Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Harangozó képviselőtársam után, aki alelnöktársam is a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, ahol ezekről a kérdésekről már beszéltünk, nehéz úgy megnyilatkozni, hogy az ember ne utasítsa vissza, hogy az egész beszéde egy Orbán Viktor-ellenes hisztériakeltés volt. Ő beszél hisztériakeltésről (Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból: Így van! ‑ Taps.), amikor ezt megtette már ma a napirend előtti felszólalásában is, ahol a váci püspököt idézte.

A mai felszólalásomban, hogy nehogy véletlenül ő idézze nekem, II. János Pál pápát idézném. 2001-ben a vándorok és menekültek világnapja alkalmából II. János Pál pápa üzenetében azt hangsúlyozta, hogy a közjó egyetemessége átöleli a népek egész családját, felülemelkedik az önző nemzeti érdekeken. Ebben az összefüggésben kell szemlélnünk a migrációhoz való jogot is, az egyház minden ember számára elismeri azt a jogot, hogy elhagyja saját országát, és más országba menjen, ahol jobb megélhetési körülményeket talál. Erre talán azt mondják, hogy ez illik. De aztán van ennek folytatása is, amikor II. János Pál azt mondja: azonban az államoknak joguk van ahhoz, hogy szabályozzák a migráció mértékét, hogy védjék saját határaikat. Tehát így fejezi be II. János Pál pápa, és most itt tartunk mi, kedves Harangozó képviselőtársam, hogy a saját határainkat kell védeni azon a bizonyos szerb határszakaszon, amelyikért most mi vagyunk felelősek. Kétszeresen is hangsúlyoznám azt, hogy az államoknak joguk van ahhoz, hogy szabályozzák a migráció mértékét.

Azokból a számokból indulok ki, amelyek már többször elhangzottak, és még többször el fognak hangozni, amelyek, akárhogy is vesszük, tisztelt képviselőtársaim, tények. Tény, hogy 2150-en voltak még csak 2012-ben. Tény az, hogy ’13-ban már 18 900-an. Tény az, hogy 2014-ben már 42 700-an, és tény az is, hogy már több mint 26 ezren, sőt közelítjük a 30 ezres számot jelen pillanatban, 2015-ben. Ezek a számok, tisztelt képviselőtársaim, önmagukért beszélnek. Ezek idézik azt, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, mert különben, ha nem foglalkozunk vele, lehet olyan irányba menni, olyan irányba venni a szóhasználatot, mint ahogy az előbb hallottuk, hogy a Fidesz ezzel hisztériát kelt. Nem hisztériát kelt, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem pontosan arra világít rá, hogy mi van jelen pillanatban az ország déli határain.

Tisztelt Ház! A személyek szabad mozgása az Európai Unió polgárai számára szerződések által garantált alapvető jog, amely a szabadságról, a biztonságról és a jog érvényesülésén alapuló tevékenységen keresztül valósul meg. A belső határok megszüntetése az Unió külső határainak megerősített ellenőrzését, valamint az EU-n kívüli országok állampolgárainak az EU területére való belépésének és tartózkodásának szabályozását igényli, aminek egyik eszköze a közös menekültügyi és bevándorlás­politika. A személyek szabad mozgásának elve az 1985-ös schengeni egyezmény, illetve az azt követő 1990-es schengeni szerződés aláírásával valósult meg, amellyel megkezdődött a részt vevő országok közötti határellenőrzés megszüntetésének folyamata, az EU jogintézményi kereteinek részeként a schengeni együttműködést fokozatosan kiterjesztették, így ma már magában foglalja a legtöbb uniós tagállamot és egyes nem tagállamokat.

A genfi egyezmény egy sor európai uniós irányelvvel együtt marad az alapja a menekültstátus meghatározásának, annak ellenére, hogy az egyezmény már eléggé elavult, és ezáltal nem foglalkozik egy sor olyan témával, mint az országon belüli és a környezeti menekültek helyzetével, vagy azokkal az emberekkel, akik társadalmi-gazdasági okokból vagy a szegénység miatt kénytelenek elhagyni otthonukat, hiszen ezek a problémák nagy részben a globális, neoliberális gazdaságpolitika eredményei. Annak az eredménye az, hogy az emberek kénytelenek elhagyni országaikat, menekülni a jobb megélhetés reményében.

A dublini eljárás a harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 2013. június 20-án kelt 604/2013. EU parlamenti és tanácsi rendelet, az úgynevezett dublini III. rendelet 4. cikke szerinti tájékoztató: amennyiben elismerés iránti kérelmet benyújt Magyarországon, még feltétlenül nem jelenti azt, hogy a menekültügyi eljárás lefolytatására Magyarországon fog sor kerülni. A dublini rendeletek alapján ugyanis bizonyos jogi előfeltételek fennállása esetén a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért a rendeletekben részes valamely más állam, az Európai Unió valamennyi tagállama, továbbá Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein is felelős lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1998-ig Magyarország egyfajta földrajzi határt szabott a genfi egyezménynek, ami azt jelentette, hogy a nemzeti hatóságok csak európai menekültekért voltak felelősek, amikor arról döntöttek, hogy ki kapjon menekültstátust Magyarországon. A nem európai menekültekért az ENSZ menekültügyi főbiztosa volt a felelős. Nem sokkal azután, hogy a földrajzi korlátozást eltörölték, 2000-ben létrehozták a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt a Belügyminisztériumnak alárendelve. A BÁH dönt Magyarországon a menedékkérelmekről, de ők döntenek arról is, hogy kit tartanak fogva, és kit nem. A BÁH által meghozott döntés ellen később a bíróságokhoz fordulhatnak. Azoknak a menekülteknek, akik elutasító választ kapnak, mindössze 8 nap áll rendelkezésükre. Engedjék meg, hogy itt megköszönjük a BÁH munkatársainak azt az emberfeletti munkát, amit ilyen hatalmas tömegű ügy kezelése kapcsán kell hogy végezzenek.

Sok magyarországi menekülttábor vagy őrzött központ a szocializmus alatt a szovjet hadsereg laktanyája vagy munkásszálló volt. A menekültáradat az 1990-es években kezdődött, tisztelt képviselőtársaim, csak akkor a balkáni háború elől menekültek Magyarországra, és a balkáni háború menekültáradatát kezelte Magyarország. És tisztességgel kezelte! Tisztességgel kezelte, mert háború elől menekültek azok az emberek, akik elhagyták akkor az országukat. Azoknak egy része vagy letelepedett, vagy visszament valamelyik országba, Szerbiába, Horvátországba, Boszniába. Sok menekült számára, mint ahogy már elhangzott, valóban, Magyarország tranzitország, nem akarnak Magyarországon maradni a menekültek, el akarnak menni nyugatabbra, a családjaik után, és megpróbálnak ott olyan integrációs megállapodást elérni, hogy ott tudjanak maradni. De ez nem olyan egyszerű, hiszen az Európai Unió éppen ezen kínlódik, hogyan fogja megoldani ezt az integrációs szerződést, hogyan tudja megváltoztatni, hiszen ez valóban előbb-utóbb az Európai Unióban is nagy gondot fog okozni.

Magyarország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, vagyis ekkor igazította jogszabályait az EU menekültügyi szabályozásához. Az EU szabályaival való harmonizáció pedig egészen azóta tart. Magyarország 2013-ra dolgozta ki első migrációs politikáját, ami a dublini rendelet egy nagy lépése révén a schengeni övezet tagjaként tudta ezt integrálni a jogszabályaiba. A tranzitország jellege változatlanul megmarad, az ENSZ főbiztosa is ezt mondja, hogy változatlanul megmarad. Ez a hatalmas számnövekedés, amit az előbb többen is felsoroltak, jómagam is, valóban a tranzitország jellegét mutatja, de ha vitanapot tartunk, akkor jó, ha a közvélemény, a tévénézők valóban tisztában vannak azzal, hogy a menekültek ebből az országból mint tranzitországból elmennek tovább, de ‑ mint már elhangzott ‑ miután ott sem kapják meg a státust, ugyanúgy visszakerülnek Magyarországra. Ugyanúgy itt jelentkeznek továbbra is problémaként Magyarországon, és Magyarországon kell lefolytatni változatlanul azt az eljárást, amely során egy hosszú időszak után a kitoloncolás meg tud történni. Zárójelesen jegyzem meg, hogy jelenleg a koszovóiak, mint már elhangzott, tisztában vannak azzal, hogy ha erről igazolást kapnak, a lehető leggyorsabban elmennek ebből az országból, és szabadon mozoghatnak az Unió területén, amíg valahol valóban egy hivatalos eljárás alá nem kerülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Nógrádi Zoltánnal, Mórahalom polgármesterével, akivel nyolc évig együtt dolgoztunk a magyar parlament európai bizottságában, miszerint Európa jogilag túl könnyen kezeli a menekültkérdést, mert a zöldhatáron való átlépés jogsérelme felett elsiklik azzal, hogy az illető politikai menekültstátusért folyamodik. A szabályozás fellazításával Európa magára szabadít egy olyan migrációs nyomást, amit elsősorban Magyarország szenved el, és itt is kell kezelni.

(12.10)

Mi ezt ideiglenes állapotnak tartjuk, nem kívánunk erre hosszú távon berendezkedni, és nem véletlenül a vitanapon is kezdeményezzük a bevándorlás szigorítását, mert úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szigorítani kell ezen a felpuhított rendszeren.

Erről sokkal többet tudna Ásotthalom és Mórahalom polgármestere még részletesen szólni, de ha hozzáteszem, jómagam, aki a nyugati határszélen lakom, látom, mi történik a Railjeten, amikor leszállítják őket Győrben a vonatról, de azt is látom, amikor Sopronban szállítják le ezeket a migrációs bevándorlókat. Mint már említettem, Ausztriából és Németországból hozzánk toloncolják vissza őket, és nem szeretnénk, ha itt rekednének, ezért olyan törvényt kell hoznunk Magyarországon, hogy a lehető legrövidebb időn belül kitoloncolhassuk őket Magyarországról, mert nem szeretnénk, hogy Magyarország menekülttáborrá váljon.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a nagyfokú migráció magában hordoz biztonságpolitikai kérdéseket is ‑ hiszen a tömeges megjelenésen keresztül nem minden kerül a rendőrség és a Bevándorlási Hivatal látókörébe, és akár különböző terroristasejtek létrejöttét is elősegítheti ‑, nem beszélve az egészségügyi kérdésekről, ahol szintén Mórahalom polgármesterét lehetne idézni: mindenki, aki a hulladékgazdálkodásban dolgozik, rendszeresen kapja a védőoltásokat, hetente jár orvosi vizsgálatra, és steril védőruhában gyűjti össze azt a heti több konténernyi hulladékot, amelynek rendkívül magas közegészségügyi kockázata van. Naponta több kilométernyi eldobott ruházatot szednek össze, a menekültek ugyanis levetik az átázott, elhasznált kabátot, pulóvert, használati tárgyat, amelyet azonnal össze kell gyűjteni, nehogy egy helyi lakos vegye magához, mert nem tudni, hogy esetleg milyen kórt hordoz magában. Ez csak egy példa arról, ami Ásotthalom és Mórahalom környékén történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország stabilizálja pénzügyi és gazdasági helyzetét, ezáltal minél több munkahelyet teremt a magyar emberek számára. Ezt az elért eredményt kell megvédenünk, és nem engedhetjük meg magunknak azt ‑ példaként már elmondták ‑, hogy mondjuk, 2012-ben 1,1 milliárdot, 2013-ban 1,8 milliárdot, 2014-ben pedig 2,6 milliárd forintot fordítottunk a megnövekedett migráció költségeire, hiszen az itt rekedtek végleges visszafordításáig, a határozatok elkészültéig Magyarországnak kell gondoskodni a napi ellátásukról, orvosi, egészségügyi és további szociális ellátásukról, de például még a zsebpénzükről is. Ez mind a mi adófizetőink pénzéből van rájuk fordítva.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársak! Szolidárisak, humánusak vagyunk, de van egy határ, amit ez az ország elbír, van, amit már nem. Nyugat-Európában is bebizonyosodott, hogy nemcsak gazdasági, terror- vagy biztonságpolitikai, de akár kulturális téren is különböző problémák jelentek meg. Minekünk kötelességünk ezt megakadályozni. Amit lehet, azt próbáljuk meg minél előbb meghatározni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bevándorlással kapcsolatban a hazai jogszabályok szigorítása most a vitanapon keresztül is napirendre került. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről kijelenthetem, hogy a szigorúbb szabályozás hívei vagyunk. Az államoknak joguk van ahhoz, hogy szabályozzák a migráció mértékét, védjék saját határaikat.

Még a hátralévő rövid időben arról ‑ mert Harangozó képviselőtársam 1956-ot emlegette ‑, hogy 1956-ban, tisztelt képviselőtársam, pont az akkori kommunista-szocialista rezsim elől menekültek innen ki, mert háborús helyzet volt, és a háborús helyzetből fakadóan valóban befogadták az országok. De szeretném elmondani önnek, mert én megéltem, hogy akkor is kontingensek voltak meghatározva, hogy melyik ország mennyi menekültet fogad be, és nem mindenkit fogadtak be a különböző országok. Aki már a kontingensen felül volt, az mehetett Ausztráliába, Amerikába vagy Argentínába. Tehát nem egészen úgy volt, hogy csak úgy gyertek, és itt mi mindenkit ellátunk és mindenkit befogadunk.

De ha már itt vagyok, akkor még egy gondolatot, mert a háborús helyzetet említettem. Amikor ezt a törvényt létrehozzuk, nem szabad megfeledkeznünk annak figyelembevételéről, hogy jelenleg is háborús helyzet van Ukrajnában. Számtalan, háború elől menekülő magyar honfitársunknak egy olyan megoldást kell kitalálnunk, hogy számukra biztosítani tudjuk azt a lehetőséget, hogy valóban, a bevándorlási szigorításuk rájuk ne vonatkozzanak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(A jegyzői székben Gúr Nándort Schmuck Erzsébet váltja fel.)