Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan eltelnek így a mindennapok, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra sorosozás, miközben a magyar társadalom jelentős része gyakorlatilag semmiben nem szembesül ezzel, hiszen a mindennapi életét nem ezek a témák határozzák meg.

Rengetegen szerte az országban érezhetik magukat magukra hagyatottnak, hiszen senki nem foglalkozik a problémáikkal, és áttekintve a Magyar Országgyűlésnek az őszi ülésszakra a jogalkotási tervét, úgy tűnik, hogy az Országgyűlés elé sem azok a jogszabályok kerülnek.

Beszélni szerettem volna Paksi István történetéről, aki somogyi gazdaként gyakorlatilag a rendszerváltás óta használt egy saját földterületet, művelte azt, majd a földet elkezdte az állam privatizálni, mert egy adminisztratív hiba miatt a földhivatalban a tulajdonbejegyzés nem történt meg. Immár jó ideje pereskedünk, Paksi István első fokon megnyerte a pert az állammal szemben, de az állam nem akarja hagyni a tulajdont, és rágódtam rajta, hogy micsoda szégyen az, hogy egy magát rendszerváltónak mondó kormány el akarja venni a rendszerváltás és a kárpótlás jogos jussát egy tulajdonostól. Kisemberek, akik nem tudják megkezdeni a peres eljárásokat, mert a pertárgyértéket nem tudják befizetni, és ott vannak úgy, hogy az állam ellenük megy.

Szerettem volna beszélni egy gazdáról, aki megkeresett azzal, hogy az állam segített neki, hogy húsz évre húsz hektár földet adott, és azt gondolta, hogy ezzel már aktív éveit le tudja dolgozni, befektetett jószágba, mert kellett a pályázathoz, illetve gépekbe, majd az állam értékesítette ezeket a földeket, és most az új tulajdonos évi 200 ezer forintra felemelve a bérleti díjat hektáronként ki akarja rakni onnan, lassan egy éve zajlik a per, és fogytán az erő, a türelem meg az erőforrás. De az állam mossa kezeit, mert ő azzal már nem foglalkozik, hogy hogyan lettek szomszédokból ellenségek azok, akiket belekavart mindebbe.

Megkeresett egy magánszemély, egy hölgy, aki 8 millió forint hitelt vett fel, és most 30 milliós adósság miatt lakoltatják ki a lakásából így tél előtt, és törlesztőrészleteit fizette tíz éven át, azt megelőzően pedig önerőként az azt megelőző tíz év összes megtakarítását tette ebbe az ingatlanba, de most földönfutó lesz, és nem foglalkozik velük a parlament olyan szinten, hogy a Fidesz-KDNP nyáron ez ügyben még az ülésre sem jött el, amit összehívtunk.

Nyilvánvalóan mindig felmerül az, hogy mitől van, hogy magukra hagyatottan, az állam figyelme nélkül, reményvesztetten próbálják az életükkel a küzdelmeket lefolytatni. De most éppen azt láttuk, hogy nemcsak magánszemélyek magukra hagya­tot­tak, hanem magukra hagyatott települések is vannak, és nyilvánvalóan ezeknek a településeknek a problémáival alig foglalkozik valaki. A 141 legkisebb településen ma már hazánkban százan sem élnek, és jó néhány település van, ahol a húsz főt sem éri el a lélekszám. Az összes magyar település ezredrészét teszi ki kb. az a 35 település, ami 30 ezer fős népesség fölött van, ott több mint négymillióan élnek, és a Fidesz-KDNP csak itt kampányol, csak ide visz pályázati forrást; az összes többi településről lemondott, és magára hagyta.

Itt van az Őcsény nevű település Tolna megyében, amely gyakorlatilag országos ismertséget szerzett azért, mert pár külföldi gyermek ott táborozott volna vagy pihent volna, és most gyakorlatilag a polgármester elmondja, hogy nem tudják betölteni a gyermekorvosi helyet jó ideje, és ez az egyik legnagyobb probléma. Bezár a takarékszövetkezet, elviszik az egyetlen pénzkiadó automatát, nincs tűzifa, és itt van a nyakukon a tél, de ezzel nem foglalkozik senki, mert mind a miniszterelnök, mind pedig a kormány azzal van elfoglalva, hogy mi lesz a Sorossal meg mi lesz Brüsszellel, de az, hogy mi lesz Őcsénnyel, mi lesz a vidéken élő emberekkel, szemlátomást senkit nem érdekel.

Magukra hagyatott emberek, magukra hagyatott falvak, magára hagyatott vidék, idősek, önmagukban a tél előtt, és majd meglátjuk, hogy mi történik hamarabb, az éhhalál vagy a fagyhalál lesz megint a tél folyamán a gyakoribb, mert az ellátás hiánya mindenütt megjelenik. Iskolák pedagógusok nélkül, egészségügyi ellátás orvosok nélkül, magukra maradt idősek, és gyakorlatilag a Kossuth rádió meg folyamatosan nyomja, hogy itt mindenkinek milyen jó, és milyen jó világban élünk.

És éppen azért akartam felvetni ezeket a kérdéseket, mert úgy érzem, hogy szégyen ez egy kormánytól, ami magát polgárinak vagy demokratának vallja. Szégyen az, hogy magukra hagy embereket, családokat, vidéket, településeket, és azt gondolom, hogy azért kell elbukniuk, mert ezt megteszik; azért, mert a kétharmadot nem tudták arra használni, hogy jobbá tegyék az emberek életét. És nyilván felmerül a kérdés ezek után, hogy mikor akarnak az emberek sorsával foglalkozni. Utolsó fél évüket kezdik meg, és még mindig a vagyongazdálkodási törvényt akarják lazítani, hogy mit lehet hazavinni, és nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan lesz jobb a magyar emberek élete.

Nyilvánvalóan ezek a kérdések foglalkoztatnak így az ülésszak első heteiben, hogy miért nem azok a té­mák kerülnek ide a parlament elé, amelyek az emberek életét jobbá tehetik. Köszönöm a szót, elnök úr.