Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, nem élek vissza sokáig az idejükkel, már csak azért sem, mert meglehetősen ritkásan ülünk itt az ülésteremben. Ha egy mezőgazdasági hasonlattal akarnám szórakoztatni önöket ezen a késői órán, akkor azt mondanám, hogy mint a krumplibogarak a burgonya levelén.

De tréfát félretéve, azt azért mindenképpen szeretném leszögezni már az elején, hogy maga az európai közösségi rendelet mint olyan, a tagállamokban ugye, közvetlenül alkalmazható anélkül is, hogy bármilyen átültetési cselekményt mi itt megvalósítanánk. Tehát ez a része igazából egy kissé komolytalanná teszi ezt a napirendet, amit tárgyalunk, hiszen európai uniós rendelet gyakorlatilag, amíg az Európai Unió tagjai vagyunk, közvetlenül vonatkozik ránk is. Nyilvánvaló, hogy a bíróságok előtt közvetlenül alkalmazható. Ettől függetlenül persze a földgázszállításról és a földgázellátásról szóló törvények nem lehetnek ellentétesek ezekkel a rendeletekkel. Ezeket módosítani kell, én ezt aláírom, és az is valóban egy jó kezdeményezés, hogy Magyarország földgázellátása diverzifikáltabb legyen a jelenleginél, és az európai uniós földgázszállító, -ellátó rendszerek úgy legyenek kialakítva, hogy a lehető legrugalmasabban lehessen az egyes országoknak a földgázzal történő ellátását megvalósítani.

De ha az egész Európai Uniót mint rendszert nézzük, rögtön felmerül az a kérdés, hogy oké, hogy mi itt egymás között osztogatjuk, ide-oda kereskedünk a gázzal ‑ na de honnan jön az a gáz? Nyilván minden országnak vagy szinte minden országnak van saját termelése földgázból, mint ahogy nekünk is, a felhasználásunk 20 százalékát úgy termeljük meg, és 80 százalékát pedig importáljuk, de ez az import ma még nagy részben kelet felől, vagyis Oroszországból érkezik. Európa fő ellátási forrása az orosz gáz.

Itt pedig már rögtön a következő kérdés szóba kerül, hogy hogyan jut el az orosz gáz Magyarországra. Jelen pillanatban még Ukrajnán keresztül, ahogy ezt Vlagyimir Putyintól hallottuk ugye, december 1-jén, hogy ez valószínűleg már csak 2018-ig lesz így. Hogy utána mi fog történni, hogyan fog ez a földgáz Magyarországra eljutni, arról vajmi keveset hallunk. Vannak különböző ötletelések, elképzelések, hogy majd Macedónián és Szerbián keresztül a török-görög határig elvitt orosz gázt felhozzuk ide Magyarországra, vagy esetleg még továbbvisszük Ausztriába. Jó lenne, ha ezeknél az ötleteléseknél már egy kicsit konkrétabb elképzelésekről is hallhatnánk, hiszen rendkívül közel van.

Ha azt nézzük, hogy egy gázvezetéket mennyi idő megtervezni, engedélyeztetni, megvalósítani, rendkívül közel van a 2018-19-es időpont, amikor az orosz fél a jelenlegi álláspontja szerint megszünteti teljes egészében az Ukrajnán keresztül irányuló gáztranzitot. Magyarország pedig és Közép-Európa, a Balkán, Délkelet-Európa nincs meg orosz gáz nélkül jelen pillanatban. Készült ugye egy európai gázstresszteszt, ami azt mutatja, hogy ezek az országok, főként a Magyarországtól délre fekvő balkáni országok, de egyébként Közép-Kelet-Európa országai is, ha teljes egészében elzáródnának az ukrán gázcsapok, rendkívül nehéz helyzetbe kerülnének. Magyarország olyan szempontból van egy kicsit jobb helyzetben, hogy elég nagy tárolókapacitások állnak rendelkezésre, talán olyan 7 milliárd körüli az a tárolókapacitás, amit felhasználhatunk, ha teljes egészében fel vannak töltve ezek a tárolók, de nyilvánvaló, hogy a végtelenségig ez sem elég, tehát valahonnan gázt kell szerezni. Na most azt is látjuk a statisztikákból, hogy az a 80 százalék, amit importból fedezünk, annak nagyjából a fele vagy kicsit több, mint a fele jön kelet felől, a másik fele meg a többi irányból vagy leginkább nyugat felől. Itt most felmerül a kérdés, hogy annak a nyugat felől érkező gáznak hány százaléka az, ami szintén orosz gáz, csak megkerülve érkezik vissza hozzánk, mert akkor diverzifikációt nem annyira jelent, hogyha ugyanazt az orosz gázt, ami mondjuk az Északi Áramlaton keresztül elment Németországba, Ausztrián keresztül ugyanazt kapjuk vissza.

A másik kérdés pedig, hogy valóban versenyképes lehet-e más egyéb beszerzési forrásokból, mondjuk, az LNG-terminálokon keresztül érkező földgáz. Ahhoz, hogy akár a horvátországi vagy a lengyelországi LNG-terminálokból az öböltérségi, akár tengerentúli vagy bármilyen más eredetű LNG, cseppfolyósított földgáz ideérkezzen Magyarországra, ahhoz végre meg kéne történnie a határkeresztező kapacitások kétirányúsításának. Erről volt szó, hogy Szlovákia felől már nagyon várjuk, hogy mikor fog ez a rendszer végre üzembe helyeződni, és mikor fog végre a rendes kereskedelmi forgalom megindulni rajta.

Illetve egy ugyancsak régóta feszegetett kérdés, amiről államtitkár úrral itt a parlamentben is már többször beszéltünk, hogy Horvátország mikor fogja azt a kötelezettségét teljesíteni, hogy ő is kétirányúvá tegye, hogy Horvátország felől Magyarország felé is érkezhessen földgáz. Ez továbbra is várat magára, és ez meglehetősen megnehezíti a helyzetünket, hiszen jelen pillanatban kelet és nyugat felől tudunk Magyarország területére földgázt behozni. És a források tekintetében is meglehetősen szűkösek vagyunk, ugyan leginkább orosz gázra vagyunk utalva.

És akkor politikai kérdést lehet abból csinálni, hogy miért tesszük elkötelezetté Oroszország felé Magyarországot, de jelen pillanatban nem nagyon van más lehetőségünk, hiszen amikről a korábbi ciklusokban is szó volt, mondjuk, Nabucco vagy bármilyen más vezetékelképzelések, azokról mind bebizonyosodott, hogy igazából nem nagyon van realitásuk. A Nabuccónál nincs megfelelő mennyiségű gáz, mert amire az a vezeték idáig elér, és minden ország a saját igényét kielégíti belőle, Magyarországon már jelentős mennyiség nem jelenne meg. Majd ha esetleg a későbbiekben ott több, akár türkmén, iráni vagy más környékbeli országnak a gázát is be lehet csatlakoztatni ebbe a vezetékbe, akkor már egy megfelelő kapacitás jöhetne létre.

(21.00)

Addig azonban, visszatérve valamennyire arra a napirendi pontra, amit most tárgyalunk, kicsit tágabban értelmezve ugyan, azt kell megoldanunk nekünk valóban itt Magyarországon, hogy minél több irányból tudjunk hazánkba gázt behozni, importálni, illetve nyilvánvaló, hogy kifelé is, mindkét irányban kereskedni a gázzal.

Az, hogy itt rugalmasabbá tesszük magát a kereskedelmet, és valóban van egy ilyen tendencia, hogy ezek a hosszú távú gázszállítási szerződések kezdenek kimenni a divatból, és inkább ezek a tőzsdei, másnapra vagy éven belüli, vagy hónapon belüli, vagy különböző időtartamokra szóló lekötések jelennek meg, ezek olyan szempontból jók, hogy itt valóban aktuális, éppen napi árfolyamokon lehet gázt beszerezni vagy gázzal kereskedni, azonban nyilvánvaló, hogy egy országnak a stabil ellátása és energiabiztonsága érdekében szüksége van, legalábbis Magyarországnak jelen pillanatban, valamiféle fixen lekötött mennyiségű, hosszabb távon rendelkezésre álló, nagyobb gázmennyiségre, amit eddig az Oroszországgal megkötött hosszú távú gázszállítási szerződés biztosított.

Ami most az Orbán-Putyin-találkozó nyomán tudható, vagy ami a sajtó felé legalábbis kijött ebből a találkozóból, az az, hogy a lekötött, de fel nem használt, körülbelül 20 vagy 22 milliárd köbméternyi mennyiséget majd a 2016. január 1-jétől kezdődő időszakban, a következő években felhasználhatjuk.

Arról, hogy ez milyen áron fog történni, vagy hogyan fog az ármegállapítás folyamata lezajlani, milyen háttéregyeztetések történtek ez ügyben, semmi nem szivárgott ki. Ha jól tudom, jelen pillanatban, vagy a hosszú távú gázszállítási szerződés talán úgy szólt, hogy a hat vagy nyolc hónappal korábbi kőolajárhoz viszonyították a földgáz árát, ez az olajárra indexált ármegállapítás. Nem tudom, mivel most elég alacsony a kőolaj ára, nyilván, ha jövő januárban a mostani kőolajárakhoz viszonyítva kaphatnánk a földgázt, az lehet, hogy egy jó üzlet lenne, de igazából ezzel kapcsolatban semmiféle… ‑ talán államtitkár úr ennél több információval rendelkezik, de mi nem nagyon tudunk ez ügyben semmit elmondani jelen pillanatban.

Ami biztos, hogy arra a 22 milliárd köbméterre valóban szükségünk van. Az, hogy mennyi idő alatt hívjuk le, és milyen módon használjuk fel, megint csak egy másik kérdés. Viszont mire azt a mennyiséget felhasználjuk, addigra pont előáll nagyjából az a probléma, hogy orosz szándékok szerint megszűnik az Ukrajnán keresztüli export.

Tehát újabb hosszú távú gázszállítási szerződést úgy megkötni nem is igen lett volna értelme, hogy azt sem tudjuk, hogy 2019-től honnan fog bejönni az a gáz, mert nincs fix elképzelés arra, hogy a Török Áramlat-vezetéken keresztül Törökországig elvitt hatvanvalahány-milliárd köbméter gáz, illetve abból még levonódik a törökök által lekötött 17 milliárd, tehát mit tudom én, cirka 50 milliárd köbméter hogyan fog onnan, a török-görög határról továbbjönni. Az Európai Unió is egyelőre vagy nem gondolja komolyan, tehát blöffként tekint Putyin ezen elhatározására, vagy keresi a megoldásokat, nem tudom. Mindenesetre egy kicsit ilyen béna kacsaként most tanácstalannak tűnik maga az Európai Bizottság vagy az Európai Unió is, holott tényleg itt nagyon záros határidőn belül valamilyen vezetékverzió mellett dönteni kell.

Nagyon sajnáltuk mi, Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy a Déli Áramlat nem valósult meg, mert amíg az Északi Áramlat-gázvezeték minden további nélkül megvalósulhatott és szállíthatja az orosz gázt Németországba, és az északi országok gázfüggőségét vagy gázigényét kielégítheti, addig mi itt maradtunk megint, Kelet-Közép-Európa mint az Európai Uniónak egyfajta mostohagyermekei, mintha az EU-nak az nem számítana, hogy Magyarország és a környező országok hogyan fognak földgázhoz jutni. Nekünk pedig rendkívül fontos, bár a földgázfelhasználásunk az utóbbi években csökkent, ettől függetlenül nem tudjuk, hogy a hosszú távú tendencia mi lesz.

Ennek a csökkenésnek több oka van. Nyilván a gazdasági válság miatt is egyrészt csökkent a fogyasztás, másrészt viszont a gázmotoros erőműveink az utóbbi időkben, utóbbi években meglehetősen alacsony hatékonysággal üzemeltek vagy alacsony óraszámban, mivel importálni jobban megérte az áramot. Ez is nyilván csökkenti az ország gázfelhasználását, gázfogyasztását.

Szóval, rengeteg kérdés merül fel, ami inkább azt mutatja, hogy nekünk nemcsak az útvonalak, hanem a források diverzifikálásán kell gondolkodnunk. Nem tudom, hogy akár LNG-ügyben, vagy akár észak-afrikai földgáz tekintetében vannak-e lehetőségei Magyarországnak, és természetesen az orosz gáz Magyarországra juttatásának tekintetében is.

Én azt gondolom, hogy az Európai Uniónak alapvetően deklarált célja, és ezt nem én gondolom, hanem ezt ki is nyilatkoztatta az Európai Unió, hogy minél kevésbé függjünk az orosz gáztól. Nyilván ennek van gazdasági és van politikai vetülete. Ha a külpolitikai eseményeket nézzük, akkor nyilván nem véletlen ez, hogy az orosz gáztól akar függetlenné válni az Európai Unió, nem kis részben tengerentúli nyomásra. Most a külpolitikai vagy gazdaságpolitikai vonatkozásaiba nem mennék bele, mert ez nem témája a napirendi pontnak. A következő évtizedekben ez nem fog menni, hiszen Oroszország rendelkezik a legnagyobb földgázkészletekkel. Ez üzlet. Gyakorlatilag Oroszországnak érdeke, hogy eladja a gázát. Amíg nem épülnek ki Kína felé, Távol-Kelet felé azok a vezetékei a kelet-szibériai gázmezőkről, addig neki Európa felé mindenképpen valahogy el kell adni a gázt. Nekünk pedig mindenképpen földgázra van szükségünk, tehát valahogy ennek előbb-utóbb egy megegyezés formájában testet kell öltenie.

A tározókapacitásokkal kapcsolatban még annyit elmondanék, hogy azt mi abszolút egy jó elképzelésnek tartjuk, hogy a jelenlegi tározókapacitás egy nagyobb részét bértározásra felhasználni akár a Gazprom, akár más szereplők irányába, hiszen ez Magyarországnak bevételt jelent, és egy biztonságot is jelent. A gáztározóinkat nyilván minél nagyobb arányban fel kell tölteni, különösen a mostani külpolitikai helyzetben, amikor egy elég nem túl stabil békefolyamat zajlik tőlünk keletre Ukrajnában, és nem tudjuk, hogy ha ez bedől, akkor mi fog történni az energiaellátásunkkal, mi fog történni a gázszállítással is akár Ukrajnán keresztül. Ne adja Isten, hogy ez bármilyen háborús folyamattá eszkalálódjon, de ez is benne van sajnos a mai napig is a pakliban. Ezek távolabbi energiastratégiai kérdések, és nem is nagyon húzom tovább, annál is inkább, mert a részemre rendelkezésre álló időkeret is lejár.

Ahogy eddig is, mi a kormánypártnak és a kormánynak a támogatásunkat és segítségünket felajánljuk minden olyan esetben, amikor azt látjuk, hogy valóban Magyarország energiafüggetlensége irányában mozdul el egy-egy törvényi szabályozás. Most itt csak azt látjuk, hogy egy európai uniós rendeletnek vagy több rendeletnek a magyar jognak való megfeleltetése zajlik. Mivel ezek a rendeletek amúgy is, bármit is teszünk, hatással lesznek ránk és érvénybe fognak lépni, ezért, és azokért az európai uniós energiapolitikai döntésekért, amelyek hazánkra nézve inkább hátrányosak voltak az utóbbi időben, mint előnyösek, nem feltétlenül tartjuk támogatandónak ezt a javaslatot.

A nem szavazat és a tartózkodás között vacillálunk, vagy még a döntésünket a későbbiekben fogjuk meghozni. Mindenesetre mi azt gondoljuk, hogy egy más irányt kellene venni az Európai Uniónak és ezen belül Magyarországnak is földgázkérdés tekintetében és energiapolitika tekintetében. Köszönöm szépen. (Dr. Staudt Gábor tapsol.)