Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Egy olyan törvénymódosítás van előttünk, amely akár elegáns is lehetne. Azért mondom, mert vannak olyan részei, amelyek kimondottan mintha elrugaszkodnának egy földhözragadt valóságtól, és olyan dimenziókat mutatnak be, amelyek nemcsak Magyarországon egy felsőoktatási intézmény, hanem Európában vagy Európán kívül is, távoli, fejlett felsőoktatási régiókkal rendelkező országok esetében is példaértékűek lehetnek.

Miről van szó? Azon pontról szeretnék beszélni, amit államtitkár úr az előbb, hasonlóan más egyéb pontokhoz, ismertetett. Tudniillik, hogy az akkreditáció esetében ne a Magyar Akkreditációs Bizottság végezze el a szakmai felülvizsgálatot, vizsgálatot és döntsön erről, hanem hasonlóan az európai felsőoktatási, sőt minőségbiztosítási szervezet egy elismert tagja, annak megbízottjai valóban európai sztenderdek alapján végezzék el ezt akkreditációt. Innentől kezdődően, ha ez a megfelelő válasz, akkor ostoba az az ellenzéki, aki ezt kifogásolja, büszke minden kormánypárti, hogy idáig jutottunk, és tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy itt az irány, ez a megfelelő és valóban a nemzetközi szintet, sőt a nemzetközipróbatételt minden szinten vállaló magyar felsőoktatás.

És aztán vissza kell szállni a földre, és meg kell nézni, hogy valójában mi történik. Hogy mindenki számára érthető legyen, még egyszer: tehát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghatározott területein nem a Magyar Akkreditációs Bizottság végzi el a felülvizsgálatot, hanem egy európai. Ez a törvénymódosítás lényege. No, de miért?

Tisztelt Ház! Azért, mert itt van előttem egy döntés, amelyet a Magyar Akkreditációs Bizottság hozott 2013. február 1-jén Balázs Ervin, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke aláírásával, amelyet ha szabad, teljes egészében nem ismertetek, de a lényege elmond mindent. Történetesen, és akkor mondom a szöveget, innentől kezdődik az idézet: „A Magyar Akkreditációs Bizottság 2013/2/IV/1/2/537. számú határozata a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 216 azonosítási számú rendészeti tudományok besorolású doktori iskolájáról. A döntés: a Magyar Akkreditációs Bizottság a doktori iskolát 2013. február 1-jei hatállyal nem akkreditálja.” Ezután jön az elutasítás részletes szakmai véleménye, aminek az utolsó két mondatát emelem ki: „A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen nem folyik képzés rendészetelméleti mesterképzési szakon, így aztán nem lehet doktori iskolát itt megvalósítani. A Magyar Akkreditációs Bizottság ebből a szempontból aggályosnak találta azt is, hogy a szükséges tudományos hátteret az intézményben kizárólag ez a mesterszak biztosítsa, ezért nem támogatja a rendészeti vezető mesterképzési szak elismerését rendészettudományi doktori iskola alapjául.”

Az is tudható a történetből, hogy itt ezután az egyetem, annak vezetése fellebbezni próbált. Ezt a fellebbezést elutasították. Majd a Magyar Akkreditációs Bizottságot felügyelő kormánytaghoz fordult, ez teljesen rendben van, ez esetben Balog Zoltán miniszter úrhoz, aki miniszterként szintén nem támogatta a doktori iskola létesítését. Magyarul, mindazok a magyarországi formák, amelyek magyar­országi felsőoktatási intézmény akkreditációja tekintetében kötelezőek, legyen az budapesti tudományegyetem vagy vidéki főiskola, legyen egy részterületet felölelő egyetem vagy egy teljességre törekvő, jelenleg még főiskola, ők időről időre a törvényeink szerint a Magyar Akkreditációs Bizottság által látogatóbizottságok révén lebonyolított akkreditáción kell hogy átmenjenek, és elmondja a látogatóbizottság javaslata alapján a Magyar Akkreditációs Bizottság, annak testülete, majd a határozatot aláíró elnök, hogy ezt az akkreditációt megfelelőnek tartva elfogadja a MAB vagy nem.

Önök is tucatjával tudják mondani az olyan példákat, amikor a Magyar Akkreditációs Bizottság azt mondta, hogy igen, és nem kevés alkalommal azt is tudtuk mondani, hogy nem. Ebben az esetben az adott felsőoktatási intézmény meg kellett hogy tegye azokat a korrekciókat, amelyeket a törvény értelmében a Magyar Akkreditációs Bizottság előírt. Ha megtette ezt a korrekciót, abban az esetben fordulhatott a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz.

No, nézzük meg, megtörtént-e ez. Meg. 2015-ben újabb beadvány készült. Ez a jelenleg még nem akkreditált fázisban van, ugyanakkor összehasonlítva ‑ mint azt a felsőoktatással foglalkozó munkatársaim megtették ‑ az derül ki, hogy a 2012-es beadvány, amit elutasítottak, és a 2015-ös beadvány között az égadta egy világon semmi lényeges különbség nincs.

(18.00)

Ezért azt kell feltételeznem, hogy amit elutasított 2012-ben az Akkreditációs Bizottság az előbb említett határozatával, azt nagy valószínűséggel, sőt biztosra lehet mondani, 2015-ben is el fogja utasítani, abban az esetben, hogyha ki kell egyáltalán kérni a Magyar Akkreditációs Bizottság véleményét. Mert van egy másik út ‑ hiszen miniszter úr sem hiszem, hogy megváltoztatná azon véleményét, amit egyszer már 2012-ben elmondott ‑, hogy ha nem a törvényt tartjuk be, hanem csinálunk egy másik törvényt, akkor mennyivel egyszerűbb, mert nem a Magyar Akkreditációs Bizottság minősítésének kell megfelelni, hanem egy másik szervezet, egy, az előbb említett kritériumok szerint működő szervezet, amely ezt majd megteszi, értelemszerűen erre a magyar törvény nem vonatkozik, merthogy miért vonatkozna, hiszen a magyar felsőoktatással kapcsolatos törvény, törvények a Magyar Akkreditációs Bizottságra vonatkozó előírásokat tartalmazhatják csak.

Azt kell mondjam tehát, hogy elegancia helyett itt nincs más, mint egy „személyre szabott” újabb politikai szégyenteljes vállalkozás. Arról van szó, hogy létrehoznak egy egyetemet, amelynek körülményeiről nagyon sokat vitáztunk, és fölösleges feleleveníteni. De ha már ennyi pénzt beletettek meg beletesznek, infrastruktúrába, képzésbe, oktatói bérbe, nem kevés reklámra, akkor legalább a saját önnön maguk által szabott szabályokat próbálják betartani, különösképpen, hogyha ez a felsőoktatás minőségéről szól.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Gondolják, hogy bármit előbbre visz a színvonal tekintetében, hogyha egyszer a Magyar Akkreditációs Bizottság, amelyet ráadásul összetételében már önök határoztak meg, sőt a Magyar Akkreditációs Bizottság összetételében az európai akkreditációs testületek, illetőleg a minőségbiztosítási szervezetek európai szövetsége épp azt kifogásolta, hogy olyan nagy a kormányzati túlsúly, hogy azért vonta meg a teljes jogú tagságot, mert nem garantálható a teljes és semleges, kimondottan a színvonalra vonatkozó döntés, mert a kormány által kinevezett tagok létszáma 50 százalék fölött van, és még az elnököt is a kormány nevezi ki. Ehhez képest az önök által kinevezett bizottság, az önök által kinevezett elnök szakmai tisztességből azt mondja egy próbálkozásra, hogy emberek, ez nem felel meg a szakmai kritériumoknak, és egy határozatban leírja, hogy ezt az akkreditációt nem támogatja. Erre fordul az egyetem az oktatásért felelős miniszterhez, kormánytaghoz, aki azt mondja, hogy édes emberem, ez nem felel meg a szakmai színvonalnak, miniszterként nem írom alá.

Ezek után nem azt az utat választják, hogy mégiscsak jobb lenne korrigálni, hát azért valami mégiscsak lehet abban, hogyha az önök által kinevezett Akkreditációs Bizottság, az önök kormányának oktatásért felelős tagja azt mondja, hogy ez így nem jó, hogy aztán a tartalmon érdemes változtatni; nem, önök inkább egy új vájattal egy új vakondot küldenek a rendszerbe, és nem azt csinálják, ami a legnormálisabb, hogy próbálunk hibát helyrehozni, hanem valaki mást fölkérni, hátha az mást mond. Ráadásul ezért a Magyar Országgyűlés elé törvényjavaslatot nyújtanak be.

Ennek formailag érthető magyarázata az, hogy miközben mi itt beszélünk és hallgatjuk a törvény-előterjesztést, én próbálom elmondani a mi véleményünket, akkor velem szemben nem a magyar kormány felsőoktatásért felelős államtitkára ül, aki egyébként ‑ föltételezve eddigi szakmai tapasztalatait ‑ 1. ezzel nem fog tudni egyetérteni, 2. mivel egy józan gondolkodású embernek tartom, ezért nem lesz ostoba, hogy saját miniszterének ellentmondjon a magyar parlamentben. Következésképpen azt a törvényt, ami a magyar felsőoktatás egy intézményének tevékenységét módosítja, esze ágában nincs az azt felügyelő, felsőoktatásért is felelős monstrumminisztérium képviselője előterjeszteni ‑ van Magyarországon felsőoktatásért felelős államtitkár, na, ő az, aki nincs itt, van Magyarországon oktatási ügyekért is felelős miniszter, ő sincs itt ‑, hanem fölkérik az egyébként tiszteletre méltó államtitkár urat a Miniszterelnökségtől mint előterjesztőt.

Kérem szépen, ebből így nemhogy a felsőoktatás minőségének megtartása nem lesz, hanem olyan mély zuhanás, ami a finanszírozás megvonása, a szerkezeti átalakítás és a sorban félredobott koncepciók és azok váltása után valóban mélyütés a felsőoktatásnak.

Tessék megmondani nekem akkor, hogy ha ezt a törvényt elfogadják, ez egy, a törvény által elfogadott lehetőség: legközelebb egy másik intézménynek mit fognak mondani? Mi lesz akkor, ha egy olyan városban, ahol működik egy nagy tudományegyetem, és egyébként a város képviselője a tisztelt kormánypártok képviselője, az akkreditációját visszadobták Y tudományágból, hogy akkor kéri a módosítást, mert ha egy tudományág, egy tudományegyetemhez képest csekély tapasztalattal és múlttal rendelkező Nemzeti Közszolgálati Egyetem megcsinálhatja azt, hogy őmiatta külön eltérnek a felsőoktatás minőségi szabályaitól, akkor egy több száz éves tudományegyetem már nehogy ne csinálhassa meg, hogy kikerüli a Magyar Akkreditációs Bizottságot. Sőt, mi lenne, ha ő maga állítaná össze azt a felsőoktatási ellenőrző testületet, amely majd őt magát fogja ellenőrizni, és ezt törvényben kérné, mert hát mégiscsak egy megfelelő út az, hogy ezt megbeszéljék.

Szóval, én azt gondolom, hogy helyes dolog lenne, ha próbálnánk együtt a magyar felsőoktatás színvonaláról, nemzetközi beágyazottságáról a legjobb tapasztalatok és a legjobb remények szerint politikai és szakmai vitákat folytatni, mi ebben most is és a későbbiekben is partnerek vagyunk, de ehhez a förmedvényhez mi nem adjuk a nevünket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)