Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Házat, elfogadja‑e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 101 igen szavazattal, 17 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Pintér Tamás, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: „Veszélyben a hazai acélgyártás?” címmel. Képviselő úré a szó.

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elismerem, hogy az interpellációm címe kissé erős, éppen ezért szeretnék mindenekelőtt megnyugtatni minden vasműs dolgozót, hogy biztonságban van a munkahelye, de a helyzet igen komoly. Nemrégiben jelent meg a hír, miszerint a Dunaferrnél a Mozdonyvezetők Szakszervezetének helyi tagcsoportja ismét sztrájkbizottságot alapított. Ez az egyik legkisebb ilyen egység a Dunaferren belül, viszont ők az egyik nagyon fontos fogaskerekei a rendszernek, és a jelek szerint igen komoly bajban vannak.

Miért is kényszerül sztrájkbizottságra az ott dolgozó csoport? Ahhoz, hogy a vasműn belül az acélgyártáshoz szükséges alapanyagokat szállítani tudják a belső vasúthálózaton, 150 emberre van szükség. Nekik ebből rendelkezésre áll száz fő, tehát az alapszükségletek ellátásához minimum hiányzik ötven ember. Ezt a hiányt valahogy pótolniuk kell, így min­denkinek túlórát kell vállalnia. Ez azt eredményezi, hogy fáradtan, kimerülten kell rengeteg pluszmunkát vállalniuk az ott dolgozóknak a kőkemény fizikai munka mellett. Úgy kell túlórázniuk, hogy a többség ötven év felett van, így fokozott pluszterhet jelent számukra a fizikai helytállás is. A legszörnyűbb az egészben az, hogy az ott dolgozók fizetése nem éri el egy áruházban dolgozó árufeltöltő fizetését sem, és a többi vasműshöz képest is ennek a száz embernek nem növekszik olyan arányban a fizetése, mint a többi munkatársuké.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szakszervezetnél dolgozók érzik a felelősségüket, ezért döntöttek a sztrájk­bizottság megalakítása mellett. Tudják azt, hogy ha így folytatódnak a dolgok, akkor nem tudják rendesen ellátni a munkájukat, nem tudják elvégezni a rájuk rótt egyre több és nehezebb feladatot, és azt is tudják, hogy a nagy terhelés mellett életveszélynek vannak kitéve.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyan a legkisebb szakszervezeti egység a Mozdonyvezetők Szakszervezetének helyi csoportja, de a benne dolgozók az egyik legfontosabb feladatot látják el a vasműn belül. Nélkülük a Dunaferr leáll, és a magyar acélgyártás veszélyeztetve van. Ezt ők is tudják, mégis nap mint nap túlóráznak, robotolnak éhbérért, mert ezt kötelességüknek érzik. Kérem, ne éljenek ezzel vissza. A Jobbik és én helyi szinten is mindent megteszünk a keményen dolgozó vasműsökért, hankookosokért, a Hamburger Hungária dolgozóiért, ferrobeto­no­so­kért ‑ csak hogy a legnagyobb cégeket említsem ‑ és a kkv-szektor dolgozóiért. Viszont az anyagi megbecsülésük mellett a normális munkához való joguk, végül pedig a ledolgozott évek utáni méltó pihenésük számomra a legfontosabb.

Szeretném kérdezni tehát államtitkár urat, mit tesznek önök a hátralévő idejükben a vasműs dolgozókért, mit kívánnak tenni a szakemberhiány ellen, és végül mit kívánnak tenni a megalázóan alacsony munkabérek emeléséért.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ismét Cseresnyés Péter államtitkár úré a szó.

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném emlékeztetni önt arra, hogy az 1998-2002 közötti időszakban, az akkori Fidesz-kormány alatt megszülettek azok a döntések, amelyek garantálták, hogy a vasmű állami tulajdonban maradjon, és a Dunaferr egyetlen dolgozóját se kelljen elbocsátani. 2004-ben azonban a szocialista kormány a Dunaferr privatizációja mellett döntött. Miután pedig a kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt veszteséges lett a gyár, a tulajdonosok a leépítés irányát választották a fejlesztések helyett, így 2004 és 2010 között megközelítőleg négyszáz emberrel csökkent a foglalkoztatottak száma.

A Fidesz-kormány azonban működésének kezdete óta folyamatos segítséget nyújt a Dunaferrnek a korábbi veszteséges működés miatt bekövetkező foglalkoztatási problémák kezeléséhez. Miután az ISD Dunaferr Zrt. 2013 őszén jelezte 890 alkalmazott elbocsátására vonatkozó szándékát, 2013 decemberében a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával az OFA Nonprofit Kft. közreműködésével elindult az „Újrakezdés” munkaerőpiaci program, amelynek kedvezményezettje a Dunaferr Foglalkoztatásért Acélalapítvány volt. 2016-ban emellett elindult a Senior-alprogram, amelynek célja a Dunaferr társaságcsoportnál közel öt éve tartó létszámcsökkentési folyamat megszüntetése.

A kormány intézkedéseinek köszönhetően az ISD Dunaferr Zrt. valamennyi társaságcsoportja vonatkozásában visszavonta a csoportos létszámcsökkentési bejelentését. Ez az eset is egy pozitív példája annak, hogy a kormányzat, a cégvezetés és a munkavállalói érdekképviseleti szervek jó együttműködésének és a helyi összefogásnak köszönhetően a Dunaferr meg tudja tartani minden egyes munkavállalóját, akik ott dolgozni akarnak.

A vállalatnál ezzel párhuzamosan az új fejlesztések újra lendületet kaptak, jelentős reorganizációs programot indítottak el, amelynek eredményeként 2015-ben már nyereséges volt a társaságcsoport. A vállalat fejlesztései mellett a kormány a dunaújvárosi gazdaságfejlesztést 2020-ig továbbra is támogatja. A cél, hogy egy modern ipari várossá váljon Dunaújváros, ahol polgári életminőség érhető el az itt élő emberek számára.

A bérek emelésére vonatkozó felvetéseire reagálva ismételten hangsúlyozom, hogy a Dunaferr jelenleg magánkézben van, így a kormánynak nincs joga közvetlenül beavatkozni a cég bérmeghatározási rendszerébe, illetve a munkahelyi szintű bérvitákba. A munka törvénykönyve a kormánynak kizárólag a minimálbér, illetve a garantált bérminimum megállapítására ad felhatalmazást, ami ‑ amint ön is tudja ‑ az elmúlt években soha nem látott mértékben került megemelésre, főként a 2017-es és 2018-as évet figyelembe véve, ahol soha nem látott mértékű százalékos emelés fog bekövetkezni és következett be a minimálbér és a garantált bérminimum tekintetében.

Mint ön is tudja, a kormány nem magyarázkodik és ígérget, hanem valóban elkötelezett, és mindent megtesz a Dunaferr további működésének biztosítása és az ott dolgozó munkavállalók munkahelyének megőrzése érdekében. Köszönöm a figyelmüket és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem képviselő urat, elfogadja‑e a választ.

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Természetesen nem tudom elfogadni államtitkár úr válaszát, hiszen ha már a múltról beszélt, akkor el kell mondanom, hogy Dunaújvárosban helyi szinten a helyi Fidesz támogatásával privatizálták a városi tulajdonában lévő vasműs kötvényeket ‑ ez az egyik.

De úgy látom, nem is tudja, hogy mi lett volna a kormány feladata, hiszen önöknek tárgyalásokat kellett volna kezdeményezniük a vasművel, a szakszervezetekkel, mert végérvényesen meg kellett volna állítani a leépítéseket, illetve a kiszervezéseket, és a kölcsönzött munkaerő dunaferres állományba vételét kellett volna önöknek szorgalmazniuk. Lehet, hogy magasabb bérekkel középtávon biztosítható a vasmű jövője és az ott dolgozóké, de hosszabb távon kellett volna foglalkozniuk az utánpótlással is, így az ösztöndíjrendszer bevezetésével, a fiatal és újrafelvételes szakemberek számára az ösztönzőrendszer kialakításával, vagy éppen említhetném a középiskolai vasas, illetve építőipari felsőoktatási képzés továbbfejlesztését.

Ez lett volna a kormány feladata, de önök ezt elmulasztották, a Jobbik pedig ezt meg fogja valósítani a kormányváltás után. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadja‑e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 104 igen szavazattal, 27 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Firtl Mátyás, a KDNP kép­viselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Hogyan segíti a Kormány a nyugdíjasokat?” címmel. Képviselő úré a szó.

Felszólalások:   55-61   61-67   67-72      Ülésnap adatai