Felszólalás adatai

ELNÖK: Nem.

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Jó, köszönöm szépen. Ha napjainkban, akár most fogom magam, és bemegyek egy büfébe vagy pedig egy élelmiszerüzletbe, akkor ott a Heineken sört megtalálom, amelyen egy gyönyörű szép - már akinek az - vörös csillag mosolyog az arcomba. Kérdezem önöktől, hogy elégséges-e itt a fárasztó nap után a fantáziájuk ahhoz, hogy mi történne akkor, ha valami őrült Magyarországon elhatározná, hogy holnaptól horogkereszttel fémjelzett sört fog gyártani és árusítani. Azt hiszem, ismervén a médiát, elképesztő lenne a reakció. Na, kérem szépen, ez a kezdete, az alapja a kettős mérce használatának.

Amin, hogy is mondjam, meglepődtem vagy elkeseredtem, hogy a témával kapcsolatos mai felszólalásokban professzionális politikusoktól is hallottam azt, hogy a német nácizmust, a magyar hungarizmust fasizmusnak titulálják. Kérem szépen, ez a folytatás. A fasizmus olasz történet, semmi másról nem szól, mint egy nemzeti jellegű kommunizmus, az egyébként munkára nemigen használható olasz déli népségnek kielégítéseként a kommunizmus helyett odadobandó. Ehhez szoktam egy életképet felfesteni, ami úgy szól, hogy Molotov, Sztálin kedvenc külügyminisztere beül a Pobjedába, a Vauxhall-motoros Pobjedába, és kihajt Sztálin Moszkva melletti dácsájába, és azt mondja, hogy főnök, nagy a baj. Mi a baj, Molotov elvtárs? Üljön le, igya meg a vodkáját, nyugodjon meg. Azt mondja, itt tartom a kezemben, mondja Molotov, a Völkischer Beobachtert - ez volt a náci újság -, amire föl van írva a cím alá, hogy Német Nemzetiszocialista Munkáspárt. És itt a Pravda a másik kezemben: Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság. Főnök, baj van, egy platformra kerültünk. Igyon még egy vodkát, Molotov elvtárs, nyugodjon meg! Majd azt csináljuk, hogy aki nem velünk van, az fasiszta.

No, így lett fasiszta a német náci párt, a Waffen-SS, a sima SS, a magyar nyilas és úgy egyáltalán, aki nem tetszett a büdös lábú kommunistáknak, az mindenki fasiszta lett.

Hát, kérem, ez nem így van! Ennek a hazugságnak a lényege az, hogy azt merik egyesek állítani még történészként is, hogy a német náci párt jobboldali volt, méghozzá nem is akármilyen, hanem szélsőjobboldali. Itt közlöm önökkel, hogy a német náci párt volt a világ legbaloldalibb pártja, annál baloldalibb nem igazán volt, mert Sztálin ugyan igyekezett, de nem érte őket baloldaliságban utol.

Tulajdonképpen itt vannak azoknak a hazugságoknak az alapjai, melyek képén megítélnek ma emberek bizonyos dolgokat. Kérem, egy helyen beszélgetésbe keveredtem a kettős mérce kérdéséről, és az illető megkérdezte, miután elmondtam azt, hogy a szocializmus tulajdonképpen egy olyan rettenetes elmélet, aminek alapján minden rosszat az emberiség ellen végre lehet hajtani. Kérem, volt nemzeti-, illetve nemzetközi szocializmus. Sajnos az utóbbi még mindig van. Ezzel a szocialista kérdéssel egy nagyon nagy baj van: mind a kettőnek a legmocskosabb, legrondább emberi tulajdonság, a gyűlölet a motorja. Mind a kettő a gyűlölet alapján működik. Az egyik faji, a másik társadalmi gyűlölet alapján. Semmi különbség nincs. A negyvenes években volt egy ilyen vicc, hogy mi különbség van a nemzetiszocializmus és a nemzeti szocializmus között. Kérem, annyi, hogy Moszkvában hidegebb van.

Tehát tulajdonképpen, akik ma itt ülnek tőlünk jobbra, ugyanúgy ülhetnének a másik szocializmusból, mondjuk, a patkó másik végén, akkor lenne esetleg a kettős mérce kiküszöbölve. De nem ezért beszélek, nem ezt szeretném. Én azt szeretném, ha ők is eltűnnének, nemhogy a másikok bejönnének, mert nincs rá a világnak szüksége, hogy ma szocializmus létezzen bárhol is az országban, bárhol is a világban. Mert ők csak és kizárólag az emberiségnek rosszat hoztak. Semmi jót nem hoztak.

Persze, Steiner úr azt mondta, hogy igen, a horogkereszt meg a vörös csillag önkényuralmi jelkép, de hát azért a vörös csillag nem ugyanaz. A horogkereszt, az szörnyű. Kérem, engedjék meg nekem azt, hogy személyes érintettség kapcsán én úgy érezzem, hogy a vörös csillag a szörnyűbb. Ebben a vörös csillagban, ebben a vértől vörös csillagban az én három társamat fölakasztották és egyet agyonvertek tizenhármunk közül. Tehát azt gondolom, hogy nekem ehhez jogom van, hogy ne szeressem a vörös csillagot, mint ahogy nyilván joga van annak ahhoz, akit a horogkereszt jegyében hurcoltak meg, hogy ne szeresse a horogkeresztet. Nem is várom el tőle. De kérem szépen, hagyjuk már abba a szocializmusokat! Felejtsük már el, nem az, hogy még szemtelenkedjenek és megmagyarázzák, hogy mi a helyes, mi a jó ebben a kérdésben! Akik végigszenvedték, amit ezek az izmusok ebben a két jelképben az emberiség nyakába tettek, azok soha nem fogják ezt megbocsátani.

Úgyhogy kérem azt önöktől, mert ez személy szerint nekem is, de mindenképpen a pártomnak az álláspontja, hogy ebben az országban nincs szükség sem horogkeresztre, sem pedig vörös csillagra. El tudják azt képzelni, hogy lesz olyan őrült most május 1-jén, aki vörös csillaggal fog felvonulni? Mert én el tudom képzelni. És azt is el tudom képzelni, hogy esetleg akad olyan marha is, aki horogkeresztet fog ellenérzésként megjeleníteni. Miért van ennek az országnak erre szüksége? Nem értem az Alkotmánybíróságot, sőt nem értem a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságot, aki a Vajnai Attila panaszára pártfogásába vette ezt a szennyes jelképet, amit a vörös csillag jelent.

Kérem önöket, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezek a jelképek ne kerülhessenek újra a szemünk elé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)