Felszólalás adatai

DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Elnézést, közben kis technikai javítanivaló van a mikrofonomon, most vettem csak észre. Köszönöm szépen a türelmet.

Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési törvény vitájában immár harmadszor van alkalmam részt venni, ugyanis részese voltam a már idézett '96-os területfejlesztési törvénynek, itt voltam - igaz, hogy nem sok befolyással - ellenzéki párt képviselőjeként, amikor a Fidesz módosította a '96-os törvényt, és most harmadszor, amikor napirendre került ez a vita, ismét szerencsém van képviselni az SZDSZ álláspontját ebben a témakörben.

Azért említettem ezt a történeti áttekintést, mert hallgatva itt az esti felszólalásokat, különösen azokét, akik már a korábbi törvényvitákban is részt vettek, nem sok új fogalmazódott meg gondolatok terén. Nem értek azokkal egyet, akik azt mondták, hogy koncepcionális kérdésekben nincsen vita - jelesül Szabó képviselőtársam említette ezt. Abszolút koncepcionális problémák merültek fel a vita során, és ez az oka annak, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja nem tartotta szerencsésnek ennek a törvénynek a beterjesztését, és ez az oka annak, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja nem támogatta az általános vitára való alkalmasságát, és jelen formájában ezt a törvényjavaslatot nem is tudja támogatni. Miért nem?

A '90-es önkormányzati rendszer létrejötte pillanatában nem tűnt rossz rendszernek, az utóbbi években derült ki, hogy ez a szétaprózott - idézem az előttem felszólalókat - önkormányzati rendszer a demográfiai és egyéb okok miatt nehezen finanszírozható, és a települések egymásra utaltsága ma fontosabb, mint ahogy annak idején, '90-ben tűnt.

(21.30)

Azt gondolom, hogy ez az oka annak, hogy szerkezeti módosításokra van szükség. A létrejött koalíció kormányprogramja felismerte ezt a szükségszerűséget, és határozottan állást foglal ez a kormányprogram, amit közösen szavaztunk meg a koalíciós partnerrel, a teendők sorrendjében és a teendők mikéntjében. Határozottan leszögezi, hogy szükség van az önkormányzati finanszírozási rendszer és az önkormányzati rendszer átfogó felülvizsgálatára, és szükség van szerkezeti módosításokra is. A mi témánk szempontjából az az érdekes ebben, illetve az a releváns, hogy azt fogalmazza meg, hogy létre kell hozni a kistérségi társulásokat, és azt fogalmazza meg, hogy létre kell hozni a közvetlenül választott regionális tanácsokat, és azt is leszögezi, hogy a megyei szintre hosszabb távon nincsen szükség.

Ezzel szemben a már sokak által dicsért hosszas egyeztetésnek az eredményeként végül is a Ház elé került törvényjavaslatban mást találtunk. Az egyeztetés a koalíciós partnerrel is lefolyt, sajnáljuk, hogy nem vette az előterjesztő figyelembe azon észrevételek nagy részét, amelyeket az előkészítés folyamán tettünk, és ilyen formában került ez a törvény beterjesztésre. Ugyanis szilárd meggyőződésünk, hogy nem választható szét a területfejlesztés és az önkormányzati rendszer reformja, különösen akkor nem, amikor a beterjesztett javaslat egyértelműen önkormányzati dominanciára törekszik, vagyis az önkormányzati szereplők dominanciáját mutatja fel, vázolja fel a kistérségi szinten, a megyei szinten, a regionális szinten, értelemszerűen vagy sajnos az Országos Területfejlesztési Tanács szintjén már nem, de a három alsóbb szinten mindenképpen.

Ezek után azt mondani, hogy a közigazgatási reformnak és a területfejlesztésnek nincs köze egymáshoz, illetve a kettő egymás mellett is futtatható, anélkül, hogy figyelembe vennénk a megszületett jogszabályokat vagy tervezett változtatásokat, szerintünk nem elfogadható. Egyébként hasonló véleménye volt az előbb Szabó képviselőtársamnak is, aki az utolsó gondolatai között azt jegyezte meg, ha jól emlékszem rá, hogy a területfejlesztési törvény egy közigazgatási reform alapja is lehetne. Ez az a koncepcionális különbség kettőnk között, ami miatt nem tartottuk szerencsésnek ennek a törvénynek a beterjesztését, mielőtt el nem dőlt a közigazgatási rendszer kérdésköre.

Igaza van Szabó képviselőtársamnak, ebben a törvényjavaslatban olyan javaslatok vannak, amelyek a kormányprogrammal szemben más struktúra megerősítését, kiépítését kezdeményezik, jelesül a megyei színtérnek a megerősítését, illetve a megyei színtéren legitimen megválasztott politikusoknak a szereplését, egyrészt a regionális szinten, másrészt értelemszerűen a megyei szinten, harmadrészt a kistérségi szinten is, ugyanis ebben a törvényjavaslatban a kistérségi területfejlesztési tanácsokban is megjelennek a megyei területfejlesztési tanács képviselői tanácskozási joggal.

Ez az alapvető problémánk a beterjesztett törvényjavaslattal, az összes többi értelemszerűen technikai jellegű kérdéskör, amelynek a megvitatása természetesen kevésbé konfrontatív, mint ez a problémakör. Az SZDSZ továbbra is azt mondja, hogy a területfejlesztés egységei Magyarországon a kistérség, a regionális szint és az országos szint, és nincs szükség a megyei szint megerősítésére, sőt túlterjeszkedésére a megyei színtéren kívülre.

Ezek a koncepcionális különbségek, amelyek nem most jelentek meg először ebben a területfejlesztési vitában, a '96-os törvény előkészítésénél és elfogadásánál ugyanígy jelen voltak. A '96-os törvény, ahogy többen utaltak rá, egy tágabb szereplőgárdát vonultatott fel. Abból az elvből indult ki, hogy a területfejlesztésnek nem csak önkormányzati feladatai vannak, hanem az a szerencsés, hogyha az egyes térségben - szándékosan nem mondok régiót vagy megyét - jelen lévők minél szélesebb köre részese a területfejlesztési politikának, minél szélesebb köre vonható be a döntések előkészítésébe és a döntések végrehajtásába annak érdekében, hogy ezen a területfejlesztési színtéren ütközhessenek a vélemények, és kialakítható legyen, elfogadható legyen az adott térség fejlesztési koncepciója, és utána a végrehajtásban pedig egységesen működjenek közre a szereplők.

Ez a törvényjavaslat kiiktatja a többi szereplőt, ami szerintünk nem túl szerencsés, de elfogadható ez is, mert lehet természetesen önkormányzati dominanciájú is. De azt tartanánk szerencsésebbnek, ami megjelenik az Országos Területfejlesztési Tanács szintjén, hogy a gazdasági kamarák és más szereplők... - most hogy ezek a szereplők mik, kisebbségi szereplők, cigány szereplők vagy társadalmi szereplők, ez nyilván a részletes vitában pontosítható lett volna vagy lenne, de az lenne a szerencsés, ha egy egységes, koherens rendszer alakult volna ki vagy jönne létre a különböző szintek között. A fő különbség a két koalíciós párt gondolkodásában vezetett oda, hogy nem szerettük volna, ha ez a törvény előrefut, de mégiscsak előrefutott, mégiscsak itt van, és mégiscsak vitáznunk kell róla anélkül, hogy közben az egyetértést ki lehetett volna alakítani.

Véleményünk szerint - egyetértve az államtitkár úrral és a szocialista frakció vezérszónokával - kistérségi szinten kialakítható, ugyanis az elfogadott többcélú kistérségi területfejlesztési törvény szabályozza ezt a színteret, és ennek az átemelése ebbe a törvényjavaslatba értelemszerűen részünkről is támogatható, és remélem, hogy a következő napokban sikerül is kialakítanunk azt a formát, amellyel ez átvihető lenne anélkül, hogy párhuzamos rendszereket, struktúrákat építettünk volna ki vagy építenénk ki a területfejlesztés intézményrendszerébe.

A megyei szintről már említést tettem. Nem tudjuk támogatni azt, hogy a kistérségi szereplők súlya csökken, és a városi, megyei jogú városi és a megyei közgyűlési szereplők súlya domináns lesz oly mértékben, hogy gyakorlatilag egymaguk dönthetnek a fejlesztési koncepciókról is és értelemszerűen a források elosztásáról is.

Egy gondolat erejéig még visszatérnék a kistérségi szintre. Itt van egy pont, amelyen nem értünk egyet, sem az ellenzék képviselőivel, sem pedig a szocialista frakció képviselőivel, ez pedig a sokat említett kistérségi megbízotti rendszer. Egy kicsit érdekes volt hallgatni a Fidesz valamelyik bizottsági előadóját, aki pártpolitikusi vagy politikai komisszárként aposztrofálta ezt a hálózatot, amelyet egyébként az ő idejükben hoztak létre, és úgy emlékszem, hogy ugyanúgy azokat az embereket ültették oda vagy még inkább, akik ott szerepeltek az elmúlt időszakban. Nem minden esetben a szakma legkiválóbb képviselői cím miatt kerültek a pozíciójukra, hanem más kapcsolódásuk, kötődésük miatt.

Ezért mi azt javasoljuk, hogy ezt a kistérségi megbízotti hálózatot adjuk át a létrejövő többcélú területfejlesztési társulásoknak vagy a létrejövő kistérségi területfejlesztési tanácsoknak forrásokkal együtt, és azt gondoljuk, hogy ebben a munkaszervezetben lényegesen hasznosabban tudnak tevékenykedni, mint az államtitkár úr által is említett egyéb feladatokban.

Regionális szinten a törvényjavaslat ismét a megyei jogú városok és a megyék szereplőinek dominanciáját villantja fel. Egy pozitívuma van: a mostani megyénkénti egy kistérségi szereplővel szemben két kistérségi szereplőt jelöl meg, de természetesen az arányokon ez lényegesen nem változtat, viszont drasztikusan megszünteti a kormányzati jelenlétet.

Érdekes, hogy tulajdonképpen a helyzetértékelésben, amelyet az államtitkár úr felvázolt, és amelyet mások is itt ma megpróbáltak megismételni, egyetértünk, az ebből levont következtetésekben térünk el egymástól. Nem tartjuk szerencsésnek azt sem, hogy a kormány teljes mértékben kivonuljon a regionális tanácsokból, egy miniszter képviselője legyen csak jelen. Azt gondoljuk, hogy azoknak a minisztériumoknak a képviselői, amelyek operatív programokkal uniós forrásokat kezelnek, nem szerencsés, ha nincsenek ott azon a színtéren, ahol a program végrehajtását ellenőrizni és döntésekkel segíteni kell.

(21.40)

Ezen a színtéren tehát a kormányzati túlsúly megszüntetése támogatandó részünkről is természetesen, viszont a kormányzat olyan mérvű kivonulása, mint amelyet a javaslat felvázolt, számunkra nem elfogadható.

Az Országos Területfejlesztési Tanács összetételéről már részben beszéltünk, beszéltem. Azt gondolom, hogy a mostani összetétel bizonyos értelemben szerencsésebb, mint a felvázolt javaslat, és különösen nehezen értelmezhető azoknak a szervezeteknek a megjelenése, amelyekről ellenzéki képviselőtársaim már beszéltek: egyrészt társadalmi szervezetek, amelyek a törvény értelmében nem egészen világos, hogy milyen módon kerülnek kiválasztásra, tehát hogy jutnak be ebbe, és egyébként az alatta lévő szintekre sem. Másrészt nemzetiségiként nem eléggé értem azt sem, hogy egy nemzetiség kiemelése miért szükséges a törvényjavaslatban. Egyrészt sért mint nemzetiségit, hogy egyes nemzetiségeket másként kezelünk, másrészt ha a cigányságot - miután a törvény ezt említi - kiemeljük, arról azt gondolom, hogy a területfejlesztésnek természetesen a regionális különbségeket, a területi különbségeket figyelembe kell venni, kezelnie kell, de természetesen nem szociális alapon, hanem területi különbségként kell kezelni. Hátrányos helyzetű területeken mások is élnek, nem csak a magyarországi cigányság képviselői, ilyen értelemben nem szerencsés ennek a megjelenítése a területfejlesztési törvényben.

Összefoglalva tehát bízom benne, hogy a következő egy hét, amely az általános vita lezárásáig hátra van, azokban a kérdésekben, amelyekben nem sikerült konszenzust teremtenünk a koalíciós partnerrel, elegendő lesz arra, hogy ezt a konszenzust megteremtsük, illetve olyan megoldásokat találjunk, amely a már beterjesztett és napirenden lévő törvényjavaslat - ha nem is ebben a formában, de más formában történő - elfogadását lehetővé teszi.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)