Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy országgyűlési határozati javaslatot kell az Országgyűlésnek megtárgyalnia, amely egyáltalán nem példa nélküli, még az előterjesztők tekintetében sem, hiszen 5 évvel ezelőtt az Európai Parlamentnek volt már egy hasonló kísérlete. Akkor egy Tavares néven hírhedtté vált, azóta politikával már nem foglalkozó európai parlamenti képviselő előterjesztésére az Európai Parlament egy Magyarországot elítélő határozatot fogadott el, és akkor is Kocsis Máté képviselőtársammal együtt nyújtottunk be egy határozati javaslatot, amely visszautasította az Európai Parlament határozatát, az abban foglalt valótlan állításokat és a Magyarország szuverenitását durván sértő megjegyzéseket.A helyzet ma is hasonló, valamivel még súlyosabb, de nem Magyarország szempontjából, hanem az Európai Unió szempontjából. Éppen ezért engedjék meg, hogy az elején ne csupán konkrétan a határozattal foglalkozzam, hanem ennek az Európai Unióra gyakorolt hatásával is.

Sokadjára látjuk azt, hogy  a legrosszabb bolsevik hagyományokat idézve  a politikai akarat válik jogi mércévé az Európai Parlamentben. Azt látjuk, hogy az Európai Parlament képviselői saját politikai szimpátiájuknak vagy antipátiájuknak kívánnak abban a formában hangot adni, hogy nem létező vagy az Európai Unió hatáskörébe egyáltalán nem tartozó jogi kritériumokat állítanak fel, és ennek megfelelően, e szerint fogadnak el olyan határozatokat, amelyek alapvető szakmai kívánalmaknak mondanak ellent, amelyek durván sértik a lisszaboni szerződést, és amelyek durván sértik a tagállamok, konkrét esetben Magyarország szuverenitását.

Ami újdonság, és messze túlmutat az eddigi hasonló kísérletek jelentőségén, hogy most még az eljárás, amelyben az Európai Parlament döntött, az is szabálytalan volt, az is lábbal tiprása a lisszaboni szerződésnek. A lisszaboni szerződés ugyanis világosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás Parlament általi kezdeményezéséhez az európai parlamenti képviselők által leadott szavazatok kétharmadára van szükség. Pontosan tudjuk, hogy ez a leadott szavazatok kétharmada nem állt rendelkezésére a Sargentini-jelentésről történt szavazáskor, ezért valójában a helyes megállapítás az lett volna, hogy az Európai Parlament ezt a határozatot el sem fogadta.

A magyar kormány ennek megfelelően döntött arról, hogy az Európai Bíróságon támadja meg ezt a döntést, és azt várjuk, hogy ha és amennyiben az Európai Bizottság reményeink szerint jogi testületként jár el, és nem politikai mérlegelést folytat, akkor ennek az eljárásnak a kimenetele egyértelmű és világos.

Mégis, tartalmilag is érdemes röviden foglalkozni ezzel a jelentéssel, hiszen ha megnézzük azt az összeállított vádiratot, amely Magyarországot akarja a vádlottak padjára ültetni, akkor arra fogunk jutni, hogy igazából minden olyan pont, amit kritikaként felsorol a jelentéstevő, kizárólag azt szolgálja, hogy eljuthasson végül a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogaihoz.

Azt látjuk, hogy természetesen van szó a választási rendszerről, igazságszolgáltatásról, összeférhetetlenségről és korrupcióról, magánélet védelméről, véleménynyilvánítás szabadságáról, vallásszabadságról, tudományos élet szabadságáról, egyesülési szabadságról és egyenlő bánásmódhoz való jogról, de ezenkívül természetesen még szó van, ami, különösen a mai nyugat-európai helyzetet látva már önmagában is felháborító, kisebbségekhez tartozó személyek, köztük romák és zsidók jogairól, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelemről, de mindez azt a célt szolgálja, hogy utána a jelentés ráfordulhasson a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogaival kapcsolatos kritikáira, és ezzel összefüggésben egy bevándorlásbarát, a magyar kormány politikájával minden ponton összeegyeztethetetlen elítélő nyilatkozatot adjon ki. Ha megnézzük a megelőző pontokat, akkor a helyzet teljesen világos: az Európai Parlament jelentéstevője részben valótlan állításokat fogalmaz meg, részben pedig olyan ügyeket hoz vagy próbál meg ismételten felszínre hozni, amelyekben Magyarország az Európai Bizottsággal korábban megállapodást kötött.

A választási rendszerrel kapcsolatosan soha semmilyen kritika a Bizottság részéről nem merült fel. Az Európai Unióban a szerződések őre a Bizottság, még akkor is, ha ma egy téves politikai szerepfelfogás jellemzi az elmúlt négy évben a Juncker-bizottságot, de ez nem változtat azon, hogy még ez a Bizottság sem illette soha semmilyen kritikával a választási rendszert. A Velencei Bizottságnak pedig az ezzel kapcsolatos véleménye azt teszi világossá, hogy a magyar választójogi szabályozás megfelelő keretet nyújt a demokratikus akaratnyilvánításra. Ha ez így van, akkor vajon mi oka volt a jelentéstevőnek arra, hogy ezt a jelentés részévé tegye?

Az igazságszolgáltatással kapcsolatos vádak még abszurdabbak, hiszen itt valóban volt annak idején a Bizottság részéről egy kötelezettségszegési eljárás; ez részben megegyezéssel ért véget. Hozzáteszem, egy velencei bizottsági vélemény is volt, az ebben foglaltaknak a Magyar Országgyűlés eleget tett. Ezt követően az egyetlenegy vitás ügyben, amelyik a bírák nyugdíjazásával volt kapcsolatos, az Európai Bíróság döntött. A magyar törvényhozás ennek a döntésnek megfelelően módosította a törvényt, és az Európai Bizottság, egyértelműen rögzítve azt, hogy a magyar igazságszolgáltatási szabályozás összhangban áll az Európai Unió alapvető szabályaival, a kérdést lezárta.

Azért veszélyes gyakorlat, és az Európai Unió jövője, sikeres működése, de akár fennmaradása szempontjából is tűrhetetlen, amit ez a jelentés képvisel, mert azt a világos üzenetet küldi mindenkinek, hogy nincs értelme az Európai Bizottsággal konstruktív tárgyalásokat folytatni; nincs értelme kompromisszumot keresni, kompromisszumra jutni; és nincs értelme az ilyen értelemben létrejött kompromisszumokat utána törvénymódosítás formájában egy tagállam országgyűlése elé vinni, hiszen azt látjuk, hogy ez nem akadálya annak, hogy néhány év múltán ezt politikai vádként újra előhozzák, miközben egyébként Magyarország eljárása példamutató volt e tekintetben is.

(10.40)

Ugyanez a helyzet médiatörvény ügyében. A médiatörvénnyel kapcsolatosan indult bizottsági vizsgálatnak megfelelően az Országgyűlés törvénymódosítást fogadott el. Az Európa Tanáccsal is megegyezésre jutottunk e tekintetben. Azután szintén volt egy törvénymódosítás, és a bizottság ezt az ügyet is úgy zárta le, hogy a magyar médiaszabályozás összhangban áll az Európai Unió szabályaival. Ennek ellenére a jelentéstevő nem csupán a magyar kormány álláspontját, nem csupán a Magyarországon megalkotott törvénymódosításokat hagyja figyelmen kívül, hanem az Európai Bizottság véleményét is.

Hogy a helyzet mennyire egyértelmű, azt jól mutatja, hogy az Európai Bizottság Magyarországgal szemben nyilvánvalóan negatív irányba végtelenül és korlátok nélkül elfogult alelnöke sem említette egyetlen szóval sem, hogy Magyarországgal szemben a 7. cikkely szerinti eljárás megindítása indokolt lenne.

A magánélet védelmével és adatvédelemmel kapcsolatosan azt szeretném csak rögzíteni az Országgyűlés előtt, hogy az adatvédelmi hatóság státusza alkotmányos intézményként éppen az Alaptörvény elfogadásával vált teljesen függetlenné. Ez rögzíti ma azt, hogy hatósági jogkörben is el tud járni az adatvédelmi biztos utódjaként az Adatvédelmi Hatóság vezetője. Ennek köszönhetően ma hatósági jogkörben tud a személyes adatok védelmével, illetve a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos határozatokat hozni. Korábban ilyen joggyakorlat nem létezett. Ezt a korábbi jogi szabályozás nem tette lehetővé. Nemzetközi fórumokon is egyébként ez a szabályozás kifejezetten elismerésre talált.

A véleménynyilvánítás szabadsága ügyében a magyar alkotmányos gyakorlat megfelel az európai gyakorlatnak azzal, hogy természetesen Európában is különböző szabályok léteznek. De ha jól értem, a legújabb gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása az, ami egyetértésre és üdvözlésre talál. Hozzáteszem: a gyűlöletbeszéd területén e tekintetben is a Magyar Országgyűlés tett lépéseket, amelyeket egy klasszikus liberális alapállásból egyébként éppen hogy vitatni kellene, ezt szokták általában üdvözölni. De ez nem változtat azon, hogy soha komolyan vehető jogi testület a magyarországi véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos kritikákat nem fogalmazott meg.

A vallásszabadság ügyében még érdekesebb a jelentés megállapítása. Ezt azoknak szeretném figyelmébe ajánlani, akik úgy gondolják, hogy a magyar kormányról mond ítéletet ez a jelentés. Annyira Magyarországról és az Országgyűlésről mond ítéletet, hogy a jelentés szó szerint tartalmazza, hogy 2015 őszén az egyébként az egyházak státuszát rendezni szándékozó törvénymódosítást nyújtottak kormánypárti képviselők az Országgyűlés elé, amelyet kétharmados többség hiányában a Magyar Országgyűlés nem fogadott el.

Tehát e tekintetben a kritika az Országgyűlés egészét illeti. Ráadásul az ellenzéki pártok, akik nem szavazták meg…  hozzáteszem, ha olyan fejlett európai demokrácia lennénk, mint amilyen ma az Európai Parlamentben érvényesül, akkor azt elfogadtuk volna, hiszen ha a tartózkodásokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor valójában az egyházügyi törvény módosításának a kétharmados többsége megvolt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Tehát meg kellene vizsgálni, hogy nincs-e értelme kihirdetni ezt a törvénymódosítást, mert akkor a magyar levezető elnök nem ismerve ezeket a fejlett európai normákat, azt állapította meg, hogy az Országgyűlés kétharmados többség hiányában nem fogadta el ezt a rendelkezést. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felhívom tehát az ellenzéki képviselők figyelmét, hogy az Országgyűlést, az országot ért kritikákból még nekik is jutott. Nem helyesli Sargentini asszony azt, ahogy önök állást foglaltak az egyházügyi törvény módosítása kapcsán 2015 decemberében. Én mégis megvédeném önöket (Dr. Vadai Ágnes: Nem kérjük!), mert ugyan teljesen tévesnek tartom azt az álláspontot…  ugyan Vadai képviselő asszonyt nehezemre esik megvédeni, de őt is megvédeném (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell!), mert azt hiszem, ő is nemmel szavazott. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) Tehát én ugyan helytelennek tartom azt az álláspontot, amit önök ebben a vitában képviseltek, de nem gondolom, hogy Sargentini asszonynak bármi köze lenne Vadai Ágneshez például. Éppen ezért nem gondolom azt (Dr. Vadai Ágnes: Nem kérek Gulyás Gergely védelméből!), hogy Vadai Ágnes véleményét vagy bármely más ellenzéki képviselő véleményét Sargentini asszonynak bármilyen formában joga lenne minősíteni.

Tehát, képviselő asszony, a mi védelmünkre ebben a kérdésben maximálisan számíthat. (Dr. Vadai Ágnes: Nem kérem!) Úgy gondoljuk, hogy indokolatlanul bántották önt. (Dr. Vadai Ágnes: Nem kérem! Tiltakozom!) Úgy gondoljuk, hogy indokolatlanul bántották önt az Európai Parlamentben (Dr. Vadai Ágnes: Engem nem!), és azt reméljük, hogy ilyen méltánytalanságok önnel a jövőben nem fognak előfordulni. (Arató Gergely: A miniszterelnököt védjék, ha rászorul!) De ha mégis megesnének, akkor a mi segítségünkre és támogatásunkra képviselő asszony maximálisan számíthat. (Dr. Vadai Ágnes: Soha!)

Szintén a kritikák között szerepel a kisebbségekhez tartozó személyek jogaival, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem. A nyelvtanilag helytelen megfogalmazás az eredeti szövegből való. Szeretném itt is világossá tenni, hogy ma bármilyen mértékadó nyilatkozat, vélemény és elemzés szerint a Magyarországon élő kisebbségek és nemzetiségek jogai sokkal nagyobb mértékben garantáltak, az ő biztonságuk sokkal inkább szavatolt, mint az Európai Unió nyugati tagállamaiban. Ha megnézzük azt, hogy a tömeges bevándorlás következtében milyen kisebbséggel szembeni, egyébként az európai zsidósággal szembeni atrocitásokra került sor az elmúlt hónapokban, akkor Hollandia, Nyugat-Európa és a nyugati országokban Németország és Franciaország az utolsó, aki Magyarországgal szemben bármilyen kritikát megfogalmazhat. (Balla György: Úgy van!  Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Így jutunk el odáig, hogy a jelentés értelmét is mindenki megtekintheti vagy mindenki észreveheti, hogy miért is született ez az egész jelentés. Ez pedig a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai. A jelentés egy bevándorláspárti jelentés, amelynek a kizárólagos célja, hogy a magyar kormánynak a bevándorlással szemben tanúsított ellenállását megtörje, hogy a magyar kormányt elítélje azért, mert védi Európa határait, elítélje azért, mert egyértelművé teszi, hogy ott kell segíteni a világon, ahol a baj van, és nem pedig a bajt kell Európába hozni.

Azt látjuk egyértelműen, hogy az a határvédelem, amelyet Magyarország bevezetett, az nem tetszik az Európai Unióban ülő azon szocialistáknak, baloldaliaknak, kommunistáknak, liberálisoknak és a Néppárt liberális felének, amelyik legszívesebben bárkit beengedne Európába, és amely úgy gondolja, hogy Európa fennmaradása akkor garantálható, ha az európai kultúra utolsó jelei is felszámolhatóvá válnak. Mi ezzel alapvetően szemben állunk, mi ezt nem fogadjuk el, és szeretnénk egyértelművé tenni, hogy semmilyen jelentés, semmilyen európai parlamenti diktátum és vádirat nem tudja a magyar kormányt arra késztetni, hogy a bevándorláspolitikáján változtasson. Mi egyértelműen elutasítjuk a bevándorlást, és egyértelműen úgy gondoljuk, hogy minden országnak joga van a lisszaboni szerződés alapján a bevándorlás kérdésében szabadon állást foglalni és eldönteni azt, hogy kivel kíván együtt élni és kivel nem.

Aki ezt a jelentést megszavazza, köztük magyar ellenzéki képviselők, azok azt a jogát Magyarországnak elvitatják, azok úgy gondolják, hogy ugyanazt a gyakorlatot kell meghonosítani, amely Nyugat-Európában párhuzamos társadalmakhoz vezetett, amely olyan társadalmi feszültséget hozott létre, amelyet nálunk sokkal gazdagabb országok sem tudnak kezelni. Éppen ezért tűrhetetlennek tartjuk, hogy Magyarországot a vádlottak padjára ültessék azért, mert fenn akarja tartani azt a jogát a magyar nemzetnek, a politikai nemzet egészének, hogy mi magunk döntsük el, kivel kívánunk együtt élni és kivel nem.

Azt szeretném világossá tenni, hogy a kormány elkötelezettségét e tekintetben ez a parlamenti határozat, amelyet egy szabálytalan eljárásban, érvénytelenül fogadtak el, semmilyen tekintetben nem érinti, sőt csak megerősíti, és azt is szeretném hozzátenni, hogy természetesen mi az Európai Unió bármely testületében szívesen válaszolunk ezzel kapcsolatos, a jelentésben megfogalmazott kritikákkal kapcsolatos kérdésekre. De ha az Európai Uniónak nem az a célja, az Európai Unió intézményeinek, köztük az Európai Parlamentnek nem az a célja, hogy szétverje azt az intézményesült Európát, amely a rendszerváltozást követően létrejöhetett, amely ’89-90-es változásokat követően létrejöhetett, akkor az ilyen jellegű jelentéseket nagy többséggel kellene elutasítani.

(10.50)

Azt látjuk, és ez a szavazati arányokból is kiderül, hogy gyakorlatilag Nyugat-Európa próbálja elítélni Közép-Európát azért, mert az a toleranciahiány, amely a nyugat-európai politikai elitben van a közép-európai társadalmakkal és társadalmak által képviselt értékekkel szemben, az elfogadhatatlan ma az Európai Unió és a nyugat-európai politikai elit számára. Mi ezt veszélyesnek tartjuk, az intézményesült európai együttműködés hosszú távú fennmaradása szempontjából is veszélyesnek tartjuk.

Mi a jelentéstevő intoleráns hozzáállásával szemben a tolerancia pártján állunk. Mi úgy gondoljuk, mindenkinek joga van meghatározni, hogy kivel kíván együtt élni és kivel nem. S ahogy mi semmilyen formában nem kritizáltuk és minősítettük azokat a döntéseket, amelyek Magyarországot nem érintették, amelyek más országnak a miénktől eltérő döntésére vonatkoztak a bevándorláspolitikában, úgy más országoknak sincs joguk ahhoz, hogy a magyar bevándorláspolitika döntéseit minősítsék, éppen azért, mert a lisszaboni szerződés alapján, amelyet a csatlakozást követően a Magyar Országgyűlés elfogadott, a bevándorlás nemzeti hatáskörbe tartozik.

Ha tehát valaki úgy gondolja, hogy a bevándorlás kérdésében Európában közös álláspontra lehet jutni, az szétveri az Európai Közösséget. A bevándorlás kérdésében a 28 tagállam nem fog egyetérteni. Különböző történelmi múlttal rendelkező országok vannak. Vannak gyarmattartó országok, vannak olyanok, ahol a migrációs hátterű személyek aránya már több, mint a társadalom egyötöde, Németországban is már több mint 20 százalék a migrációs hátterű személyek száma a társadalomban, ezért teljesen kizárt, hogy Európa 28 országa ebben a kérdésben közös álláspontot képviseljen, közös álláspontra jusson. Így vagy el tudjuk fogadni a különböző döntéseket, a különböző országok és különböző országgyűlések különböző döntéseit, vagy pedig egy, az európai együttműködést meggyengítő, végső soron pedig szétverő vádaskodás fog elkezdődni.

A magyar kormány az értelmes, a szerződés és az írott jog alapján álló európai együttműködés iránt elkötelezett. Éppen ezért azokat a jelentéseket, amelyek semmi másra nem alkalmasak, mint alaptalan vádakkal egy nemzeti alapon álló, a nemzeti identitást, az európai identitást megőrizni akaró bevándorláspolitika elítélésére, kifejezetten visszautasítjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)