Felszólalás adatai

Az előterjesztés természetesen nagyon sok előrelépést tartalmaz a korábbiakhoz képest. Ezekről beszéltek korábban előttem államtitkár úr is, meg Spaller Endre is. Ő igazából egy szempontból világította meg nagyon rosszul szerintem a helyzetet, ha erre kitérhetek itt, a kisebbségi vélemény keretében. Ez a helyzet döntő részben azért alakult ki álláspontunk szerint, és többek között ennek is szól a tartózkodás: a kormányváltás idején 180 forint körül volt egy svájci frank, majd a kormány gazdaságpolitikája okán elsősorban ma ott tartunk, hogy nyilván állandóan változó módon, de jelenleg nagyjából 248 forintról beszélünk.

Ez az az árfolyamkülönbség, amit rengeteg család már nem bírt el, rengeteg hitelrészlet növekedett meg, és ebből kifolyólag állt elő az a helyzet elsősorban, amiről itt beszélni kell.

(18.50)

Még milyen negatív érzületek voltak azonban bennünk az előterjesztés kapcsán? Először is az, ha visszaemlékezünk, és ez nem először hangzott el a bizottsági ülésen, ezen is, talán Orbán Viktor első beszéde a 2010. évi választások után megalakult Országgyűlés ülésén, ahol talán 29 pont keretében foglalta össze a kormánytöbbség azonnali teendőit, ezek közül az egyik az volt, hogy létre kell hozni őszre a Nemzeti Eszközkezelőt. Ez nem jött össze, és nagyon komoly csúszással jött létre ez a társaság ennek megfelelően. Akkor kiszámoljuk, bő másfél éves csúszás volt ebben a tekintetben. Szerintünk ez azért problémás, mert amíg az árfolyamrögzítés azoknak segíthet, akik nagyjából a végtörlesztés és az eszközkezelő, mint problémakezelő között vannak, a végtörlesztés azoknak segített, akik tudtak mobilizálni forrásokat, vagy kaptak hitelt, addig kifejezetten az eszközkezelő segíthet a legrászorultabbakon, és ez problémás, hogy őróluk beszélünk a legkésőbb, az ő problémájukra igyekszik a kormánytöbbség a legkésőbb, és nyilván nekik is csak egy szűkebb körű megoldást találni.

Miért mondom ezt? Azért, mert a másik probléma az alacsonyabb szintű jogszabályban majdan szabályozott szociálisan rászorulók köre. Ez egész pontosan mit jelent? Lehet, hogy szerencsés lenne ezt is a törvény keretében szabályozni. Félő, hogy túl sok igény esetén itt egy szűkebb körnek lehet majd alacsonyabb szintű jogszabályban teret engedni, mindenesetre ez is hiba lenne.

Itt tegnap egy napilapban napvilágot látott hír is szóba került a bizottsági ülésen, hogy mindeddig, az idén még nem kötött szerződést az eszközkezelő. Most persze volt erre olyan félig kitérő típusú válasz, hogy talán néhány tízet kötött. Gyakorlatilag ez a majdnem nulla szintje, hogyha még így is történt, bár más információkból megerősítették a nulla szerződéskötést. Nyilván minél hamarabbi, minél gyorsabb szerződéskötésekre lenne szükség. Két éve hangzott el az ígéret ebben a tekintetben. Szóba került még egy korábbi megoldás is, amely szerint az MFB hitelt nyújtott volna az önkormányzatoknak, és abból ők maguk vásároltak volna ilyen típusú ingatlanokat. Nyilván erre kitérő válasz érkezett. Egy másik megoldási lehetőség lett volna, talán gyorsabb lehetőséget biztosított volna, de már itt az eszközkezelő.

Összefoglalva, még fél percem van: az igazi probléma, amelyre több ellenzéki képviselőtársam is utalt a bizottsági ülésen, hogy tulajdonképpen itt három szereplő érhető tetten ebben a problémában, és a három szereplő között kell a tehernek megoszlania ebben a szituációban. Itt az egyének, adósok oldala figyelhető meg, ebben tulajdonképpen szerepe van az államnak, és a bankok is nagy terhet vállaltak ebben az ügyben.

Az igazi bajunk az, hogy az állam felelős, kormányzati felelősség van az árfolyamok elszállása tekintetében, míg a bankok ugyan nagy terhet vállaltak, de ezt elsősorban a végtörlesztés tekintetében (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), és a legrászorultabbak tekintetében a bankok terhei a töredéke lesz annak, mint amit a vagyonosabbak vagy a gazdagabbak érdekében vállaltak.

A többit talán majd az általános vitában. Köszönöm, elnök úr. (Tóth Csaba tapsol.)