Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a látszólag jogharmonizációs és a piac működését szabályozó törvény egy normális jogállamban igazán helyénvaló lenne. Tehát ha nem a Fidesz hatalmi rendszerében kerülne sor a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény módosítására, még azt is lehetne mondani, hogy helyénvaló, és hajrá, nosza. Ugyanakkor egy olyan környezetben, amit tapasztalunk, a versenyhivatali szabályokat vagy eljárásokat csak hivatalból indíthatóvá tenni, ez egy kicsit aggályosnak tűnik a számunkra.

Nem szeretném elmondani, amit már ketten elmondtak, hogy mi mindennel foglalkozik ez az előterjesztés, néhány észrevételt szeretnék inkább a részletekhez tenni.

A közigazgatási eljárási törvény, azaz a Ket. helyébe lépő általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény - amit államtitkár úr is Ákr.-nek nevezett bevezetője második részében - és az Ákr.-hez kapcsolódó, az ágazati joganyagot átíró törvénymódosítások 2018. január 1-jével hatályba fognak lépni.

(16.30)

Ugyanakkor a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény kikerült az Ákr. hatálya alól, egyébként az utolsó pillanatban került ki egy módosító javaslattal, így meg kell alkotni azokat az eljárási szabályokat, amelyek a Gazdasági Versenyhivatal előtti eljáráshoz jelenleg hiányoznak a jogrendszerből. Egyébként ez is gyanús, hogy miért kellett az utolsó pillanatban kivenni az Ákr.-ből a versenyjogi szabályozást, de ezt majd az élet eseményei alapján talán egy konkrét elemzés meg tudja mutatni, hogy miért volt ez valakinek fontos. Lehet, hogy pont azért, amiért Magyarország nem kíván csatlakozni az európai ügyészséghez sem.

Jelen tervezetet a kormányzati honlapon 2017. augusztus 23-28. között bocsátották egyeztetésre, mégpedig akkor még kettő változatban. Az a) változat az előzetes hatásvizsgálati lap szerint nem igényel számottevő költségvetési forrást, azonban a b) változatban szereplő, az illetményrendszer módosításával is járó szabályozás a Gazdasági Versenyhivatal költségvetésében a személyi juttatások 262 millió forinttal való megemelését jelentené, vagy inkább csak jelentette volna, ez az összeg 28 százalékos béremelkedés fedezetét képezné. A kormány az a) változat benyújtásáról, azaz az illetményrendszer megváltoztatása nélküli változatról döntött, ez fekszik most az Országgyűlés asztalán. Lehet, hogy az ősi bibliai mondást, hogy a „nyomtató ökörnek ne kösd be a száját” elvet, úgy gondolják, Magyarországon is lehet alkalmazni, mi úgy gondoljuk, hogy jobb lenne jól megfizetni a GVH munkatársait, mert nem biztos, hogy a bibliai hasonlat működhet ezen a területen a XXI. században.

A törvényjavaslat adatkezelési rendelkezéseket is tartalmaz. Nagyon jó lenne tudni, hogy mit szólt a törvényjavaslat 26. §-ában foglaltakhoz a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, legalábbis aggályosnak látszik, ugyanis a (4) bekezdésnek az a szabálya, hogy például az egyetlen panasszal kapcsolatban megszerzett személyes adat a Gazdasági Versenyhivatal bármely más eljárása során korlátozás nélkül felhasználható jelen törvény szerint. Ez azért információkezelési szempontból egy kicsit aggályosnak tűnik. Ezt a problémát az adatok zárt kezelésére vonatkozó rendelkezések sem oldják igazából meg. A nemzeti adathivatal - az előbb elmondtam a hosszú nevét ennek a hatóságnak - honlapján egyébként nem található állásfoglalás jelen törvényjavaslattal kapcsolatban, tehát nem tudtuk meg, hogy mi az adatvédelmi hivatal véleménye erről az általunk problémásnak talált adatkezelési eljárásról, tehát egy kiterjesztett, szabadon használható adatfelhasználásról.

A jelen javaslat pozitív eleme, hogy a rendkívül alacsony, egyébként szokásos vagy az alacsony színvonalú kodifikációs szinthez szokott képviselői olvasók jelen esetben egy jól szerkesztett, formailag és megfogalmazásában is végre nem igénytelen szabályösszességet tarthatnak a kezükben, tehát ez kodifikációs szempontból egy igényes előterjesztés. Az már egy másik kérdés, hogy az új eljárásrendszer logikája, a terminológia az általános közigazgatási rendtartáshoz, a jogorvoslati szabályok a közigazgatási perrendtartáshoz igazodnak, így aztán, mivel azt a törvényt és a hozzá kapcsolódó valamennyi módosítást a frakciónk elutasította, ezekre nem szeretnék túl sok szót vesztegetni, inkább a törvényjavaslatban lévő egyéb rendelkezések közül emelnék ki néhányat.

Az 1. § a kis jelentőségű megállapodásokra, az úgynevezett de minimis megállapodásokra vonatkozó értelmező rendelkezést pontosítja. A közösségi versenyjogi szabályok alapján a - magyarul - csekély jelentőségű megállapodások általában nem alkalmasak arra, hogy befolyásolják a versenyt, hogy jelentős piaci hatást gyakoroljanak a belső piacon, vagyis nem sértik a közösségi versenyjogi szabályokat a mértékük alapján. Az Európai Bizottságnak a kis jelentőségű megállapodásokról szóló közleménye: e kritérium alkalmazásának az a feltétele, hogy a megállapodást kötő vállalatok együttes piaci részesedése, amennyiben a vállalatok valóságos vagy elvi, azaz potenciális versenytársak, akkor ne haladja meg a részesedésük a 10 százalékot, míg ha nem minősülnek versenytársaknak, ne haladja meg a 15 százalékot a piaci részesedésük. Ez azért, magunk között mondva, nem kicsi szám, mondhatni, nagyon nagy értékeket is jelenthet.

Ugyanakkor a versenykorlátozás érzékelhető vagy nem érzékelhető jellegének meghatározásakor valamely tagállam versenyhatósága figyelembe veheti a küszöbértékeket, de nem köteles azonban azokhoz tartania magát. A küszöbérték csak számszerűsíti, hogy nagy valószínűséggel mi minősül a verseny érzékelhető korlátozásának. A magyar jogban eddig egységesen 10 százalék alatti részesedés minősült kis jelentőségűnek, noha a fentiek miatt, kizárólag elméletileg elfogadható lenne a nem versenytársak közötti megállapodás részesedésének 15 százalékra emelése. Valójában a piac lenyúlását tapasztaló, bizonyító kormányközeli vállalkozások és személyek szerzései, vagyongyarapodása arra figyelmezteti a jogalkotót is, azaz bennünket, hogy a jóhiszeműséget félre kellene tenni, és élni kellene a gyanúval, hogy a javaslatnak ez a szabálya bizonyos fideszes oligarchák érdekeit és védelmét szolgálja azzal, hogy nem 10, hanem 15 százalék, ugyanis abszolút számokban ez már százmilliárdokat jelenthet.

A versenyt korlátozó összefonódások megakadályozása a Gazdasági Versenyhivatal elsődleges feladata lenne. Nem mintha tartania kellett volna a kormányzatnak attól, hogy nagy buzgalommal lép fel a GVH a holdudvar piacfoglaló lépéseivel szemben, hiszen ez volt az első lépése a kormánynak, hogy lecserélte a teljes GVH-vezetést, mégis egy 2013-ban elfogadott lex alapján a kormány a vállalkozások összefonódását közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, tehát egy más kategóriába sorolta. Az ilyen összefonódást nem kell a Gazdasági Versenyhivatalnak bejelenteni, szabad tehát a gazda a piacfoglalásra bármilyen felállásban.

Az előterjesztés 8. §-a a GVH intézményi függetlenségének erősítését szolgáló - szép című - javaslatokat tartalmaz az indoklás megfogalmazása szerint, látható azonban, hogy a GVH elnökének a GVH költségvetésével összefüggő döntési jogköreit szövegszerűen kimondó rendelkezés mit sem változtat azon a meggyőző látszaton, hogy a GVH sok esetben a kormány szája íze szerint jár el, ugyanis különben nehéz lenne gazdálkodnia, tehát magyarul, a költségvetését tekintve nemigen független.

 (16.40)

Az köztudomású, hogy több mint félmillió magyar külhonban keresi meg a kenyerét, a boldogulását, ennyien vándoroltak ki az elmúlt években, ugyanakkor azt látjuk, hogy a szerencséjüket kereső magyarok közül csak egyetlenegynek érte meg hazatelepülnie Magyarországra, ezt az illetőt Andy Vajnának hívják. A sajtóhírek megerősítik, hogy legutóbb a Dél-Magyarország, a Bors, valamint a Kisalföld került a szerencsejáték fiának a kezébe és a kormánypártok nagyobb üdvére. Tehát van olyan terület, ahol a Gazdasági Versenyhivatal nagyvonalúan eltekint a döntő befolyás megszerzésének korlátozását tiltó rendelkezések érvényesítésétől.

Arra is érdemes most emlékezni, hogy 2010-ben, mint említettem, a Gazdasági Versenyhivatal volt az első, amelyiknek vezetését az új kormány menesztette azért, hogy a szűkebb ismeretségi kör és a bizalmat élvező személyek kerülhessenek a meghatározó helyekre. A Gazdasági Versenyhivatal szépen belesimult a nemzeti együttműködés rendszerébe, érzékelhetően tartózkodik a kritikus nagyberuházásokon taroló érdekkörök vizsgálatától, pedig a tisztességes verseny őrzője kellene hogy legyen. Így nem vizsgálták például az Elios Zrt. ügyeit, amely meghatározó módon tarolt le egy LED-es piacot, aztán utána valahogy visszaszorult. De törvénymódosítással hátráltak ki például a 2012-es dinnyekartellezési ügyből is, amikor a nagy áruházláncok képviselői a földművelési miniszter és az államtitkár közreműködésével megegyeztek a Simonka György vezette Dinnyeszövetséggel, hogy senki nem viheti a dinnye árát 99 forint alá, még akkor sem, ha lényegesen alacsonyabban is be tudták volna szerezni más forrásból. Ezt a dolgot megúszták azzal, hogy nem a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálta az esetet, hanem maga az agrárminiszter.

A törvényjavaslattal elvégzett szabályozási felülvizsgálat során érdemes lett volna megfontolni annak a szabálynak az eltörlését, amely alapján az összefonódás nem tiltható meg és nem köthető feltételhez pusztán azon az alapon, hogy a GVH az ügyintézési határidőt elmulasztotta. Ha az összefonódás vizsgálatában a GVH megszegi a határidőt, akkor teret engedhet tiltott összefonódásnak, vagyis „a hallgatás beleegyezés” gyakorlata alapján a piaci verseny jelentős csökkenését eredményezheti a tevékenysége. Magyarországon ez nem lenne megengedhető, ugyanakkor a gyakorlat túlzott nagyvonalúságot mutat bizonyos irányba.

Mindezek alapján az egyébként jól kodifikált, szabályos törvény kétséges, hogy a gyakorlatban milyen működési eredményt fog hozni, ezért nem biztos, hogy tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr.