Felszólalás adatai

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szomorú kötelesség ez a beszéd, mert abból az alkalomból kell szólnom, hogy itt, a tisztelt Ház falai között vegyek búcsút egy nagyszerű embertől, kiváló magyar demokratától, atyai baráttól. Kovács Károly Zoltán képviselő urat, elődünket a magyar törvényhozásban magához szólította az idő és az örökkévalóság ura. Kovács K. Zoltán március 27-én töltötte volna be 84. évét.

Egyszerű nyugat-dunántúli szülők gyermekeként és tanulmányai révén is megtanulta tisztelni a föld népét, és már tizenévesen elhatározta, hogy a magyar parasztság felemelkedésének szolgálatába áll. A mosonmagyaróvári gazdasági akadémián szerzett diplomája erkölcsi elkötelezettségéhez szolgált tudományos vértezettel. A barna és a vörös diktatúrák elleni küzdelemből egyaránt kivette részét. A kisalföldi parasztságért végzett munkájának elismeréseképpen kérte fel 1947-ben a mindössze 23 éves Kovács K. Zoltánt pártunk, hogy vállaljon képviselő-jelöltséget. A nép bizalmából az Országgyűlés legfiatalabb képviselője lett. A tisztelt Házban is a szokott szorgalommal vitte a gazdák ügyeit, aminek következményeképpen az egyre fenyegetőbb vörös diktatúra folyamatos megfigyelés alá vonta, és mind nyilvánvalóbb volt, hogy vagy emigrál, vagy a puszta élete sincs biztonságban.

1949 februárjában menekült el az országból. Előbb Salzburgban Barankovics István titkára volt, aztán 1951-től a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársaként szolgálta évtizedeken keresztül a magyar demokrácia, azon belül a magyar földműves-társadalom ügyét. Zoltán Károly néven készített műsorai évtizedeken keresztül a mezőgazdasági szakkérdések pontos és korszerű, magyar nyelvű útmutatói voltak.

A politikai változások nyomán Kovács K. Zoltán hazatért Magyarországra. Mit sem törődve azzal, hogy már jól megérdemelt nyugdíját élvezhetné, fiatal nemzedékeket is ámulatra késztető erővel dolgozott a KDNP sikerén, a magyar demokrácia erősítésén, idővel a párt hiteles történetének feltárásán a Barankovics Alapítvány megteremtésével, amelynek tiszteletbeli elnöke volt. Alázatára jellemző, hogy a háttérben akart maradni, mondván, az első vonalba azok kerüljenek, akik életüket végig Magyarországon töltötték, a hazai viszonyokat alaposabban ismerik.

Újabb hazai munkássága nemcsak cikkekből, könyvekből és beszédekből áll, hanem sajtó alá rendezte Barankovics István, a Magyar Nemzet főszerkesztője, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő írásait és beszédeit, amivel megbízható és megkerülhetetlen forrásmunkát adott a történészek kezébe. Mi, kereszténydemokraták nagyon sokat köszönhetünk Kovács K. Zoltánnak. Pártunk hiteles történetének, elődeink tetteinek sok részletét tőle ismerjük meg. Eleven példával szolgált nekünk, hogy miként él és munkálkodik egy igazi magyar demokrata politikus. Zoli bácsi tiszta, egész életével gáncstalanul szolgálta a magyar nemzetet, különösképpen a parasztságot, amelynek szorgalma, szenvedése, akarása már gyermekkorában mélyen megérintette, és a szülőföldről messze sodródott értelmiségiként sem akart soha mást, mint őket megerősíteni, őket felemelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Őrizzük meg mindnyájan lelkünkben elődünk, Kovács K. Zoltán emlékét. Őrizzük meg derűjét, példamutatását, merítsünk erőt hitéből, hogy minden nehézség ellenére lehet és érdemes jót cselekedni, mert a végső győzelem nem az erkölcstelenségé, hanem az erényé.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)