Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő javaslat nem más, mint pusztán egy következmény. Az elmúlt években végignézhettük, ahogy a magyar oktatási rendszert a Fidesz-kormány megkísérelte hozzáigazítani saját világképéhez, mindahhoz a töredékes és jelentős részben téves valóságértelmezéshez, amivel egyáltalán önök rendelkeznek.

A Fidesz-kormány oktatáspolitikája kinevezett néhány problémát az elmúlt években. Ezek közül volt, amely kétségtelenül valós probléma volt, és a rendszerváltás óta görgették maguk előtt jobb- és baloldali kormányok, nehezen tudtak mit kezdeni vele, és volt olyan, ami egész egyszerűen nem létezett, csak az önök fejében, és kitaláltak rá egy intézményt, és sokszor sajnos egy egész ideológiát kreáltak hozzá.

Ilyen probléma, ami valós probléma volt, létező probléma a magyar közoktatás rendszerében, és önöknek törekedni kellett volna a megoldására, és előrébb kellene már, hogy tartsunk, például a szegregáció kérdése, ehhez képest önök súlyosbítják. De ilyen a magyar iskolarendszernek a súlyos szelekciós kérdése, amely szintén nagyon nagy problémát vet fel. Ugyanilyen probléma, hogy az oktatási rendszerünk hátrányerősítő működése esélyteremtés helyett esélyeket csökkentő sajnos.

Létező probléma ma a közoktatás rendszerében, és önök nem tettek semmit, és ne nézzenek rám nagy szemekkel, mert ez az apró javaslatmódosítás is pont arról szól, hogy egy álproblémával próbálják orvosolni a saját maguk által generált problémát, ez a túlközpontosítás, és nem a valós problémákkal néznek szembe. Ilyen valós probléma például az, hogy funkcionális analfabétákkal van teli az ország, és önök semmit nem tettek azért, még csak nem is törekednek arra, hogy ezt felszámolják, hogy a magyar oktatási rendszerben a szövegértés problémája, a gondolkodásképesség, a differenciált gondolkodás, a logikai képessége a gyerekeknek nagyon csekély, a tanulás képessége, a hibázni merés képessége.

Önök uniformizálnak, centralizálnak, és semmit nem tettek azért, hogy egy modern világban meg tudják állni a helyüket a gyerekek, és egy olyan oktatási rendszert építsenek fel, amely az alkalmazkodóképességét segíti nemcsak az oktatási rendszernek, de a szereplőknek és a gyerekeknek is. Nem tettek semmit azért, hogy új pedagógiai kultúra alakuljon ki Magyarországon és olyan új osztálytermi kultúra, amely hozzásegíti a fejlődéshez a magyar iskolarendszert. Ehhez képest önök egy merev, uniformizált rendszert és egy túlközpontosított rendszert hoztak létre. Olyan nem létező problémákkal erőszakolják tele a rendszert, mint az ideológiai nevelés hiánya korábban. Erre semmi szükség nem volt, de semmilyen szüksége nem volt a magyar iskolarendszernek egy olyan nemzeti alaptantervre, amely véleményünk szerint megtanulhatatlan és megtaníthatatlan mennyiségű lexikális tudást tartalmaz. Belefulladnak a pedagógusok és a gyerekek ebbe a rengeteg tanulnivalóba, fölöslegesen, mert a képességeik valójában ezáltal nem javulnak. De ilyen, nem olyan probléma, amihez nem kellett volna hozzányúlni, a tankönyvellátás rendszere. Nagyon felesleges volt például az iskolák önállóságának az elvétele, szintén nem volt probléma; de a tankötelezettség is olyan volt, amihez nem kellett volna hozzányúlniuk, az igazgatók jogköréről és annak csorbításáról és lefokozásáról már ne is beszéljünk; sorolhatnám.

Arra kívántam csak felhívni a tisztelt Ház és a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy az állam ma erőszakosan bemegy oda, ahol semmi keresnivalója nincs, és onnan kivonul ‑ és legyen ez oktatás, egészségügy vagy szociális rendszer, hiszen nem lehet egyedül csak az oktatás problémájáról beszélni, bármikor is essen szó ebben a Házban oktatásügyről szó, csak komplexitásában ‑, onnan kivonul az állam, és önök kivonják az államot, ahol egyébként elképesztő nagy szükség lenne. Például a gyerekek kezét fognia kellene az államnak, a szegény gyerekek kezét.

Igen, a probléma a finanszírozással volt. Az elaprózódott önkormányzati rendszerben az iskolák helyi finanszírozása egyre nagyobb problémát okozott az államnak és az önkormányzatnak közösen. A probléma azzal van, képviselőtársaim, hogy önök a legrosszabb választ adták talán, amit a politika ki tud facsarni magából, és ez pedig a teljes központosítás. Említem ezt önöknek úgy, hogy az előző szociáldemokrata kormányoknál a döntés-előkészítési folyamatban ez az ötlet, az állam ilyen szerepvállalása felmerült, de más dolog, hogy egy kormányzatnál a döntés-előkészítésben felmerül egy probléma, és más az, ha valaki ostoba módon meg is csinálja, és ezt is rosszul.

Tehát államosították a teljes szektort, egy központ alá rendeltek minden iskolát. A következménye látható, kérem szépen: hiányok a rendszer minden pontján, működési zavarok ezrei, hiányzó kréta, hiányzó tábla, döbbenetes forráshiány mindenütt; voltak tanárok, akiknek nem fizették ki a járulékait, számos iskolában nem adottak a tanítás alapvető feltételei, hiányzik a papír vagy a festék, a nyomtató. Egész egyszerűen nem tudták önök felfogni azt az elmúlt években, hogy egyetlenegy központból, egy minisztériumi szobából nem lehet egy ekkora, rettentően sokszereplős rendszert működtetni sem technikailag, sem pedagógiailag. És amikor maga a miniszterelnök úr kérte a biztos urat, hogy menjen már be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba, nézze meg, hogy mi történik, mert egész egyszerűen létezhetetlen, hogy nem tudunk egy intézményt akadály- és gördülésmentesen felállítani, és egyébként még csak azt sem vártuk, hogy minden flottul menjen, mert mindig vannak hibái egy rendszernek, ha ekkora átalakítás van, de hogy törvénytelenségeket tártak fel, alapvető működési problémák és forráshiányok vannak, ezt szerintem maga a miniszterelnök úr sem és a kormányzat, de még a biztos úr se gondolta. Megmondom, én magam se gondoltam volna, hogy ennyire színvonaltalanul sikerül megcsinálni még az önök által támogatott és miáltalunk nem támogatott központosítást is.

Itt meg kell említenem a tankönyvpiac államosítását, hiszen az egész módosító javaslat az államosítás egyik csavargatásáról és hibajavításáról szól. Itt önök államosították a tankönyvgyártást, a -ter­jesztést, és a -fejlesztést is most már begyűrte az állam szintén maga alá.

(16.30)

El kell hogy mondjam, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényt az első Orbán-kormány hozta, az egy nagyon jó tankönyvtörvény volt. Mi, szocdemek két cikluson keresztül óvtuk és védtük. Sajnos, önöknek sikerült államosítani ezt is. Vállalkozásokat tettek tönkre, majd ennek eredményeképpen a diákok hamarabb kapták meg a félévi bizonyítványt, mint egyes iskolákban a tankönyveket. És az egyentankönyv silányságáról, azt hiszem, említést sem érdemes tenni, mert ez valami botrány.

A példákat a végtelenségig sorolhatnám. Az a helyzet, hogy a tervgazdaság nem véletlenül bukott ám meg, kedves kormánypárti képviselőtársaim. Az sem véletlen, hogy az államosítás két nagy zászlóshajója ‑ a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a Könyvtárellátó ‑ elsőre kinevezett vezetői már megbuktak. Államtitkár asszony, az ön elődje ‑ aki egyébként az egész államosítást lemenedzselte ‑ sincs már a helyén.

Amit önök kitaláltak, az egész egyszerűen nem működik, nem passzol ugyanis a hétköznapi valósághoz. Teljesen egyértelmű, hogy fogalmuk sincs, hogy milyen oktatási forradalom zajlik ma a világban, fogalmuk sincs az egységes közoktatási évekről, a korai fejlesztésről, az általános iskolai kezdeti fejlesztési évek megváltozott jelentőségéről, a toleráns, a befogadó, együttműködésre ösztönző, kreatív és demokratikus ‑ de-mok-ra-ti-kus ‑ iskola alapjairól, kedves képviselőtársaim.

Azt hiszik, hogy az ipari társadalom iskolája tervgazdasággal kombinálva jó megoldás, csak eddig nem jól csinálták meg. Ezért ezt valamiféleképpen jobban kellene csinálni. Ki kell ábrándítanom önöket. A tervgazdaságot nem lehet jól csinálni 2015-ben. A nagyon sokféle gyermek nagyon sokféle fejlesztési igényét a mai technológiai környezetben így egész egyszerűen nem lehet megoldani. Most pedig, hogy 2-3 éve futó programok csúfos kudarcot halmoznak, látványosan rontják a gyermekek teljesítményét, látványosan nem passzolnak a valósághoz, és egy generáció tanulmányi eredményein már elkerülhetetlenül meglátszanak majd ezek, most elindították a bütykölést.

Ez a módosító javaslat nem más, mint egy Mekk mesteri bütykölés. Egy hibás elképzelést még több erővel, kicsit itt-ott módosítgatva próbálnak valahogy átszervezni, és még várom, hogy valami ideológiát is gyártsanak rá. (Kucsák László: Ez kemény! Olvasd el! ‑ Dr. Aradszki András: Melyik iskolában tanított?) Kucsák képviselő úr, az ideológia már elmaradt, úgy látom, gyengül a rendszer. Tessék felkészültebbnek lenni, legalább a saját paradigmájukhoz tartsák saját magukat. De a legnagyobb probléma, hogy minden évben az önök kormányzása alatt egy újabb generáció 6-7 éves gyermeksereg megy be az iskolákba, és használhatatlan tudással jönnek ki onnan, képességek nélkül.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat sem oszlatja el az átgondolatlanság érzetét. Tulajdonképpen beismerő nyilatkozat. Kizárólag olyan határidőket tol ki és olyan funkciókat épít be, ami a rendszer működésképtelenségéből fakadó hibákat igyekszik pontosítani, menteni a menthetőt. Kitolja például a működési kötelezettségét vállalni nem tudó önkormányzat jelentési lehetőségeit július 15-éig, mint írják, azért, hogy az önkormányzatok a költségvetésüket felelősséggel tudják megcsinálni. Nos, az időpont nincs összhangban az önkormányzatok költségvetésének elfogadási határidejével.

Ugyanúgy kérdést vet fel az adatszolgáltatás átrendezése. Mondanám önöknek, hogy a Kulturális bizottság legutóbbi ülésén Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár úr meglepő megjegyzést fűzött a javaslathoz. Elmondta, hogy az adatgyűjtésre vonatkozó szabályok átírására annak érdekében van szükség, hogy minden iskola, függetlenül attól, hogy mekkora lélekszámú településen működik, tehát a 3 ezer fő alatti települések iskolái is, időben adatokat tudjanak szolgáltatni a minisztériumnak. Kérdés: a további adatgyűjtési lehetőség milyen adatokra vonatkozik egyáltalán? Kiterjednek-e ezek a további adatgyűjtési lehetőségek személyes vagy egyéb különleges adatokra? Nyugtassanak meg, hogy ez nem így van. És az időpont március 31-ről június 15-re való tolása vajon azzal magyarázható-e, hogy több adatgyűjtéshez több idő kell? Mindezen felül a KLIK nem bizonyította sajnos az elmúlt években, hogy ha mondjuk, június 15-én tudomására jut valami, hogy át kell vennie egy intézményt, akkor azt meg is tudná oldani fennakadás nélkül, úgyhogy még mindig vannak félelmeink ezzel kapcsolatban.

Tulajdonképpen ez a módosítás valahol a KLIK működésképtelenségének beismerése. Ha ugyanis át kell rendezni az adatok bekérését, bővíteni kell a lehetőségeken, illetve módosítani a bekérés határidejét, akkor a KLIK tulajdonképpen nem alkalmas feladatai ellátására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az államosítás eredeti célja is az lett volna, ugye ‑ és ezt önök mondták ‑, hogy az állam egy központból jobban lásson el mindent a rendszerben. Hatékonyabb legyen, olcsóbb legyen, gördülékenyebb legyen, és kiküszöbölje az összes olyan problémát, amit az elmúlt években kormányok ‑ jobb- és baloldali kormányok ‑ nem tudtak megoldani, vagy egyre nehezebben tudtak megoldani. Kérem, úgy sikerült önöknek államosítani, hogy mára a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a problémák fő forrásává vált sajnos, nem a megoldás kulcsává. (Dr. Szűcs Lajos: Kucsák! ‑ Nevetve:) Kucsákává.

A teljes koncepció rossz és működésképtelen, szerintünk továbbra is a decentralizációra, a helyi döntéshozatal megerősítésére van szükség, végső soron pedig a teljes központosítási őrület lebontására. Ahogy eddig, továbbra is ezt képviseljük, és a következő szocdem kormány pedig ezt fogja kezdeményezni, a szakmával együtt meg is valósítani.

Ehhez a további romboláshoz mi nem járulunk hozzá. Természetesen nem támogatjuk a törvényjavaslatot. Térjenek észhez, kedves képviselőtársaim! Nagyon köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Czunyiné dr. Bertalan Judit: Szépen tudsz olvasni. Szánalmas!)