezet tisztán tartása is tilalmazott lenne, hogy ezt ne lehetne a segélyhez kötni. Mert abban az esetben viszont egészen bizonyos vagyok benne, hogy ha valaki segélyben, közösségi erőforrásban, a köz által adókból befizetett erőforrásban részesül, akkor bizony a lakókörnyezetének tisztán tartását el lehet és el is kell várni tőle.

Ebben az esetben utalnék arra, hogy Érpatak önkormányzatáról volt szó. Az érpataki modell sikeres modell; egy nagyon sikeres modell a közbiztonság, a település összképe és minden egyéb szempontjából, amiről példát lehetne venni Magyarországon más településeken is. Én tehát ezt az egy rendelkezést azért nem ragadnám ki, mert az Érpatakon meghozott rendelkezéseket nyilván csomagban kellene áttekinteni. Ez inkább politikai kérdés, mint a Kúria kérdése, ezzel teljesen tisztában vagyok, és a Kúria itt csak egy esetet vizsgált, de úgy gondolom, fontos megemlíteni, hogy amit Érpatakon sikerült elérni, az előremutató, és az az elvárás a társadalom részéről, hogy ha valaki segélyben részesül, akkor legalább a lakókörnyezetét tartsa tisztán és a saját környezetében minimális dolgokat tegyen meg, ez, azt hiszem, nem elfogadhatatlan elvárás, és ezt mindenképpen ki fogjuk fejezni, hogy ezt elvárhatónak, sőt bizonyos esetekben akár kötelezővé tehetőnek is tartjuk.

Elhangzott elnök úrtól, illetve a beszámolóban az EU-jog alkalmazásának kérdése, illetve az, hogy 2013-ban erre helyezik a hangsúlyt. Nagyon várom ezt a beszámolót vagy az erről szóló jelentést. Úgy gondolom, hogy Magyarország még mindig egy kicsit le van ebben maradva, és a bíróságok bár fejlődő tendenciát mutatnak akár az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése terén, de úgy érzem, hogy ezt még azért kell egy kicsit fejleszteni. Sok esetben, ha az egyik fél egy ilyen beadvánnyal él a bíróság felé, mondjuk, egy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezne, sok esetben a bíróságok ezt lesöprik, tehát ezen a téren van még mit előrelépni, de tudom, hogy az EU-jog alkalmazása nehéz terep, de sokszor a nemzeti szuverenitás terepe is lehet, ahol a bíróságoknak bizonyos esetekben esetleg a jog keretein belül ellen kell állnia azoknak a behatásoknak, amiket talán túlterjeszkedően próbál az Európai Unió joga ránk erőltetni, bizonyos esetekben meg lehetnek olyan jogszabályok, amelyek olyan jogokat garantálnak, amiket biztosítani kell akkor is, ha esetleg egyéb magyar jogszabályok vannak.

Ez is nehéz balansz, de mindenképpen meg kell tartani, illetőleg elhangzott, hogy sajnos szolgálati lakást nem tudnak adni a vidéki bíróknak, erre nincs keret, ezért nehéz, bár nem lehetetlen felcsábítani a Kúriára bírókat. Úgy gondoljuk, hogy akár valóban a jövő évi költségvetésben meg kellene teremteni azt a lehetőséget, hogy a Kúria - aminek fontos szerepe van a jogegységben, és a jövőben vélhetően ez nőni fog - valóban a legjobb, legtehetségesebb bírókkal dolgozhasson, és ne egy szolgálati lakáson múljon az, hogy valakit, esetleg egy nagyon tehetséges fiatal bírót vidékről nem sikerül felcsábítani a Kúriára.

Ezek lettek volna a meglátásaim. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)