Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő: Elnök úr, köszönöm a szót, és egyben köszönöm a lehetőséget, hogy ebben a témában itt a magyar parlamentben EP-képviselőként felszólalhatok, ugyanis a Házbizottság ülésén a Fidesz azt a véleményét fogalmazta meg, hogy most mi az EU-s források magyarországi felhasználásáról vitatkozunk, ez miért lenne uniós napirendi pont.

Nos, az a véleményem ‑ (Közbeszólásra): igen, így történt ‑, az a véleményem, hogy ezt a költségvetést az Európai Unió intézményei hagyják jóvá, többek között az Európai Parlament, amelynek tagja vagyok, úgy érzem, hogy lehetőségünk és feladatunk az adott felhasználással is foglalkozni.

Egyébként Lázár Jánossal abban egyetértek, amikor ő úgy fogalmaz, hogy ez a pénz minket illet meg, tehát ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy valójában mi most a magyar választók pénzéről beszélünk. Annyival hadd korrigáljam: azt mondanám, hogy a magyar állampolgárok pénzéről, mert nem választópolgárokat, a választáson részt vevőket illeti meg ennek a haszna, hiszen fogadjuk el, hogy vannak emberek, akik úgy csalódtak az egymást követő különböző színű kormányokban, hogy már választani sem mennek el.

De mindenesetre az teljesen igaz, szemben a Szanyi Tibor által megfogalmazottakkal, aki azt mondta, hogy segítséget kapunk, szinte meg kell köszönni; szó sincs arról, hogy ezeket a forrásokat úgy kell hogy kapjuk, hogy ez egy adomány, és hálával tartozunk érte. Nem, mert az Európai Unió megfelelő szabályai alapján ez a pénz nekünk jár. És most először hallottam éppen Lázár János expozéjában egy rövid kitérést arra, hogy azért a források tekintetében ne csak a nyers pénzügyi egyenleget nézzük. Nagyon sok komoly közgazdász azt fogalmazta meg, hogy úgy ítéli meg, hogy gazdasági szempontból ‑ nem pénzügyi, gazdasági szempontból ‑ végül is ez a csatlakozás hátrányosnak mondható, és itt nem kell külön kitérnem arra, amiről Gyöngyösi Márton beszélt, hogy már a csatlakozást megelőzően milyen lépések történtek. ’91 decemberében Antall József már aláírta a társulási megállapodást. Attól kezdve mindazok a döntések, amelyek a privatizáció, a dereguláció, a liberalizáció háromszögében zajlottak, ami felszámolta például a magyar ipart, az mind annak a megfelelésnek az érdekében történt, hogy mi az Unió tagjai lehessünk. Ezt egyes szakértők számszerűsítik is. Tehát nyilván sokkal komplexebb ez az egyenleg, mint hogy csak azzal foglalkozzunk, hogy a cikluson belül mennyi a forrás és mennyi a befizetés. Egyébként a magyar emberek, úgy látom, eléggé érzik ezt a komplexebb szaldóra való törekvést magukban, a tapasztalatukban, mert az Eurobarométer legújabb, 2015 szeptemberében végzett felmérése szerint arra a kérdésre, hogy jó dolognak tartja-e ön, hogy országa az Unió tagja, Magyarországon az állampolgárok fele sem tartja jó dolognak. 45 százalék nyilatkozott úgy, hogy jó dolog ‑ ez a legfrissebb adat ‑, tehát úgy érzem, hogy érzik ennek az ellentmondásait.

Most szeretnék röviden kitérni egy olyan támogatási területre, amire elég sok költségvetési és uniós forrást is fordítottunk: a multinacionális cégek támogatása. És itt le akarom szögezni, hogy a Jobbik nem azt mondja, hogy a külföldi tőke, a működő tőke kiseprűzendő ebből az országból.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt viszont mondjuk, hogy mi akkor tekintjük őket hasznosnak, ha nem csupán a GDP-növe­ke­dés­hez járul hozzá, hanem segíti társadalmi célok teljesülését, és ezért beszélünk a hozzáadott érték fontosságáról is. Egyébként a GDP-nek is sajnos van közvetlen kihatása egy furcsa mutató kapcsán, mert az államadósságot a GDP-hez mérik százalékban, és eszerint tudunk finanszírozáshoz jutni a megújítandó adóssághitel kapcsán, ami nagyon szomorú: 2010 áprilisa óta 6150 milliárd forinttal, 25,5 százalékkal növekedett; tehát a GDP-mutatónak ebben van szerepe, de valójában nekünk azt kellene nézni, hogy melyik gazdaságban hasznosul legjobban, és a hasznosulást a munkaerőben és a méltó fizetésekben kellene mérni.

Tudjuk, hogy ahol ezek a nagy autógyárak letelepedtek meg más multinacionális cégek, abban a régióban komoly szerepe van, ha szerény jövedelemmel is, de munkahelyet biztosít. De valójában minőségi munkahelyekre volna szükség. Tudom, hogy lehet kivételt is mondani, hogy például a Knorr-Bremse kutatóbázist is működtet, de mégis alapvetően ezek összeszerelő műhelyek, melyek az olcsó munkaerő miatt telepedtek ide. Ezzel kapcsolatban hadd említsem azt, hogy Orbán Viktor számomra milyen súlyos kijelentést tett Szaúd-Arábiában befektetőket Magyarországra csábítva, idézem: „A magyar munkaerő minőségéhez képest meglepően olcsó, a munka törvénykönyve pedig rendkívül rugalmas.” Ezt mondta. Lefordítva: a magyar munkaerőt nem kell megfizetni, és az ő jogaikat védő jogszabályok sincsenek. Szóval, az lehetetlen, a gyarmati helyzetünk ilyen szintű elfogadása! Tudom, a globális gazdaságba bekötött Magyarország ezt a világot nem tudja megváltoztatni, de azért valamit kellene annak érdekében tenni, hogy igenis itt a befektetők vegyék figyelembe az itteni munkavállalók jogait, és valamilyen módon közeledjünk az európai bérekhez is.

A Jobbik úgy ítéli meg, hogy ökoszociális nemzetgazdaságot kell építeni, arra lenne szükség, vagyis a gazdaság működtetése, működése során a környezetvédelmi, ökológiai szempontok legyenek fontosak és elsődlegesek, szociális, társadalmi szempontokat kell biztosítani, a méltó emberi élet biztosítását, és nemzeti érdeket kell szolgálni. Meggyőződésünk, hogy az európai uniós forrásokat, amiket persze fontosnak, hasznosnak tartunk ebben a helyzetben, hogy a lehető legméltóbb helyre kerüljön, ehhez ilyen nemzetgazdaságot kellene építeni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(18.10)