Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Igazságügyi bizottságban már elkezdtük ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, és utána a következő héten nem került a Ház elé. Gondolom, bizonyos egyeztetéseket el kellett végezni, ami önmagában nem is baj természetesen, ha egy törvényjavaslattal kapcsolatosan egyeztetéseket végeznek a benyújtók. Akkor még nem lehetett tudni azt, hogy a szakma hogy áll hozzá, illetve a közjegyzők hogyan fogadják ezt a javaslatot. Én azt gondoltam ott, a bizottsági ülésen, hogy bizonyosan támogatják, vagy számukra ez egy lehetőséget jelent.

Való igaz, hogy egy vita bontakozott ki, hogy a közjegyzői szakmát ezzel a döntéssel mennyivel visszük közelebb a versenyszférához, illetőleg a Budapesten már meglévő rendszer, amely Budapestet egy megyei egységnek tekinti, akkor törvényszéki szinten a közjegyzők egész Budapest területén eljárhatnak, míg vidéken vagy Budapesten kívül ez nem így van. Nos, ez felvet egy dilemmát, hogy ha Budapesten ez így van és Budapesten kívül nem, akkor kell-e valamit tenni, vagy mit lehet tenni, akkor a budapesti rendszert kell-e megszüntetni, vagy a vidékit kell a budapestihez alakítani, vagy egyáltalán nem kell semmit tenni. De az számomra fel sem merült, hogy adott esetben a közjegyzők ezt a rendszert ne támogassák. Hiszen ha az lehet az alapkiindulás, az alapfeltételezés, hogy számukra is előnyös, ha a versenyszféra felé mozdulnak el, az egy másik kérdés, hogy a jogalkotónak ezt lehetővé kell-e tennie, vagy sem.

Most a felszólalás előtt egyeztettem Gyüre Csaba képviselőtársammal, aki azt az információt adta, hogy az ő tudomása szerint ez azért nem lett tökéletesen leegyeztetve a közjegyzői kamarával, természetesen az előterjesztők válaszát ebben várom, hiszen az információ, amint látják, nem oly mélységű - teljesen őszintén mondom -, de nem is én vagyok az előterjesztője ennek a javaslatnak, a hatástanulmányt ne az ellenzék részéről várják el. Nyilvánvalóan mi annyit tudunk tenni, hogy utánakérdezünk saját hatáskörben is, hogy hogy áll ehhez a szakma. Számomra ez egy kicsit megdöbbentő volt, amit Gyüre Csaba képviselőtársamtól hallottam, hogy az Országos Közjegyzői Kamara, illetőleg helyben a válaszadás során vagy a válaszban, vagy az ismeretségi körbe tartozó közjegyzők azt mondták, hogy ezzel ők sem feltétlenül értenek egyet. Aztán nyilván lehetnek olyanok, akik igen, de azt hiszem, ezt a helyzetet tisztázni kellene.

Hogy miért mondom ezt? Mert hiszen a bizottsági ülésen abból indultunk ki, ahogy mondtam, hogy ez a közjegyzőknek jó, és ők többé-kevésbé mögötte kell hogy álljanak. Elhangzott az is, ami bizonyosan aggályos volt, és a devizahitelek kihelyezésénél kevesebb szó esett róla, bár jómagam és a Jobbik is többször elmondtuk, hogy a közjegyzők eljárása és a közjegyzőknek gyakorta a jogszabályoknak a nem kellőképpen való betartatása a bankokkal igenis hozzájárulhatott ahhoz a devizás helyzethez, ami Magyarországon kialakult. Igaz, hogy nem a közjegyzők tették lehetővé természetesen, hogy devizaalapú hitelek legyenek Magyarországon. Ehhez az Országgyűlés döntése kellett. Egyébként talán Varga Mihály volt még, aki annak idején ezt előterjesztette, illetve ez még az első Fidesz-kormány alatt történt, hogy ha jók az emlékeim. Utána a bankok elkezdték ezt a konstrukciót használni, aztán természetesen kiforgatott módon kezdték el használni, de ami fontos, hogy még az adott jogszabályoknak sem feleltek meg ezek a devizahitel-szerződések. Ebben olyan kikötések szerepeltek nemcsak opciós joggal, hanem gyakorlatilag a bírósági eljárás zárójelbe tételével, és az azonnali végrehajthatóságért cserébe - közokiratba kellett ezeket foglalni - a közjegyzők tulajdonképpen mindent, ami a bankok jogi osztályairól érkezett, kritika nélkül belefoglalták a közokiratokba.

 (13.40)

Annyit csináltak, hogy felolvasták hangosan az ügyfeleknek, és elmondták, hogy ennek milyen követ­kezményei lehetnek. De én nem tudok olyanról ‑ bí­zom benne, hogy volt ilyen, de én nem tudok olyanról -, hogy közjegyző azt mondta volna, hogy kedves bank, ez a szerződés, amit átküldtél, nem felel meg a magyar jogszabályoknak, nem vagyok hajlandó azt aláírni, és nem vagyok hajlandó ehhez adni a nevemet. Azóta egyébként ezek a szerződések és ezek a kikötések bíróság előtt is, és most nem mennék bele, hogy a kúriai és alkotmánybírósági döntések, azon kívül, hogy sok kritikával illetjük még mindig a kúriai döntéseket, és az Alkotmánybíróság is dönthetett volna máshogy, de egy biztos, hogy számtalan kikötésre, amelyek a közjegyzők előtt tömegesen átfutottak, azt mondták később a döntéshozó szervek, hogy ezek nem feleltek meg a hatályos jogszabályoknak. Akkor viszont hogy lehet, hogy a jól képzett közjegyzők ezt tömegével átengedték, nem volt sem­miféle hozzáfűznivalójuk? Ha ez nem lenne elég, akkor gyakorlatilag kérdezzenek utána, nézzenek utána: a végrehajtások gyakorlatában is egy olyan helyzet állt fenn, hogy amit a bank kért, azt a közjegyző bemondásra közokiratba foglalta. Tehát amikor a bank azt mondta, hogy ő felmondta, és közjegyzői okiratban nyilatkozta, hogy felmondta ezeket a hitelszerződéseket, és belediktálta az összeget, tehát hogy a bank számításai szerint mennyivel tartozik még az ügyfél, azt egy az egyben a közjegyző közokiratba foglalta. Nem kérte háttérdokumentumok bemutatását, nem kérte ennek igazolását, nem kérte sok esetben még annak sem a bemutatását, hogy szabályszerűen megtörtént-e az ügyfél kiértesítése, vagy az egyoldalú szerződésmódosítások esetében, ha egyáltalán megvolt a lehetőség arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megtegye a bank, akkor értesítette-e az ügyfelet. Mert attól, hogy egyoldalú az a szerződésmódosítás, attól még a tájékoztatási kötelezettség ugyanúgy fennáll. Sok esetben a bankok ezt nem tették meg, a közjegyzők ezt nem kérték, nem ellenőrizték, a közokiratok megszülettek, és az egyébként sokszor törvénysértő, közokiratba foglalt devizahitel-szerződések után a sokszor törvénysértő és ugyanúgy közokiratba foglalt felmondó nyilatkozatok után gyakorlatilag a bírósági eljárások zárójelbe tételével rögtön indulhatott a végrehajtás.

Tehát ennek a rendszernek, amit - azt kell mond­jam - a jogállam csődjének nevezhetünk, ami a devizahitelek körül megtörtént Magyarországon, és gyakorlatilag még mindig nincs lezárva, bár a kormányzó többség próbál úgy tenni, mintha ez teljesen megoldódott volna; nos, ennek egy sarokköve volt sajnos a hazai közjegyzőség, és nem tudott ellenállni a bankok nyomásának, nem tudott ellenállni annak, hogy csak a jogszabályoknak megfelelő döntéseket hozzon, illetve amikor egy tényt közokiratba foglal, arról meggyőződjön, hogy az valójában megfelel-e a valóságnak. Ezáltal egy jogalkotó fórum, legfőbb jogalkotó fórum, mint a parlament, az lenne a minimum, ha erre a helyzetre reagálna. Persze mondhatjuk azt is, hogy a közjegyzőknek extrémebb esetekben a személyes felelősségre vonását is meg lehetett volna tenni. Ezt is meg lehetett volna tenni. Akik ezt követelik, ők sincsenek távol a valóságtól, hiszen ha egy törvénytelenséget közokiratba foglal egy közjegyző, annak megvan vagy meg kellene lennie a fegyelmi és jogszabályi következményének, hiszen a szankciók élnek.

De mi van akkor, és most legyünk még engedékenyebbek, ha azt mondjuk, hogy a hiba a rendszerben volt, mert úgy gondolhatták a közjegyzők, hogy minden szentírás, ami a bankoktól érkezik, és azt gondoljuk, hogy ennyire naivak voltak, akkor viszont a törvényhozó hatalomnak, tehát jelen Országgyűlésnek kellene a jogszabályokon változtatni, és kizárni azt, hogy ez máskor a jövőben megtörténhessen.

Hogy ezt miért mondtam el itt? A dilemmám ezzel kapcsolatosan továbbra is az - és ez a bizottsági ülésen is elhangzott -, sok esetben nem arról volt szó, és ezt a devizahiteleknél is láthattuk, hogy az ügyfél választotta a közjegyzőt. Nem arról volt szó, hogy ó, ismerek én egy nagyon kedves közjegyzőt, kedves bank, akkor küldd át annak a szerződést, hanem a közjegyzővel dolgozott együtt a bank, és a közjegyzőhöz küldte az ügyfelet az adott bankfiók. Nem is nagyon tudott mást tenni az ügyfél. Gondolják el a szituációt!

Nem jogász végzettségű, de egyébként még a jogász végzettségű ügyfelek is vert szituációban vannak. Én is számtalanszor vitatkoztam bankban olyan teljesen egyértelműen jogszabályellenes banki előírásokkal kapcsolatosan, és teljesen esélytelen volt, hogy én az ügyintézőt meggyőzöm. De aki még nem is ismeri a jogszabályokat, és azt mondják neki, hogy el kell menni ehhez meg ehhez a közjegyzőhöz, az az ügyfél nem fog arra gondolni, hogy lehet más közjegyzőt is választani, neki van arra lehetősége, hogy majd ő jelölje ki a közjegyzőt vagy rávegye a bankot. De ha még tudja is, hogy meglenne ez a lehetősége, akkor megmondom, mi lesz. Azt mondják a bankban, hogy mi ezzel a közjegyzővel dolgozunk együtt, kérem szépen, ha tetszik, akkor menjen oda, írja alá, ha nem tetszik, akkor ott állnak maga után sorban, akik szintén hitelt szeretnének felvenni. Vidéken egyébként ez a helyzet még kiszolgáltatottabb, kevesebb bankfiók áll rendelkezésre, kevesebb lehetőség van.

Azt is el kell mondjam önöknek, hogy van ebben egy olyan veszély - és egyébként ahogy mondtam, azt gondoltam, legalább a közjegyzők támogatják; akkor is lettek volna vitatott pontjaink, de van ebben egy olyan veszély -, hogy ha lettek volna olyan közjegyzők, vagy biztos, hogy voltak, tehát nem szeretném azt mondani, hogy nem voltak olyan közjegyzők, akik bankokat nem utasítottak vissza, attól még, hogy én nem tudok ilyenről, bizonyosan voltak, tehát adjuk meg a lehetőséget, de ha mondjuk, egy megyében egy közjegyzőt talál a bank, aki rugalmasabban értékeli a magyar jogszabályokat, akkor nyilván oda fog vinni minden szerződést. Ha az első közjegyző azt mondja neki, hogy kedves bank, ezt át kellene írni, nem felel meg a jogszabályoknak, ezt gondoljuk újra, akkor majd elbattyog a következő közjegyzőhöz, és azt mondja adott esetben, hogy kedves közjegyző, naponta öt ügyfél lenne, ön szerint is megfelel a jogszabályoknak? Lehet, hogy megvakarja a fejét, és azt mondja, hogy végül is, kedves bank, most, hogy mondja - mennyit mondott?, napi 5 ügyfelet 40 ezer forintjával, mondjuk, az napi 200 ezer forint -, hát lehet, hogy tényleg megfelel a magyar jogszabályoknak, és lehet ilyen tágan értelmezni a jogszabályokat.

Tehát az én gondom továbbra is az, és egy kicsit nyilvánvalóan a jelen javaslatból kiindulva az egész közjegyzői rendszer átvilágítását is kellene kérnünk, és kérem is, és örülök, hogy államtitkár úr itt van. Tehát szeretnénk azt látni - lehet, hogy ez pusztába kiáltott szó, de államtitkár úrnak elmondom -, hogy azokat az anomáliákat, amelyek a devizahitelezés során kikristályosodtak, de már korábban is léteztek a közjegyzők tevékenységével kapcsolatosan, egyértelműen helyre kellene tenni, és megfelelő módon törvényileg is szabályozni kellene, mert anélkül ezek a szabályok, a hasonló illetékességi szabályok kétségeket ébresztenek, hogy jól fog-e elsülni. Egyébként, ha egy olyan rendszer lenne, amelyben a közjegyzők megfelelő módon számon vannak kérve, akkor én azt mondom, nem tartanám ördögtől valónak még akár az illetékességi szabályok jelen módosítását sem.

De hangsúlyozom, hogy ezekkel a korábbi rossz tapasztalatokkal azért van bennünk egy mély aggódás, egy mély dilemma, amit szerintem első körben azzal kellene áthidalni, hogy legalább megismerjük az Országos Közjegyzői Kamarának vagy a területi kamaráknak a véleményét. Ha ez eddig nem történt meg, akkor ezt szerintem még megtehetjük, talán annyira nem sürget az idő ennek a javaslatnak az elfogadásával. S bár egyéni képviselői indítványról van szó, de szerintem az Igazságügyi Minisztérium partner lesz abban, hogy esetleg hivatalosan is kikérjük ezt. Nyilvánvalóan most megint csak ellenzékből nézek körbe a termen, hogy talán partner lesz abban, hogy a területi kamarának és legfőképpen az Országos Közjegyzői Kamarának egy részletes véleményét kikérjük. Szerintem ez gyorsan beérkezik, és utána ennek a javaslatnak a tárgyalása esetében, amikor gombot kell majd nyomni országgyűlési képviselőként, akkor jobb pozícióban leszünk. Szerintem ezt mindenképpen meg kell tenni, ha egy jó törvényt szeretnénk hozni.

Ezzel együtt várom a felmerült kérdésekre a válaszokat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)