Felszólalás adatai

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömmel hallgatva mind az előadói expozét, mind a kormány véleményét és a két bizottság előadójának véleményét, az az érzés alakult ki bennem, hogy az új Országgyűlés az egyik elsőként tárgyalt törvényének tárgyát igen jól választotta meg. Igen jól választotta meg, mert egy közel kétéves anomáliát kíván megszüntetni, egy súlyos méltánytalanságot, ami gyakorlatilag a nyugdíjas-társadalmat érte.

Mint ahogy Kósáné Kovács Magda képviselő asszony expozéjában szólt róla, a több évtizede jól funkcionáló méltányossági rendszer megszüntetésére 2000 őszén, a kétéves költségvetési törvény vitájában került sor, amikor minden érvünk és minden igyekezetünk ellenére - hiszen számosan szólaltunk fel az intézmény megtartása mellett - a kormánytöbbség mégis megváltoztatta ezt a rendszert, mondván: a helyébe lépő egyszeri segélyezési rendszer képes lesz azokat a feladatokat megoldani és nem okoz feszültségeket a nyugdíjasok táborában. A feszültséget arra vezették vissza, hogy itt csak egyes emberek, tehát a nyugdíjasok meglehetősen kis része kaphatja meg ezt a méltányosságból történő emelést, illetőleg ellátást, ugyanakkor sokkal szélesebb körben fogják majd segélyben részesíteni az arra rászorulókat.

No, az élet erre rácáfolt, mert ellentétben a törvényjavaslat írásbeli indokolásában szereplő adatokkal, a mi értesüléseink szerint a méltányossági nyugdíjemelést évente 60-70 ezer ember, nyugdíjas vette igénybe, amelyek decentralizált módon a megyei igazgatóságok által kerültek megállapításra, és majdan úgy kerültek folyósításra. Tehát rendkívül nagy számú nyugdíjas tudta ezt igénybe venni, és ez volt szinte az egyetlen lehetőség arra, hogy a nyugdíjrendszer azon anomáliáit próbálja meg kiküszöbölni és csendesíteni, lehetőleg megszüntetni, amelyek a különböző időpontokban történő nyugdíjba vonulás miatt álltak be a rendszerbe.

Ugyanis olyan igazságtalanságok keletkeztek egyes években, hogy a hosszú szolgálati idő ellenére, a hosszú évtizedeken keresztül fizetett biztosítási díjak, járulékok ellenére is nagyon alacsony nyugellátás került az emberek részére megállapításra. Ennek a részletes szabályait akkor is kormányrendelet határozta meg, most a kormányrendelet rendezési körébe utalja a törvényjavaslat, és itt szeretnénk tisztelettel felhívni majdan a rendelet megalkotóinak figyelmét arra, hogy jó volna, ha figyelembe lehetne venni azt, hogy míg korábban a 30 ezer forintos nyugellátás volt az a plafon, ami fölött már nem lehetett igényelni a méltányossági nyugdíjemelést, jó volna, ha ez a plafon emelkedne az azóta bekövetkezett értékviszonyoknak megfelelő mértékben.

Szeretnék szólni arról, hogy a nyugdíjas érdekvédelmi szervezeteknek ugyancsak két éve fokozatosan és állandóan megismételt kérését teljesíti akkor az új Országgyűlés, amikor megtárgyalja és reményeim szerint el is fogadja ezt a törvényjavaslatot.

(14.20)

Már a korábbiakban utalás történt arra, hogy nem vált be az egyszeri segélyezési rendszer. Ez két ok miatt nem válhatott be. Egyrészt a centralizálás következtében, hiszen jelenleg is mintegy 30 ezer elbírálatlan kérvény fekszik a minisztérium illetékes osztályán, és azt is hozzá kell tennem, hogy rendkívüli módon elhúzódott ezeknek a segélykérelmeknek az elbírálása. Hosszú hónapok után, volt, amikor féléves késéssel, csúszással kapták csak meg azt a segélyt, amit egyszeri alkalommal a miniszter részükre kiutalt. Pedig nagyon jól ismerjük azt a mondást, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. És amikor valóban egy olyan élethelyzet miatt kell egy segélyt megadni, akkor nincs lehetőség arra, hogy hosszú hónapokon keresztül kelljen várni.

Ezért örömmel üdvözöljük, hogy az előterjesztés decentralizálja a jogkört, visszateszi a társadalombiztosítás, tehát a nyugdíjbiztosítás hatáskörébe. Így a megyékhez kerülhet le a kérvényekkel kapcsolatos döntés.

Mint ahogy az egészségügyi bizottság ülésén elhangzott, az érdekvédelmi szervezeteket is foglalkoztatta az, hogy szubjektív elemek bekerülhetnek a rendszerbe. Ha azonban a végrehajtási jogszabályok során garanciális elemeket építünk be - például azt, hogy javasolni kell a területileg illetékes, ott működő, bejegyzett nyugdíjasszervezeteknek, akik ismerik személyesen a nyugdíjasokat, a problémáikat -, akkor ez a szubjektív elem egészen minimálisra csökkenthető.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni mind az ország nyugdíjasainak, mind a tisztelt Országgyűlésnek a figyelmét arra, hogy ez a nagyon gyorsan benyújtott törvényjavaslat még csak nem is tartozik a száznapos intézkedések sorába, amelyeket egyébként elhatározott és végrehajtásukat már meg is kezdte a kormány. Azonban ennek a fontosságát felismerve döntött mégis úgy a kormányzat, mint ahogy Kökény Mihály államtitkár úr felszólalásából kiderült, hogy támogatja ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását, elfogadását. És tudomásunk van arról is, hogy a költségvetési törvény módosítása kapcsán ennek a forintfedezetét is megteremti a kormányzat.

Szeretném azt is elmondani, a nyugdíjas-társadalom tisztában van azzal, hogy ez az ő helyzetének javítása tekintetében csak egy intézkedés. Egy intézkedés, de nagyon fontos intézkedés. Ez egy lépcsőfok azon az úton, hogy annak az időskorú magyar társadalomnak, amelyik felnevelt, állítom, legalább két generációt, úgy taníttatta gyermekeit, hogy azok nagy része jó szakmunkás-bizonyítvánnyal, középiskolai érettségivel és nagyon jelentős része konvertálható diplomával rendelkezik, amivel ma el tud helyezkedni, be tud illeszkedni a társadalom életébe, ez a mai társadalom valamit visszaad abból az adósságból, amire nem azt mondom, hogy kormányok okozták, hanem azt mondom, hogy az élet okozta. És ha valamennyien így tekintünk erre, és egy lépésnek tartjuk az idősödő lakosság helyzetének rendezése érdekében tett lépések között a mostani törvényjavaslatot, akkor azt hiszem, jól döntött az Országgyűlés, és jól döntött a két bizottság akkor, amikor ezt általános vitára alkalmasnak tartotta, tárgysorozatba vette, és helyes az a minisztériumi és kormánydöntés is, amelyik támogatja ezt.

Nagy örömmel üdvözlöm azt, hogy a két bizottságban az ellenzéki képviselőtársak is egyhangúlag döntöttek a tárgysorozatba-vétel és az általános vita mellett, mert ez egyik garanciája annak, hogy egy konszenzussal megszületett törvényjavaslat valóban ne a szavak szintjén, hanem méltányos intézkedéseinek majdani gyakorlati átültetésével segítsen a nyugdíjas-társadalom helyzetén.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)